Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-07-11 / 9. szám
9. szám. július 11.1848. Pesten, kedden .Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek ; négyszer hasábozott sorért 3 pgö kr., kettős hasábú sorért pedig 6 pgő kr. számíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pge ft. 8. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban: Egye-tem-utcza, 90. szám első emelet, előbb Almási, most a pesti takarék- pénztár házában. m —Mi'MiiuiKiiiiiiii 11 iii Ti ifi n in*i w fi r nnfifi immMmwiiiiWMgan ÁLLÁSUNK AZ AUSTRIAI MINISTERIUM IRÁNYÁBAN. Pest, jul. 10-kén. Pillersdorf ministeriuma irányunkban olly politicát kezdett követni, melly ha szerencsésen ki nem egyenlítte-tik, a legirtózatosabb összeütközéseket vonta volna maga után. A kiegyenlítésnek módjai közt állott azon lehetség is, hogy ezen ministerium, — melly a birodalom kormányzatában erő felettségét, a Magyarország elleni pártütésnek fenhangon afpeptált gyámolitásával akarta leplezgetni, — megbukjék, a mint érdemli. És megbukott, a mint érdemtette. Az uralkodó ház érdekében, a birodalom népeinek érdekében, a szabadság és civilisatio diadalmának érdekében akarom hinni, hogy e ministerium megbukásával gyökerestől megbukott azon fonák politica is, mellyet követett, s melly ha vele meg nem bukott volna, a birodalmat okvetlenül felbomlásba, az uralkodó házat átlátókatlan veszélybe bonyolítandó. De mi szavunkhoz tettekben is hiven meg akartuk mutatni, miként ha felrázni óhajtjuk a nemzetet, hogy harczra készültön, harczra, minőre készülni kell, midőn élet és halál forog mérlegen, nem azért teszszük ezt, mintha a vérontás szomorú dicsőségének örvendenénk, s a felviradt szabadság földét, a háború iszonyaiba könnyelműn keverni szándékoznánk, s azért bármennyire vérháborítónak tapasztaltunk is egy vagy más megtámadást, el nem mulasztottuk a békés kiegyenlítést megkísérteni. És mert ezen kiegyenlítési kísérlet épen munkában volt, bizonyos dolgokról csak tartózkodva szólottunk, s a tényt, csak sejtelemnek mondottuk. Most, midőn a szerencsétlen ministérium megbukott, a tények leplezetlen felfedezését becsületbeli kötelességnek ismerjük, s azért elő fogjuk adni, miként állottunk a legutóbbi napokban az austriai ministerium irányában. Elő fogjuk adni azon hittel, reménynyel s bizodalommal, hogy a Pillersdorf ministeriumának utódai más ösvényen járandnak, mint mellyen megbukott s méltán nevetségesen bukott elődeik állottak irányunkban. De mielőtt ezt előterjesztenők, közöljük bécsi tudósítónk levelét Pillersdorf ministeriuma bukásáról : Bécsben, jul. 8-kán 1848. A ministerium leköszöntetett. Tegnap már rebesgeték, hogy nagyszerű macskazenével akarják ma azt megtisztelni. Azonban a dolgok másként, férfiasabb modorban alakultak. Ma délelőtt a Sicherheits-Ausschus, azaz : a polgárokból, nemzetőrökből és diákokból szerkezett, a ministerium által Bécs egyetlen hatóságának nevezett, János főhg által megerősített biztossági választmány ülést tartott, mellyben 156 szavazattal 5 ellenében elhatároztatott, hogy az összes ministerium lemondásra szólíttassék fel. Hozzá mondaték még e határozathoz szóval a szándék, hogy különben Metternich sorsára jutandnak az illetők. A hír, mint villám, azonnal átfutá az egész várost. Már 2 órakor délután minden gyermek ez nyspuszról beszélt. A ministerium azonnal lemondott. János főlig ma vala indulandó Frankfurtba új hivatala átvételére. Az elinduláshoz , melly az éjszaki vasúton lett volna , búcsúképen nagy pompájú készületek létettek. — Ma már nem lesz belőle semmi. A félig nem megy el. Mondják , hogy ki lett volna előtte jelentve, hogy ne is szándékoljon indulni, mert gátoltatni fog. — Aligha Doblhoff nem fog új ministeriumot alakítni. Erről azonban még semmi bizonyos. A zavar közeleg. A kedélyek ingerlettek. A sok biztatást megunták. Az eredményhiányt érzik. A fejetlenség súlya fájdalmasan nyom mindenkit. A reactio alattomban működik. A schwarzgelbek száma nőttön nő. És az isten s a világos igazságot nem akarják az illetők belátni. A dynastia balcsillagzata naponként láthatóbbá derül. Az ámítók , hitegetők és árulók folyvást szabadabb tért nyernek arra, hogy a rosszul alkalmazott, úgyszólván kiravaszkodott kegy és pártfogás utalma alatt koholhassák pokolműveket. És a dynastia ébredni késik ! — Ébredni olly hathatósan késettetik . Az orosz erők már terjednek félkörben le a Duna felé. A csehek igába fogatnak, hogy a muszka ótalom után fohászkodtassa őket a panslavismus szított szelleme. Az ótalom igenis, talán meglesz, de nem nektek kedvezenb, szegény fohászkodók, hanem a régi elporlott rongyokat segíti majd összeférczelni, nem gondolván el, hogy kezeik között ismét elmállanak azok. — A reactio az orosz interventiót is kész volna tán provocáltatni. — Az ischli szövetség gyarapul. Bécsben a zavarnak tetemesbítésére igen, — de a rendnek és poligári jóllétnek alapítására nem létetik egy lépés sem. János főlig az országgyűlést 18-ig halasztotta el. Akkorra, mikor minden pillanatban ezer vész rejlik!! — A gallicziai követeket a reactio már kezdi lekenyerezni, és pedig nagyban ! — Mi lesz mindezekből, azt a jó isten tudja , ki bár nyitná fel szemét a dynastia tagjainak, hogy ne tántoríttassák el magukat oda, hol a végmegromlás milliók vérével fertőztetnék meg. Ez a szép város, ez a Bécs vénül naponként, és fogy erőben, díszben, kellemben. Elfonnyad időnek előtte, mint a mező kórója a derék alatt. Életjele még csak egyben mutatkozik nagy városhoz illőleg, abban, hogy minden áron üzletfolyamat után sóvárog, de politikai jellemirány nélkül. Majd sokat is írok, pedig csak azt akartam megírni , hogy a Pillersdorf féle, tétlenségben, habozásban, lelki tántorgásban és politikai erénytelenségben kitűnő ministerium megbukott. — Holla ! — Még két érdeme volt. — egyik, hogy Magyarországot, ha ez Jellasichnak nem enged, azzal fenyegeté , hogy neki a neutralitást felmondja, azaz más szavakkal: az osztrák császárral a magyar király ellen fegyvert fogat , hogy jul. 4-kén tartott ministeri üléséből Jellasichnak százezer pontot határozott rögtön küldetni. — Úgy van, s még ministeri értesítvénybe foglalta e két tettnek mindenikét. A ki ért hozzá, e két tettből készítse meg sírversét a Pillersdorf ministeriumnak. — V. Későbbi. A ministerium alakításával Doblhoff,eddigi kereskedelmi minister van megbízva. — A sürgés forgás nagy. János félig esti 8 órakor csakugyan elment Frankfurt fele *). Ekként állnak a bécsi dolgok. Szegény Austria, honnan merülend fel a kalauz, melly szabadságod ingó hajóját a részek tengerén keresztül, a rendnek partjára vezethesse. A birodalom képviselői együtt vannak, ha fogják-e véleményüknek mérlegbevetésével elhatározni a ministerium alakulását, mellynek hivatása legyen a trón iránt hű, irántunk barátságos s népeik szabadsága iránt vonzalmas politikáiknak testet adni ? Vagy nézemüld nagy bámulattal az újnak alakulását, miként a voltnak bukását nézték, mellyet az Aula jelenlétökben decretált ? Vagy azok, kik eléggé érettek voltak belátni, hogy egy olly ministerium, mellynek egyedüli ereje a monarchiát felbomlással fenyegető szláv forrongássali kaczérkodásban állott, és állott a magyar nemzetnek Austria legőszintébb, legtermészetesebb szövetségesének megsértésében, az ausztriai birodalom becsületét s lételé további tengődésével veszélyeztetné, lesznek-e elég érettek belátotni, Hogy a ministerium érdemlett hárdenv si cu.c szerencsétlen po.) A mint délután 2 órakor a ministerium lemondott, következő falragaszok valának olvashatók : „Bécs julius 8. 1848. délutáni 2 órakor. — A ministerium lemondott. — A szabadság és népügy harmad izben győzött torlaszok nélkül a jesuitismus és árulás ellen. Pillersdorf a leglelkiismeretlenebb ügyvivője volt a camarillának szemtelen hajhásza és kerítője az aristocratiának. A prágai gyilkos esemény, ő általa rendeztetett, azért akarta czimboráit, Windischgrätzet és Thunt, minden áron megtartani. Azért akarta népjogainkat védő bizottmányunkat, melly vizsgálatot sürgetett szétűzni, de a bizottmány erősebb volt az áruló ministernél. A bizottmány őt buktatta meg. János főlig, háromszorosan éljen, mert egy oily ministerium lemondását örömmel fogadta, melly nem kevesebbet akart, mint a nápolyi utczákoni mészárlás ismétlését szép városunkban. Dobbor van megbízva uj ministerium alakításával. Reméljük , hogy a nép és szabadság érdekében és nem az insbrucki ízlés szerint fogja azt átalakítani; reméljük, hogy ezen ministeriumot nem fogja olly nevekkel gyanúsítani mint Samarugáé és Latouré. S ez által így a Stadion-ministerium iránti aggodalmunk is el van oszlatva. hitka is kell, hogy végképen visszahozhatatlanul megbukott legyen ? E kérdésre a közel napok megfelelendnek. De mivel csak a jövendő felelhet meg, a jelen pedig miénk, s azt nem tudjuk, jó vagy balsorsot hoz-e a holnapi perez, én egy teendőt ismerek csak, egyet mindenek felett, s ezen egy: harczra készülni, harczra, minőre készülni kell, midőn élethalál lebeg mérlegen, harczra, hogy békénk legyen, s koronánk ép, szabadságunk biztos, és önállásunk sérthetetlen. Lapunk egyik közelebbi számában sejteni hagytuk, hogy a bécsi ministérium nekünk, felmondani készül a neutralitást, ha Jellasicscsal minden áron meg nem alkuszunk. Tény volt, amit sejtelemnek mondottunk. Junius 29-kén termett meg a bukott austriai ministerium agyában ezen monstruosus kába gondolat. Biztos kútfőből tudjuk, hogy ministeriumaunk ezen nyilatkozatra akként felelt, a mint felelni kötelessége vala. Figyelmeztette az austriai ministeriumot, miként neutralitási felmondásának csak akkor volna értelme, ha felmondta volna az engedelmességet Ausztria azon császárjának, ki egyszersmind magyar király is, mert hiszen különben, míg e két korona egy fejedelem fején egyesül, az austriai császár önmaga ellen háborút nem viselhetvén, a magyar királynak a neutralitást fel nem mondhatja. Emlékezetébe hozta az austriai ministeriumnak, miként a hazánkhoz kapcsolt országokban, sőt saját hazánkban is pártütő lázadás, nem pedig jogszerű háború van. Figyelmeztette, hogy a magyar király, ki egyszersmind Austria császárja is, ama pártütést nem csak kárhoztatja, hanem, mivel elszakadásra van intézve, a magyar koronától, mellynek épségét fentartani e felsége hittel kötelezve van, a koronájának épsége ellen intézett ezen pártütést felségsértésnek nyilatkoztatta, s annak, ha az elcsábítottak a hűségre s engedelmességre vissza nem térnek, törvényszerű megbüntetését, s e végett fegyveres erő alkalmazását is elrendelte s megparancsolta. Figyelmeztette, hogy midőn az austriai ministerium a magyar király ezen eskü szerinti törvényszerű intézkedése ellen felmondja a neutralitást, — más szóval az ellen hadat izén, — ennek csak úgy volna értelme, ha az austriai ministerium azon fejedelmet, ki egyszersmind magyar király is, urának többé el nem ismerné, s a magyar király elleni pártütésben osztozni magát elhatározná. Kívánt tehát ministeriumunk cathegoricus nyilatkozatot, mert ha az austriai ministerium még császárjának híve , békét, háborút, neutralitást, mind csak császárja nevében tehet s intézhet; mivel pedig a császár egy személyben magyar király is, önmaga csak nem állhat azoknak pártjára, kik ellene fellázadjanak. Megkérdezé, mit mondana az austriai ministérium, ha mi azon szempontból indulva, hogy az austriai birodalom tartós nyugtalanságai hazánkra káros hatással vannak, a cseh párt felsőbbségi igényeinek teljesítését, vagy Gallicziában egy független nemzeti királyság helyreállítását azon kijelentéssel követelnék, hogy ha ezt minden áron nem siet tenni az austriai ministerium, mi felmondjuk a neutralitást, s hadat üzenünk Austriának a cseh , vagy lengyel függetlenség érdekében. És valóban az austriai ministerium nyilatkozatának szószerinti értelme fejedelmünk egységével s a köztünk viszony természetével esannyira ellenkezik, hogy ministeriumunk semmit sem kételkedett kijelenteni, miként ezen nyilatkozat kulcsát csak azon idegenségben találhatja fel, mellyet az austriai ministeriumnál hazánk pénz-és hadügyeinek önálló kormányzata iránt számos jelenetekben tapasztalni kénytelen. Mire nézve ministeriumunk nem habozott nyíltan, és határozottan kijelenteni, hogy a magyar királyi korona önállásából s nemzetünk törvényes jogaiból és szabadságából senkinek, semmi áron, egy hajszálnyit sem fog soha engedni, s hogy hia az austriai ministérium Magyarországgal barátságban óhajt maradni, úgy hazánk önállásának, szabadságának és jogainak, bármi tekintetbeni csorbítására intézett törekvésekről végkép és határozottan le kell mondania. TÁRCZ A MAGYAR EZREDEINKNEK MAGYAR NEVET! Nemzeti gyűlésünk nehány nap múlva tárgyalni s kétségkiül a magyar nemzet becsületéhez illőn el fogja dönteni Magyarországnak jelen viszonyok közt életkérdését,a ministerium által kívánandó honvédsereg fölállítását, s az e czélra szükséges költség megajánlását. E haderő, teljesen kiállítva, s már fenálló ezredeinkkel, s 10—12000-nyi önkényteseinkkel együtt gyalogság, lovasság és tüzérségre osztva, az eddigi gyakorlat szerint rendezve, körülbelül 70—80 ezredet fogna képezni. Czélszerűség tekintetéből talán semmi ellenvetést sem lehetne ugyan tenni, ha ez ezredek csak folyószámmal jelöltetnének is, de nemzetiségünk szempontjából, mellyet soha bármi csekélynek látszó ügyben s esetben sem szabad szem elöl tévesztenünk, nagy veszteség lenne, ha az ajánlkozó kedvező alkalommal elmulasztatnék magyar ezredeinknek dicső hőseink, s nagy férfiaink megszentelt neveivel jelölése, s e mibe sem kerülő intézkedés által köztök a hazafiúi lelkesedés, harczias közszellem ébresztése, ápolása, s folytonos föllobogtatása. Mondja tán valaki: a név magában keveset vagy semmit sem tesz , a név csak külsőség , csak esetleges valami, mellynek a belsőre , a lényegre befolyása nincs: én ezt lélektani fölfogásból kereken tagadom. Vagy hiszi-e valaki , hogy hazánk bajnok fiai , kik az eddigi osztrák birodalmi katonai rendszer következtében, magokat hg. Hessen-Homburg, gr. Leiningen-Westerburg, hg. Reusz-Köstritz, hg. Sachsen-Coburg stb. tulajdonosaik ezredének kényteleníttettek vallani, kik, hogy többet ne említsünk, I. Miklós, I. Sándor orosz czárok, Mihály orosz főherczeg, Sándor orosz koronaörökös tulajdonainak czímeztetnek, a hidegség, sőt tán ellenszenv s szégyen helyett, melly nevök bevallásakor szíveiket elfogja, kebelökben nem a lelkesedés hevét érzének, homlokaikon nem a nemzeti büszkeség kifejezését hordának, ha egy Hunyadi, Kinizsi, Toldi, Báthori, Zrínyi, Dobó, Balassa, Bocskai, Bethlen, Kemény, Rákóczi, Wesselényi, Batthyány, Nádasdi, s más százak dicső emlékű neveit hordhatnák ? Vagy ki nem látta az életben, hogy a Jász-Kúnság délezeg fia büszkén üti meg mellét, midőn magát nádorhuszárnak vallhatja ? Mondják talán, hogy ezredeink, kik olly fejdelmek s „princzek“ neveit is viselik, kiknek életéről a semminél alig többet, birodalmaik létezéséről annyit sem tudnak, délre vagy éjszakra fekszenek-e, s kiknek neveit csak kimondaniok is fél büntetés, — idegen parancsszó közben, feketesárga zászlók alatt, távol hónuktól, hősies bátorságuknak , a trón iránt rendíthetetlen hűségüknek s oroszláni vitézségüknek százszor dicső bizonyságát adták: feleletünk rá természetesen csak az lehet: állítsátok e bajnokokat a nemzeti színű zászló alá, vezéreljétek az édes nemzeti nyelven, s ha idegen földön idegen érdekben, talán nem a legszentebb csaták mezején is bámulatos tetteket bírtak elkövetni ; a haza szent ügyéért, az édes szülőföld védelmében csodákat fognak mívelni. — Eltörlendő tehát az eddig divatozott megalázó rendszer, melly szerint vitézeink, a szabad nemzet szabad fiai, idegen uralkodók , herczegek, grófok, vagy bárki más tulajdonainak bélyegeztettek, s ezredeink eddigi nevei közöl egyedül csak a király és nádorezredet hagyva meg, a többiek az úton alakitandókkal együtt a nemzet nagy hőseinek neveivel diszesitendők. Különös figyelmet kellene pedig fordítani arra, hogy minden vidék fiai, mennyire lehető, zászlaikon olly nevet ragyogtassanak, mellyet azon vidékhez különösebb emlékek csatolnak, S mellynek dicsősége azon táj népének ajkain és szivében él legélénkebben; így fővárosunk Buda-Pest és vidéke büszkén fogná hordani Árpád, sz. István , sz. László , II. Lajos , Hunyadi János és Mátyás neveit; túl a Dunán a Zrínyi, Nádasdi, Batthyáni, Pálfi, Túri, Jurisics, Frangepán nevek öntenének nemes lelkesedést harczosaink szivébe ; a felső megyékben Csák, Balassa, Szondi, Széchenyi, Kohári, Thurzó , Zay, Forgách, Rozgonyi, Perényi, Széchy neveik lenghetnének zászlóinkon; az alföld rónáin Rákóczi, Bethlen, Tököli, Szilágyi, Nyári, Dobó, a hajdúk közt s Biharban Bocskai, a hajdani temesi bánságban Hunyadi László, Dugovics, Losonczi neveik emelnék bajnokaink lelkét; Erdély gazdag történeti nagy férfiakban, kik közöl, csak a Hunyadiakat, Bátoriakat, Bethleneket, Keményeket, Rákócziakat, Wesselényieket, s az ős székelyek világhírű elődét., Etelét elég legyen említenünk, kiknek neveit viselve a bérezés hon fiai csak győzni vagy halni tudnának. Megkellene ez úton örökítenünk a közelebb korban nemzetünk becsületére vált hadi férfiaink emlékét is , egy Hadik , Laudon , Alvinczi, Simonyi stb. illy kitüntetést megérdemelnének; élő nagy hadi és státusférfiainkra nézve azonban a legritkább de azért legis becsesebb megtiszteltetés jeléül lenne tekintendő, ha a nemzeti gyűlés öszhangzó akarata neveiket, egy honvédezred zászlajára fogná diszül föltűzni. Ki a magyar faj véralkatát, s jellemét ismeri, teljesen meg lehet győződve , hogy egy Hunyadi- egy Zrínyi- egy Rákóczi ezred Magyarország szabadsága , függetlensége, becsülete és dicsőségéért utolsó emberéig fogna küzdeni, s legyünk méltó reményben, hogy e felállítandó ezredek bajnoki tetteiben s diadalmaiban elhunyt szabadsághőseink nagy nevei dicső fényben fognak föléledni, s eljövend a kor, midőn a nemzet költője nem fog többé keserűn fölsóhajtani: „Régi dicsőségünk hol késsel az éji homályban ?“ Szabó Károly: A NÉPKÉPVISELETI HÁZ TAGJAIHOZ. Kik az első országgyűlésnek tagjai vagyunk s emberül véve a dolgot, alapítói de sírásói is lehetünk a szép egyesült Magyarországnak. Emberül véve a dolgot, mert sokat vagy legtöbbet tesznek az országon belül és kívül levő körülmények, mellyeknek urai nem lehetünk nem vagyunk, s egy régi példaszó ezt tartja, hogy isten bölcsesége, s az emberek oktalansága igazgatja e világot. Azonban isten bölcsesége a körülményekben működik, s ki tudja nem azon emberek oktalansága igazgatja-e majd ügyeinket, kik hazánk kelet-éjszaki szomszédai ? Reánk mindenesetre nagy felelősség hárul, mert mi vagyunk az első népképviselők. Szoktuk a magyar népet s általában Magyarországot politikailag érettnek híresztelni, rajtunk áll most a keresztelést igazsággá vagy hiú dicsekedéssé tenni. Összegyülekeztünk, s ha isten bölcsesége mellettünk van, három évig tartand hivatásunk. Ez idő alatt kell a múlt országgyűlés által rögtönzésben alkotott selünkbe adott alapokon országunk épületét úgy felrakni, hogy jövendőnk hoszabb és szebb is legyen múltúnknál. Nem tehát egy vagy más kérdéshez van ez országgyűlés feladata kötve, mert ez alkotmányozó országyűlés. Igaz, nemzetünknek nem jutott azon irigylésre méltó sors, hogy elöljárója legyen az európai nemzeteknek. A nyugatra törekvő nemzetek között középkorban a magyar utolsó és hátulsó volt — a török jött még csak utánunk Európába, s a török első tűnik el majd Európából. Reményem, s bizton hiszem, a magyar nem követendi a törököt, mert a magyar európaivá lett, hiténél, társadalmi és állami intézeteinél fogva. Ezért nem árt neki az európai nemzeteket utánoznia, mellyektől tanult, hadd kövesse azoknak szokásait is. Mind a mellett inkább szeretjük a másoktól tanulást mint az utánozást; ez a külsőt minden szellem nélkül majmolja, midőn amaz a szellemet igyekszik áthozni s itthonivá belföldi alakban tenni. —