Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-26 / 75. szám

Olvastatik Kossuth törvényjavaslata az urbériségi kármen­tesítésről. Törvényjavaslat az urbériségi kármentesítésről. Miután az 1848. évi XII. törvényczikk az úrbéri megszün­tetett magán úri javadalmak státusadóssága leendő átváltoztatását elrendelő, egyszersmind az illető birtokosnak megengedő a becslés megtörténte után status kötelezvények kiadását azonnal követelni, a birtokosok kármentesítéséért járó összegek mikép leendő kifize­tése iránt rendeltetik: 1. §. Mivel az állománynak Európa jelen hitelviszonyai kö­zött egyszerre czélszerű nagyobb kölcsönöket e czélra tenni, vagy a hypothecául lekötött kincstári javakat részint telepítés útján, ré­szint jutányos eladással rögtön forgalmazani nem lehet, a birtokosok kármentesítését az állomány hitele erejével eszközlendi. 2. §. Még­pedig a következő elvek szerint: a) Az úrbériséget vesztett birtokosok adósságainak felmon­dása a törvény által bizonytalan időre már fel lévén függesztve, minden úrbéri természetű jószágokon fekvő adósságokat a kár­pótlás összegéig, az állomány veszi át. b) Ezen adósságok lefizetése végett kármentesítendő birto­kos kezeihez, vagy ha a hitelező úgy kívánná, saját kezeihez, a pénzügyminiszer a hitelező tetszése szerint,vagy ideiglenes kama­tozó „fizetési biz­tosítvány­okat“ adaná, mellyek státus­­kölcsön utján,vagy pedig ennek, s az ország arany s ezüst terme­lésének összegyűjtése alapján felállítandó jegybank által fognak teljes név szerinti értékben beváltatni, vagy ha az illető hitelező úgy kivárna, 5%-rel consolidált státuskötelezvényeket kézbesítené. c5 A hitelezők tehát az illető adósnak, vagy a pénzügymi­­nisternek e törvény kihirdetésétől számított 2 hónap alatt kijelen­teni tartoznak, mellyiket választják a két fizetési eszköz közöl; ha nem nyilatkoznának, az 5°/0-tel consolidált státuskötelezvényeket tartoznak elfogadni. d) Azon birtokosok, kiknek jószágaik adósságokkal terhel­ve nincsenek , vagy az a) pont szerinti lerovás után még kárpót­lási követelések volna, szintúgy 5%-les consolidált státusköte­lezvényekkel fognak kármentesíttetni. 3. §. Ezen czélok eszközölhetésére az állomány kiadand, a körülmények által igényelt óvatosság s arány megtartása mellett: a) Consolidált állományi adósságleveleket, mellyek 100—500 és 1000 ftnyi mennyiségüek lesznek, 5°/0-tel kamatoznak, e vég­re fél éves kamatszelvényekkel láttatnak el, évenkinti 1 °/0 —tét terű törlesztés által beváltatnak, s egyenkint és szám szerint az állo­mány consolidált adóssága nagy könyvébe beíratnak. b) Az állomány továbbá kiadand nagyobb egyes összegekre szóló, 5%-jét kamatozó „ideiglenes fizetési biztosítványokat.“ Ezen fizetési biztositványok kifizetésére azon határidő tűzetik ki melly alatt az állomány a 2. §. b) pontja szerint ezen biztosítvá­­nyoknak kifizetését eszközlésbe veheti. Tehát azon idő múlva elé­gítenél ki a fizetési biztosítványok birtokosait, melly idő kellett volna a régi urbériség birtokosainak kölcsön általi kifizetésére. 4. §. Azon kármentesítésre jogosított birtokosok számára, kik valamelly állományi felügyelet s kezelés alatt álló közalapít­ványból kölcsönöztek, ezen kölcsönből azon öszzeg, mellyel az állománytól kármentesítés fejében követelhetnek, le fog huzatni. 5. §. Az állomány a közalapítványok tőkéiből kármentesí­tésre fordított összegek helyett 5°/0-tel kamatozó s az egész ösz­­szegre szóló kötelezvényeket fog az illető közalapítványoknak kiadni. 6. §. Minden nem állományi kezelés alatt levő alapítványok, vagy testületek tőkéi, mellyek úrbéri természetű földbirtokra adattak kölcsön, előlegesen összeh­atván , ezen kölcsönözések hypothecául szolgáló birtokok kárpótlási mennyiségéig, szint illy 5%-jét kamatozó státuskötelezvényekkel fognak kicseréltetni. 7. §. Ha mindazáltal az illy magán alapítványok vagy tes­tületek, inkább consolidált adósságlevelek általi kifizetést kívánná­nak , ez iránt a pénzügyminiszerhez folyamodhatnak; — a pénz­ügyminiszer, ha különös körülmények nem adnák magukat elő kérésüket teljesítendő 8. §. A magán­hitelezők, az állomány által kiadandó kama­tozó jegyeket névbeli értékükért elfogadni kötelesek, azonban csak azon mennyiségig, melly mennyiségig az illető adós kárpót­lásban részesül, s ha valamelly kármentesítendő birtokosnak adós­ságai többre mennének, mint az őt illető kárpótlás , a hitelezők arány szerint tartozandnak a közállomány kötelezvényeit elfogadni 9. §. Ha a hitelező kamatos fizetési biztosítványokat válasz­tana a 3. §. b) pontja szerint, az egész összegre szóló kamatos fizetési biztosítás által elégíttetik ki. 10. §. Ha a hitelezett összeg 2000 forintot meg nem halad s a hitelező inkább óhajtana rendes forgalmi jelek általi kifizetést ezen óhajtását a pénzügyministernek bejelenten­i. 11. §. A pénzügyminister e czélra felhatalmaztatik 15 mil­lió összegig, kamatlan állományi kisebb értékjeleket használni. 12. §. Azon adósságoknál, mellyek ekként csak egy rész­ben rovattak le, a hátra maradt összeg minden tekintetben, — ugyanazon előnyökben részesül — s ugyanazon betáblázási soro­zatot tartja meg, mellyel előbb az egész összeg bírt. 13. §. Mindazon birtokosokra nézve, kik már teljesen kár mentesíttettek, az 1848—ki pozsonyi országgyűlés IX-ik­­. czikké­­nek 5-dik §-a azonnal megszűnt hatással lenni. — A még hátra levő adósságok iránt minden előbbi kötelezettség teljesen előáll. 14. §. Azon kármentesítendő birtokosok, kiknek jószágaik adósságokkal terhelve nincsenek, vagy ezeknek a fentebbi módon letisztázása után még kárpótlási követelésük volna, a 2-ik §. c) pontja szerint 5%-ról consolidált státuskötelezvények által fog­nak ugyan kielégíttetni,­­ mindazonáltal, ha ez iránt az illető mi­­nisterrel egyezkednek, kárpótlási követelésük erejéig vehetnek az ez országgyűlésen alkotott telepítési törvény végrehajtására nem szükséges kincstári javakat állal, mellyekért a consolidált állomá­nyi adósságlevelek fizetésül elfogadtatnak. 15. §. Sőt a mennyiben a kincstári javak — mellyeknek ek­­kénti részleges eladása a telepítésre szánt javakra , nemkülönben a már telepített kertészségekre, mint szinte a bányászat és sóke­zelés ellátásához szükséges jószágokra ki nem terjedhet — a fen­tebbi czélra elegendők nem lennének, a közállomány kezelése alatt levő közalapítványi javak is hasonló módon eladathatnak, s az érettük fizetésül bejövendő státuskötelezvények szint azon termé­szetűek, szint azon czélra fordítandók, és szint azon elkülönzött keze­lés alatt maradandók lesznek, mint az eladandó javak voltak; s azok összegétől az ország kincstára a közalapítványi pénztárnak az 5°/0 kamatot folyvást és rendesen fizetni tartozandik, s e végett a köz­­alapítványi pénztárnak az 5. §-ban említett kötelezvényeket fog kiadatni. 16. §. Valamint a 10. és 11-dik §§. szerint a kisebb kölcsö­nöknek kamatlan értékjelekkeli kifizetésére a pénzügyminiszer fel­­hatalmaztatott, úgy azon kármentesítendő birtokosokra nézve, kik vagy adósságokkal terhelve nincsenek, vagy azokon felül még kár­pótlási követelésük fenmarad, a pénzügyminiszer szintúgy felha­talmaztatik kármentesítésükre, ha kivánandják, kamatlan pénzje­gyeket használni; úgy mindazáltal, hogy egynek egynek 5000 pengő forintnál nagyobb összeg illy pénzjegyekben ne adassék. 17. §. Megjegyeztetik mindazáltal, hogy a kamatlan pénzje­gyeknek e végett s a 11-dik §-ban kijelölt czélra használata csak akkint engedtetik meg, hogy a kamatlan pénzjegyek kibocsátásá­ban azon 61 millió fton túl haladni semmi esetben se legyen sza­bad, melly összegre a pénzügyministernek a T. t. czikkben hitel nyittatott, de mellynek fedezésére kamatlan pénzjegyek kibocsátá­sa csak annyiban engedtetett meg, a mennyiben a közjövedelmek a közszükségeket nem fedeznék. 18. §. Ha tehát az ezen határig kiadandó pénzjegyekkel a 17. §-nak egészen eleget tenni nem lehetne, a pénzügyminiszer az 5000 ftnál aránylag alább szálland. Mi­szerint tehát magát a szám­vetésben tájékozhassa, a kármentesítendő birtokosok, kik pénz­jegyeket kivánandnak, e részbeni óhajtásukat a becslés alkalmával tartozandnak kijelenteni. 19. §. A 3—ik §. a) és b) pontja szerint kiadandó consoli­dált státuskötelezvények és fizetési biztosítványok nemcsak a köz­­igazgatás és katonaság körébeni cauziók letételénél elfogadtatnak, hanem a bérbe adott kincstári javak, vagy javadalmak haszonbéri összegei egyenesen és kirekesztőleg csak illy státuskötelezvények­kel s fizetési biztosítványokkal lesznek fizetendők ; s az illy ha­­szonbérletileg bejövendő értékjelek, valamint szinte a kincstári és közalapítványi javaknak a 15-ik s 16-ik §§. szerint eladásából bejövendők a rendes törlesztés által beváltott jegyekkel együtt évenkint meg fognak semmisíttetni, s a közállomány adóssági köny­véből számszerint kijegyeztetni. (Közfelkiáltás : Fogadjuk el a mint lap). Ezen törvényjavaslatra néhány követ észrevételt ten, de minthogy az átalános tárgyalás, befejeztetett, az elnök figyelmez­tetvén a házat, hogy egyes §-ok iránti észrevételeit a szakaszon­kénti tárgyalásnál tegye meg. Ezzel az ülés 2 órakor eloszlott. Délután 6 órakor az ülés folytattatván a jegyzőkönyv hitelesítése előtt az elnök a karzatot csendes magaviseletre hívá fel, nehogy valaki azt mondhassa, hogy a többség a határzat hozatalára kényszerítve volt. Kossuth Lajos: Ehhez a legközelebbi napok és órák ta­pasztalása nyomán még csak azt adom hozzá, miszerint, ha vol­na e házban ember, ki ígéretet merne tenni a hazának e vészes körülményeiben , hogy akármi hatalom legyen bár kezében, an­nak okvetetlenül sikere lesz — azon ember eljárásának sikere, ereje, energiája, befolyása s tevékenysége illyesek által para­­lysállatnék. Ez lelkem meggyőződése — ki bármelly perezben Scharlotte alá teszem fejemet. Ne tegyék lehetetlenné s hatásta­lanná a tevékenységet azon perezben, midőn ellenség van minden felöl. (Éljen). A délelőtti jegyzőkönyv hitelesíttetik. Repeczky kívánja, hogy azon vármegyéknek, mellyek önkényteseket adtak , számíttassák be, és a jegyzőkönyvben vilá­lágosan fejeztessék ki, különben az a magában értetik nem nyugtatja meg a népet. Kossuth Lajos: Ha van valaki, kinek ez megnyugvást adhat, átalában nem vagyok annak ellene, hogy azon eszme megem­líttessék, s mindössze csak annyit akarok mondani, hogy azon eszmét már határozatilag kimondd a ház, mi több, a mai jegyzőkönyvben is megemlíttetik. Ugyanis, midőn az indítványt tettem egy határozat alkotásá­ra , abban ezen eszme világosan benfoglaltatik. Ezen határozat meg nem változott, s arra nézve csak az jött közbe, hogy azon pontra nézve — hol a rendes katonaságnak a honvéd közé szabad átlépése foglaltatik, — a miniszerelnök úr kívánta, hogy ezen pont alkalmaztatása belátására bizassék. Ezt a ház elfogadta, de különben az egész határozat áll, következéskép a határozat azon pontja is, mellyben mondatik, hogy a kiállított önkénytesek be­számíttatnak a törvényhatóságok illetőségébe. Mit Nyári Pál úr indítványozott, az azon határozat folytán történt, mert meg van mondva egyik §-ban , hogy mondassák meg minden törvényható­ságnak, mennyi katonát kelljen állítania, és pedig tette ezen in­dítványát az átalános felkelés alapján , mi igen helyén van , kivált mióta a nádor a hadseregnek vezérségét elvállalta. A miniszer­elnök azt is néhány nap előtt felhatalmazva érzette magát hasonló rendelést bocsátani ki, mellyre nézve csak azon kívánságom van hogy annak sikeres végrehajtását minden kitelhető módon előmoz­dítani méltóztassék. Mivel tehát átalános felkelés hasisán történt a­ határozat, de abból semmi sem lenne, ha csak az mondatnék, hogy minden ember fogjon fegyvert; más részről pedig a tobor­zásból a ház legjobb sikert várván, a toborzásnak folytattatni kell, de hogy ennek sikere legyen , a törvényhatóságra eső katonák számát meg kell mondani. Nyári indítványa tehát semmi nem egyéb, mint az , mit mindjárt kellett volna tenni azon határozat következtében, de mit rögtönözni képes nem voltam. Egyébiránt a fölösleges megnyugtatásnak sem vagyok ellensége, azért tegyük be a jegyzőkönyvbe „magában értetvén, hogy a mint­aháznak határozatában benfoglaltatik , a kiállított önkénytesek a törvény­hatóságok illetőségébe beszámíttatni fognak.“ (Közhelyeslés). Gr. Batthyány Lajos. (Hosszas éljenzések és tapso­lások között a szószékre lép). (Feszült figyelem, halljuk). Fölte­szem, hogy önök emlékeznek arra , mikép én, néhány nappal ez­előtt fogadtam, hogy én csak azon esetre fognám a ministerium alkotását magamra vállalni, ha egy részről ő felsége rá állana , s helyeselné azon föltételeket, mellyeket szabni kötelességemnek tartottam; más részről , ha ezen háznak bizalmát bírni szeren­csém­ lenne. Minthogy ezen föltétel egyikének sem lett megfelel­ve, ezennel miniszerelnök lenni megszűntem. Tessék ő felségének ezen kéziratát felolvastatni (át­nyújtja Ő felségének kéziratát az elnöknek és a szószéket elhagyja). Keller jegyző olvassa ő felségének az ország nádorához sept. 15—kéről intézett kéziratának magyar fordítását: „Kedves unokaöcsém István ! ” Midőn magyar ministeriu­­momnak leköszönését elfogadom, gróf Batthyánynak ajánlatára nézve ministeriumot ideiglenesen vezetni, szinte meg engedése­met nyilvánítom. A mi a feltételeket illeti, mellyeket gróf Batthyány egy uj az ő elnöksége alatt alakítandó ministerium összeállítására elke­­rülhetlennek vél, — jelenleg nem vagyok képes határozottan nyi­latkozni; mert, miután az előbbi ministerium több tagjai a legújabb törvényeket olly értelemben kezelték, m­ellyhez egyezésemet nem dhatom, és melly bajok ismétlése ellen, egyedül csak az ajánlandó egyéniségekben találhatnék biztosítékot. Nagybátyám János főherczeg meghagyásomból foganat nél­kül kísértetté a horvát bonyodalmak kiegyenlítését, és a magyar országgyűlés már két hónapnál tovább ül együtt a nélkül, hogy ez ügyre nézve csak egy lépést is tett volna , ellenben olly határoza­tokat hozott, mellyek sem Magyarország érdekeinek, sem pedig Magyarország és Austria közt törvényesen fenálló összeköttetés fentartásának meg nem felelnek, sőt a képviselőház elhagyta sept. 1-jén a törvényes tért, midőn a ministériumot felhatalmazta az 5 forintos magyar bankjegyeket a­nélkül, hogy az illető törvényja­vaslat szentesítését elvárta volna, azonnal kibocsátani, szinte úgy az újonczkatonák toborzását és állítását, ugyanegy, általam szinte nem szentesített törvény értelmében foganatosítani. Nem elégelvén ezen az újonnan hozott törvények által behozott rend világos fel­forgatását , a képviselőház Magyarországban fekvő katonai sere­gemet zászlósoktóli hűtelen eltávozásra, s a törvényes rendszabá­lyokat, háttérbe nyomva a honvédsereghez­ átmeneteire, felszólí­tani , s ez által minden fegyelem és rend megsértésére okot adni esztelenül merénylett (sich entbledete !) Ezen események és a kapcsolt országokban keletkezett el­lenesemények egy egészet képeznek, melly engem a legélénkebb aggodalommal tölt el, és én csak az országgyűlésre bízhatom a horvát bonyodalmak békés útoni kiegyenlítésére azon módokat al­kalmazni, mellyek neki e czélra alkalmasnak látszanak. Azért te­hát elvárom azon személyektől, mellyekből gróf Batthyány egy ministeriumot alkotni lehetségesnek tart, kedvességednek további feljelentését. Schönbrunn sept. 15. 1848. Ferdinand s. k. Kossuth. Minthogy ez nem olly diplomaticus oklevél, melly a fejedelem részéről az országgyűléshez volna intézve, hanem olly levél, mellyet ő felsége a nádorhoz küldött német nyelven, a kife­jezéseket jól meg kell érteni. Olvassuk fel tehát az eredeti német levelet, mert úgy látszik, ezen kitétel „birodalmi ország­gyűlés“ alkalmasint nem jól van fordítva. (kiigazíttatott.) Ny­ár­y. Nem czélja a felolvasott irat minden kitételeit fej­tegetni. Egy főpontja van, mellyhez szólni kell: a ministérium alakítása. Batthyány kinyilatkoztatta, hogy ő többé nem minister; Magyarország kormány nélkül van.Nem közönséges bajokkal,és nem közönséges ellenségekkel kellvén küzdeni, óvatosan kell azon után járnunk,mellyet nem magunk választottunk,hanem mellyre szorítot­tak bennünket. — Kérdés : mikép kormányozza magát ez irat után Magyarország ? Bécsben nem igen nagy sympathiával viseltetnek a magyar parlamentáris legális kormány iránt. Jellacsich nem mint horvát bán, hanem mint austriai tábornok támadta meg magyaror­­szágot. A beütés által azt akarják elérni, hogy az alkotmányt sér­tsük meg,pedig azt a mi elleneink sértették meg. Magyarország­nak alkotmányos úton kell maradni.­­ Az iratból, ha a Battyány által tett feltételek nincsenek is elfogadva, kitetszik, hogy Bat­thyány meg van a ministérium alakításával bízva; ragadjuk meg hát a fonalat, hogy azon tovább működhessünk, és kérjük meg Batthyányt, hogy vállalja el a miniszerelnökséget. (A egész ház viszhangozza, fogadja el.) Ezt követeli tőle a haza; ez Batthyány Lajos kötelessége. — Ha a Batthyány Lajos által fölterjesztett föl­tétek nem teljesedtek is , teljesedett azon kívánsága, hogy a­ nádor személyesen vette át a magyar hadsereg vezérletét. Ragadja meg hát Batthyány a kormányt a haza megmentése végett. (Folyt.) FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Szombaton szerencsés és derék vezérünk Kiss Ernő volt igen szívesen látott vendége Pestnek, s este pompás fáklyás zenével tisztelteték meg. Még azon éjjel in­dult átvenni Dunántúli táborunk vezérletét.­­ Ugyanaz­nap este tűz támadt a Terézvárosban egy kis házban, de ez sem lett egészen a lángok martaléka, s az egész dolgot csak azért szükséges említeni, nehogy nagyítás által a vi­déken nyugtalanságot szerezzen. Hozzá tehetjük egész bizonyos­sággal, hogy nem gyújtás, hanem vak eset szüleménye volt. — Tegnap ismét élénk katonai mozgalmaknak valánk tanúi, mert az előbbi este a Duna mindkét partján leszállított számos á­­gyúk és lőszer után, reggel a Zrínyi csapat második osztálya, s ké­sőbb a Pest városa által kiállított gyalogság, 14-ik honvéd zász­lóalj neve alatt, mentek kocsin Fejérvár felé, egy jászsági önkény­­tes zászlóalj pedig gőzösön, mind lelkesülten, sőt vidám énekszó­val, a sokaság éljenzése közt. Ugyanekkor érkezett vissza Mészá­ros hadigőzös is az Aldunáról. Városunkban a toborzás az ujoncz­­állitásra, s a budai sánczok ásása erélyesen folytattatik. — Ujházy László sárosi főispán szabad csapatot állít csupa önerszényekre vállalkozó önkénytesekből, de a toborzásnak minis­­teri elnöki rendeletnél fogva csak Pesten kívűl szabad történnie. Adja isten, hogy a derék hazafi sok magához hasonló társakra ta­láljon. A­­ Folyó hó 24-én délután indult a Zrínyi-csapat egy része Fejérvár felé, telve a leghőbb lelkesedéssel. Láttunk benne egy francziát, ki az algíri háborúban is részt vett. Indulás előtt köny­­nyezve mondá , hogy ő nem Francziaországért, nem Magyaror­szágért, hanem a szabadságért megy küzdeni. Ezt idegen tévé hazánk földén, s honfiak , mi tétlenül vesztegeljünk-e ? — Ugyanaznap érkeztek nemzetőrök kíséretében a selmeczi ujonczok, számra 63. Néhány közölök alkalmatlannak találtatván, sírva fakadt, hogy visszamenni kényteleníttetik. Ugyanezektől hallók , hogy a Selmeczen tanyázott porosz herczegféle katonaság elindult Hurban zsivány bandája ellen. — Tegnap délután érkeztek be több helységből a Pest me­gyei ujonczok az illető faluk neveivel jegyzett zászlók alatt. Vi­gadva vonultak végig az utczákon, s alig várják a perczet, hogy az­ ellenséggel szembe szánjanak. — Szinte tegnap délelőtt indultak a Pest városi önkénytesek a táborba. A győzelem istene kísérje őket! TÁROGATÓ. Prágai tudósítások szerint ott is kezdenek meggyőződni arról, hogy Jellacsich a reactio eszköze. Mindamel­lett gyülevész népének fölsegítésére adakozások gyüjtetnek. — Bécsben — írja a Press. Z. — az osztrák ministériumot ismét új interpellációkkal kívánják boldogítani. Az igazságügymi-­­­nistertől azt akarják kérdezni: valljon népjogon alapul-e, hogy a birodalom fővárosában mind a magyarok, mind a horvátok részé­re toborzanak ? A hadügyminiszertől pedig meg lehetne kérdezni, valljon a fővárost nem fenyegetné-e veszély, ha Jellacsich Kő­szegről a­helyett hogy Pestre menne Bécsnek találna sétálni, hogy az országgyűlésnek egy fekete-sárga zászlót nyújtson. — Urbán, naszódi alezredes az erdélyi kerület több tör­vényhatóságaihoz körlevelet bocsátott, mellyben tudatja, hogy ő katonákat fog szedni, minden 100 oláhajkú lakostól kettőt. S vall­jon mi czélra ? kérdi a Kol. Hír. Hogy a császár jogait védje, s az uniót megsemmisítse. Ebből egy kis Jel­lacsich akar kinőni. Erdélyiek vigyázzatok ! — Balázsfalvára, az Ellenőr szerint, kaszával és pisztolylyal fegyverkezetten gyűlnek az oláhok, állítólag népgyűlést tartani. Ugyanoda ment a kormánybiztos több század katonasággal, hogy a netalán támadandó zavarokat elfojthassa. A gyűlés gyanúsnak látszik, mivel tartására engedelem nem kéretett. — A Kassán tanyázó Vilmos gyalogezred egy osztálya, né­hányat kivéve, a megye által alakítandó új honvéd zászlóalj sorai közé iratá magát.­­Az általunk már említett Liptó megyei zavarokról a Nem­zetinek Írják : Rózsahegyen M­e s­k­o jaszenovai (tán a híres Czo­­chius pánszláv iskolájából való ember) és Sz. Miklóson a Prágába zarándokolt Ho­d­z­s­a helyét pótló segédlelkész a tót érdekek mel­lett nyilvánosan bujtogattak. De a derék sótisztek elsőt rögtön be­fogván, nyíltan bevallá, hogy ő Czochius tanítványa. A jaszeno­­viak folyamodtak kibocsáttatása iránt, de kérésük elvettetett. A má­sik szinte a törvény szigorú megfenyítésére vár még a börtön­ben. Kár, hogy még vár rá. — Zmeskál Móricz exadministrator Árvában erőnek erejével alispán akart lenni, de szerencsésen megbukott, egyhangúlag A­b­a­ffi Aristid kiáltatván ki. 342

Next