Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-10-10 / 87. szám

rály maga úr mennyire beteg s önmagával s tehetetlen­ legyen is,ne­vét adhassa oda eszközül, kiirtására minden kegyeletnek és ragasz­kodásnak,mellyel a magyar nép tömérdek szenvedései daczára iránta viseltetett — de mellynek lehetetlen gyökerestől ki nem szagaltat­ni a nép szivéből, ha látandja , miként: a hét magyar nemzet fe­letti királyi hatalmát egy rablóra ruházza, ki az országot fegyve­res erővel megtámadá, s azt az alkotmány felforgatásának szent­­ségtelen munkájával bízza meg, köszönetül azért,hogy a magyar nemzet az austriai házat három­száz esztendő előtt a magyar ko­ronával szabad akaratból megajándékozd, s 300 esztendő alatt sokszor ingadozott trónusát a nemzet vérével tartotta meg. És végre el nem hihetik még azért is, mert lehetetlen fel­­tenniök, hogy akadhasson magyar, ki egy illy égre kiáltó rende­letet, melly ha végrehajtatnék, nemzetünket az élő nemzetek so­rából kitörölné , anyagyilkos kézzel törvénytelenül ellenjegyezni merészelné. Ugyanazért a nemzet képviselői a király iránti tiszteletnek adják akkor jelét, midőn a felhívott irományt koholtnak s hamis­nak nyilatkoztatják s abban nem látnak egyebet, mint egy alávaló cselt, mellyel a pártütö Jellachich vitéz hadseregeinknek igazsá­gos boszújától megmenekedni törekszik, mit a nevezett pártütöről annál inkább feltehetni vélnek a nemzet képviselői, mivel egy olly emberről, ki az ötét eltiporható vitéz seregeinknél a győzelem perezében fegyverszünetért könyörög, s azt olly feltétel alatt nyeri meg, hogy a fegyverszünet perezébeni állomását mind a két tábor megtartsa,­­ mégis miután a törvényt a hazánkat védelmező vitéz hadseregeink nagylelkűségétől a fegyverszünetet megnyerő, annak ideje alatt egész táborával gyáván és becstelenül megszökött , hogy hazánknak pusztítását még egy ideig tovább űzhesse s a ma­gyar nemzet megsemmisítésére összeesküdött bécsi camarillától reményű­ segítséget magához vonhassa, egy illy emberről tehát hogy bűnének érdemlett büntetését kikerülhesse a legbecstelenebb csel is alaposan feltehető. Azon nem várt esetre mindazonáltal, ha a felhívott rende­let csakugyan valóságosnak bizonyosodnék, s eredetében az or­szággyűlésre is megküldetnék, a nemzet képviselői tekintetbe vévén: 1- szer. Mikint a múlt országgyűlésnek királyi esküvel szen­tesített III-tk­­. ez, a 3-ik §-ban világosan azt rendelné, hogy a királynak bármelly rendelete, parancsolata, határozata s kineve­zése csak úgy érvényes, ha a Budapesten székelő miniszerek egyi­ke által is aláiratok, s igy magának egy új ministerelnöknek kiné­­zése is csak hasonló aláírás mellett lehet érvényes, Récsey Ádám pedig nem Budapesten székelő minister, s ministerségéről az or­szággyűlés átalában semmit sem tud, következésképen a felhívott rendelet minden esetre érvénytelen. — Tekintetbe vévén 2- ot. Hogy ugyancsak a múlt országgyűlésen alkotott IV-ik t. ez. 6—ik §-nak világos tartalma szerint, az országgyűlés az utó­só évről­ számadás és következő évi költségvetés iránti határozat­nak meghozatala előtt be nem rekesztethetik, sem az országgyű­lés fel nem oszlattathatik; s mivel ezen határozatok még meg nem hozattak, az országgyűlést ő felsége még rendes minister ellen­­jegyzés mellett sem oszlathatja el. És tekintetbe vévén 3- or. Hogy az országot az ellenségnek kezébe martalékul adni, az alkotmányt s minden alkotmányos biztosítékokat eltörülni s az országot olly hadi törvények alá rendelni, mellyek szerint a senkit meg nem támadott s csak magát, a törvényt és az ország lételét kötelessége szerint védelmező nemzet minden tagjainak élete halála a fegyveres ellenség pártütő vezérének kezébe tétes­sék , a királynak joga semmi esetben nem lehet. És tekintetbe vévén 4- et, hogy Magyarországnak saját törvényei szerinti kor­mányzatát eltörölni, azt ő felsége többi tartományainak birodal­mába bele­olvasztani, s hazánk törvényhozó hatalmát más idegen nemzetek képviselőiből is alakítandó valamelly testületre ruházni a király koronázási esküjével, s úgy az 1790: 10-ik, mint a múlt országgyűlésen alkotott sarkalatos törvényekkel merőben el­lenkezik . Mindezeknél fogva a nemzet képviselői a nemzet halálát szentségtelen kezekkel alá nem írhatván, a felhívott állítólagos rendeletét, mind belső tartalmára, mind alakjára s külső formájá­ra nézve törvénytelennek, érvénytelennek, és semmit érőnek nyi­latkoztatják , törvényhozói kötelességüknek a törvény értelmében folytatását elhatározzák, é­s ezen határozatuk jogszerűségére nézve az örökké való istenre, a nemzetre s az egész világ köz­véleményére annál bátrabban, annál tisztább lélekkel hivatkoznak, mert lehetetlen hinniök, hogy egy derék békés és hű nemzetnek illy hallatlanul irtózatos módon az élő nemzetek sorábóli kiirtását, s ez által saját tételüknek is erkölcsi bizonytalanságba tételét a világ­nak bármelly mivelt népei halgatag elnézhetnék. Melly határozatnak folytán, a nemzet képviselői úgy Jella­chich Józsefet magát, mint mindenkit, a ki öt ez országban bár­melly hivatalos hatósággal bírónak elismerné, neki önkénytesen engedelmeskednék, vagy épen a nemzet alkotmányos szabadságá­nak felforgatására intézett merényleteiben segély kezet nyújtani merészlene , hazaárulónak nyilatkoztatják, s a Honnak minden be­csületes polgárát, de különösen a vitéz magyar hadsereget, s az országnak minden hatóságait és tisztviselőit a honárulásbani rész­vét súlyának terhe alatt arra kötelezik, hogy ezekkel akként bán­janak, mint a törvények a hon­árulókkal bánni rendelik. Az ország minden hatóságainak pedig különösen is elenged­­hetlen kötelességükké teszik, hogy megyei, városi vagy kerületi gyűléseiket rendesen folytassák, s a közigazgatás minden ágai­ban törvényes kötelességük szerint folytonosan eljárjanak. A törvényes büntetés terhe alatt, másként nem cselekedvén. Végezetül, minthogy a nemzet képviselői az idézett vagy ko­holt vagy alkotmányt felforgató iraton Récsey Ádámnak, mint ál­lítólagos ministerelnöknek aláírását szemlélnék, és tekintetbe vé­vén azt, hogy ha magát ez irománynak ministerelnökké törvényes formában tett kineveztetése nélkül írta alá, mint a minister! czím­­nek bitorlója törvényes büntetés terhe alá esik, és tekintetbe vé­vén különösen, hogy a múlt országgyűlésen alkotott III. t. czikk 32-ik §-a még a törvényesen kinevezett ministereket is minden olly tettért vagy rendeletért feleletre vonandóknak parancsol, melly tett vagy rendelet az ország függetlenségét, az alkotmány bizto­­tosítékait, a fenálló törvények rendeletét, s az egyéni szabadsá­got sérti­ . Ugyan azért a képviselőház Récsey Ádámnak törvényes ke­reset alá vonatását, s e végett vád alá helyeztetését ezennel elha­tározza. Mind ezen határozatainak , részint hozzájárulás, részint pe­dig az 1848-iki III-ik t. ez. 34. §-a értelmébeni eljárás végett a felső házzal leendő közlésére, s egyszersmind az ország minden polgári és katonai hatóságaihoz, különösen pedig az ország vitéz hadseregeihez, mellyeknek hazafiés hűségüktől s rettenthetetlen vitézségüktől várja nemzetünk ez elárúlt árva hazának megmen­tését , megküldésére, s általános közhírré tételére a ház elnökét utasítván. — Pázmándy Dénes s. k. elnök. Ludwig Já­nos jegyző. 394 ORSZÁflfiVILÉG. O­ctober 7. Esti 9 órakor 75-dik Ülés folyta­tása. (Roppant hallgatóság — Vilmos huszárok tiszti kara). Elnök. Először is jelentem a háznak, hogy ma délután 5 órakor b. Récsey Ádám aláírása alatt egy levelet kaptam, melly­­hez mellékelve van ő felségének két kézirata. Egyik , mellyel bá­ró Récsey Ádám kineveztetik ministerelnöknek (kaczaj) a másik az, mellynek mássa a délelőtti ülésben felolvastatott.­­ Minthogy szükséges, hogy az eredeti irományok a ház előtt felolvastassa­nak, azt a jegyző ur teljesítni fogja. Kazinczy Gábor jegyző felolvassa a következő irományokat: a) B. Récsey Ádámnak Pázmándy Dénes elnökhöz intézett s f. é. és hó 3-án kelt levele. b) Ferdinánd aláírással ugyanezen év és hó 3-ról kelt iromány, mellyel b. Récsey Ádám ministerelnöknek kineveztetik, s egy ministerium alakításával megbizatik. c) Ferdinánd aláírással s Récsey Ádám, mint minister­­elnök ellenjegyzése mellett f. é. oct. 3-ról kelt kir. leirat. Melly iratok részint közkaczajjal, részint átalános indigna­­tioval, s „gyalázat“ felkiáltásokkal fogadtattak. Kossuth Lajos. (Tapsvihar és éljenzések közt a szó­székre lép).Bocsánatot kell kérnem a t. háztól, hogy egy részét az il­lető iratoknak kissé későn lett kezemhez jutása, de főkép mivel testi erőmben a sok fáradság által annyira meg voltam ingatva , s igen alkalmatlan lázzal volt bajom egész délután — a néphezi procla­­matiót lehetetlen volt elkészítenem. — A határozatot megírtam, a proclamatiót pedig az éjjel — ha lehetséges lesz gondolkoznom — szerkesztendőm. Most tehát szerencsém lesz felolvasni azon határozatot, mely­­lyel indítványom következtében fogalmaztam, s mellyre nézve a felolvasottak semmi változást nem tesznek, legfelebb eloszlatták a t. háznak azon sejtelmét, mellyel a király neve iránti pietásból szerettek volna a nemzet képviselői táplálni, hogy t. i. lehetetlen, hogy azon iromány, mellyet reggel nyomtatásban láttunk, más legyen, mint koholt, hamis iromány. E sejtelem a felolvasottak által elenyészett, hanem mi a tör­vény és alkotmány alapján állván, ezen körülmény határozatun­kat legkevésbbé sem változtathatja, (helyes); de a dolognak ren­dé kívánja, hogy legyen meg a határozat úgy, mint az reggel ho­zatott , és ismét legyen egy más határozat a most felolvasottak következtében (helyes). Olvassa a háznak oct. 7-ki határozatát, melly köztetszéssel és helyesléssel fogadtatott. (A hires kir. leirat, és az erre kelet­kezett erőteljes határzat lapunkban ezen ülés előtt közöltetik.) Kossuth L. Most olvastam itt mielőtt az ülés megnyitta­tott azon okleveleket, mellyeket a jegyző úr a t. ház előtt szintén felolvasott. — Ezekre nézve nem styláris tekintetben — mert fe­jem nem igen alkalmas erre — hanem csak véleményemet tettem fel az iránt, hogy minő határozatot gondolnék hazahtalni. (felol­vassa). (Olvasásközben azon leiratra , mellyben báró Récsey mi­nisterelnöknek kineveztetik, s a mellyet Récsey önmaga ellen­­jegyzett). Nekem is nagy kedvem volna ellenjegyezni, hogy h. Esz­­terházy 33 uradalmát magamnak ajándékozom. (Kossuth olvassa az általa szerkesztett határozatot, mellynek azon kitételénél: a ház egyhangú határozattal kimondja stb. mind­nyájan felállnak, minek következtében imigy szól.) A képviselő­ház egyhangú határozatával kimondotta, hogy a kegyelemnek ideje lejárt az árulókra nézve, hogy a ki honáruló, a nemzet képvise­lői által is annak tekintetik, s mint honáruló fog bűnhődni. Sze­rencsésnek tartom e házat, hogy ezen elhatározását akkor mon­dotta ki, midőn egyszersmind egy vitéz és lelkes­­ magyar ezred­nek mindnyájunk által tisztelt, s a haza megmentői közé felavatott képviselőihez van szerencséje, (zajosan kitörő éljenek, mit a je­lenlevő Vilmos-huszárezredbeli tiszti kar felállással megköszön), s a kiknek vitéz karjaitól úgy, mint lelkes társaiknak karjaitól megvárja azon igazságos isten, ki előtt az ország alkotmányára megesküdjenek, megvárja a nemzet, hogy valamint hű védői lesz­nek mindig és mindenhol az ártatlanságnak, úgy rettenthetlen os­torai a bűnnek s honárulásnak. (Köztetszés és éljenzés.) Adja hozzá ehhez a képviselő­ház a magyar nemzetnek azon elhatáro­zását, melly elhatározást én száz­ezreknek szemében láttam, s aj­kairól hallottam, s gondolom, elértük a perczet, mikor nem lesz többé tanácsos e nemzet türelmével játszani. Nem tudom, meny­nyire megyen e nemzet nagylelkűsége, a múlt időkből tudom, hogy mennyire ment, hogy kimerítve véréből, kimerítve vagyonából, olly harczokba, mellyek nem voltak a nemzet harczai, kevertetett; mert mi közünk például ahhoz, hogy Párisban mit csinálnak ? és mi közünk ahhoz, hogy ismét másszor mit csináltak Nápolyban ? De azt tudom, hogy midőn illyen harczokban is, véréből s minden vagyonából kiforgattatott a magyar nemzet, s nyert érte — mit? — „Europa libertate asserta f­ilm ráírtak egy keresztre, s a magyar, midőn ezt hazudták a világnak , nemcsak hogy nem asseráltatott a szabadságnak, hanem országgyűlést sem tartottak,neki mindad­dig, valameddig az akkori nemességnek morális erején meg nem tört a hatalom azon kísérlete, hogy talán már megszokta a ma­gyar a jármot, s már most vérét és pénzét talán országgyűlés nél­kül is lehetne kicsikarni, ezt kapták jutalmul azon áldozatokért, miket 25 esztendőn által nem maguk megmentésére, hanem egy rosz politicának védelmére hoztak, csak azért, mert királyunk ne­vét használták fel azon rosz politikának takarójáéi. Küzdött, vér­zett a magyar, s midőn ezt kapta érette jutalmul, elkövetkezett is­mét egy országgyűlés, s az akkori öreg úr azt mondotta: „fáj ne­kem, hogy ollyan roszúl bántam veletek“,—„vstam et sangvi­­nem ” kiáltott a magyar nemzet, s ezen megbocsátásnak ismét vol­tak perczei, mellyek következtében igen sokat szenvedett. De el­következett ismét az isten igazságának napja, midőn, ha a magyar nemzet nem ollyan hű királyához, mint a minő: tehát már most az austriai ház (egyet fúj a tenyerére) így el van fúva; s ekkor is­mét vitéz seregeink segítnek Olaszországban kivívni számára a győzedelmet, s miután kivívták, a magyar véren kivívott győzel­men elbizakodva, egy tollvonással akarják eltörölni a magyart az élő nemzetek sorából ! (Tompa zúgás.)Ez rövid rajza a közelebb történteknek, hogy a múltakra ne menjünk, hol a nemzet hűsége hasonlókép azzal háláltatott meg, hogy 1741—51-ig, 51-től 61-ig, s 61-től 90-ig még csak országgyűlése sem volt, s ez által a nem­zet alkotmányos élete mintegy megszüntetett. Én tehát nem tudom, meddig terjed e nemzet türelme, hanem azt tudom, hogy egy fel­adatunk van mindenekelőtt: az ország ellenségeit semmivé tenni, s ezen semmivé tétel­ közben, valamint azután is, számolni ! (Zajos tetszés, s hosszas éljenzés.) Mi az általam feltett s a tisztelt ház előtt felolvasott határo­zatjavaslatot illeti, nem tudom, hogy egyszeri felolvasás után, nem kivánja-e a ház, hogy szakaszonként is felolvastassék ? (Átalános felkiáltó nem ! ) Ezzel szónok benyújtja javaslatát az elnökség­hez, s hoszszasan tartó éljenzések közt elhagyja a szószéket). Elnök. Ennek folytán a határozat ki fog nyomatni, s vala­mint eddig kötelességemnek éreztem, s fogom érezni, a ház hatá­rozatait életbe léptetni, úgy jelenleg ezen határozat végrehajtásán is minden erőmből fogok iparkodni.­­ Egyébiránt mi a proclama­tiót illeti: azt gondolom, hogy az is a holnap 10 órakor tartandó ülésre Kossuth Lajos által elkészíttetvén, szinte fel fog olvastatni a ház előtt, s holnap kinyomatván, a határozattal együtt a ház tagjai közt ki fog osztatni, s ezután ezen irományoknak a felső tábláhozi átküldéséről szinte fogok gondoskodni, minthogy Récsey miniszerelnök úgy is kötelességemmé tette, hogy a hozzám küldött irományokat siessek a felső házzal közleni; én tehát sietni fogok azoknak a felső házhozi átküldésével, csak azon kis különbséggel, hogy a képviselőház határozatát is comitiva gyanánt hozzájuk fo­gom mellékelni. (Tetszés, nevetés. — Az elnök el akarván oszlatni az ülést többen kiáltanak: mi hír a táborból ?) A táborból azon időtől fogva, hogy a háznak jelentést tettem, mindeddig hírt nem kaptam, épen csak e pillanatban vettem egy levelet, melly egye­nesen csak hozzám van intézve , méltóztatnak, tehát átlátni, hogy e levélben lehetnek olly tárgyak, mellyeket itt felolvasni talán nem lehetne; el fogom tehát előbb olvasni a levelet, a­miket szüksége­seknek fogok tartani, azokat elő fogom adni. (Helyes) Olvasás után: Csányi kormány­biztos urnak levele Győrben kelt a mai na­pon October 7-én. Seregünk ott van, tegnap Kocsról jött, melly körülbelül 6 mérföldnyire fekszik Győrtől, és privát tudomásom szerint is, igen messze van arra, hogy egy nagy seregnek oda utazása nagy fáradalom nélkül megtörténhetnék, és a sereg, mind a mellett hogy a legvidámabb, s a legjobb reményeket nyújtja, mégis megkívánja azt, hogy egy pár napig Győrben pihenhessen. Egyébiránt Jellachichról azt írja, hogy Mosonyból kihúzódván, valami „Vörösökör“ vagy nem tudom micsoda nevű vendégfoga­dónak kell ott lenni, seregének egyik részével Óvár körül ta­nyáz, másik része pedig utána megy, s lehet gyanítani, hogy mindaddig, míg valami nagyobb erősítést nem kap, tovább fog vo­nulni , az­az a Lajthán is átmenni, s e szerint bizonyosnak lehet tartani, hogy erösbülést csakugyan fog is nyerni. A levél többi részében felszólítja a bizottmányt némelly teendőkre, de ezeket nem szükség a ház elött előadnunk. (Jól van). Ezzel az ülés 10 órakor eloszlott. Oct. 8. 76-dik ülés a képviselőknél. Kezdete reggeli 10 órakor. Elnök. Tisztelt házi Azt gondolom, a perczek sokkal fon­tosabbak , hogysem azokat a tegnapi jegyzőkönyv felolvasására fordítanék. Előre jelentem a háznak, hogy Császár Ferencz Ver­­seczről elválasztott képviselő választói jegyzőkönyvét benyújtotta. A csatatérről a következőket vagyok bátor röviden előter­jeszteni: Elsőben is Rott tábornagy Philippovics generállal együtt 7500 katonáival s azon zászlókkal, mellyek itt előttünk vannak, és minden hadi készületeivel együtt elfogatott. (Hosszas éljenzés). Ezen örvendetes eredményt különösen lehet köszönni mind Perczel Mór ezredes urnak (éljenzés), mind pedig Görgei (éljenzés) ed­digi őrnagy urnak, ki tegnap délután, mielőtt e hírt vettük, a vá­lasztmány által ezredessé neveztetett. (Helyeslés.) Ezenkívül a­mint a hozzám érkezett jelentésekből kitetszik, különösen köszö­netet érdemelnek az ottan működött huszárok (éljenek); egyes sze­mélyeket most nem említek azért, mert azokról a jelentésben lé­vén szó, még ezentúl részletes­ jelentés is fog a ház elébe ter­jesztetni , és akkor a magyar képviselőknek háza fogja tudni ha­­zafiai kötelességét, hogy miként kell az érdemet jutalmazni és méltányolni. Egyébiránt még jelenthetem a háznak , miszerint hi­vatalosan vagyok értesítve arról is, hogy midőn a két generális elfogatott, mintegy 50 tiszt, kik között 3 szabális is van, egy körben állva, a fekete-sárga szinü echarpe-okat magoktól eldo­bálták s azt mondták, hogy illy szin alatt többet szolgálni nem fognak (éljenek). Milly intézkedések történtek mind arra nézve, hogy Görgei ezredes ur a maga seregével hová vonuljon , vala­mint hogy Perczel ezredes ur seregeit hová vezesse, azt még most a ház előtt fel nem tárhatom.. Egyébiránt jelentem a háznak azt, hogy miután a 7500 főből álló sereg ,— kivévén a tiszteket mindnyája kinyilatkoztatta azt, hogy ezren­­ hadjárásra kénysze­rítve voltak; egyébiránt pedig hitet tettek le arra, hogy soha Ma­gyarország ellenében, mellyel úgy tekintettek eddig is mint test­vérországot , harczolni nem fognak. — Perczel ezredes úr tud­ván azt, hogy most ennyi embert nem lehet itt tartani, sem pedig elzárni, őket hazájukba visszaindította. (Helyes.) A mi Jellachich ellen működő táborunk jelen állását illeti: arra nézve a jelentést ott kezdem, hogy mi történt Bécsben. Bécsben t. i., miután az álarczot azok, kik királyunk nevével visszaéltek és Magyaror­szágnak alkotmányát tökéletesen semmivé tenni akarták és felfüg­gesztették, miután ezen urak az álarczot elhajították, Bécs vidé­kéről minden katonaságot Magyarország ellen indítottak, különö­sen Bécsből megindíttatott az ottani olasz gránátos-zászlóalj is , a­kik felállíttatván, kijelentették, hogy ők­ Magyarország ellen har­czolni nem fognak. (Igen zajos éljenzés.) Ennek folytán, Latour hadügyminiszer parancsának következtében lovasság-kísérőt állít­tatott melléjük, és így kényszeríttettek arra, hogy rendeltetésük helyére, Pozsonyba, Magyarországra betörjenek, így tehát a ka­tonák mint foglyok kísértetvén, mikor az úgynevezett tábori híd­hoz elértek, a bécsi fellázadt nép, különösen a diákság vezérlete alatt, a hidat lerontotta, ekkor hidászok állíttattak a hidnak hely­reállítására , de a nép a hidászokkal és a többi katonákkal harczba keveredvén, a hidászokat megfutamította és a hidat helyreállítani nem engedte (éljenek). Ezután tovább nyomult a nép, és a forra­dalom kiütvén Bécsben, a nép az ottani generálisok közöl kettőt elfogott, magát Latourt pedig megtalálván egy kályhalyukba búj­va, agyonverte és kivitte az úgynevezett ,,Hof“-ra és ott egy lámpásra felakasztotta. (Örömrivalgás.) Bécsben hát most a leg­nagyobb forradalom van, s az utósó tudósítás szerint az ottani nép várja óráról órára a mindenhonnan oda rendelt katonaság által Bécsnek ostromlását. Ennek hírét vévén vezéreink Győrnél, a nélkül, hogy legke­­vésbbé is gondolkodtak volna, Maga úr minden erőt magához ve­vén, megindult Jellachich ellen, útját tovább is folytatandó. (Éljen.) Ezek a tények, mellyeket eddig előadtam, most hogy a honvédelmi választmány jelen körülményeinkben milly intézkedé­seket tart czélszerűknek , azt Kossuth képviselő úr a ház előtt elő fogja terjeszteni. Azt gondolom, hogy mindazon iratoknak felol­vasásával, mellyek most kezemnél sincsenek, mert közzététel vé­gett a nyomdába küldettek, az időt ne töltsük; mindaz különben is át fog adatni a közvéleménynek. Méltóztassanak most Kossuth L. urat meghallgatni, ki a honvédelmi bizottmány nevében elő fogja terjeszteni, a mit hazánk mostani körülményeiben tenni szükséges. Bogdánovics Vilibald (szót nyervén): Nem akarok semmit ismételni, miután elnök úr a táborban történteket legna­gyobb részben elmondotta. Azonban miután a táborban nemcsak mint szemtanú , hanem mint résztvevő is jelen voltam, az előadot­takhoz hozzáadom azt, mit Perczel ezredes az idő rövidsége mi­att meg nem említhetett; t. i. el nem mulaszthatom a képviselőház előtt megnevezni a teremben jelen levő Gáspár kapitányt, a­ki­nek leginkább köszönhetjük a győzedelmet, mert a huszárokat ő vezérelte az ellenség ellen, a legkitűnőbb vitézséggel. (Gáspár úr igen hosszas éljenzésekben részesült.) Kossuth Lajos: Reményivé az ország mostani ügyeinek­ vezetésével megbízott honvédi választmány megegyezését arra nézve, a­mit most kijelentek, szerencsésnek tartom magamat és a házat, hogy Gáspár urat őrnagynak mondhatom. (A ház felállva

Next