Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-10-22 / 98. szám
—]Mind azok’, kikgf. évfed. elejétől futárminőségben valának kiküldve, s számadásaikat mindeddig nem adták be, szabályszeres számadásaikat tizenöt nap alatt a pénzügyministeriumnak bemutatni, elengedhetlen kötelességüknek ismerjék. Mulasztás esetében az országos védelmi bizottmány kénytelen leend szigorral rendelkezni. Pest, oct. 20-án 1848. Az orsz. honvédelmi bizottmány. Nyáry Pál, helyettes.elnök. — Homályosy Károly szolnoki sóhivatali írnokká, Machik Károly mohácsi sóellenőrré neveztetett ki. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Örömmel akartam ma kezdeni e rovatot, mellynek négy hónapos szerkesztése alatt is, már annyi kellemetlenséggel volt alkalmam találkozni; mert kedves dolgokat valék olvasóinknak elmondandó: — midőn szerkesztőségi hivatalunkban, ismét egy ellenem beadott nyilatkozat akad kezembe, mi a közönség előtt is van. A perczek, mellyeket most élünk, sokkal drágábbak, s lapjaink hasábjai sokkal fontosabb tárgyaknak szánják, semhogy haszontalan polemizálással boszantani közönségünket, véteknek ne tartanak. .A múltakra visszatérni nem is fogok. De a budai jegyző tiltakozására nézve, lehetlen ki nem nyilatkoztatnom, miképp akármit irt e jegyzőkönyvébe, s bármilly rész felfogásúnak higyen is: attól, mit e lapok 91-dik számában írtam, el nem állok ; mert az ott megrovott szavakat polgármester szájából hallottam, ki pedig nem szokott olly mélységesen beszélni, hogy megértésére olly csekély talentum, minővel én bírok, elég ne legyen. Egyébiránt igen fogok örülni, ha ezentúl tetteikkel kényszerítenek a budaiak arra, hogy kevesebbszer rójjam meg őket, mint eddigelé (bizony nem kedvtelésből) tevém. — Egyike azon örvendetes dolgoknak, miket ma akarok elmondani, a következő eset. Suhajda, természettudomány professora, a piaristáktól, beállott katonának. Illy tett fölött, lehetlen el nem fogulnia örömében a hazafi lelkének, midőn látja, hogy olly férfiak, kik másként is igen sokat tehetnek a hazának; de meglévén győződve arról, hogy nemzetünknek most mindenek felett erős karokra van szüksége: boldogabb időkre halasztják a tudós könyvek búvárlatát, s leöltve szent reverendájukat, fegyvert ragadnak az ostromlott haza védelmére. — ,,Férfiakról“ szóltam, mert nem egyedül a derék" Suhajda az, kit e tekintetben kiemelnem kell. A kalocsai érseki megyéből is egy misemondó pap, (sajnáljuk hogy nevét elfeledtük) e napokban csapott föl itt Pesten. Azt hiszi, hogy kedvesebb dolgot tesz isten előtt, ha illy vészes napokban, kehely helyett kardot fog kezébe , s szentelt bor helyett az ellenség vérével áldozik Hadúrnak. — Ha jól vagyunk értesülve, mind a két tisztelendő férfiú őrmesterré lön kinevezve. — Határtalan a lelkesedés hazánkfiaiban. Nem eléglik, hogy véreket ontani, éltöket áldozni mennek acsatatérre: számtalanon vannak, kik a beállásukkor kapott előpénzt, részben vagy felében, a harczban sebesültek részére adják át, mire egy szép példát tegnapi számunkban is találhattak olvasóink; ki csupán azért volt megemlítve, mert ajánlatát szerkesztő hivatalunknál tette le; — de ha minden illy lelkes fiakat megnevezni akarnánk, nem találnánk számokra helyt lapunk hasábjain. — A József-kaszárnyában ismét 100 új honvéd tüzér van már betanítva, s harezszomjasan várják a perczet, mellyben csatába fognak indíttatni. Egyikök kedvetlenül panaszkodott előttünk a minap, hogy már kétszer folyamodtak, s még sem viszik őket ellenség elébe! S illy sereg ellen akar harczolni, illy seregen hisz győzelmet vehetni fogadott vérebeivel, az a nyomorult királyi család.... — A tegnapesti gőzös Hurbánnak egy kémjét hozá magával, ki a felső megyék népét lázadásra izgatván, fogatott el, s kicsinyben múlt, hogy a feldühült nép rögtön ítéletet nem tartott fölötte a dunaparton. — Budapest a horvát foglyoktól megtisztult. Tegnap az egri várba kisérték őket. — Egy röpiratka jelent meg e napokban Kornis Károlytól, mellyben szerző, az 1848. 9. t. czikknek, olly sokféle magyarázásra alkalmat adott 5. §-át, melly szerint „olly földbirtokos ellen, kinek birtokához e törvény kihirdetése előtt urbériség volt kapcsolva, a kereskedési viszonyokból eredő váltók kivételével, egyéb adósságbeli követelések fel nem mondhatók, és csupán a törvényes kamatok nem fizetése iránti követelések hajtathatnak be ellene bírói eljárás útján“ — avatott kézzel bonczolja, s világosan értelmezi. Kiket a tárgy érdekel, ajánlásunk nélkül is figyelembe fogják venni. — Szathmáry Károly. A CSATATÉRRŐL. Perczel Mór jelentése. Hadossa, oct. 18. reggel 5 órakor 1848. Tegnap azaz oct. 17-kén, mind Letenyenél, mind Kottorinál sikerülvén az ellenséget megszalasztani, és e két révet elfoglalva mind a két hadosztályt átszállítani , még aznap délután mind a két hadosztály nagyszerű eredményhez juta. Jelesen az 1-ső hadosztályból az átszállított Hunyadi és zalaegerszegi népségből, Itangusz őrnagy úr vezérlete alatt mintegy 3 század sietve űzőbe vévén a szaladó ellenség egy részét , azt utóléré, megtámadd, és 700-at fogolylyá tett. Mind jó fegyverrel ellátott horvátok, rendes katonatisztek vezérlete alatt. Ezek mind, még aznap estre útnak indíttattak Kanizsára, és onnan Veszprémbe. A Gáspár őrnagy ur parancsa alá adott második hadosztály a már bejelentett átkelésen és 1 ágyú elfoglalásán kívül, hasonló vitéz és eredménydús tettekkel dicsekedhetik. Épen ma hajnalban vett jelentés szerint D. Domborúnál az 1900 főből álló ottani illyr sereget megtámadván, megverte; az ellenség sok halottat vesztett, 3 tiszt és 100 ember elfogatott. Bornemisza kapitányuk és vezérök is agyonlövetett. Mi ott két holtat, és néhány sebesültet számítunk; egy,ló elesett, 1 megsebesült. .. . " És igy mindössze e két hadi achóban 4 halottat s körülbelül 5 nehéz és 12 könnyű sebesültet számítunk. A sereg mindenütt átalában, derekasan viselte magát. Különös érdemet szerze a Jánosi főhadnagy parancsa alatt álló honvéd tüzérség, s mint már említem, Köszörűs tizedes. E bátor vitézek mit sem törődve, hogy közölök több elhullott, rettenthetlenül tüzeltek és nyomultak parancsaim pontosan teljesítve előre, és űzzék el golyóikkal a murántúli nagyszámú ellenséget. Továbbá Trangusz őrnagy a Hunyadi 2 századdal és a zalaegerszegiek 1 századával a 700 illyr elfogásával, gyors ütések által.Mint Gáspár őrnagy úr jelenté, kit hadikig dicsérnem — rendeleteim pontos végrehajtása és átalában ildomos és vitéz viselete miatt —szinte felesleges, a 2-dik hadosztálynál különösen derekasan viselte magát a Zrínyi öt század, melly öt század Szekulics kapitány, és általam helyettesített őrnagy vezérlete alatt áll. Egyszersmind Gáspár őrnagy úr szinte különösen megdicséri jelentésében nevezett Szekulicsot, czélszerü intézkedéseit írt. Ha istennek hálával tartozom, hogy vezérletemet illy nevezetes eredményekkel jutalmazza, úgy kötelességem a nemzetet figyelmeztetni azon nagy veszélyre, mellybe hadi tekintetben, és az általában borválsággal népesült Muraköznek az ellenség általi elfoglaltatásával és sz. tamási mintára készületben lévő megerősítésével döntetik. Ez hadilag igen nevezetes hely, és ha ide engedtetik csak még 2—3 nap az ellenségnek, sok ezer főnyi sereg sem foglalandjó vissza. E vidéket Jellachich ellen, az akkor itt levőnél sokkal kisebb erővel is pár hétre czélszerű intézkedés mellett, meg lehetett volna védni. Ma Csáktornyára indulok; ez igen meg van erősítve. ■—Batthyány Kázmér f. h. 19-én Pécsen kelt hivatalos jelentéséből következőket tartjuk kiemelendőknek. A haza bocsátott foglyok legjobb hatást tettek, felvilágosítottak ellenünk számtalan hamis rágalmat, magasztalák a magyar vitézséget s nagylelkűséget. Még előtte való napon Eszéken proclamaliót bocsátottak ki, hogy hamis, valótlan állítások a magyarok győzedelmi kürtölései, másnap azonban jöttek az ezernyi élő bizonyságok ; szégyen és némaság válta fel a szájhősködést; a drávai ölvonal, a népfölkelés szétoszlott, s a dolgok a Dráván túl nagy fordulatot kezdenek venni. Csak minél előbb legyen Eszék tiszta magyar seregekkel megrakva,ezekkel vagy a körülmények szerint még ezek előtt is a baranyai mozgó őrsereg egy zászlóaljával átmenve, Eszéken a törvényes tiszti kart megye és városnál visszahelyeztetem s a törvényes rendet helyreállítom. Bunyik a hazabocsátott foglyok elöl megszökött Pozsegába vagy Zágrábba. Végre tehát Eszéken is győzött igazságos ügyünk, s ámbár Jovich várparancsnok által hivatalos értesülés után nem, de hitelt érdemlő tudósítások nyomán állíthatjuk, miszerint tegnap okt. 18- kan a magyar zászló Eszéken csakugyan kitüzetett, s a várőrség, kivévén a Zanini-ezredbeli tiszteket, részünkre nyilatkozott. .. Zsomboly, odtob. 15. Nem karjaink ereje, nem hősies elszántság, nem férfias együttartás, vagy vezéreink ügyessége, hanem az isteni gondviselés, melly a jó ügyet, a pokolnak minden ármányai daczára , veszni nem engedi, mentett meg bennünket egy olly bajtól, mellynek leggyászosabb gyümölcsei lehetendettek. Mig a lázadó ráczok tegnap előtt Török-Becsét, és Zsigmondfalvát hatalmas erővel megtámadák, az alatt egy körülbelül 1500 föbül álló , s három kis ágyúval ellátott csapat, észrevétlenül kocsikon a határon magát átcsempészvén, rögtön megyénk szívében Nagy Kikinda előtt termett. A jobbak rémülése általános volt. Mindenki attól tartott, hogy a kerületbeli lakosságnak egy része a lázadókhoz csatlakozandik. Mielőtt tehát a hatóság részéről e tekintetben rögtön intézkedés létetett vala, nem várva utasítást, néhány közeliévő lelkes tisztviselőkkel egyetértőleg feliármázók a közel fekvő német, s magyar ajkú lakosokat, olly czélból, hogy mig több erő érkezendik a szomszéd helyeken tanyázva, egy részről akadályozzák a lázadóknak a többi rácz községekkeli közlekedést, másról pedig gátolják, hogy a nem ráczoknak a lázadó csorda által személyben, vagy vagyonban sérelmük ne történjék. Ezen czélt tűztük ki mi nem avatottak, eme rögtönzött népfölkelésnek. Azonban a dolognak más kimenetele jön. Két őrnagyaink ugyanis, Nagy Sándor, és Bajzáth Vilmos urak nem várván be népünknek tömeges téli fölkelését, mellytől egyedül lehetett volna sikert reményleni, két részre osztván az alig pár ezerre menő, roszul, vagy épen nem is fegyverzett népet, azzal a rendes fegyverekkel ellátott, és igen jó ponton táborozó lázadókat megtámadni határzák. Mit minden, csak kevés tapasztalattal bíró ember előre megjósolhatott volna, fájdalom bekövetkezett. A Nagy Sándor őrnagy vezénylete alatt előnyomuló, és az ellenség ellen a nyílt téren vezetett csapat néhány ágyúlövés után megrémülve visszafutott , itt csak kevés ember hullott el. Azonban nagyobb csapás érte a másik részt. Nagy Sándor ugyanis, ki a kikindai kerületnek biztosa, olly, mondhatni vak bizalommal viselteték a kikindai lakosságnak hűsége iránt, hogy a vigyázóbbak ellenterjesztése daczára, megparancsolá, miszerént ezen csapat a lázadókat egy másik oldalról, még pedig a nagy mezővároson keresztül vonulva, támadja meg; midőn ez tehát az ellenséghez közel levő város széléhez közeledett, tüzelni kezdett reá az ellenség ágyúkkal, de tüzeltek egyúttal a kikindai ráczok malmokból, házakból, és kertekből. Kimondhatlan vala erre a mindünnen megtámadottak, s több keskeny utczákban elosztottak rémülése. Mindenki élete megmentésére gondoskodott; a zavar általános lön, futott a nép, száguldozott vissza az őrnagy. A futamlókat a már most minden utczákból kirontó kikindai ráczok kiegyengetett kaszákkal, vasvillákkal, s egyéb fegyverekkel megtámadva, közölök többeket legyilkoltak , megsebesítettek, fegyvereiket elszedték, míg másokat elfogva, rabok gyanánt a lázadók táborába hurczoltak, még a helységen kívül is üldözték ezen gazok a megrémült futamlókat. Az elestek, és megsebesültek száma, mint mondatik legalább 40-re rúg. Itt Zsombolyán 4 halott, s 3 sebesült fekszik, tizenháromnak holléte pedig mindeddig sem tudatik. Kiss Ernő főparancsnok tegnap reggel csak egy osztály lovasságot, 3 ágyút, meg egy század gyalogságot küldött segítségül; ezen csapatocska azonban minden összefüggés nélkül akarván működni, a sokkal erősb ellenség elül visszahúzódni kénytelenült. Nagyobb katonai erő Becskerekről csak egy éjjel fogott volna küldetni. Azonban a ravasz ellenség minden tervet meghiúsított; mert látván azt, hogy a kikindai kerületben az egész népséget föl nem lázítható, megértvén továbbá azt is, miként Török-Becse, és Zsigmondfalváról lázadó társaik visszavezettek, ez éjjel 10 — 11 órakor Heufeld, és Német Csernyán keresztül Ittebe felé vonultak, egy másik úton a végvidékbe visszatérendők. Hiszem, hogy bántatlanul érendik el tűzhelyeiket, mert hinni nem akarom , miszerint parancsnokaink annyi előre vigyázattal lettek volna , hogy a Csinároson levő hidakat leszedették valami által, ha személyeiket meg is menthették volna, a lázadók kocsiaik, és lovaik nekünk esendének martalékai. Azonban sic fata tulere. Uraim, difficile est satyram non seribere ! Hónapok óta mindig halljuk, hogy tartani lehet a kikindai kerület föllázadásától, és mégis senki sem gondoskodott egy rögtöni szerről, annak elnyomására. Még mindig gondolni kell, hogy a szopfos időkben élünk, pedig ezek már lejártak. Több, hitelt érdemlő férfiaktól értem, hogy a futamlóknak háromnegyede el lett volna veszendő, ha az öregebb, és jobb módú kikindai ráczok néhányai ezt közbejárásuk s kérelmeik által nem akadályozták vala. Ezek után itólva csak ismét, és ismét ki kell mondani, hogy a rácznak nagyobb része barátunk soha nem leend , s ennek nincs is egyéb szere, mint ha innen kipusztul. Ma már mintegy 10,000 ember van több pontokon egybeseregelve, és, hallomás szerint, Kikindára is 3000 katonaság, bevonult , ezek elébe a gyáva gyilkosok fehér kendővel jövének. Hiszszük, és elvárjuk, hogy a gyilkosokfölött kegyelmet nem ismerő szigorú hadi törvényszék ítéljen. Veszszen e gaz fajból mindaz, ki jó lenni többé nem tud. -E pillanatban értesíttetem, hogy Kikindán az akasztófa mellett 37 holttest találtatott a mieinkből. Itt tanyázott ugyan a lázadók tábora, de miután ezek most az egyszer egész útjukban senkit sem illettek bántalmukkal, föl nem tehetem, hogy ők lettek volna a gyilkosok, hanem ingatlanul hiszem, hogy az álnok, ravasz és galád kikindai ráczok, csak hogy a vétek színét maguktól elhárítsák , azok testeit, kiket ők az utczákon meggyilkoltak, maguk vitték az említettem helyre. De hiszem, a Nemesis el nem marad ( Azért tehát népfölkelést ! Kiirtását e rosz faj gazainak! mert csak ebben fekszik menekvésünk, különben veszve vagyunk 1 . Esti 10 órakor. Épen most értesülök, hogy a lázadó végvidékiek elkullogásuk elött a kikindai katholikus vallásu nemzetőröket lefegyverezvén, a puskákat a kikindai ráczok között feloszták; továbbá szólék egy szomszéd helységbeli nemzetőrrel, kit negyed magával a futás után a mokrini ráczok tegnap elfogtak; kitétettek az akasztófa alá, mellyet a gaz mokriniak rögtönöztek, és ma reggelre volt határozva kivégeztetésök , de mivel érzésekre esett, miszerint a végvidéki vérebek az éjjel még elillantak, leesvén álluk, a 4 foglyot elbocsáták. Azonban a két magyar fején annyi sebet ejtenek, hogy, tanú véleménye szerint, azok nehezen maradandnak életben. Egyátalában, a ráczok minden beszéde, minden gondolatja, melly véres fonalként szivükön keresztülszövődik, oda megy ki, kiirtani, megsemmizni a magyart, ezt vallják nyíltan ; ez szivük legbensőbb fohásza; azért hát köztünk kibékülés, kiengesztelődésnek e világon helye többé nincsen. A ráczok dobák élénkbe a véres keztyűt emez irtóháborúra, mi azt vonakodva, miután ezreink elpusztulását könyező szívvel nézők, fölvettük: azért hát döntsön közöttünk a gyilkoló aczél! Egy szomszéd hadnagy épen most jelenti, hogy az elillant végvidéki ráczok elöl az ittebei magyarok a hidakat a rétben fölszedték, ha ez valósul, mit isten adjon; úgy, ha katonáink még idejekorán elérkezendnek, kevés járandja a zsiványok közöl a Temes vizét. Veszszen a gaz fajzat, mert csak ez ment meg bennünket az enyészettől ! — Sz. — Zsomboly, oct. 16-án. A büntető Nemesis nem maradt el sokáig, csakhamar nyomon követte a vétkes tettet. Már tegnap vevék észre, hogy Kikinda táján füstfellegek emelkedőnek, de szélcsend lévén, a tűz tovább nem harapózott, azonban ma reggel egy orkán támadván, villámsebességgel lángtenger boríta el a mintegy 3000 házzal bíró roppant mezővárost. Most délutáni 3 óra tájban még csak egy negyed van megkímélve a lángok özönétől, a többi mind hamu. — Az okozott kár milliókra rúg ! — E szerencsétlenséget sokan a huszároknak, a kikre a kikindai ráczok állítólag tüzeltek, mások a magyar kertészek néhányainak, kiket a rabló lázadók néhány héttel ezelőtt felperzselvén, földönfutókká tőnek, mig ismét mások több gaz kikindai ráczoknak tulajdonítják, kik az általános zavar közepett rabolni, fosztani vágytak, s ez aegvalószinübb ; mert széles e föld hátán egy város olly sok elvetemedett, utolsó íziglen elfajult, rosz embert nem számlált, mint Nagy-Kikinda. Szűnjék meg ezentúl e hely, mellyhez csak borzasztó emlékek csatlakoznak, előbbi nevét viselni. — Fájdalom ! csakhogy a kevés jó érzésű ráczok mellett, közel 6000 nem rácz fajú ártatlan lakos is koldusbotra juta. — Nézd csak művedet te istentagadó gonosz szellemű herczegnő ! Nézzétek ti is a bűnök fertőjében felnőtt szívtelen főherczegek a pusztúlás remekeit, mellyet ördögi politicátok előidézett. Kövessen benneteket minden lépteiteken az ártatlanok és szerencsétleneknek üldöző árnyéka. Mit teend már most legfelsőbb hatóságunk eme 12.000 ráczczal, mellynek felerésze rabló és gyilkos? nem tudom, de véleményem szerint csak egy gyökeres szer van, és az igen rövid határidőt adni a mindenekből kifosztottaknak szerviábai átmenetelökre, hova testvéreik közé vágytak, mit ha nem tennének , semíttessenek meg! — Különben eme rabló néptömeg, melylyel az állam soha sem segítene föl, a télen át sírba döntené tartományunkat. Hitelesen, bár nem hivatalosan tudósíttatánk már, hogy a Kikinda alatt táborozott lázadó végvidékiek csapatja tegnap délben Itrebén keresztülvonulva, valószínűleg bántatlanul ért vissza rabló fészkébe Botos helységbe. Ezen, a vakmerőségig elszánt expeditio, ha a lázadóknak sikerülend vala, szégyenfolt maradand vandéei háborúnk történetében. És azt, miként történhetett, hogy egy 1500 főből álló csapat ellenséges földre bántatlanul több mérföldnyi távolságra a megye szívébe betörjön, és onnan ismét bántatlan visszavonuljon; csak az előtt leend megfejthető, ki tudja, és látja, mi kevés erélyt, buzgalmat és lelkesedést fejtenek ki némelly tisztviselőink honunk jelen vészterhes pillanataiban, részint a szükséges rendeletek s intézkedések teljesítése, részint mások általi sikerbe vétele iránt, így például egy idei órai távolságú helységnek jegyzője, — bár a helységbeli elöljáróknak meg lön hagyva, hogy a Kikinda körül tanyázó lázadó végvidékieknek minden mozdulatait éber szemmel tartván, legottan bejelentsék, csak délutáni 11 óra tájban küldé be tegnap jelentését az itt lakozó kerületi szolgabirónak az iránt, hogy az elillant lázadók hajnali 3 órakor vonultak keresztül helységökön. — Mi több: — Ittebe helysége ide csak 3 órai távolságra fekszik, a lázadók azon tegnap déltájban mentek keresztül, és erről mindeddig, bár 24 óra is lefolyt azóta, nem tudósíttatok hivatalosan az elöljárók által az itteni szolgabiró, noha azt tudni, leginkább érdekében feküdendett. — Illyen elöljárókat, meg népjegyzőket aztán nem édes kérő szavakkal, hanem máskép kell hivataluk s kötelességük teljesítésére serkenteni. A perczek drágák, az elmulasztott alkalom visszahozhatlan, — és azért, ha a gondviselés és mások erélyessége nem segítene minél elébb veszteli helyzetünkön, a veszély megújulása esetére veszve lehetünk. Épen most értesülök, hogy Kikindán a tűz legelőször egy,nem épen közkedvességben állott volt tisztviselő majorjában tört ki, melly kétségen túli körülmény már a bizonyosság fokára emeli azt, hogy a gyújtogató nem más, mint a lázadók által legott a kerületi börtönökből kibocsátott számos rácz zsiványok egyike volt, ki boszúját egyik volt bíráján illy borzasztó módon kitölteni nem irtózott. — Rebesgetik, hogy az elillant végvidéki lázadók parancsnoka egyik népjegyzőnk által köszönetét jelentő Kiss Ernő ezredes és főparancsnokunknak, hogy csapatának a menekvésre nyílt rést hagyott, ajánlván egyúttal viszonyosság tekintetéből, hogy az iránta nyilvánított szívességért jó török dohánynyal szolgáland neki. Bizony bizony illy gúny jobban fájhat egy vesztett csatánál. —Postajáratunk Becskerekre egy időre meg lesz akadva, mert a mokrini postamester, Arankay, Kikindán öletett meg; kiadóját pedig tegnap a mokrini rácz lázadók gyilkolták le. — Kiváncsiak vagyunk a hallatlan bűntények fölött ítélő törvényszékre, valljon fogják-e bizonyos tekintélyes urak, kik, nem akarom mondani , mi okból, mindig csak emberiség és engesztelő politikáról papoltak, ismét úgy enyhíteni eljárásukat, mint ez i a húsvéti napok okozóival történt. Elvárjuk, hogy senki sem tévesztendi szem elöl Kossuth szavait, hogy végül beállott a leszámolás napja. Sg. — Kisbecskerekről, oct. 17. esti 10 órakor írott magánlevélből következőket közöljük olvasóinkkal, mik elég világosan mutatják, hogy Temesvár teljes katonai zsarnokság alatt nyög. Tegnap délben Temesvár József külvárosába érkeztem s egy magánháznál megszállván, gyalog besétáltam a várba. E szép város külseje mintha egészen megváltozott volna. Az utczák üresek s csak a katonaságot látni kurta kutyákként az utczákon fel s alá szaladgálni. Innét mindenki igyekszik költözködni, ki szerét teheti , mert az itt maradás jobb érzésű embernek lehetetlen. Épen akkor érkeztem a várba, midőn a megyeházba kények szerint sáfárkodtak. Az új háznál a kapukat fejszékkel verték be, s valódi vandálok módjára rohanták meg. A politikai vétségekért elzártakat, számra 216-ot, szabadon bocsátották, sőt, úgy hallom, a servia- 438