Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-08-02 / 28. szám

28. szám. Pesten, szerdán augustus 2.1848. Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétet­nek ; négyszer hasábozott sorért 3 pgö kr., kettős hasába sorért pedig 6 pgö kr. számíttatik. am Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül postán borítékban hatszor küldve 10 , kevesebbszer küldve 9 pge­ft. 8. Előfizethetni minden postahivatalnál­­, helyben a kiadóhivatalban: Egye­­tem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almási­, most a pesti takarék­pénztár házában. A FRANCZIA ALKOTMÁNYTERV. „A francziák azon kovász, mellyet Európa asszony felmar­kolt, s három véka lisztben felkavarván, savanyodni s kelni ha­gyott. Minden európaiak azon egy teknőben s tésztából dagasztott, és az újabb miveltség egy kemenczéjében sült kenyerek.“ Soha sem volt egy német Demokritos ezen megjegyzése olly igaz, mint most, midőn a párisi mozgalmakból egész Európára kihatott fegy­verzeves elriasztja a lélek nyugalmát, anyját a gondolat önállóságá­nak, s önkénytelen utánzásra ragadja a sokaságot. Tehát a rend és szabadság, az üdvös haladás minden barátjának tízszeresen érdeké­ben áll, hogy a francziák számára most készülő alkotmány a béke alkotmánya legyen. Hogy a szabadságot mennyire biztosítandja, ne vizsgáljuk, mert a szabadság fogalma iránt nagyon különbözők a nézetek. Egyik a „semmit rólunk nélkülünk“-ben, másik a nép­képviselet által eszközlött centralisatióban keresi azt. Hanem, hogy a békének mi elemeit rejti magában a közzétett alkotmányterv, ez iránt tárni fel egy nézetet, nem lesz érdektelen. A nemzet békés maradásának elemei, a nép megélhetésének nehézségein kívül, legközelebb az alkotmányban rejlenek. Az al­kotmány leginkább akkor gyámolítja a közbékét, ha a nép minden osztályait politikai szabadsággal kielégítőig foglalkoztatja, meg ha az országot nem engedi egy főváros uralkodása alá sülyedni. A múlt évtized az európai béke zálogául az algíri háborút nézte. És most is sok franczia külháború alakjában várja a béke an­gyalát, melly a proletáriusok karjait s a clubok szenvedélyeit el­foglalná. Ámde a hadviselés nem biztos, nem tartós, sőt életölő vil­lámhárító. A legbiztosb, legtartósb s legtöbb politicai haszonnal kínálkozó villámhárítót minden nemzet a népnek politicai szabad­­sággali elfoglaltatásában bírhatja. De a franczia törvényhozók erre még rá nem mehettek. Nehéz félszázad tárja szemeik elé, hogy a centralisatio forradalmak nemzője, s még­sem csökken hozzá való ragaszkodásuk, és csak nagy nehezen sikerül az események dönge­­tésének itt ott tágabb tért nyitni a nép közdolgokbani részvéte számára. Az terveztetik, hogy a nép mindenütt aránylag csekély szá­mú képviselők által munkáljon, s tehát minden politikai joggya­korlatát a választásokban találja. De a választások perczek művei, s mindig rázkódásban tartják a társaságot: a népet tehát nem ki­­elégitőleg foglalkodtatják. És nem is nyitnak előtte olly mezőt, hol a nyugtalanabb elmék terhüket mindig elszülhetnék. A felség a népnek tulajdoníttatik s elidegeníthetlennek mon­datik, és a törvényhozó hatalom mégis egy független s feleletmen­tes gyűlésre bízatik, nemcsak, a képviselők még sérthetlenek is, miként nem kivülök senki más. Tehát ezentúl a képviselők háza lesz azon bűnbak, mellyre minden forradalom epéjét öntenni fogja­, és a korlátlan hatalmú gyűlés, miként egykor a korlátlan fejede­lem, csak fegyveres erő közepett jelenhetend meg biztosan. Ezt jósolni nem kell; a májusi s júniusi napok mutatják, hogy ez már is így van. A képviselők csak három évre választatván, lehetne vélni, hogy a nemzetnek nincs annyi fejedelme, a­hány képviselője van, hahogy a francziáknak ollykor három év is nem volna örök idő, s Lamartine példája sem mutatná, hogy kit a nép osztatlan szava a hatalom és népszerűség legfőbb fokára fölemelt, néhány hónap alatt könnyen arra juthat, miszerint lelépése s megsemmisülése a közbé­ke helyreállásának fő feltételéül tekintetnek. A par­kamara hiányzandását sem lehet a béke elemeül tekin­teni. A népfelség hittanának logikai következménye az, hogy mi­ként egy a nép és állodalom, úgy csak egy törvényhozó testület le­gyen Ámde sem Európában, sem Amerikában nem állhatván fen a néptől elvált egy testület, mindenütt szükség lett két gyűlést ala­­pítni, s a népképviselet elméletében axióma gyanánt állt a kétkama­­rai rendszer. Most a francziák másod ízben kísértik meg az egy kamarát. Sikerét elvárjuk. „Nemcsak mi ministerek vagyunk felelősök, ők (a nemzet kép­viselői) is azok, felelősebbek mint mi, mert a mi hatalmunkat tör­vények írják körül, ők pedig a törvényt maguk hozzák.“ Ezt íra e lapok 4-ik számában Kossuth. És mi tétova nélkül kimondhatjuk, miszerint ha a francziák ezen képviselői felelősséget valósággá tud­nák s akarnák tenni, sem képviselőiket őrizniök nem kellene, sem par­kamarára soha szükségök nem leendne, s alkotmányuk a köz­békét s szabadságot a lehető legnagyobb mértékben biztosítaná. A végrehajtó hatalom nagyon pontosan szabályoztatik ugyan, s körébe némileg decentralisatio czéloztatik behozatni, mindazáltal mégis minden igazgatás az elnök s állodalmi tanács hatalma alatt központosíttatik, midőn megengedtetik, hogy a nép által választott fő- és municipális tanácsokat az elnök három hónapra felfüggeszt­hesse s az állodalmi tanács megegyezésével fel is oszlathassa. Igaz, hogy ezen feloszlatható tanácsok is nagyobb erkölcsi és anyagi erőt fejthetnek ki a hatalom törvénytelen követelései ellen, mint a mi­nister kinevezéstől függő tisztviselők: mindazáltal ezen tanácsok csak függő ágai lesznek az igazgatási hierarchiának. Való helyha­tóságot bennük csak akkor lehetne keresni, ha a feloszlathatás he­lyett ezek is felelősekké tétetnének a törvényhozás előtt, így a­mint a törvényhozás s közigazgatás terveztetik, csak­ugyan Páris fog uralkodni ezentúl is az ország fölött. És sem a valódi megye-, sem az új angliai község­rendszernek nyoma sem látszatvan, s a meelingekről sem lévén szó, nem lesz, mi a nép szellemi duzzadozásának jótékony szellentyűjéül szolgálhatna. E tekintetben tehát hiányzandanak a közbékét előmozdító ru­gók az új alkotmányban. Hanem ezen új alkotmány mégis sokkal jótékonyabban fog hatni a nemzet nyugalmára, mint halott a bu­kott charta. A dynastiák folytonos változásai a lefolyt félszázadban eléggé bizonyítják annak elkerülhetsen szükségét, hogy Francziaországban az örökös király helyét egy legfelebb négy évre választott elnök foglalja el, s immár törvényes rend szerint történjenek azon válto­zások, miket eddig forradalmaknak kellett eszközölni. . A census nélküli általános szavazatnak a tapasztalás ugyan nem mutatja azon eredményét, mellyel tőle várni szoktak, de még­is megnyugtatja mindnyájukat, kik a választói jogot kívánják , s népszerűbb törvények hozatalának hatalmas eszköze az. A charta nem rendelkezett vala az alkotmány változtatásá­nak módjáról, azt hát forradalom által ke­llett megbuktatni; de az új alkotmány meg akarja szabni e módot, békés útra utasítván a hiányok kijavítását. És ezt a mi törvényhozóinknak is figyelembe kellene venniük. Mindebből kitűnik, miként a tetszéssel fogadott alkotmány­terv törvénynyé válván, sokkal erősb gyámola lesz a nemzet nyu­galmának, mint volt az 1830-ki charta; de koránsem leend egé­szen a béke alkotmánya, és nem leend ollyan, mellyel nekünk na­gyon utánozni tanácsos volna. -- Benczúr János: HŰBÉRISÉG MARADVÁNYAI. A jelen és múlt Európa közt fényes különbség van, miből eredtek az új szabadelvű politicai intézetek, alkotmányos tiszta eszmék, és a polgári viszonyok észszerű rendezése. Ezen különbség a hűbériségben áll, melly a lefolyt századok jellemvonását képezi,­­ mellyel a polgári modon fiatal kor közéletéből rég száműzött. Ezen korban a históriai iskolának, és hugo-féle tanoknak nincs többé jelentékenysége. Míg kaszt-rendszer a honpolgárokat ezerfelé osztotta jogok­ban , polgári hasznokban és kötelességekben, mellyek nem az ér­dem, nem a szorgalom és munka szerint, hanem a születés vélet­len osztályozása után osztattak fel a honfiak között; míg egy felöl úri szolgálatok terhelék szolgai igaként a per vállait — és nyom­ták el az ipar, és nemzeti gazdászat kifejlődését; másfelől a túlsá­gos úri hatalom, és jogok általános ipar és kereskedési pangást, és innen közelszegényedést, közproletariátust idéztek elő; m­íg az örö­kösödés, javak felosztása, és az adórendszer az aristocratia kivált­ságai és ragadozó igényei szerint intéztették, mindig úgy, hogy reá legkevesb teher és legtöbb jótétemény háromoljék; míg illy té­nyek, illy viszonyok szennyíték Európa társalmi rendét, az alkot­mányosság csak rendiségi bábjáték, a közműveltség zárt testü­letek egyedárúsága, és a vagyoni jóllét néhány dynasták kizáró­lagos tulajdona volt. Az igazságszolgáltatás, melly a státushatalom egyik legfőbb alkatrészét teszi, melly csak a közhatalom jogo­s kötelességei­hez tartozik, daczára ezen igazságoknak, nemes urak tulajdonává kereszteltetek. A törvénykezés vásárolt, sötét és zárt ajtajú volt. A személy- és vagyonbátorság a nemteleneknél törvényben nem bizto­síttatott, azzal is csak a nemesek birtak. Ezen hűbéri bilincsekkel, terhekkel a nemzeti erőtlenség, egyesek önkénykedése, többség szolgasága, népérdekek kijátszása, vagy épen vakmerő eltipratása, gondolatok és istenítő eszmék el­fojtása elvárhatlan kapcsolatban állottak. A franczia nemzet múlt század vége felé a szolgaság ezen viszonyait eltörlötte. Az emberiséget jogaiba, a státuspoliticát va­lódi elveire, az igazság igényeire, állítá vissza. Ezen idő óta nyugodt Európának jelszava, s ez által jelleme­sen a hűbériség kizárása, a szabadság és népérdekek politicája. Ez az, minek folytán köztünk és nyugotnak szabaddá, erőssé fejlődött népei közt olly válaszfal emelkedett föl, mellyet még az 1830-i és 1840—i törvények sem döntöttek le. Mi a jobbágyi vi­szonyokat, kizárólagos terheket és úri hatalmat még a legújabb időkben is hűn őrizgettük — s ez által magunkat a mivelt szabad nemzetektől végkép elkülönöztük. Mi a birhatás szabad átruházását megadtuk, de nem adtuk meg a tulajdonjogot, nem a szabad földet. Mi eltörlöttük a tojás-, vaj-, csirke- s efféle aprólékos tartozá­sokat, de a jobbágyi jövedelmek legnagyobb részét felfaló terheket meghagytuk, a sok dolog napokat, dézsmákat, fuvarokat. Mi meghatároztuk a jobbágyi napszámok idejét, napjait, de a jobbágyi kezeket és szegény nép idejét szabaddá nem tettük. Mi kijelöltük az úriszékek tagjait, körülírtuk eljárását, kitűz­tük ügyeit; de a bíráskodás és független igazságszolgáltatás eltagad­­hatlan jogait meg nem adtuk népünk osztályainak. Mi egy szóval a hűbériséget utoló napokig a törvényhozás aristocraticus szerkezete folytán megtartottuk. És mit kaptunk általa ? Nemzeti erőtlenséget, melly a panaszló, de sikert soha sem hozó felírásokon túl nem terjedett. Olly törvényhozást, mellyet az oli­garchia és legfőbb bureaucratia folytonosan háttérben tudtak tar­tani, sőt legtöbbnyire ön czéljaikra fel is használni. Mi nem voltunk alkotmányos nemzet nyugati Europa státus­­tanai szerint, mi az alkotmányosságnak csak árnyékával, alakjával, nevével bírtunk vala. Mi ezen tények folytán — a hűbériség el­hírhedt bűze miatt — Európa nagy nemzetei közt illő helyet nem foglalhattunk el. Az 1848. év conjuncturái —mellyek julius napjaiban már Bukarestben is érezteték hatásukat — közéletünket újjá teremtet­ték , a hűbériséget eltörlötték. A jobbágyi föld, idő és kezek, ipar és szorgalom a mezőkön szabaddá lőnek. Az adórendszer századok annyi zsarolásai után végre igazságossá tétetett. És a politicai jogok megszűntek nemesi egyedáras czikkek lenni. Ez azon egyedüli út, mellyen a kül nemzetek erősek, hatal­masak, miveltek és aránylag múltakhoz jólléttel is dicsekvőkké vál­tak. Ez az, mi bennünket is alkotmányos nemzetté, európai szabad, erős, tekintélyes nemzetté tehetend. Ez,melly a hűbériség eltörlésében rejlik,választja el jelenün­ket apáink korától, nemzetétől és tehetetlen alkotmányától. A kül nemzetek azonban a hűbéri viszonyokat egészen, min­den részleteiben eltörlötték és csak így lettek nagyokká és hatal­masokká. Ha tehát mi is elérni óhajtjuk azt, mit más nemzetek elértek, szükség, hogy szinte tökéletesen kibontakozzunk a hűbéri viszo­nyokból. Részletes kitisztázás csak egyoldalú haladást, részletes kifejlődést szülhet. Egy nagy része a népnek szolgaságban, nyo­masztó terhek alatt fogna görnyedezni, így pedig erős, compact testté nem válhatunk, valamennyi érdekeinket össze nem vonhatjuk egy czélban, a szilárd, dönthetlen honszeretet és védelem köteles­ségében. Úgy a polgári egyenlőséget, melly kizárjon minden osz­­tályi ellenkezést, irigységet és gyülölséget, nem létesíthetnek. Az 1848—i törvények, mellyek a hűbériséget eltörlötték, nem törték el azt egészen, tökéletesen. Vannak még jelenleg is polgári és politikai életünkben intéze­tek , mellyek a hűbériség kifolyásai , a lefolyt szolgai századok teremtményei, a polgári szabadság és európai alkotmányosság el­lentétei s akadályai. Ha ezeket megtartjuk, polgári osztályaink közt nem leen egyenlőség, melly nélkül erős honegység sem képzelhető, oly­lyan, melly a kül­megtámadásokat is félelem nélküliekké tehesse. A státuskötelességek osztályzatában nem leen a testvériség, és nem leszen szabadsága politikai jogok gyakorlatában. Illy­­enhagyott hűbéri tények: a választói jog kiváltsága a nemeseknél; a vallásfelekezetek közti jogkülönbségek; a’ regá­lék, dézsmák, zsellérek viszonyai, kir. városok szerkezete stb. Az utozó pozsonyi országgyűlés még nem volt népviseleten alapult törvényhozás, hanem csak az aristocratiának hű kifolyása. Ez volt az ok, miért az általános európai szabad mozgalmak köze­pett sem tudott feledkezni nemesi kiváltságairól és gondolkozásai­ról. Mit tett is, csak úgy tette, mint elkerülhetlen szükségeset, de még azt sem téve úgy, hogy tisztán a népelemet, népérdeket tük­rözné vissza. Ha komoly szándékunk erőre, hatalomra és nemzeti méltó­ságra emelkedni, az érintett hűbéri intézkedéseket semmivé kell tenni. Máskép, akár bel­állapotunk kifejlődésére , akár kül­vi­szonyaink szilárdítására nézve jövőnk biztos nem lehetene.—Szo­­kolay István. A KÖZLÖNY UTÁN. — A vallásminister előterjesztésére, ő fels. Szilberknoll Józsefet a bold, szűz prinói czimz. apátjává, Moszorosi Pált pe­dig a bold, szűz ócskái czimz. prépostjává nevezte. — Baldacci hirdeti, hogy ott, hol hadügyészek választattak a nemzetőrseregnél, e választások megszűnteknek tekintendők, mi­vel a helyben maradt nemzetőrseregnek erre, a szabályok szelle­mében, szüksége nincs, a helyből kimozdítottak pedig hadi fegye­lem alatt állnak, melly betanult hadügyészek által kezeltetik. — A hazai kincstár felsegéllésére a budai főpénztár, és pesti beváltó hivataloknál julius 27-ig beadatott ajándékul 403,552 ft. 39 egy negyed kr. kölcsönképen 429,220 ft 15 kr. — Összesen 832,772 ft 54 egy negyed kr. — A hadügy­ minister hirdeti, hogy a nemzetőr­­századok főtisztei egy százados, egy fő- és két alhadnagy havi fizetése rang­­fokozat szerint ugyanaz, melly a honvédi tiszteké; a mennyiben pedig e számon felül csatlakoznának tisztek a táborhoz, ez önkény­­tes teljes elösmeréssel fogadott áldozatnak fog tekintetni. — Baldacci a nemzetőrségi orvosok öltözete iránt rendeli, hogy a főorvos atillája gallérján elől kapitányi, az alorvos pedig a hadnagyi megkülönböztető jegyet hordozza; fővégül azonban csákó helyett alacsony lapos tetejű, széles karimájú fekete lemezkalap fe­kete strucztollal. — A temesvári főhadi kormány jelentése szerint ugyanak­kor, midőn az előbbi ministérium Bukarestben a kormányt átvette, Ibrailiában is az előbbi városi kormányzó Jakobson ezredes pa­rancsot kapott, az ügyek vezetését megint átvenni, s az ideiglenes kormány által tett minden intézkedéseket föloszlatni, mi meg is tör­­­tént, a háromszinü lobogók levetettek, a polgárőrség föloszlattatott, s az előbbi tisztviselők hivatalaikba viszszatérettek. — A katonai parancsnok E­n­g­e­­ is a helyőrséggel viszszatért Ibrailiába, — a városban a csend nem zavartatott meg. — A kereskedési minister Andrássy Jenőt sárhidi harmin­­czadi írnokká nevezte ki. — — A pénzügyministernek tudomására jutván az, hogy Pecsics Károly harminczadi föör a magyar kormány iránti hűsége és hiva­talának lelkiismeretes teljesítése miatt, a horvát-illyr lázadók ke­gyetlenkedéseinek áldozata jön, azonnal rendeletet bocsátot ki az illető hivatalhoz, javaslatának minél gyorsabban leendő felterjesz­tése végett az iránt, mikép lehetne a meghaltnak netalán hátrama­radt özvegyét és gyermekeit, a státus részéről adandó nyug- vagy ellátási­ díjjal fölsegéllen­. Ez alkalommal a pénzügyminiszer szin­tén meghagyd, hogy Deák nevezetű klenáki őrnek, ki a szolgálata végrehajtásában tanúsított buzgalom miatt az említett lázadók által minden vagyonától megfosztatott, szenvedett kárainak megtéríthe­­tése véget az illető hivatal javaslatot terjeszszen elő. — A hazai kincstár felsegéllésére a budai főpénztári, és pesti beváltó hivataloknál julius 27-ig beadatott ajándékul 403,552 fi. 39 2/1 xr. kölcsönképen 429,220 fi. 15 xr. Ö­szesen 832,772 fi. 54 xr. ezüstben. ORSZÁGGYŰLÉS. Rövid közlés a képviselők aug. 1­ i üléséből. Mielőtt a napi­renden levő tárgy, a hadminiszer törvényjavaslata tanácskozás alá vétetett volna, Fábián, székely követ, azon körül­ményre híva fel a ház figyelmét, miszerint a bécsi hadi ministérium a székely földre is kiterjeszti ármánykodását, jelesül a katonai szolgálatot 20 évről 10-re leszállította, a határőrök zsoldját őri szolgálatban 4 évről 6-ra emelte stb. Minthogy ezáltal a bécsi hadi ministerium reactiot akar támasztani az új rendszer ellen, megszó­lítja a hadi minister­, mit és mennyit tud e dologban? s ez a magyar ministerium tudtával történt-e ? A hadminister oda nyilatkozott, hogy e változtatás már régebben munkába volt véve, a bécsi minis­terium eziránt meg is szólította, de hogy történt-e csakugyan va­­ami, az iránt majd az erdélyi hadi kormányzat fogja megkérdeni. A bécsi ministerium ezen tettét többen árulásnak mondák. Per­ez e­­ a katonatisztek Magyarország iránti ármánykodását emlegető s többek közt mondá, hogy az olaszországi hadsereg tisztjei közt egy club van, melly nyíltan beszéli, hogy ha Olaszországban győz­tek, majd Bécsben fognak végezni, Bécs után pedig Magyarország­ban. A ház e tekintetben intézkedni fog. 12 óra tájban az ülés Batthyány Lajos indítványára bizottmányi üléssé változott, s 2 óráig tartott. A nyílt ülés d. u. 4 órakor ismét megkezdetett, s a hadi törvényjavaslat, Kemény Dénes indítványára, néhány napig, míg t. i, a hadminiszer átalános hadi törvényjavaslatot terjeszthet a ház ek­be, elhalasztatott. Holnap országos ülés nem lesz; holnap­­utánra a nevelésügyi törvényjavaslat van napi­rendre kitűzve. Jövő számunkban bővebben. Folytatása a képviselők háza 21-ik ülésének. Tárgy: Törvényjavaslat a magyar telepítés iránt. B­ó­n i­s. A bevezetés kihagyását nem pártolhatja, mert jelen törvény históriája abban foglaltatik, azok nézetét sem osztja, kik a székelyek után a felvidéki lakosokat akarják telepíteni, mert azo­kat is magyaroknak tartván semmi különbséget nem tesz köztük. s

Next