Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-12 / 63. szám

63. szám. HÍRLAPJA. kedden, September 12.1848. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgő ft. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban: Egye­tem -utcza , 90. szám, első emelet, előbb Almás!-, most a pesti takarék­­pénztár házában. Megj­elenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétet­nek ; négyszer belábzott sorért 3 pgő kr., kettős hasába sorért pedig 6 pgő kr. szépiíttatik­­atosaggal igaz, a mit Ő tetsege az országos választmánynak maga magáról mondott, hogy egészsége elgyengült. Magyarok­ fogjuk-e mi engedni, hogy királyunk elgyengült készségével Magyarország ellenségei ennyire visszaéljenek ? Fogjuk-e tűrni,hogy a magyar nép saját hazájában vagy bi­­rtassék, vagy pedig elveszítse szabadságait, mellyeket a nemes­ég nagy lelkűsége neki megadott, s a nép adójával s a nép véres erejtékével idegenek számadás nélkül sáfárkodjanak, s hazánk­­nak harczra termett fiait a nemzet szabadságának elnyomására vagy külháborukba vezessék ? Nem — mi ezt tűrni nem fogjuk. Mi fejedelmünknek ren­­dűlhetlenül hívei vagyunk, s ha a trónusnak ellenségei királyunk ilgyengült egészségével visszaélve olly lépéseket tesznek, mely­­yek ez országot s vele a királyi széket s az uralkodó házat vég­veszély felé sodorják — mi­r­e hű magyar nemzet fel fogunk­­­allani, mint egy férfiú, megtartani királyunk alkotmányos trónus­­ ját, mellynek a magyar nemzet törvényes jogainak épségben jár­ása nyújthat csak rendíthetlen talapot. Ha valaki ocsmány czéljainak előmozdítása végett azzal üteget, hogy a magyar nemzet akárm­elly töredéke el akar térni a király iránti hűség ösvényéről, mondjátok meg neki, hogy ez alávaló rágalom, adjátok őt át a büntető igazságnak, mert ezen mutogatóknak más czélja nincs, mint elszenderíteni a magyar nén­­­iet, hogy ne védelmezze a királyt, ne védelmezze a hazát, hanem gyáva türelemmel nyújtsa oda nyakát a pártütök pallosa alá, kik e t­ürelmet arra használják fel, hogy a magyar falvakat leégessék s­­ ki magyar nevet visel, legyen férfiú,legyen gyermek, legyen el- ,­iggadt öreg vagy gyámoltalan asszony, leöldössék irgalmatlanul, m miként ezt a temerini magyarok, miként ezt az alföldön már any­­agi magyar község szomorún tapasztaló, mellyek vagy le gyil-­ róltattak , vagy hontalan bujdosásra kényszerittettek saját hazá­­­­jukban. Ha van isten a magasban, ezen borzasztó árúlásnak nem­­ adhat diadalt. Ha nem akarja a magyar, hogy kiirtassék, védenie kell mag f­­át, védenie királyát, mert igaz a költőnek ama szava : ,,ébren !­égy magyar, őrt ki fog állni, ha nem te hazádért!“ Szegény, szegény hazám ! szegény elárult magyar nép! GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁNRÓL. Részint vad, részint szennyes érzetek szokták azon­ért megszállni, mellyet a kebelből elköltözött kegyelet hagy. A ke­gyelet — a szép és magasztos tettek e hatályos tényezője — ha a nemzet kebeléből távozik, búsító s szomorító; mert a jelennek a multtak­ legszebb összekötő fonalai metszetnek el úgy el azon szálak is, mellyeknek tovább fonása a jelennek a jövendőt bizto­sítja. Az érdemnek legszebb jutalma s egyik legnemesebb rúgója veszve van. Fájdalom, nálunk újabb időben kegyelet-hiány sok­képen s nagy mértékben mutatkozik. Azonban mégis remény­em: nemzetem nagy többségében van még elég kegyelet arra , hogy az, mi a Martius tizenötödike 151. számában gróf Széchenyiről áll, közbotrányt okozzon. Gróf Széchenyitől, én régi és hű bajtársa , ollykor napszá­mosa is, már évek óta gyakran vagy inkább többnyire vélemény- , ben s eljárásban eltértem, különböztem. Meg jön tehát az elvro­­­­konság köztünk több képen ingatva; a személyes barátság azon-*­­ban, reményiem, nem. Én legalább annak érzetét híven tápláltam : keblemben. Mindig nagyon fájt nekem, hogy magam előtt sem tudtam , nem a világ előtt, menteni azt, miként ő e közelebbi években olly ügyet, mellynek sokáig volt buzgó harczosa, s olly személyeket, kik a jó ügynek mindig hív bajnokai voltak s ma­radtak, gyöngédtelenűl támadott meg. — Nem tagadom azon hite­met , hogy Széchenyi a jó ügynek, mellynek ő előbb olly roppant sokat használt, később — bár használni akarva — sokat ártott.­­ Azonban expiálta ő e bűneit. Honához hű szíve, honáérfi keservében tört meg. — Se keserv a hite szerint már eltávolít—­hatlan azon veszély borzasztó látására nehezedett rá, melly ve­szélyt események szerencsétlen összeütközése, gyalázatos po­kolbeli ármány s részünkről sokszerű megvetett lépés s­eszély­­hiány, idézett e honra. — A csapások legborzasztóbbika érte őt, s hogy ez őt érte, s épen most érte , midőn hajdani ereje s tevé­kenysége által olly sokat használhatott volna , nagy csapás e hon­ra nézve is. És e csapás feletti bú­s az annyi hálát érdemlő férfi iránti meleg részvét helyett, gúnyos és goromba szavakkal támad­ják meg őt, gyanúsítás, hazudság s rágalom fegyverét hasz­nálva. Ha a czikkíró hiszi azt, mit írt, hogy t. i. Széchenyi nem beteg, úgy én alacson rágalmazónak nyilatkoztatom őt s minden­kit , ki azt merné állítni, hogy Széchenyi képes lehetne hona ügyét, bár mikor is, s annyival inkább a vész óráiban elhagyni, s a veszély elől megszökni, vagy épen a bűn-koholta gaz reactio vétkes és gyalázatos pártfogására vetemedni. Ha pedig a czikkiró, tudta s hitte a nagy csapást, melly Széchenyit érte, úgy iránta s barátai s családja iránt rút kímé­letlenséget követett el, csak nem gúnynyal szólván, olly szeren­csétlenségről, melly minden művelt s el nem vadult kebelben rész­vétet s annak érzetét gerjeszti, miként társadalmi s erkölcsi kö­telesség , illy körülményben a dologról mentől kevesebbet szólani. Van, hála az égnek, remény, hogy honunk nagy polgárát, lélek­ben s testben épen, nem sokára visszanyerendjük. Addig, min­den igaz magyar, fájdalmas részvéttel kisérendi sorsát. A kérdé­ses czikkre nézve pedig méltán kiált fel: „Szegény oroszlán, mire jutottál.“ *) Pest, sept. 9. 1848. —Wesselényi Miklós. A PÉNZÜGYMINISTER JELENTÉSÉNEK KIVONATA. (Folyt.) Törvényjavaslat az adókivetésről és be­hajtásról (Vége.) A törvényhatósági házi adóra és községi adóra nézve. 53. §. A pénzügyminister által községenkint meg lévén ál­lapítva, hogy házi és községi adó gyanánt, az országos adó min­den forintjához mennyi krajcrárnak kell toldatni, ezen arány *) Minden sárlap-szerkesztők kéretnek e sorokat hasábjaikban közleni. W. M. az egyéni kivetésnél is megtartandó, s az ezen adó fejében járó illeték, minden egyes személyadó összegéhez hozzáadandó. 54. §. A kir. városi adóvető, s illetőleg községi jegyző, a direct adónak egyéni kivetését ekként elvégezvén, a kivetésről két lajstromot készít, mellyben minden egyes személynek évi adója, úgy rovat szerint, mint összesítve beírva, egyszersmind az is be­jegyezve legyen, mennyit teszen egyénenként az évi adónak egy havi részlete, é­s az ekként elkészített adólajstromnak egyik pél­dányát a községi adószedőnek átadja, másik példányát pedig az illető törvényhatósági számvevőnek beküldi. 55. §. Az adóveté­s illetőleg községi jegyző kötelességéhez tartozik még minden egyes adófizetőnek adókönyvecskéjébe azon évi adóját, s annak egy havi illetőségét bejegyezni. Mellékadókra nézve. 56. §. A közvetlen adó kivetése alkalmával, egyszersmind a következő mellékadók is egyénenkint kivettetnek s illetőleg ösz­­szeiratnak: u. m. a) Pálinkakazánadó, b) Italmérési, s c) Dohányárulási adó. Ezen adókra nézve, minthogy a házi és községi adók kive­tésénél alapul nem szolgálnak, külön adólajstrom szintúgy két pél­dányban készítendő, s ezen adónemek az illetők adókönyvecské­jébe is külön beirandók. És pedig a pálinkakazánadó minden változtatás nélkül a ró­­nák összeírásából átiratik; ellenben az italmérési és dohányáru­lási adó összege különkülön az illető személyek közt szintazon módon osztályoztatik, mint ez a ház- és keresetadóra nézve az 50-ik és 51-ik §§-ban elrendeltetett. 57. §. A­ki magát az egyéni kivetés által igazságtalanul terheltetve érezi, okadatok­ panaszával vizsgálat végett, a kir. vá­rosi vagy más törvényhatóságokban a kerületi számvevőhöz fo­­lyamodhatik. 58. §. Ezen kerületi számvevők, megyékben és szabad ke­rületekben az ezennel megszüntetett aladószedők helyébe lépnek, s tisztökhöz tartozik az egyéni kivetés ellen hozzájok adandó pa­naszokat, nem különben a községi adószedők számadásait megvizs­gálni, melly utóbbiaknak elővizsgálata azonban megyékben és sz. kerületekben a községi tanácsnak a jegyző közbejöttével köte­lességéhez tartozik. 59. §. Az adókivetés elleni panaszokat a számvevő meg­vizsgálván, a kérdés végeldöntése végett a törvényhatóságnak ve­teményes jelentést teszen. 60. §. A törvényhatóság határozata ellen, a meg nem elé­gedő fél a pénzügyminiszerhez folyamodhatik, de ha panasza itt is alaptalannak bizonyodnék, az illető törvényhatóság által a vizsgá­latban eljárt tisztviselő utazási költségeinek s napdíjainak megté­rítésében fog elmarasztalni. 61. $. A kivetés elleni panasz ürügye alatt a kivetett adó fizetése fel nem függesztethetik. A panasz valósága esetében a ha­tározat után kelletvén a beszámításnak eszközöltetni. 62. $. Az egyéni kivetés szerinti adószedés községi adó­szedők által történik, kiket a község maga választ; de az egyszer megválasztott hivatalát mindaddig folytatja, mig vagy hűtelen, avagy rendetlen kezelés miatt el nem mozdíttatik, vagy pedig más­­ okok miatt is adószedői hivatalra alkalmatlannak biróilag nem ítéltetik. 63. §. Valamint egyéni kivetés tekintetében több községek egy jegyzőségbe egyesittethetnek, úgy ezen egyesítés az adósze­désre is kiterjesztethetik. Mit az illető törvényhatóságok határoz­nak meg, s az adószedő fizetésébeni részvétel is ugyanazon a­­rányban, melly a jegyzőre nézve kiszabatott, megállapítandják. 64. §. Kisebb kir. városokban az országos adótárnok a köz­ségi adószedő tisztjét is teljesítheti.­­ 65. §. A községi adószedő, a naplón kívül, mellybe minden bevételeket napról napra bejegyez, még egy különös adóbehajtási lajstromot (incassatorium) is köteles tartani, mellybe minden adó­zó neve, évi adója s havonkénti illetősége külön rovatokban beír­va, s az adóvető által aláírva legyen.Ezen lajstromnak ezekenkivüll még az év tizenkét hónapjának megfelelő tizenkét rovattal kell el­­láttatniok, s minden adózó neve után az illető havir-rovatba, az általa befizetett adómennyiségnek az adószedő kezével be kell egyénen­kint íratni. Azonfelül pedig minden adófizetésnek az illető adózó könyvecskéjébe is be kell jegyeztetni. — Ezen három oklevélnek st. i. a naplónak, havi lajstromnak és adókönyvecskének tökélete­sen össze kell hangzani; különben az adószedő, mint rendetlen kezelő hivatalából azonnal elmozdítandó, s csempészet esetében az okozott károk megtérítésén felül még mint tolvaj is büntetendő. 66. §. A községeket, adószedőket s egyes adózókat az illető adólajstromok s könyvecskék nyomtatott példányaival az il­lető törvényhatóságok látják el. 67. §. A községi adószedő a beszedett adóösszegből sem­mi esetben, senki utalványára semmi kiadást nem tehet, hanem a beszedettt egész összeget minden hiány avagy levonás nélkül tar­tozik az illető országos adótárnoknak, ki e végett havonkint egyszer a községben megjelenik, beszolgáltatni. 68. §. Az országos adótárnok, a községek havi adójának át­vételében akként jár el, mint ez fentebb a 15, 16. és 17. szaka­szokban rendelve van. 69. §. Az adótárnok köteles a községi adószedő naplóját, a havi lajstrommal (incassatorium) egybehasonlítani, s az egybe­­hasonlítás eredményét, mindkettőn, aláírásával bizonyítani; az átvett adómennyiséget magában a naplóban nyugtatványozni; ma­gát pedig az átvételről ellennyugtatványoztatni, s ezt a 16. § sze­rint láttamoztatni. 70. §. Miszerint pedig az adószedőnek kezelési hűsége foly­tonosan ellenőrizve legyen, az adótárnok köteles minden havi be­vételkor a községbeli adózók közöl többeknek adókönyvecskéjét előkivánni, s azt az adószedő havi lajstromával (incassatorium) egybehasonlítani, különbség esetében a 17. §-bani eljárásnak lé­vén helye. „ . 71. §. A behajtott adóból a törvényhatóságnak házi adó fe­jében s a községnek községi adó fejében járuló részt, az adótár­nok az illető pénztárnoknak elöttemezett nyugtatvány mellett ki­szolgáltatja , s arról ellennyugtatványt ad. 72. §. Az adótárnok irányábani számvétel tisztjét a rónok teljesíti, s a számadásokat felvizsgálat végett a pénzügyminiszer­

Next