Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-26 / 75. szám

75. szám. September 26. 1848. Pesten, kedden. Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétet­nek s négyszer hasálosott sorért 3 pgő kr., kettős hasábn sorért pedig 6 pgö kr. számíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordónál boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgö­nt. Előfizethetni minden postahivatalnál­, helyben a kiadóhivatalban : Egye­­tem-utera, 90. szám, első emelet, előbb Almási­, most a pesti takarék­pénztár házában. KOSSUTH BÚCSÚBESZÉDE a képviselő­házhoz, midőn sept. 24. a népfelke­lést intézni útnak indult." Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt az ülés a maga rendén megnyílnék,egy pár szót szólhassak. (Halljuk.) Én lelkem­ben fel vagyok indulva azon gondolattól, hogy az ármánynak, áru­lásnak nevetséges satkrája, egy nemzet feletti győzelme, csaknem sikerül, hogy 40-50 ezer hitvány ember bejön az országba, s úgy­szólván kardvágás nélkül foglalja el e hazát. Én nem érzek ma­gamban annyi erőt, hogy ezt tűrjem. Fél óra múlva, mint a mini­­szerelnök által kiküldött biztos,de ha nem volnék is kiküldve, azon megbízásnál fogva, mellyet saját érzetem s a haza veszélye nyújt, megyek a vasúton s megkezdem Czeglédnél felhíni a népet, hogy tömegestől fegyverbe keljen (kitörő éljenzés); s igy megyek to­vább, faluról falura, és vagy nem látnak önök engem többé, vagy látnak mint utócsapatját olly seregnek, melly maga is képes lesz semmivé tenni azon gyalázatos rabló csordát. (Lelkesedés.) Fél­óra múlva zászló van kezemben, s indulok, hogy hol kezdem, megmondottam, hogy merre fogok menni, nem tudom; de megyek arra, merre a körülmények, a nép hangulata s lelkesedése fogja adni az irányt. Első kérésem tehát mit önökhöz akarok intézni, az, hogy ha van önök közt valaki, ki testvéri kezet akar nyújtani, is­ten hozza (többen lelkesedve felkiáltanak: megyünk). Másodszor pedig én azt gondolom, hogy valamint nekem isten és jó barátaim s a nép hangulata segítségével talán sikerülene támasztani egy kis ellenállást az ellenség ellenében, úgy önök közt is vannak sokan, kik más vidékeken hasonló vagy talán nagyobb sikerrel is mű­ködhetnek. Vélekedésem tehát, az volna, méltóztassanak ezt most első teendőjüknek ismerni, írja fel mindenki, hogy mellyik vi­dékre kiván menni, én e részben a miniszerelnököt már felszólí­tottam, s ő csak azt várja, hogy mindenki kijelentse, hova akar menni, (helyes, megyünk!) s ha aztán, — a­mint remény­em — annyian akadnánk, hogy néhány napig nem lehetne ülést tartani, hagyján, tehát ne legyen ülés, hanem emeljük fel karjainkat, s te­remtsünk népet, melylyel a hazát megvédhessük. Ez a második, mit mondani akartam. A 3-ik az, miként csak most is, míg sze­rény lakomból idáig jöttem, s szétnéztem, láttam, mennyi tömér­dek ember van itt Pesten; s ha magát csak a karzatot is nézem, meg vagyok győződve, hogy ha mindenki, nem mást, mint követ vesz is kezébe, s felteszi magában, s megesküszik az örökké való isten előtt, hogy nem nyugszik addig, mig egy rablót meg nem öl: ez maga semmivé teheti azon rabló csordát (a karzaton többen felkiáltanak: megteszszük,éljenek ! Lelkesedés.) Egyébiránt felszó­lítottam a városi hatóságot, hogy tartson népgyűlést s szólítson fel mindenkit a haza védelmére, s önök, uraim, kik itt vannak, legye­nek ott jelen, s biztassák a népet, hogy menjenek a Duna balpart­jára, — mert meg lehet, hogy az ellenség e részről fog betörni,— s fogadják az ellenséget, mint igaz hazafiaktól a haza méltán meg­várja. S erre nézve azon vélekedésben vagyok, hogy a város la­kossága nagyobb részben iparűző lévén, ha e tekintetben a kere­setmód némi féltékenysége foroghatna fenn, s mondaná az egyik becsületes hazafi, ki munkájával keresi kenyerét: „Jó én elmegyek de szomszédom kinyitja addig boltját, s távollétemben minden keresetet felhasznál“, tehát e részben is lehet intézkedni, s be­záratni a boltokat, annyival is inkább, mert hiszen a két városban egy fél nap alatt 15 és több ezer embert lehet előteremteni, s ha egyéb fegyvere nincs, tehát van karja, van foga, van kő, van ka­sza, maga a miniszerelnöknél 38 ezer kasza van, ha tehát valaki­nek egyéb fegyvere nincs, vegyen kaszát kezébe, s tegye meg a haza védelmére azt, mi tőle kitelik. (helyes) Most, kinek tetszik, jöjjön velem (felkiáltások: megyünk), ki pedig itt marad, iparkod­jék itt mindent elkövetni a haza védelmére, — az isten önöket áldja meg! (éljenek közt lelép a szószékről, és eltávozik.) E beszéd után kevés percz múlva Kossuth Lajos a szolnoki vasúton indult el s még az nap Czeglédre érvén, ott nagy lelke­sedéssel fogadtatott. PEST, SEPT. 25. Hozzátok szólok, lelkészek! Bár volna hangom ollyan , mint a tárogatóé, mellyel az üd­vözítő a holtakat ígérte az ítélet napján felvenni százados sírjaik­ból , hogy elhalna kelettől nyúgotig, s velőket rázva öntené a ha­zaszeretet lángját az elfásult szivekbe. Vagy volnék vihar, és Kárpátoktól a tengerpartig zúghat­nám füleitekbe a perczek nagyságát, mellyeket a jelenben e haza él. Avagy volnék öntudat, hogy kebleitek redőibe lopózva mér­ges gyilokként furdalhatnám azokat, kikhez, nem mondom, a hűt­lenségnek , de még a részvétlenségnek csak színe is fér Mert nagy időben a részvétlenség árulás. Ki részvétlenül, közönyösen nézi, mint dúlják elleneink a hont, mint hintik pokoli apostolaik a reactio öldöklő mérgét a romlatlan nép szivébe, az hazaáruló szintúgy, mint ki az eleség­­hez áll. Ki azon körben, mellyben a haza megmentésére valamit, bármi parányit is tehet, ezt tenni elmulasztja , az felelőssé tette magát az örök bíró előtt. Lelkészek és tanítók, nektek nagyhatalom adatott kezetekbe. Fölvilágosítani és kormányozni a lelkeket híveitekben. Áldás rátok a szent haza nevében, ha e föladatnak, mint kell megfeleltetek. De átkot, a haza átkát, az átkok legírtózatosabbikát érdem­űtek , ha akár tettel, akár múlasztással a vésztől környezett haza árulóivá lettetek. Használjátok a hatalmat, melly kezeitekben van, tegyétek magatokat méltóvá a hon hálájára, legyetek méltók az isten igéjé­nek hirdetői nevére. Sokan vannak soraitokban, kiken a nép szemei függnek, kik­nek intésétől ezerek gondolkozása és tette föltételeztetik. Hasz­náljátok e befolyástokat, a haza megmentésére. Hagyjátok el egy időre az isteni vallás elméleti oktatásait; hirdessétek lángszavakkal a tettekben nyilatkozó hazaszeretetet. Legyen bibliátok a haza, ez nyújtson tárgyat lelkesítő be­szédeiteknek. Hiszen a hazaszeretet a keresztény morál legszebb ágazata. Nektek a keresztény népet szabadnak kell nevelnetek; a ke­resztény vallás nem ismer rabszolgaságot, mit a pártütök ezégé­­rül kitűztek.­­ A béke idején nyissátok föl a halhatatlanság, öröklét, min­denhatóság hirdető lapjait a szent könyvnek; most első és utósó alapigéje beszédeiteknek a haza veszélye legyen. De ne szorítkozzatok csupán az egyházra. Hivatástok meg­kívánja , hogy otthon, az utczákon, a mezőn, házban és az isten ege alatt, a szabadság evangyeliomát hirdessétek. És legyetek vezérei, tanácsadói a népnek; világosítsátok föl, adjatok neki utasítást, tűzzétek ki az irányt, melly felé ha­ladni kell. Kivált ti, kik az ellenségtől megtámadott vidékeken laktok, mutassátok meg az utat, mellyen a pártütök megsemmisíttethetnek. . Vonuljatok el népestől a helységekből a lázadók elől, ha kevesen vagytok, és rejtsétek el az élelmet, zárjátok el az utat, ássatok árkokat. Ha pedig erőt éreztek a népben, támadjátok meg közös erő­vel. Ragadjatok fegyvert, kardot, csépet, kapát, fejszét, ásót,­ rudat, mind jó ez a zsiványok ellen ! Lelkészek! A haza számot tart működéstekre. Mindenek fö­lött , menjetek jó példával előre. Legyetek jó pásztorai isten nyá­jának. Az üdvözítő szavai, szerint, a jó pásztor nem fut el, ha a farkas közeledik , de összehívja a szomszédokat és agyonüti az el­lenséget. Ne tegyetek úgy, mint Dráva táján a szentkirályi pap, ki, mig a nép házi fegyvereivel az ellenség ellen indult, az alatt an­nak közeledési hírére is megszökött. Az isten, a haza sok lelket bízott rátok , legyetek ezeknek hű sáfárai; mert számot kell rólok adnotok. Föl tehát, föl, hazám lelkészei; ösztönözzétek, buzdítsátok, vezessétek szegény jó népünket. Föl, föl, a haza int! Senkit se hagyjatok tétlenül. Közös veszélyben közös összemunkálásra van szükség. Ha ezt megtettétek, bizton számolhattok a haza hálájára, és csak akkor, ha ezt teljesítettétek, feleljetek meg urotok paran­csának. Ne tekintsétek azt, hogy e fölszólalás igénytelen tollból folyt, de lebegjen szemeitek előtt a fölszólaló hazaszeretetének és a veszélynek nagysága. Föl, még egyszer. Menjetek ki a nép közé, tanítsátok azt, és hirdessétek neki a szabadság legszentebb evangyéliomát.—Sz. JELLACHICH MOZGALMAI. N. K a n i s a, sept. 20. Mikép már tudva van, Jellachich, a harambasa, sept. 11-kén tört át a Dráván 3 ezernyi előcsapatával. Csáktornya alá jővén, várakozott seregeire. Hozzánk f. hó 15-kén érkezett 7 zászlóaljjal, egy század huszárral, 20 ágyúval, s mint­egy 80 szekér lőporral. Maga a harambasa és tisztei a városban szállásoztak, csordája pedig kinn táborban. 16-kán és 17-kén húzódott be összes népe folytonos vándorlatban. — Ellenkezésre sehol nem talált, mert seregeink — 2 ezred huszár , Emészt és Wasa zászlóaljak, s még 2 zászlóalj honvéd, s a fejérvári önkény­­tesek egy százada — jókor visszavonattak. Érkezésük első napján az ide zárt *) pasquilt — mert én egyébnek nem nevezhetem — osztogatták ki a nép között; azonban kikhez szól, katonák, már itt nem voltak. De ellenkező esetben sem számolhatott volna hatásra, mert mind a Wasa , mind az Er­­neszt ezred tisztei — két ráczot kivéve — a kormánybiztosnál aláírták, hogy Jellachich ellen harczolni fognak. Összes serege Jellachichnak 32—34 ezer. Ezeket azonban elemezni kell. Valódi ereje, mellyben bíznia lehetne, 8 zászlóalj határőr. Ezekben azonban, erősen hiszem, bizodalma nagyon meg lesz csalva, mert ezen emberek első pillanatra becsület embereinek lát­szanak. Velük beszélve kitűnik, hogy józan gondolkozásnak is. Nekik s éber őrködéseiknek köszönhetjük, hogy városunk lángba nem boríttatott. Közölök sokan kinyilatkoztatták, hogy lőni nem fognak; s itt eszembe jutott azon hír, melly őket megelőzte, s melly szerint a határőrök hazánk ellen söm­ vonakodtak, sőt egye­nesen tagadólag válaszoltak, mert — úgy mondák — ha Olasz­országban magyarok nincsenek, közölök egy is haza nem jöhetett volna, ők tehát inkább hálával tartoznak a magyarnak. Utólagosan megjegyzem, hogy ezen határőrök mostanában tértek vissza Olasz­országból. Második eleme erejének a horvát nemzetőrség, mellybe imitt amott rendes katonaság van beosztva. Ezek — mint köztök a szá­nandó , s mintegy 130 főre menő turopolyaiak is — kényszerített *) Közöljük az országos képmutató kiáltványát, mellyel katonáinkat ámítani igyekszik: „Bajtársaim! A horvát- és slavonországi határvidéki őrseregek átlépnek magam vezérlete alatt Magyarország a ti­atalmatokra bízott földjére. Ne nézzetek minket elleneknek — az austriai lo­bogók emelkednek sorainkban — a kétfejű sas , jelképe száz meg száz csatatéren a dicsőségnek és becsületnek, nem válhatik lázadás és árulás jelképévé. Fegyverhez nyúltunk utalmára nemcsak jo­gainknak , hanem egyszersmind fentartására szeretett fejedelmünk jogainak is, mellyekkel egy gonosz párt, nem figyelve egy ne­­­meskeblü s hív nemzet nagy többségének igaz érzelmeire, vétkes czéljaival visszaélni átalkodik. Máris tetézte ezen párt a birodalom felbontására czélzó ármányát, midőn határzatai által a fejedelem és haza iránti szeretettel egybeforrasztott seregben az elkülönzés szel­lemét ébreszteni, a bizatlanság s gyülölség magvát hinteni s ez ál­tal az összes birodalomnak ezen erős védfalát lerombolni iparkodik. Vitézek, az austriai hadseregben, mellyhez büszkén számítjuk ma­gunkat , ti osztjátok ezen ármány tekintetére fölindult boszanko­­dásunkat! fegyvereteket soha sem fogjátok testvéreitek ellen for­dítani , kik császárukért s ennek jogaiért, mellyek egyszersmind a népek jogainak legszilárdabb védfalai, életöket feláldozni min­denkor készek. Olaszország csatatérein visszaszerzé egy dicső hős legyőzhetlen vitézeivel a koronának egyik drága gyöngyét. Egy szó vezeté, egy szellem éleszté ezen seregeket, nemzetiség minden kü­lönbsége nélkül: győzelemmel lön jutalmazva egységük. Nem jutott ugyan részünkül vérünket onthatni ezen magasztos czélért; maind­­azáltal azon boldogító öntudat, melly szerint olaszországi vitézein­ket testvéreinknek nevezhetjük, éreztesse mivelünk azon nagybecsű szerencsét, melly szerint egyesítve az austriai színek kötelékével késő maradékunknak a becsület és vitézség példáját hagyhatjuk örökségül. Éljen az austriai hadsereg egysége ! éljen kegyelmes császárunk s királyunk! — Dráva partján, sept. havában 1848. Jelacsich m.k. tábornagy és bán. harczosok, mert tudni, kell, hogy Jellachich kétszer parancsolt országos fölkelést. Ezek közöl sokan kaszával, dárdával, vasvil­lával , fejszével, ásóval stb., de nagyobb részben fegyverrel van­nak ellátva; azonban szinte nagyobb részben annyira gyáva, nyo­­morú nép, hogy tán lőni nem is mer. Itt igen bárgyú s alázatos képpel koldulni jártak! A harmadik elemet egy nagy haramia banda teszi: a likkai határőrség, vörös sapkával, fekete guba­s harisnyával, és bocs­­korral. Ez valamint a negyedik elem: a szerezsánok,irtóztató för­telmes , piszkos , rongyos nép, melly a baromtól csak abban kü­lönbözik , hogy emberi arcza van. Ezek semmi napi díjt nem kap­nak. Míg a szerezsánokat vörös köpönyegökkel, sapkájukkal, s övükben pisztolyok , s késekkel lerajzolva ismertük, azt hittük, hogy ezek valami tűzről pattant, eleven s vitéz fiai a derülte­bb égaljnak. Szörnyen csalatkozánk ! Ezek olly nyomorék, olly söp­redék , olly erélytelen s erőtlen nép , hogy én véletlenül csodál­kozom a katona Jellacsichon, mikép nem szégyenlett magával illy népet hozni. — Mintegy harmincz szerezsán sertéseket akart lopni, természetesen lopniok kell, mert semmi napi díjt nem kap­nak , s két kanisai ember és három nő úgy rájuk ijesztőnek, hogy rohanó szétfutásukban hányát homlok zuhogtak egymásra. Ezen két elem semmi fegyelmet nem ismer, tiszteik­ben han­gon panaszkodnak ellenök. Ezek tehát harczba nem valók. Egy (likkai) őrmesterük igy szidta meg az utczán egyik engedetlen emberét: „Te roszabb vagy, mint a magyar honvéd.“ Lovasok is vannak, mintegy ötszáz huszár, — ezeknek megfelel száz magyar huszár, — és két osztály német lovasok, kik a római sánczoktól felfelé jővén, Kottorinál, Jellacsich által sere­gébe parancsoltattak, mert ő V. Ferdinánd nevében jön. Van 42 ágyújuk. Két kartács, 10 hat fontos, a többi 3 fontos. A tisztek többnyire tábornokok, ezredes vagy alezredes, ta­lán kettő, a többiek kapitányok stb. Jellacsich a tömérdek húsért, kenyérért, borért, fáért, stb. csak egy fillért sem fizetett, hanem nyugtatványt adott, mely­­lyért — úgymond — az lesz fizető, ki ezen harczban veszt. — Elkövetett garázdaságaikat, zsiványságaikat elsorolni lehe­tetlen. Ez valódi rablócsorda, melly hatalmas erő fedezete alatt jött más vagyonára élődni. Szeleinket letarolták, legázolták, prés­házainkat felverték, a bort elfolyatván , a hordókat összetörték s tűzre vitték, sertéseket, majorságot, hol lehetet ökröket oroztak. Iharos-Berényben az ökröket utczáról lödözték, s itt pénzt is ra­boltak, utánok menvén a becsületes jámbor lakosoknak, kik va­gyonkáikat a szőlőhegyre takaríták. De, mondom, ezeket elszám­lálni nem lehet. Eddigelé négyet tudunk, kiket közölünk meggyilkoltak, hanem hiszen nálunk is maradt néhány szerezsán köpenyeg s fegy­ver. Ma négy illyr ifjú urat kerítenek nálunk hurokra, köztük — mint mondják — a „Luna“ szerkesztőjét. Mi lesz velök, még nem tudni. A gyalázatos csordának egyik része, Jellacsich vezérlete alatt, Keszthely felé indult; innen azonban alkalmasint csípős szél fújván, visszatért többi seregéhez, melly Somogynak ment. Most Böhönye körül barangolnak. De megfoghatlan, mit keresnek erre, midőn ők Pestre szándékoznak. A mennyire mi tudjuk, Jellacsich Budára szándékozik, hogy ott felülvén a pompás várba, maga elé rendelje a magyar minisze­reket, s miután ezektől tárczáikat elszedi. *) Bécsbe megy az Aulát meglátogatandó. — Kanisai. ORSZÁGiGlítLÉA. Sept. 16. 54-dik ülés a képviselőknél. (Folyt.) L u d v i­g h jegyző olvassa a képviselő ház határozatát a ná­dor felhatalmazása iránt; kijelenti a képviselőház, 1­ör hogy a ki­rályhoz hűséges akar mind végig maradni, és egyedül az ország integritását, épségben tartását és függetlenségét czélozza. M­or hogy hajlandó a monarchia viszonyainak érdekszempontjából le­hető kiegyenlítésére minden módot elfogadni, mellyek Magyar­­országnak jogi és érdeki szempontból nem ártanak, a monarchiá­nak pedig hasznára válnak. N­or hogy ezen kiegyenlítés csak ak­kor történhetik, midőn Jellacsich az ország határát, mellyet ő fel­sége nevével megtámadott, elhagyván, az országban a belbéke helyre állott. Megbizatik ő felsége, hogy ha alkalom nyílik, a há­borút kiegyenlíteni, az ország becsületének fentartása mellett meg­teheti, minthogy a képviselő­ház már a válaszfeliratban kijelentette hogy a horvátoknak minden igazságos és méltányos kívánatait tel­jesíteni a legszívesebben hajlandó. Ágoston, Kossuth indítványa úgy mint formuláztatott maradjon. Madarász László: Midőn Európában a nemzetek a trónokat széttörik, akkor a magyar nemzet nem követel, egyebet minthogy királya jöjjön közibe és oszsza meg velünk jó és balsor­sunkat. Midőn más országokban a dynastiát elkergetik, akkor a magyar a hűség fegyverével jön elő. Ezt kell tenni, hogy egyetlen polgár se legyen a hazában ki azt mondhassa, hogy el nem követ­tünk mindent, és ne érezze kötelességének férfiasan föllépni a vész ellenében. A határozatban benn van, hogy az egyezkedés addig meg nem történhetik , míg Jellacsich az ország határait, mellyet ő fel­sége nevében megtámadott, el nem hagyja; ebben elég biztosíté­kot látok, hogy hűségünk nem fog oda magyaráztatni, miszerint Jellacsich ezen kitételnél fogva jogot nyerjen Magyarországot in­­vasióval legyőzni. Kívánom ezen határozatot meghagyatni. Kossuth: Szükségesnek tartja,­ hogy a kivonatok azon rendben foglaltassanak a jegyzőkönyvbe a mint elfogadtattak. A nemzet készül háborúra , de azt mondja, hogy azért nem akarok senkivel igazságtalanul bánni; azért kívánja, hogy a katonakiál­­lítási határozat lenne első, azután lenne a nádor felhatalmazása. *) Még csak hagyján, ha a ministeri tárczákat szedné el s mást nem tenne. A ministeri tárczákat visszaszerzené a nemzet hatalmas kar­ja, melly emelkedni kezd. De ő irtani akar bennünket. Ő rabolni, gyújtogatni,és gyilkolni fog,mint mindenfelé teszi, a merre megyen. S ki állítja vissza az elpusztított falvakat,a leöldökölt ember­életet? Azért fel, honfiak, ki csak karját emelni bírja. Kiirtástok czélozta­­tik s ki volna a ki nem védné honát, nem védné vagyonát és test­vérei s maga életét ? — A szerk.

Next