Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-09-26 / 75. szám
75. szám. September 26. 1848. Pesten, kedden. Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek s négyszer hasálosott sorért 3 pgő kr., kettős hasábn sorért pedig 6 pgö kr. számíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordónál boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgönt. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban : Egyetem-utera, 90. szám, első emelet, előbb Almási, most a pesti takarékpénztár házában. KOSSUTH BÚCSÚBESZÉDE a képviselőházhoz, midőn sept. 24. a népfelkelést intézni útnak indult." Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt az ülés a maga rendén megnyílnék,egy pár szót szólhassak. (Halljuk.) Én lelkemben fel vagyok indulva azon gondolattól, hogy az ármánynak, árulásnak nevetséges satkrája, egy nemzet feletti győzelme, csaknem sikerül, hogy 40-50 ezer hitvány ember bejön az országba, s úgyszólván kardvágás nélkül foglalja el e hazát. Én nem érzek magamban annyi erőt, hogy ezt tűrjem. Fél óra múlva, mint a miniszerelnök által kiküldött biztos,de ha nem volnék is kiküldve, azon megbízásnál fogva, mellyet saját érzetem s a haza veszélye nyújt, megyek a vasúton s megkezdem Czeglédnél felhíni a népet, hogy tömegestől fegyverbe keljen (kitörő éljenzés); s igy megyek tovább, faluról falura, és vagy nem látnak önök engem többé, vagy látnak mint utócsapatját olly seregnek, melly maga is képes lesz semmivé tenni azon gyalázatos rabló csordát. (Lelkesedés.) Félóra múlva zászló van kezemben, s indulok, hogy hol kezdem, megmondottam, hogy merre fogok menni, nem tudom; de megyek arra, merre a körülmények, a nép hangulata s lelkesedése fogja adni az irányt. Első kérésem tehát mit önökhöz akarok intézni, az, hogy ha van önök közt valaki, ki testvéri kezet akar nyújtani, isten hozza (többen lelkesedve felkiáltanak: megyünk). Másodszor pedig én azt gondolom, hogy valamint nekem isten és jó barátaim s a nép hangulata segítségével talán sikerülene támasztani egy kis ellenállást az ellenség ellenében, úgy önök közt is vannak sokan, kik más vidékeken hasonló vagy talán nagyobb sikerrel is működhetnek. Vélekedésem tehát, az volna, méltóztassanak ezt most első teendőjüknek ismerni, írja fel mindenki, hogy mellyik vidékre kiván menni, én e részben a miniszerelnököt már felszólítottam, s ő csak azt várja, hogy mindenki kijelentse, hova akar menni, (helyes, megyünk!) s ha aztán, — amint reményem — annyian akadnánk, hogy néhány napig nem lehetne ülést tartani, hagyján, tehát ne legyen ülés, hanem emeljük fel karjainkat, s teremtsünk népet, melylyel a hazát megvédhessük. Ez a második, mit mondani akartam. A 3-ik az, miként csak most is, míg szerény lakomból idáig jöttem, s szétnéztem, láttam, mennyi tömérdek ember van itt Pesten; s ha magát csak a karzatot is nézem, meg vagyok győződve, hogy ha mindenki, nem mást, mint követ vesz is kezébe, s felteszi magában, s megesküszik az örökké való isten előtt, hogy nem nyugszik addig, mig egy rablót meg nem öl: ez maga semmivé teheti azon rabló csordát (a karzaton többen felkiáltanak: megteszszük,éljenek ! Lelkesedés.) Egyébiránt felszólítottam a városi hatóságot, hogy tartson népgyűlést s szólítson fel mindenkit a haza védelmére, s önök, uraim, kik itt vannak, legyenek ott jelen, s biztassák a népet, hogy menjenek a Duna balpartjára, — mert meg lehet, hogy az ellenség e részről fog betörni,— s fogadják az ellenséget, mint igaz hazafiaktól a haza méltán megvárja. S erre nézve azon vélekedésben vagyok, hogy a város lakossága nagyobb részben iparűző lévén, ha e tekintetben a keresetmód némi féltékenysége foroghatna fenn, s mondaná az egyik becsületes hazafi, ki munkájával keresi kenyerét: „Jó én elmegyek de szomszédom kinyitja addig boltját, s távollétemben minden keresetet felhasznál“, tehát e részben is lehet intézkedni, s bezáratni a boltokat, annyival is inkább, mert hiszen a két városban egy fél nap alatt 15 és több ezer embert lehet előteremteni, s ha egyéb fegyvere nincs, tehát van karja, van foga, van kő, van kasza, maga a miniszerelnöknél 38 ezer kasza van, ha tehát valakinek egyéb fegyvere nincs, vegyen kaszát kezébe, s tegye meg a haza védelmére azt, mi tőle kitelik. (helyes) Most, kinek tetszik, jöjjön velem (felkiáltások: megyünk), ki pedig itt marad, iparkodjék itt mindent elkövetni a haza védelmére, — az isten önöket áldja meg! (éljenek közt lelép a szószékről, és eltávozik.) E beszéd után kevés percz múlva Kossuth Lajos a szolnoki vasúton indult el s még az nap Czeglédre érvén, ott nagy lelkesedéssel fogadtatott. PEST, SEPT. 25. Hozzátok szólok, lelkészek! Bár volna hangom ollyan , mint a tárogatóé, mellyel az üdvözítő a holtakat ígérte az ítélet napján felvenni százados sírjaikból , hogy elhalna kelettől nyúgotig, s velőket rázva öntené a hazaszeretet lángját az elfásult szivekbe. Vagy volnék vihar, és Kárpátoktól a tengerpartig zúghatnám füleitekbe a perczek nagyságát, mellyeket a jelenben e haza él. Avagy volnék öntudat, hogy kebleitek redőibe lopózva mérges gyilokként furdalhatnám azokat, kikhez, nem mondom, a hűtlenségnek , de még a részvétlenségnek csak színe is fér Mert nagy időben a részvétlenség árulás. Ki részvétlenül, közönyösen nézi, mint dúlják elleneink a hont, mint hintik pokoli apostolaik a reactio öldöklő mérgét a romlatlan nép szivébe, az hazaáruló szintúgy, mint ki az eleséghez áll. Ki azon körben, mellyben a haza megmentésére valamit, bármi parányit is tehet, ezt tenni elmulasztja , az felelőssé tette magát az örök bíró előtt. Lelkészek és tanítók, nektek nagyhatalom adatott kezetekbe. Fölvilágosítani és kormányozni a lelkeket híveitekben. Áldás rátok a szent haza nevében, ha e föladatnak, mint kell megfeleltetek. De átkot, a haza átkát, az átkok legírtózatosabbikát érdeműtek , ha akár tettel, akár múlasztással a vésztől környezett haza árulóivá lettetek. Használjátok a hatalmat, melly kezeitekben van, tegyétek magatokat méltóvá a hon hálájára, legyetek méltók az isten igéjének hirdetői nevére. Sokan vannak soraitokban, kiken a nép szemei függnek, kiknek intésétől ezerek gondolkozása és tette föltételeztetik. Használjátok e befolyástokat, a haza megmentésére. Hagyjátok el egy időre az isteni vallás elméleti oktatásait; hirdessétek lángszavakkal a tettekben nyilatkozó hazaszeretetet. Legyen bibliátok a haza, ez nyújtson tárgyat lelkesítő beszédeiteknek. Hiszen a hazaszeretet a keresztény morál legszebb ágazata. Nektek a keresztény népet szabadnak kell nevelnetek; a keresztény vallás nem ismer rabszolgaságot, mit a pártütök ezégérül kitűztek. A béke idején nyissátok föl a halhatatlanság, öröklét, mindenhatóság hirdető lapjait a szent könyvnek; most első és utósó alapigéje beszédeiteknek a haza veszélye legyen. De ne szorítkozzatok csupán az egyházra. Hivatástok megkívánja , hogy otthon, az utczákon, a mezőn, házban és az isten ege alatt, a szabadság evangyeliomát hirdessétek. És legyetek vezérei, tanácsadói a népnek; világosítsátok föl, adjatok neki utasítást, tűzzétek ki az irányt, melly felé haladni kell. Kivált ti, kik az ellenségtől megtámadott vidékeken laktok, mutassátok meg az utat, mellyen a pártütök megsemmisíttethetnek. . Vonuljatok el népestől a helységekből a lázadók elől, ha kevesen vagytok, és rejtsétek el az élelmet, zárjátok el az utat, ássatok árkokat. Ha pedig erőt éreztek a népben, támadjátok meg közös erővel. Ragadjatok fegyvert, kardot, csépet, kapát, fejszét, ásót, rudat, mind jó ez a zsiványok ellen ! Lelkészek! A haza számot tart működéstekre. Mindenek fölött , menjetek jó példával előre. Legyetek jó pásztorai isten nyájának. Az üdvözítő szavai, szerint, a jó pásztor nem fut el, ha a farkas közeledik , de összehívja a szomszédokat és agyonüti az ellenséget. Ne tegyetek úgy, mint Dráva táján a szentkirályi pap, ki, mig a nép házi fegyvereivel az ellenség ellen indult, az alatt annak közeledési hírére is megszökött. Az isten, a haza sok lelket bízott rátok , legyetek ezeknek hű sáfárai; mert számot kell rólok adnotok. Föl tehát, föl, hazám lelkészei; ösztönözzétek, buzdítsátok, vezessétek szegény jó népünket. Föl, föl, a haza int! Senkit se hagyjatok tétlenül. Közös veszélyben közös összemunkálásra van szükség. Ha ezt megtettétek, bizton számolhattok a haza hálájára, és csak akkor, ha ezt teljesítettétek, feleljetek meg urotok parancsának. Ne tekintsétek azt, hogy e fölszólalás igénytelen tollból folyt, de lebegjen szemeitek előtt a fölszólaló hazaszeretetének és a veszélynek nagysága. Föl, még egyszer. Menjetek ki a nép közé, tanítsátok azt, és hirdessétek neki a szabadság legszentebb evangyéliomát.—Sz. JELLACHICH MOZGALMAI. N. K a n i s a, sept. 20. Mikép már tudva van, Jellachich, a harambasa, sept. 11-kén tört át a Dráván 3 ezernyi előcsapatával. Csáktornya alá jővén, várakozott seregeire. Hozzánk f. hó 15-kén érkezett 7 zászlóaljjal, egy század huszárral, 20 ágyúval, s mintegy 80 szekér lőporral. Maga a harambasa és tisztei a városban szállásoztak, csordája pedig kinn táborban. 16-kán és 17-kén húzódott be összes népe folytonos vándorlatban. — Ellenkezésre sehol nem talált, mert seregeink — 2 ezred huszár , Emészt és Wasa zászlóaljak, s még 2 zászlóalj honvéd, s a fejérvári önkénytesek egy százada — jókor visszavonattak. Érkezésük első napján az ide zárt *) pasquilt — mert én egyébnek nem nevezhetem — osztogatták ki a nép között; azonban kikhez szól, katonák, már itt nem voltak. De ellenkező esetben sem számolhatott volna hatásra, mert mind a Wasa , mind az Erneszt ezred tisztei — két ráczot kivéve — a kormánybiztosnál aláírták, hogy Jellachich ellen harczolni fognak. Összes serege Jellachichnak 32—34 ezer. Ezeket azonban elemezni kell. Valódi ereje, mellyben bíznia lehetne, 8 zászlóalj határőr. Ezekben azonban, erősen hiszem, bizodalma nagyon meg lesz csalva, mert ezen emberek első pillanatra becsület embereinek látszanak. Velük beszélve kitűnik, hogy józan gondolkozásnak is. Nekik s éber őrködéseiknek köszönhetjük, hogy városunk lángba nem boríttatott. Közölök sokan kinyilatkoztatták, hogy lőni nem fognak; s itt eszembe jutott azon hír, melly őket megelőzte, s melly szerint a határőrök hazánk ellen söm vonakodtak, sőt egyenesen tagadólag válaszoltak, mert — úgy mondák — ha Olaszországban magyarok nincsenek, közölök egy is haza nem jöhetett volna, ők tehát inkább hálával tartoznak a magyarnak. Utólagosan megjegyzem, hogy ezen határőrök mostanában tértek vissza Olaszországból. Második eleme erejének a horvát nemzetőrség, mellybe imitt amott rendes katonaság van beosztva. Ezek — mint köztök a szánandó , s mintegy 130 főre menő turopolyaiak is — kényszerített *) Közöljük az országos képmutató kiáltványát, mellyel katonáinkat ámítani igyekszik: „Bajtársaim! A horvát- és slavonországi határvidéki őrseregek átlépnek magam vezérlete alatt Magyarország a tiatalmatokra bízott földjére. Ne nézzetek minket elleneknek — az austriai lobogók emelkednek sorainkban — a kétfejű sas , jelképe száz meg száz csatatéren a dicsőségnek és becsületnek, nem válhatik lázadás és árulás jelképévé. Fegyverhez nyúltunk utalmára nemcsak jogainknak , hanem egyszersmind fentartására szeretett fejedelmünk jogainak is, mellyekkel egy gonosz párt, nem figyelve egy nemeskeblü s hív nemzet nagy többségének igaz érzelmeire, vétkes czéljaival visszaélni átalkodik. Máris tetézte ezen párt a birodalom felbontására czélzó ármányát, midőn határzatai által a fejedelem és haza iránti szeretettel egybeforrasztott seregben az elkülönzés szellemét ébreszteni, a bizatlanság s gyülölség magvát hinteni s ez által az összes birodalomnak ezen erős védfalát lerombolni iparkodik. Vitézek, az austriai hadseregben, mellyhez büszkén számítjuk magunkat , ti osztjátok ezen ármány tekintetére fölindult boszankodásunkat! fegyvereteket soha sem fogjátok testvéreitek ellen fordítani , kik császárukért s ennek jogaiért, mellyek egyszersmind a népek jogainak legszilárdabb védfalai, életöket feláldozni mindenkor készek. Olaszország csatatérein visszaszerzé egy dicső hős legyőzhetlen vitézeivel a koronának egyik drága gyöngyét. Egy szó vezeté, egy szellem éleszté ezen seregeket, nemzetiség minden különbsége nélkül: győzelemmel lön jutalmazva egységük. Nem jutott ugyan részünkül vérünket onthatni ezen magasztos czélért; maindazáltal azon boldogító öntudat, melly szerint olaszországi vitézeinket testvéreinknek nevezhetjük, éreztesse mivelünk azon nagybecsű szerencsét, melly szerint egyesítve az austriai színek kötelékével késő maradékunknak a becsület és vitézség példáját hagyhatjuk örökségül. Éljen az austriai hadsereg egysége ! éljen kegyelmes császárunk s királyunk! — Dráva partján, sept. havában 1848. Jelacsich m.k. tábornagy és bán. harczosok, mert tudni, kell, hogy Jellachich kétszer parancsolt országos fölkelést. Ezek közöl sokan kaszával, dárdával, vasvillával , fejszével, ásóval stb., de nagyobb részben fegyverrel vannak ellátva; azonban szinte nagyobb részben annyira gyáva, nyomorú nép, hogy tán lőni nem is mer. Itt igen bárgyú s alázatos képpel koldulni jártak! A harmadik elemet egy nagy haramia banda teszi: a likkai határőrség, vörös sapkával, fekete gubas harisnyával, és bocskorral. Ez valamint a negyedik elem: a szerezsánok,irtóztató förtelmes , piszkos , rongyos nép, melly a baromtól csak abban különbözik , hogy emberi arcza van. Ezek semmi napi díjt nem kapnak. Míg a szerezsánokat vörös köpönyegökkel, sapkájukkal, s övükben pisztolyok , s késekkel lerajzolva ismertük, azt hittük, hogy ezek valami tűzről pattant, eleven s vitéz fiai a derültebb égaljnak. Szörnyen csalatkozánk ! Ezek olly nyomorék, olly söpredék , olly erélytelen s erőtlen nép , hogy én véletlenül csodálkozom a katona Jellacsichon, mikép nem szégyenlett magával illy népet hozni. — Mintegy harmincz szerezsán sertéseket akart lopni, természetesen lopniok kell, mert semmi napi díjt nem kapnak , s két kanisai ember és három nő úgy rájuk ijesztőnek, hogy rohanó szétfutásukban hányát homlok zuhogtak egymásra. Ezen két elem semmi fegyelmet nem ismer, tiszteikben hangon panaszkodnak ellenök. Ezek tehát harczba nem valók. Egy (likkai) őrmesterük igy szidta meg az utczán egyik engedetlen emberét: „Te roszabb vagy, mint a magyar honvéd.“ Lovasok is vannak, mintegy ötszáz huszár, — ezeknek megfelel száz magyar huszár, — és két osztály német lovasok, kik a római sánczoktól felfelé jővén, Kottorinál, Jellacsich által seregébe parancsoltattak, mert ő V. Ferdinánd nevében jön. Van 42 ágyújuk. Két kartács, 10 hat fontos, a többi 3 fontos. A tisztek többnyire tábornokok, ezredes vagy alezredes, talán kettő, a többiek kapitányok stb. Jellacsich a tömérdek húsért, kenyérért, borért, fáért, stb. csak egy fillért sem fizetett, hanem nyugtatványt adott, melylyért — úgymond — az lesz fizető, ki ezen harczban veszt. — Elkövetett garázdaságaikat, zsiványságaikat elsorolni lehetetlen. Ez valódi rablócsorda, melly hatalmas erő fedezete alatt jött más vagyonára élődni. Szeleinket letarolták, legázolták, présházainkat felverték, a bort elfolyatván , a hordókat összetörték s tűzre vitték, sertéseket, majorságot, hol lehetet ökröket oroztak. Iharos-Berényben az ökröket utczáról lödözték, s itt pénzt is raboltak, utánok menvén a becsületes jámbor lakosoknak, kik vagyonkáikat a szőlőhegyre takaríták. De, mondom, ezeket elszámlálni nem lehet. Eddigelé négyet tudunk, kiket közölünk meggyilkoltak, hanem hiszen nálunk is maradt néhány szerezsán köpenyeg s fegyver. Ma négy illyr ifjú urat kerítenek nálunk hurokra, köztük — mint mondják — a „Luna“ szerkesztőjét. Mi lesz velök, még nem tudni. A gyalázatos csordának egyik része, Jellacsich vezérlete alatt, Keszthely felé indult; innen azonban alkalmasint csípős szél fújván, visszatért többi seregéhez, melly Somogynak ment. Most Böhönye körül barangolnak. De megfoghatlan, mit keresnek erre, midőn ők Pestre szándékoznak. A mennyire mi tudjuk, Jellacsich Budára szándékozik, hogy ott felülvén a pompás várba, maga elé rendelje a magyar miniszereket, s miután ezektől tárczáikat elszedi. *) Bécsbe megy az Aulát meglátogatandó. — Kanisai. ORSZÁGiGlítLÉA. Sept. 16. 54-dik ülés a képviselőknél. (Folyt.) L u d v ig h jegyző olvassa a képviselő ház határozatát a nádor felhatalmazása iránt; kijelenti a képviselőház, 1ör hogy a királyhoz hűséges akar mind végig maradni, és egyedül az ország integritását, épségben tartását és függetlenségét czélozza. Mor hogy hajlandó a monarchia viszonyainak érdekszempontjából lehető kiegyenlítésére minden módot elfogadni, mellyek Magyarországnak jogi és érdeki szempontból nem ártanak, a monarchiának pedig hasznára válnak. Nor hogy ezen kiegyenlítés csak akkor történhetik, midőn Jellacsich az ország határát, mellyet ő felsége nevével megtámadott, elhagyván, az országban a belbéke helyre állott. Megbizatik ő felsége, hogy ha alkalom nyílik, a háborút kiegyenlíteni, az ország becsületének fentartása mellett megteheti, minthogy a képviselőház már a válaszfeliratban kijelentette hogy a horvátoknak minden igazságos és méltányos kívánatait teljesíteni a legszívesebben hajlandó. Ágoston, Kossuth indítványa úgy mint formuláztatott maradjon. Madarász László: Midőn Európában a nemzetek a trónokat széttörik, akkor a magyar nemzet nem követel, egyebet minthogy királya jöjjön közibe és oszsza meg velünk jó és balsorsunkat. Midőn más országokban a dynastiát elkergetik, akkor a magyar a hűség fegyverével jön elő. Ezt kell tenni, hogy egyetlen polgár se legyen a hazában ki azt mondhassa, hogy el nem követtünk mindent, és ne érezze kötelességének férfiasan föllépni a vész ellenében. A határozatban benn van, hogy az egyezkedés addig meg nem történhetik , míg Jellacsich az ország határait, mellyet ő felsége nevében megtámadott, el nem hagyja; ebben elég biztosítékot látok, hogy hűségünk nem fog oda magyaráztatni, miszerint Jellacsich ezen kitételnél fogva jogot nyerjen Magyarországot invasióval legyőzni. Kívánom ezen határozatot meghagyatni. Kossuth: Szükségesnek tartja, hogy a kivonatok azon rendben foglaltassanak a jegyzőkönyvbe a mint elfogadtattak. A nemzet készül háborúra , de azt mondja, hogy azért nem akarok senkivel igazságtalanul bánni; azért kívánja, hogy a katonakiállítási határozat lenne első, azután lenne a nádor felhatalmazása. *) Még csak hagyján, ha a ministeri tárczákat szedné el s mást nem tenne. A ministeri tárczákat visszaszerzené a nemzet hatalmas karja, melly emelkedni kezd. De ő irtani akar bennünket. Ő rabolni, gyújtogatni,és gyilkolni fog,mint mindenfelé teszi, a merre megyen. S ki állítja vissza az elpusztított falvakat,a leöldökölt emberéletet? Azért fel, honfiak, ki csak karját emelni bírja. Kiirtástok czéloztatik s ki volna a ki nem védné honát, nem védné vagyonát és testvérei s maga életét ? — A szerk.