Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-10-10 / 87. szám
87. szám. Pesten, kedden, October 10.1848. 6 pg. kr. szémíttatik. Alövidési díj félévre Budapesten héthoi hordánál boríték nélkül 8, postán borítékban hatot küldve 10, kevesebbnel küldve 9 pgi ft. Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek ; négyszer belábiott eorért 3 pgfl kr., kettős baléria torért pedig Elfifizethetni minden postahivatalaíl *, helyben a kiadóhivataltan : Epydematoea, 90. hiám, eled emelet, előbb Almás!, most a pesti takarékpénztár házában. A BÉCSI NAP. E nap October hatodika. Az osztrák nép történetében e nap a legnevezetesebb. E nap az osztrák népet dicsővé avatta. E nap az osztrák nép erélyességéből és szabadságérzetéből az európai alkotmányosság örökzöld fáját csiráztatta ki. E nap, hogy bécsi napnak neveztessék teljesen érdemes. E hónap ötödikén több zászlóaljnyi gránátosság parancsot von, hogy a harmadikén kibocsátott, Jellachichot magyarországi rendkívüli királyi biztossá tevő manifestum értelmében, Jellachich parancsai alá Magyarországba menjen. Hatodikén korán reggel kell vala Pozsonyba indulniok. A zászlóaljak (Deutschmeister, Baden, Hrabovszky, Hess és Carl) kijelentették , hogy Magyarország ellen és Jellachich mellett nem harczolnak. A parancsnokság erőszakhoz nyúlt, s az itt tanyázó vértes és német könnyű lovas ezredbeliek által rendelt a nyilatkozókat escorthroztatni. Meglőn. Kimentek a tábor-hidig. Ezt már a nemzetőrség és academiai légió által, mellyhez a nép csatlakozott, elbontva találták. A parancsnokság hidász-csapatokat vitetett, hogy hidat verjenek. Biztosításul nagyszámú és tetemes erejű tüzérség rendeltetett. A nemzetőrség, academiai légió és a nép a munkát gátolta. A tüzérség az ágyúkat használta ezek ellen. A nép férfiasan ellene szegült az erőszaknak. A hidászokat és tüzéreket példátlan bátorsággal lefegyverzette , és elszélesztette. El ,mint a hatalmas orkán a pazdorját szórja szét. A városban barrkádok emelkedtek. A nép roppant erőt fejtett ki. A szabadság ügye a magyarok törekvéseiben méltányoltatott, s átalánossá vált a meggyőződés, hogy e két népnek testvérnek kell lenni. A magyarok elnyomása, úgy mondanak, elnyomása a szabadságnak , és a szabadságért vért nem kell kímélni. A népszabadság elnyomására és a független magyar nemzet kiirtására irányzott katonai merény dél felé a város közepén ütötte fel fejét. Hozzájuk csatlakozott a nép ellen vezetett katonákhoz a nemzetőrség sárgafekete része , névszerint a Kärnthner Viertel. Bevették magukat a sz. István templomba, s onnan tüzeltek a népre és a dicső Wiedner Viertel nemzetőrökre. Ismét nagy vérontás, egész a borzalomig. A jó ügy még az isten vezető kezében volt s győzött. A katonák csúfosan elvezettek, ágyúik elvétettek, mellyek az utolsó kartács-záport a Grabenen szórták a népre. A katonák végkép kivezettek a városból s ezer élettel vásároltatott meg a szabadság alapja. Délután 4 óra tájban Latourt a haditanács épületében elfogták, agyon verték, s a Hof nevű nagy piaczon felakasztották. A délelőtti csatában elesett a bécsi Brigadier Brédy őrnagy vezér. Még két vezér elfogatott, s több törzstiszt elesett. Az osztrák nép dicső! A magyarnak testvériséget esküdött, s vele frigyben kész a civilisatiót a szabadság pajzsa alatt megvédeni! Este felé a katonáktól megszállott császári fegyvertárt kezdek ostromolni ágyúkkal, közel háromszáz ágyúlövés bocsátatott az épületre. Az országgyűlés kebeléből küldött parlamentereket a ben levő katonák agyonlőtték. Az ostrom egész éjen át tartott, míg reggel felé, miután a fegyvertár fel is gyújtatott, megadták magukat a katonák. A fegyvertárból 60,000 fegyver osztatott ki a nép között. Tegnap este az országgyűlés, ő felségéhez küldöttséget utasított, azon kérelemmel, hogy 1-et az octob. 3-ai Jellachichot kinevező manifestum visszavetessék, 2-ér hogy Doblhot népszerű ministerium megalakításával bizassék meg, mellyben a mostaniakból csak Hornbostel maradjon. A felség a másodikra igennel válaszolt, az elsőre intézkedést ígért. Ma a város folytonos ingerültségben van. Közösen váratik a város bombardirozása, minthogy a katonaság a vidékből mind bevonul a város környékére. Sajnos, hogy a magyar táborból semmi hír sincs már negyed napja. ... .. A külügyminiszeriumi hivatalnokok semmiről sem tudósíthtatnak, és így nincs honnan meríteni vigaszt. A felség ma alattomban elment. Egy manifestumot hagyott hátra ellenjegyzetlent. Ez az országgyűlésben felolvastatott, tartalma s hogy ő felsége a tegnapi merények miatt eltávozik s majd megkeresendi a maga Gutes Recht-jét. Ma már a sláv követek nem jelentek meg. Hogy a magyarok által Jellachichtól elfoglalt pénzt ide küldötték, véghetetlen nemes lett gyanánt méltányoltatik. Récsey úr az újon nevezett magyar ministerelnök lemondott, s lemondásában a Jellachich-féle oct. 3—ki manifestumot visszavétetni kéri. A nép minden várakozást fölülmúló erőt fejt ki. E nép legyen a magyarnak testvére, érdemes rál Isten velünk ! — V. PEST, OCTOR. 8. Nagy időket élünk. Órák és perczek világeseményeket szülnek. Megmozdultak a népek; trónok inganak, és királyi bíborok halványoinak. A magyarnak ezer éves élete koczkán áll.Tenger ellenség vette körül e hazát. Horvátok és ráczok, tótok és szászok és oláhok kelnek föl elpusztítani e nemzetet utolsó emberig. Bánátban falvak égnek; a dunántúli vidékeket rablócsordák nyargalják át. Erdélyben hetven falu támadt fel vérbe borítani a haza szent földét. Vész és nyomor a merre tekintünk. Ezerek futnak feldúlt falvaik és városaikból, elhagyva családi tűzhelyüket, szegényen, kifosztottan, idegen földekre, hol lehajthassák fejüket, s a szánakozástól egy falat kenyeret koldulhassanak éhező gyermekeiknek. Ki hozott ránk ennyi részt? Ki gyújta fel ellenünk a sorsnak haragját? Mi nem bántánk senkit. Megadtuk a császárnak, mi a császáré, istennek a mi istené, és mégis gazdagokból szegényekké lettünk, békés polgárokból földönfutókká, hívő keresztényekből kétségbeesettek, istentagadókká, így sóhajt fel sírva a hajléktalan, a tűzhelyétől elzaklatott szegény nép. És e szegény népnek semmi más vétke nincs, minthogy magyar és szereti a szabadságot. És mivel magyar és szereti a szabadságot, s azt örömest osztja meg más ajkú rokonaival is, felbujták ellene a ráczok és tótok, horvátok és oláhok vak csordáit és pusztíttatják velök és öldököltetik, legyen agg vagy csecsemő, nő vagy férfi, a magyart és pusztíttatják a király szentséges nevében ! A király nevében dúlta fel a rácz csorda Járeket s Temerint, Fehértemplomot és Debeliácsot; császári királyi ágyúk dörögtek Perlasznál; osztrák császári fegyverek villogtak Fehérvár vidékén; császári királyi vitézek lőtték verebekként a védtelen gyermekeket a pákozdi szőlőkben, lovagias harczosok fertőztették a nőket; a császár nevével kerte fel Urban hetven oláh falut Erdélyben. Hallott valaha a világ olly szörnyűségeket, mint a magyarral végbevittek? hallotta valaha azt, hogy a király öldököltesse saját népét, azon népét, melly iránta és koronás ősei iránt három századon át rendíthetlen hűséggel viseltetett, melly fejedelmi székét többször megvédte a veszélytől! Forgassátok át a világtörténet lapjait és nem találtak illy óriási hálátlanságot, egy nemzet nemessége irányában. Vagy talán, ha a fejedelmek betegek, szabad nevekben a nemzeteket irtani és megsemmíteni ? Vagy csupán a magyarnak jutott e sors, hogy minden elhagyja? Elhagyják királya és nádora, elárulják honfiai, és vészt és pusztulást szórjon reá azon katonaság, mellyet most is táplál. Meg valánk ingatva isten iránti hitünkben. Mert elfordultak tőlünk saját fiaink, kikben bízánk. Nem nyilt meg ügyünk mellett a papság imádságos ajka; szétfutamodának nagy uraink, árulókká lettek, kiktől segélyt várunk. Kétkedni kezdünk, hogy van gondviselés egekben. És volt gondviselés! Isten sokáig türelemmel nézte e szörnyű sáfárkodást, mert meg akará kisérteni a magyart, a rég hivalkodót, a gyarlóságok fiát, van-e még benne erő , megbír-e még küzdeni az óriási részekkel, mint hajdan a tatár és török ezrei ellen , mint Szent László és nagy Lajos a Hunyadiak és Zrínyi korában. Meg akarta kísérteni és látni, ha valljon érdemli-e e nemzet , hogy még tovább is fenmaradjon, vagy halálra jeleltessék ki a sors könyvében. És megriadának a vész harczosai s felverték e nemzet hoszszú álmait. Fegyvert fogott a hajdani nagy ősökre méltó, unoka s megmutatá a magyar nép, hogy még van erő izmaiban és kész megküzdeni szabadságáért, lételéért a pokol minden ármányai, a hálátlanság százfejü szörnyei ellen. S látá isten, hogy e nemzet mégsem hagyta el magát, hogy van benne életerő, s hogy méltó a fenmaradásra és kinyujtá segédkezeit, égbekiáltóig igazságos ügye mellett. A koczka fordulni kezd. A szunyadó oroszlán ébredez, hogy széttépje ellenségeit. Reszkessetek ti, kik ellene támadtatok nyíltan, és ti, kik titkon, kik elárulatok nemzetiségét és szabadságát. Jaj annak közéletek, ki csak egy szőrszálát meggörbítő. Közelgenek a számolás napjai. Húrban vandalusai szét vannak szórva, a fennen dicsekvő Jellachich gyáva futamodásban, Rott tábora semmivé téve, és kik elárulák a szabadság szent ügyét, utól érte őket az isteni boszú. Zichy bitófán halt meg, Lamberget tetszett a souverain népnek törvényes formák mellőzésével mint alkotmánysértő honpolgárt kivégezni, és a magyar legnagyobb ellensége, hasonlólag polgára ez elárult hazának, az osztrák hadminister, gróf Latour, Jellachich czimborája, Magyarország minden nyomora és ínségeinek kútforrása, Bécsnek utczáin felakasztva függ, így áll a boszút választott népéért a magyarok istene. És ha isten velünk, ki győzhet ellenünk ? Nekünk diadalmaskodni kell, mi diadalmaskodni fogunk gaz ellenségeinken, mert ügyünk a legszentebb ügy, mellyért valaha nép vérét ontá. Mi győzni fogunk , hogy ha le nem teszszük kezeinket a fegyverről, hogy ha szemmel kisérjük mind azokat, kik, nyilt ellenségeink, mind azokat, kik titokban lappangva ármánykodnak ügyünk ellen; ha kikémleljük a reactio alattomos ördögeit, kik hintik a konkolyt és kigyósziszegéssel bujtogatnak. Ébren légy nemzetem, még nincs vége a harcznak. Még nagy küzdelmek várnak reád. A felbujtott népségek még forronganak, a bécsi százfejü hydrának, melly három század óta űzi cselszövényeit, még minden feje nincs megtörve. El ne bízzuk magunkat az eddigi szerencsén. Sokat segítenek rajtunk a véletlenségek. Legyünk okosak és vigyázók, hogy mikor a véletlenség segedelmei elhagynak, karjainkra támaszkodhassunk. Isten van e nemzettel és e nemzet csak akkor fog elveszni ha ön magát elhagyja. A képviselőház 1848-dik évi October 7-dik napján reggel tartott ülésében hozott határozata. A képviselőház elnöke előterjeszté, mikint b. Hrabovszky magyarországi főhadi parancsnok, egy levelet küldött be, mellyet hozzá b. Jellachich, a Magyarországba beütött s az austriai hadsereg részéről hozzá csatlakozott pártütés vezére intézett, egyszersmind jelenté, hogy a nevezett pártütő vezérnek a magyar koronához tartozó főhadi parancsnokságokhoz s a felségsértő Rajacsics József volt metropolitához, a rabló szerb csoportok egyik főizgatójához intézett több rendbeli hasontartalmú levelet fogattak el; — figyelmezteté a képviselő házát azon nyomtatott csatolmányra, melly állítólagosan Ferdinand király aláírása alatt s magát ministerelnöknek nevező Récsey Ádám ellenjegyzése mellett Schönbrunban f. hó 3-kán kelt, s mellynek tartalma következő: ,,Mi első Ferdinand Isten kegyelméből Austriai császár, Magyar, Cseh, Horvát, Tót és Dalmát országoknak e néven V-dik királya, Erdélynek Nagy Fejedelme stb. Magyar, Erdély országnak s ahhoz kapcsolt országok zászlósainak , egyházi s világi föméltóságainak , tagyainak és képviselőinek , kik az általunk szabad királyi Pest városunkba összehívott országgyűlésen egybegyülve vannak, üdvöt és kegyelmünket! Mély fájdalommal és megütközéssel tapasztalván, hogy a képviselőház Kossuth Lajos és társai által nagy törvénytelenségekre magát rávenni hagyta, sőt több törvénytelen végzéseit, királyi akaratunk ellenére, végrehajtotta, és közelebbről a béke helyreállítására általunk kiküldött királyi biztosunk, gróf Lamberg Ferencz tábornagyunk ellen, mielőtt ez a törvényes formában kiadott megbízó levelünket eemutathatta volna, folyó észt. September 27-kén egy végzést hozott légyen , mellynek folytán a nevezett királyi biztosunk egy a dühösségre felhevült vad csoport által az útczán vakmerőleg megtámadtatott és irtóztatosan meg is öletett. Mi ezen körülmények közt azon királyi kötelességünknél fogva, mellyel az ország biztossága és törvényei megőrzésére köteleztetünk, ezennel rendelünk és végrehajtásul parancsolunk . 1. Az országgyűlést ezennel eloszlatjuk, úgy hogy a jelen legkegyelmesebb leiratunk közhírré tétele után üléseit azonnal berekeszteni köteles. 2. A jelen országgyűlés és a képviselőháznak általunk nem szentesített mindennemű végzéseit és rendeleteit törvényteleneknek és semmit érőknek nyilatkoztatjuk. 3. Horvát, Tót és Dalmát országok bánja, b. Jellachich József tábornagyunk főparancsnoksága alá rendeltetnek minden Magyar és az ahhoz kapcsolt országokban , úgy nemkülönben Erdélyországban levő hadseregek és akármilly nemű felfegyverkezett csapatok, akár azok nemzeti örök , akár önkényesek legyenek. 4. Addig, mig a felforgatott rend és béke Magyarországban helyre nem álland , az ország a hadi törvények alá rendelklik és ennek folytán az illető hatóságok mindennemű megyei, városi, vagy kerületi gyűlések tartásától ideiglenesen eltiltatnak. 5. Horvát, Tót és Dalmát országok bánja, b. Jellachich József, mint kir. felségünk teljhatalmú biztosa küldetik ki, adván neki teljhatalmat és hatóságot, hogy a végrehajtó hatalom körében azon hatóságot gyakorolhassa, mellyel e rendkívüli körülményekben mint kir. felségünk képviselője fel van ruházva. Melly királyi legfelsőbb hatalmazásunk következtében mind azt, a mit Horvátországunk bánja rendelend, intézőid, végzend és parancsoland, legfelsőbb kir. hatalmunk szerint rendellnek, intézettnek, végzettnek és parancsoltnak nyilatkoztatva , Magyar és Erdélyországnak s a hozzá kapcsolt országok minden egyházi, polgári és katonai hatóságainak, tisztviselőinek, méltóságainak s minden rendű és rangú lakosainak legkegyelmesebben rendeljük és parancsoljuk, hogy b. Jellachich József, mint kir. felségünk teljhatalmú biztosa által aláirt parancsai iránt mindenekben szintolly hódolók és engedelmesek legyetek, mint a mikép legfelsőbb kir. felségünk iránt lenni tartoztok és tartoznak. 6. Jelesen pedig királyi biztosunk , meghagyásunk nyomán , arra ügyelni fog, hogy gr. Lamberg Ferencz kir. biztosunk megtámadói és gyilkosai, diarjában ezen a felségi és emberi jogotan lábaival taposó ocsmány bűnnek indítói és részesei ellen a törvények teljes szigorúsága alkalmaztasson. 7. A polgári közigazgatás egyéb folyó tárgyai ideiglen az illető ministériumok tisztviselői által a törvények szerint vezettetni fognak. Mikép ennek folytán a közbirodalom közös érdekei biztosításának és igazgatásának egysége maradólag helyreállítandó, minden nemzetiségek egyenlő feljogosítása szakadatlan és biztosítandó, s ennek alapján a koronánk alatt egyesült országok és nemzetek közös viszonyai elrendelendők legyenek; mindezek , minden részek képviselői hozzájárultával, tanácskozás alá vétetni és törvényes úton elhatároztatni fognak. Kelt Schönbrunban, October 3. 1848. Ferdinánd m. k. Récsey Ádám m. k. ministerelnök. Magyar s vele egyesült Erdélyországunk s az ahhoz kapcsolt országok zászlósainak , egyházi s világi föméltóságainak, nagyainak, és képviselőinek, kik az általunk szabad kir. Pest városunkba összehívott országgyűlésén egybegyülve vannak.“ ■ Az elnök értesité a képviselőházat,miként Jellachichnak említett levelei ezen csatolmány tartalmának sikeresitésére s mindennemű fegyveres népeknek a nevezett pártütő Jellachich József rendelkezése alábocsátására vannak intézve. Melly csatolmánynak felolvasásából a nemzet képviselői tapasztalván,miként a pártütő Jellachich a király nevének saját szentségtelen czéljaira használata mellett olly lépések végrehajtásának megkísérlésére vetemedett, mellyek Magyarország s a hozzá kapcsolt országok törvényes függetlenségének felforgatását, a királyi esküvel szentesített alkotmány eltörlését, s hazánknak 14 királyi eskü ellenére az austriai birodalomba beleolvasztását és ezzel Magyarországnak az önálló országok sorából kitöröltetését foglalnák magukban. Ámbár ugyan a legközelebbi időkben sokszorosan tapasztalák a nemzet képviselői, miként hazánknak a királyt környező ellenségei , a beteg királynak nevével, isten és ember igazságának s minden jognak, törvénynek s a királyi eskü szentségének lábbal tiprására szentségtelenül visszaélnek . Mindazonáltal a felolvasott nyomtatványban foglalt merények olly égrekiáltó jog és törvénysértést foglalnak magukban , hogy annak a király által történt valóságos aláírását még a közelmúltaknak szomorú tapasztalásai után sem hihetnék el. Nem hihetik pedig annyival inkább, mivel ha az valósággal a királytól eredeti volna, lehetetlen, hogy előbb az országgyűlésnek meg ne küldeték vala, mielőtt a pártütés vezére annak végrehajtására s hazánk fegyveres seregeinek az alkotmányra letett esküjüktől elcsábítására tettleges lépéseket tenni felhatalmaztatnék. De nem hihetik még azért sem,mert bár mennyire beteggé s önmagával tehetetlenné lett legyen is a király, mégsem hihetik, hogy ő felsége öntudatos eszméletétől annyira megfosztva legyen, miszerint keze az igazságos isten ítéletétől vissza ne rettenjen, egy olly iromány aláírásánál, mellyel hű Magyarországa népeinek nemzeti és alkotmányos létele ép azon rablónak s pártütőnek zsákmányul dobatnék oda irgalmatlanúl, ki minden jognak , minden törvénynek s magának a királyi tekintélynek is lábbal tapadása mellett fegyveres kézzel támadta meg az országot, öldökli, pusztítja, rabló módon zsarolja a magyar népet, s kit ő felsége a törvényes formákban miniszeri ellenjegyzés mellett maga is pártütőnek nyilatkoztatott, s ki azóta pártütési bűneit az országba tett fegyveres beütésével csak sokszorosan növelte. És nem hihetik azért is, mert lehetetlen feltenniök, hogy aki-