Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-10-10 / 87. szám

87. szám. Pesten, kedden, October 10.1848. 6 pg. kr. szémíttatik. Alövid­ési díj félévre Budapesten héthoi hordánál boríték nélkül 8, postán borítékban hat­ot küldve 10, kevesebbnel küldve 9 pgi ft. Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétet­nek ; négyszer belábiott eorért 3 pgfl kr., kettős baléria torért pedig Elfifizethetni minden postahivatalaíl *, helyben a kiadóhivatalt­an : Epyd­­­em­atoea, 90. hiám, eled emelet, előbb Almás!­, most a pesti takarék­pénztár házában. A BÉCSI NAP. E nap October hatodik­a. Az osztrák nép történetében e nap a legnevezetesebb. E nap az osztrák népet dicsővé avatta. E nap az osztrák nép erélyessé­­géből és szabadságérzetéből az európai alkotmányosság örök­zöld fáját csiráztatta ki. E nap, hogy bécsi napnak neveztessék teljesen ér­demes. E hónap ötödikén több zászlóaljnyi gránátosság parancsot von, hogy a harmadikén kibocsátott, Jellachichot magyarországi rendkívüli királyi biztossá tevő manifestum értelmében, Jellachich parancsai alá Magyarországba menjen. Hatodikén korán reggel kell vala Pozsonyba indulniok. A zászlóaljak (Deutschmeister, Baden, Hrabovszky, Hess és Carl) kijelentették , hogy Magyarország ellen és Jellachich mel­lett nem harczolnak. A parancsnokság erőszakhoz nyúlt, s az itt tanyázó vértes és német könnyű lovas ezredbeliek által rendelt a nyilatkozókat escorthroztatni. Meglőn. Kimentek a tábor-hidig. Ezt már a nemzetőrség és academiai légió által, mellyhez a nép csatlakozott, elbontva találták. A parancsnokság hidász-csapatokat vitetett, hogy hidat ver­jenek. Biztosításul nagyszámú és tetemes erejű tüzérség rendel­tetett. A nemzetőrség, academiai légió és a nép a munkát gátolta. A tüzérség az ágyúkat használta ezek ellen. A nép férfiasan ellene szegült az erőszaknak. A hidászokat és tüzéreket példátlan bátorsággal lefegyverzette , és elszélesztet­­te. El ,­mint a hatalmas orkán a pazdorját szórja szét. A városban barrk­ádok emelkedtek. A nép roppant erőt fej­tett ki. A szabadság ügye a magyarok törekvéseiben méltányoltatott, s átalánossá vált a meggyőződés, hogy e két népnek testvérnek kell lenni. A magyarok elnyomása, úgy mondanak, elnyomása a sza­badságnak , és a szabadságért vért nem kell kímélni. A népszabadság elnyomására és a független magyar nemzet kiirtására irányzott katonai merény dél felé a város közepén ütötte fel fejét. Hozzájuk csatlakozott a nép ellen vezetett katonákhoz a nemzetőrség sárgafekete része , névszerint a Kärnthner Viertel. Bevették magukat a sz. István templomba, s onnan tüzeltek a népre és a dicső Wiedner Viertel nemzetőrökre. Ismét nagy vérontás, egész a borzalomig. A jó ügy még az isten vezető kezében volt s győzött. A katonák csúfosan elvezettek, ágyúik elvétettek, mellyek az utolsó kartács-záport a Grabenen szórták a népre. A katonák végkép kivezettek a városból s ezer élettel vásá­roltatott meg a szabadság alapja. Délután 4 óra tájban Latourt a haditanács épületében elfogták, agyon verték, s a Hof nevű nagy piaczon felakasztották. A délelőtti csatában elesett a bécsi Brigadier Brédy őrnagy vezér. Még két vezér elfogatott, s több törzstiszt elesett. Az osztrák nép dicső! A magyarnak testvériséget esküdött, s vele frigyben kész a civilisatiót a szabadság pajzsa alatt megvédeni! Este felé a katonáktól megszállott császári fegyvertárt kez­dek ostromolni ágyúkkal, közel háromszáz ágyú­lövés bocsátatott az épületre. Az országgyűlés kebeléből küldött parlamentereket a ben le­­vő katonák agyonlőtték. Az ostrom egész éjen át tartott, míg reggel felé, miután a fegyvertár fel is gyújtatott, megadták magukat a katonák. A fegyvertárból 60,000 fegyver osztatott ki a nép között. Tegnap este az országgyűlés, ő felségéhez küldöttséget uta­sított, azon kérelemmel, hogy 1-et az octob. 3-ai Jellachichot ki­nevező manifestum visszavetessék, 2-ér hogy Doblhot népszerű ministerium megalakításával bizassék meg, mellyben a mostaniak­ból csak Hornbostel maradjon. A felség a másodikra igennel válaszolt, az elsőre intézke­dést ígért. Ma a város folytonos ingerültségben van. Közösen váratik a város bombardirozása, minthogy a kato­naság a vidékből mind bevonul a város környékére. Sajnos, hogy a magyar táborból semmi hír sincs már negyed napja. ... .. A külügyminiszeriumi hivatalnokok semmiről sem tudósíth­tatnak, és így nincs honnan meríteni vigaszt. A felség ma alattomban elment. Egy manifestumot hagyott hátra ellenjegyzetlent. Ez az országgyűlésben felolvastatott, tartalma s hogy ő fel­sége a tegnapi merények miatt eltávozik s majd meg­keresendi a maga Gutes Recht-jét. Ma már a sláv követek nem jelentek meg. Hogy a magyarok által Jellachichtól elfoglalt pénzt ide kül­dötték, véghetetlen nemes lett gyanánt méltányoltatik. Récsey úr az újon nevezett magyar minister­elnök lemondott, s lemondásában a Jellachich-féle oct. 3—ki manifestumot vissza­vétetni kéri. A nép minden várakozást fölülmúló erőt fejt ki. E nép legyen a magyarnak testvére, érde­mes rál Isten velünk ! — V. PEST, OCTOR. 8. Nagy időket élünk. Órák és perczek világeseményeket szül­nek. Megmozdultak a népek; trónok inganak, és királyi bíborok halványoinak. A magyarnak ezer éves­ élete koczkán áll.­Tenger ellenség vette körül e hazát. Horvátok és ráczok, tótok és szászok és olá­hok kelnek föl elpusztítani e nemzetet utolsó emberig. Bánátban falvak égnek; a dunántúli vidékeket rablócsordák nyargalják át. Erdélyben hetven falu támadt fel vérbe borítani a haza szent föl­dét. Vész és nyomor a merre tekintünk. Ezerek futnak feldúlt fal­vaik és városaikból, elhagyva családi tűzhelyüket, szegényen, ki­fosztottan, idegen földekre, hol lehajthassák fejüket, s a szánako­zástól egy falat kenyeret koldulhassanak éhező gyermekeiknek. Ki hozott ránk ennyi részt? Ki gyújta fel ellenünk a sorsnak haragját? Mi nem bántánk senkit. Megadtuk a császárnak, mi a császáré, istennek a mi istené, és mégis gazdagokból szegények­ké lettünk, békés polgárokból földönfutókká, hívő keresztényekből kétségbeesettek, istentagadókká, így sóhajt fel sírva a hajléktalan, a tűzhelyétől elzaklatott szegény nép. És e szegény népnek semmi más vétke nincs, minthogy m­a­­gyar és szereti a szabadságot. És mivel magyar és szereti a szabadságot, s azt örömest osztja meg m­ás ajkú rokonaival is, felbujták ellene a ráczok és tótok, horvátok és oláhok vak csordáit és pusztíttatják velök és öldököltetik, legyen agg vagy csecsemő, nő vagy férfi, a magyart és pusztíttatják a király szentséges nevében ! A király nevében dúlta fel a rácz csorda Járeket s Temerint, Fehértemplomot és Debeliácsot; császári királyi ágyúk dörögtek Perlasznál; osztrák császári fegyverek villogtak Fehérvár vidékén; császári királyi vitézek lőtték verebekként a védtelen gyermekeket a pákozdi szőlőkben, lovagias harczosok fertőztették a nőket; a császár nevével kerte fel Urban hetven oláh falut Erdélyben. Hallott valaha a világ olly szörnyűségeket, mint a magyarral végbevittek? hallotta valaha azt, hogy a király öldököltesse saját népét, azon népét, melly iránta és koronás ősei iránt három szá­zadon át rendíthetlen hűséggel viseltetett, melly fejedelmi székét többször megvédte a veszélytől! Forgassátok át a világtörténet lapjait és nem találtak illy óriási hálátlanságot, egy nemzet nemes­sége irányában. Vagy talán, ha a fejedelmek betegek, szabad nevekben a nemzeteket irtani és megsemmíteni ? Vagy csupán a magyarnak jutott e sors, hogy minden elhagyja? Elhagyják királya és nádora, elárulják honfiai, és vészt és pusztulást szórjon reá azon katona­ság, mellyet most is táplál. Meg valánk ingatva isten iránti hitünkben. Mert elfordultak tőlünk saját fiaink, kikben bízánk. Nem nyilt meg ügyünk mellett a papság imádságos ajka; szétfutamodának nagy uraink, árulókká lettek, kiktől segélyt várunk. Kétkedni kezdünk, hogy van gond­viselés egekben. És volt gondviselés! Isten sokáig türelemmel nézte e ször­nyű sáfárkodást, mert meg akará kisérteni a magyart, a rég hival­­kodót, a gyarlóságok fiát, van-e még benne erő , megbír-e még küzdeni az óriási részekkel, mint hajdan a tatár és török ezrei el­len , mint Szent László és nagy Lajos a Hunyadiak és Zrínyi ko­rában. Meg akarta kísérteni és látni, ha valljon érdemli-e e nem­zet , hogy még tovább is fenmaradjon, vagy halálra jeleltessék ki a sors könyvében. És megriadának a vész harczosai s felverték e nemzet hosz­­szú álmait. Fegyvert fogott a hajdani nagy ősökre méltó, unoka s megmutatá a magyar nép, hogy még van erő izmaiban és kész megküzdeni szabadságáért, lételéért a pokol minden ármányai, a hálátlanság százfejü szörnyei ellen. S látá isten, hogy e nemzet még­sem hagyta el magát, hogy van benne életerő, s hogy méltó a fenmaradásra és kinyujtá segédkezeit, égbekiáltóig igazságos ügye mellett. A koczka fordulni kezd. A szunyadó oroszlán ébredez, hogy szét­tépje ellenségeit. Reszkessetek ti, kik ellene támadtatok nyíltan, és ti, kik titkon, kik elárulatok nemzetiségét és szabad­ságát. Jaj annak közéletek, ki csak egy szőrszálát meggörbítő. Közelgenek a számolás napjai. Húrban vandalusai szét van­nak szórva, a fennen dicsekvő Jellachich gyáva futamodásban, Rott tábora semmivé téve, és kik elárulák a szabadság szent ügyét, utól érte őket az isteni boszú. Zichy bitófán halt meg, Lam­­berget tetszett a souverain népnek törvényes formák mellőzésével mint alkotmánysértő honpolgárt kivégezni, és a magyar legnagyobb ellensége, hasonlólag polgára ez elárult hazának, az osztrák had­­minister, gróf Latour, Jellachich czimborája, Magyarország min­den nyomora és ínségeinek kútforrása, Bécsnek utczáin felakaszt­va függ, így áll a boszút választott népéért a magyarok istene. És ha isten velünk, ki győzhet ellenünk ? Nekünk diadalmaskodni kell, mi diadalmaskodni fogunk gaz ellenségeinken, mert ügyünk a legszentebb ügy, mellyért valaha nép vérét ontá. Mi győzni fogunk , hogy ha le nem teszszük ke­zeinket a fegyverről, hogy ha szemmel kisérjük mind azokat, kik, nyilt ellenségeink, mind azokat, kik titokban lappangva ármány­kodnak ügyünk ellen; ha kikémleljük a reactio alattomos ördögeit, kik hintik a konkolyt és kigyósziszegéssel bujtogatnak. Ébren légy nemzetem, még nincs vége a harcznak. Még nagy küzdelmek várnak reád. A felbujtott népségek még forron­­ganak, a bécsi százfejü hydrának, melly három század óta űzi cselszövényeit, még minden feje nincs megtörve. El ne bízzuk magunkat az eddigi szerencsén. Sokat segítenek rajtunk a vélet­­lenségek. Legyünk okosak és vigyázók, hogy mikor a véletlenség segedelmei elhagynak, karjainkra támaszkodhassunk. Isten van e nemzettel és e nemzet csak akkor fog elveszni ha ön magát elhagyja. A képviselőház 1848-dik évi October 7-dik napján reggel tartott ülésében hozott határoza­ta. A képviselőház elnöke előterjeszté, mikint b. Hrabovszky ma­gyarországi főhadi parancsnok, egy levelet küldött be, mellyet hozzá b. Jellachich, a Magyarországba beütött s az austriai hadse­reg részéről hozzá csatlakozott pártütés vezére intézett, egyszer­smind jelenté, hogy a nevezett pártütő vezérnek a magyar koro­nához tartozó főhadi parancsnokságokhoz s a felségsértő Rajacsics József volt metropolitához, a rabló szerb csoportok egyik főizgató­­jához intézett több rendbeli hasontartalmú levelet fogattak el; — figyelmezteté a képviselő házát azon nyomtatott csatolmányra, melly állítólagosan Ferdinand király aláírása alatt s magát ministerelnök­­nek nevező Récsey Ádám ellenjegyzése mellett Schönbrunban f. hó 3-kán kelt, s mellynek tartalma következő: ,,Mi első Ferdinand Isten kegyelméből Austriai császár, Ma­gyar, Cseh, Horvát, Tót és Dalmát országoknak e néven V-dik királya, Erdélynek Nagy Fejedelme stb. Magyar, Erdély országnak s ahhoz kapcsolt országok zász­lósainak , egyházi s világi föméltóságainak , tagyainak és képvi­selőinek , kik az általunk szabad királyi Pest városunkba összehí­vott országgyűlésen egybegyülve vannak, üdvöt és kegyelmünket! Mély fájdalommal és megütközéssel tapasztalván, hogy a képviselőház Kossuth Lajos és társai által nagy törvénytelenségek­­re magát rávenni hagyta, sőt több törvénytelen végzéseit, királyi akaratunk ellenére, végrehajtotta, és közelebbről a béke helyreállí­tására általunk kiküldött királyi biztosunk, gróf Lamberg Ferencz tábornagyunk ellen, mielőtt ez a törvényes formában kiadott meg­bízó levelünket e­emutathatta volna, folyó észt. September 27-kén egy végzést hozott légyen , mellynek folytán a nevezett királyi biztosunk egy a dühösségre felhevült vad csoport által az útczán vakmerőleg megtámadtatott és irtóztatosan meg is öletett. Mi ezen körülmények közt azon királyi kötelességünknél fogva, mellyel az ország biztossága és törvényei megőrzésére kö­­teleztetünk, ezennel rendelünk és végrehajtásul parancsolunk . 1. Az országgyűlést ezennel eloszlatjuk, úgy hogy a jelen legkegyelmesebb leiratunk közhírré tétele után üléseit azonnal be­rekeszteni köteles. 2. A jelen országgyűlés és a képviselőháznak általunk nem szentesített mindennemű végzéseit és rendeleteit törvénytelenek­nek és semmit érőknek nyilatkoztatjuk. 3. Horvát, Tót és Dalmát országok bánja, b. Jellachich Jó­zsef tábornagyunk főparancsnoksága alá rendeltetnek minden Ma­gyar és az ahhoz kapcsolt országokban , úgy nemkülönben Er­­délyországban levő had­seregek és akármilly nemű felfegyver­kezett csapatok, akár azok nemzeti örök , akár önkény­esek le­gyenek. 4. Addig, mig a felforgatott rend és béke Magyarországban helyre nem álland , az ország a hadi törvények alá rendelk­lik és ennek folytán az illető hatóságok mindennemű megyei, városi, vagy kerületi gyűlések tartásától ideiglenesen eltiltatnak. 5. Horvát, Tót és Dalmát országok bánja, b. Jellachich Jó­zsef, mint kir. felségünk teljhatalmú biztosa küldetik ki, adván neki teljhatalmat és hatóságot, hogy a végrehajtó hatalom körében azon hatóságot gyakorolhassa, mellyel e rendkívüli körülményekben mint kir. felségünk képviselője fel van ruházva. Melly királyi leg­felsőbb hatalmazásunk következtében mind azt, a mit Horvátor­szágunk bánja rendelend, intézőid, végzend és parancsoland, leg­felsőbb kir. hatalmunk szerint rendellnek, intézettnek, végzettnek és parancsoltnak nyilatkoztatva , Magyar és Erdélyországnak s a hozzá kapcsolt országok minden egyházi, polgári és katonai ha­tóságainak, tisztviselőinek, méltóságainak s minden rendű és ran­gú lakosainak legkegyelmesebben rendeljük és parancsoljuk, hogy b. Jellachich József, mint kir. felségünk teljhatalmú biztosa által aláirt parancsai iránt mindenekben szintolly hódolók és engedel­mesek legyetek, mint a mikép legfelsőbb kir. felségünk iránt lenni tartoztok és tartoznak. 6. Jelesen pedig királyi biztosunk , meghagyásunk nyomán , arra ügyelni fog, hogy gr. Lamberg Ferencz kir. biztosunk meg­­támadói és gyilkosai, diarjában ezen a felségi és emberi jogotan lábaival taposó ocsmány bűnnek indítói és részesei ellen a törvé­nyek teljes szigorúsága alkalmaztasson. 7. A polgári közigazgat­ás egyéb folyó tárgyai ideiglen az illető ministériumok tisztviselői által a törvények szerint vezettetni fognak. Mikép ennek folytán a közbirodalom közös érdekei biztosí­tásának és igazgatásának egysége maradólag helyreállítandó, min­den nemzetiségek egyenlő feljogosítása szakadatlan és biztosítandó, s ennek alapján a koronánk alatt egyesült országok és nemzetek közös viszonyai elrendelendők legyenek; mind­ezek , minden ré­szek képviselői hozzájárultával, tanácskozás alá vétetni és törvé­nyes úton elhatároztatni fognak. Kelt Schönbrunban, October 3. 1848. Ferdinánd m. k. Récsey Ádám m. k. ministerelnök. Magyar s vele egyesült Erdélyországunk s az ah­hoz kapcsolt országok zászlósainak , egyházi s világi föméltóságainak, nagyai­nak, és képviselőinek, kik az általunk szabad kir. Pest városunkba összehívott országgyűlésén egybegyülve vannak.“ ■ Az elnök értesité a képviselőházat,miként Jellachichnak em­lített levelei ezen csatolmány tartalmának sikeresitésére s minden­nemű fegyveres népeknek a nevezett pártütő Jellachich József ren­delkezése alábocsátására vannak intézve. Melly csatolmánynak felolvasásából a nemzet képviselői ta­pasztalván,miként a pártütő Jellachich a király nevének saját szent­­ségtelen czéljaira használata mellett olly lépések végrehajtásának megkísérlésére vetemedett, mellyek Magyarország s a hozzá kap­csolt országok törvényes függetlenségének felforgatását, a királyi esküvel szentesített alkotmány eltörlését, s hazánknak 14 királyi eskü ellenére az austriai birodalomba beleolvasztását és ezzel Ma­gyarországnak az önálló országok sorából kitöröltetését foglalnák magukban. Ámbár ugyan a legközelebbi időkben sokszorosan tapaszta­­lák a nemzet képviselői, miként hazánknak a királyt környező ellen­ségei , a beteg királynak nevével, isten és ember igazságának s minden jognak, törvénynek s a királyi eskü szentségének lábbal tiprására szentségtelenül visszaélnek . Mindazonáltal a felolvasott nyomtatványban foglalt merények olly égrekiáltó jog és törvénysértést foglalnak magukban , hogy annak a király által történt valóságos aláírását még a közelmúltak­nak szomorú tapasztalásai után sem hihetnék el. Nem hihetik pedig annyival inkább, mivel ha az valósággal a királytól eredeti volna, lehetetlen, hogy előbb az országgyűlésnek meg ne küldeték vala, mielőtt a pártütés vezére annak végrehajtá­sára s hazánk fegyveres seregeinek az alkotmányra letett esküjük­től elcsábítására tettleges lépéseket tenni felhatalmaztatnék. De nem hihetik még azért sem,mert bár m­ennyire beteggé s önmagával tehetetlenné lett legyen is a király, még­sem hihetik, hogy ő felsége öntudatos eszméletétől annyira megfosztva legyen, miszerint keze az igazságos isten ítéletétől vissza ne rettenjen, egy olly iromány aláírásánál, mellyel hű Magyarországa népeinek nem­zeti és alkotmányos létele ép azon rablónak s pártütőnek zsákmá­nyul dobatnék oda irgalmatlanúl, ki minden jognak , minden tör­vénynek s magának a királyi tekintélynek is lábbal tapadása mel­lett fegyveres kézzel támadta meg az országot, öldökli, pusztítja, rabló módon zsarolja a magyar népet, s kit ő felsége a törvényes formákban miniszeri ellenjegyzés mellett maga is pártütőnek nyi­latkoztatott, s ki azóta pártütési bűneit az országba tett fegyveres beütésével csak sokszorosan növelte. És nem hihetik azért is, mert lehetetlen feltenniök, hogy aki-

Next