Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-10-20 / 96. szám

Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétet­nek ; négyezer halálozott sorért 3 pgö kr., kettős hasába sorért pedig 6 pgő kr. számíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgő ft. Előfizethetni minden postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. Egye­­tem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almási­, most a pesti takarék­­pénztár házában. HÍRLAPJA. 96. szám. Pesten, pénteken, October 20.1848. PEST, OCT. 19. Rendkívüli napokat élünk. Az idő levetkezte megszokott ar­­czát, s a kor szemünk előtt jön ismeretlenné! A harminczhárom éves béke alatt elsatnyult, kivénült Európa ifjú bajnokként áll előt­tünk, sisakban s vél­ül gőzölgő karddal kezében ! A világszerte elgazosult közélet rothadékain hízott kigyó, a királyság, fölvezetett biztosnak hitt rejtekeiből, s most ország­ból országba üldöztetik, ki uralkodott még nem rég egész világon isten kegyelméből, s ördögi ármányokkal. És a népek szabadsága, melly tegnap csak jóslati sejtelem volt néhány választottak szívéban, ma már tábort lát maga körül, s holnap zászlója alá esküvendik az egész világ! Nagyszerű időket élünk. A perczek szárnyain ma népek sorsa ül, s századok jövője vitetik előre. Az idő előbb van, mint az ember, s a cselekvény megelőzi a gondolatot! Az eszme ha­marább megszárad a papíron, mint mivel leírjuk, s az események még az iratollban elévülnek. Hiyenek a forradalmi idők, ez bélyegzi forradalmivá a kor­szakot. Mit a tudomány, irodalom s művészet századokon át hosz­szú munkával előkészít, s megérlel: ez organikus egészszé terem­ti , s besodorja az élet pályafutásába, uralkodni rajta, mig csak győzelmet nem vív ki azon erő, melly őt előre hajtja, előre készüt az akarat valósításáig, az öntudatos czél beéréséig! Ez az, mit egyik isten ujj­ának hisz, másik a forra­dalom philosophiájának mond, s harmadik esemé­nyek hatalmának nevez. A mai mozgalmakat a népek szabadsága vezérli. Ez bennök az isten ujja, a forradalom philosophiáj­a az események hatalma. Ez az akarat, mellynek való­sításáért a népek fölkeltek és harczolnak az ellenszegülőkkel. S ez a czél, mellynek valósításáért küzdeni látjuk az egész világot Ez az akarat teljesülend, a czél el fog érezni. Kik is állaná­nak ellent ? Magok a népek ? Lehet —­ogy némellyikük csak ma­gára fogja olvasni akarni az idő parancsát, s küzdeni fog szom­szédja ellen , jobban óhajtva testvére vagyonát szereteténél, s haszonhajtó uraságot a becsületes egyenlőségnél. De a népek na­gyobb része jobb s fölvilágosultabb, hogysem saját szabadságát veszélyezve ne lássa, mig csak bilincset hord szomszédja, és ne legyen teljesen meggyőződve, hogy a népek egymás testvérivé válván mind boldogok lehetnek, mig egymás rabszolgasítása mind­nyájukat boldogtalanná teszi. Ez igazság belátása egykoron szint­úgy le fogja az orosz népek uralmi vágyát fegyverzeni, mint meg­­szelidíté 1848-ban a 35 év előtt még hódítási vágygyal teljes franczia népet. ” Vagy talán a­ királyok fogják akadályozni a népszabadság világszertei győzelmét? Egyes gyarló emberek, istennel szemközt! Ez egyenetlenebb harcz lenne, mint porszemé a széllel, koldusé egy tábor ellenében ! Európában már is megingatvák nemcsak a királyi székek, de a királyságnak minden alaptámaszai. Egykor a középkorban méltányossá tette azt személyes vitézség, ősök érdemei, és a csat­lósok serege. Ma a királyok fénytulajdonai: fukarság, szívtelen kapzsiság, ármány, és népeik vérének szomjazása. Az ősök ér­demeiről ma csak annyit tudunk, hogy a népet kifosztották saját családjuk gazdagítására, lánczot raktak azon kezekre, mellyek őket verejtékes munkával táplálták, s örökössé akarták tenni a jármot, melly kincsszekerüket a népek nyomorán keresztül olly régóta vonczolja. És a csatlósok tábora helyett gaz fondorkodókat lát a nép az udvarokban tanyázni. Vitézi játékok helyett ocsmány ármányszálakat fonnak, s ezer csellel foglalkodnak maradandóvá tenni a királyi önkényt, s a népszolgaságot, hogy keritési díjban aranyat s érdemjeleket nyerjenek ők is, fekete lelkek eltakarásával . A királyi koronák fakulni kezdenek, a népek átkának penésze alatt, s az arany lehámlik rólok, mint a kigyóbör, maradván visz­­sza vas, mellyböl rabláncz kovácsoltatik ! És mégis azt mondjátok, a királyok akadályozni fogják a népek szabadsága győzelmét. Illyen királyok 1 mi balgaság ! Mint fogatlan vén szolgák, szánalmas emlékszobrai a hajdannak, még talán itt ott becsületben fognak tartatni a bámész, vagy babonás tömegektől. De ha továbbá is fogat tennek a nép közjavára, töm­­löcztartói akarnak lenni a népeknek, s kezöket föl merik emelni a népek szabadsága ellen, akkor el fognak tzetni a trónokról, s kitil­­tatni a földről, mint nem volt helye többé Ádámnak Édenben , mert kezével illetni merte az isten által eltiltott gyümölcsöt. Pedig illy drágasága a népeknek szabadságuk.S isten hatalmával bírnak a né­pek, ez vagy amaz király ellen­­ így fog ez történni. Mert ez igazságot irta be isten az 1848-iki forradalmakba. Ezt tanítja a forradalom philosophiáj­a. S csak ezt valósíthatja az események ha­­talma it —Á. E. adása, a mostani franczia katonai kormány, az önfentartási vágy önző irányában tesped és alábbvaló azon monarchai bourgeoisie­­kormánynál, melly a franczia lobogót Anconára tűzte. Keserűség nélkül e gyáva jelenetet bélyegezni nem lehet és ki kell mondanunk, hogy a Cavaignac kormány politicája nemcsak méltatlan, de illetlen is a franczia nemzet szelleméhez, a franczia nép nemes érzeteihez, hajlamaihoz. Ezen felül e gyáva politica nemcsak testvér, hanem öngyil­koló is; cserben hagyván az emelkedő népeket, koc­káztatván éltöket szabadságaikkal együtt, nem marad sympathia, nem marad támasz és a protocolizáló kabinetnek illően vége lesz. Ha a sors azon boldogtalan helyzetbe hozna bennünket, hogy az anglo-franczia intermediatiót tűrnünk, szívelnünk kellene, hihető, hogy az úton,mellyen az olasz ügynek neki ment, Dráván túli birtokunkat a horvát-szláv, a tiszántúlit a rácz királynak, többi Magyarország földét pedig osztrák coloniává, az apostoli királyt az egyetemes és nagy osztrák monarchia császárja vasall­­jává protocolizálná, mindenkor a bécsi congress-acták után, és megköszönhetnék, ha a Szepességet és Erdélyt az orosznak in­­stribálná. Csatoljuk ide a butító úgynevezett osztrák status-adós­ság illő részének elvállalását,a minő a derék lombardok nyakára terveztetik, s melly adósság­, isten és ember tudtával, egyedül és kirekesztőleg a dynastia adóssága , a dynastia érdekében és ja­vára fecsérelt pénztömeg egész dicsőségében tűnik élőnkbe azon perspective, melly az anglo-franczia ezútoni interventió által szép hazánk tönkre­tételét örök időre biztosítaná. A szűkkeblű Cavaignac-kormány egyszersmind vak is. Tegyük fel, hogy a frankfurti philosophok minden hódolási étvágyuk mellett és daczára továbbá is gyönyörködendnek számos uraik dicső gyűjteményében, hogy még jó ideig nem mossák meg libériájukat a szabad Rajnában: a német nép egészséges esze nemde fejökre növend elébb utóbb ? De itt vannak a lengyel, magyar és olasz köztársaságok , hozzájok fog kétségtelenül csatlakozni a régi Austria felébredt, politikailag érett s a szabadságot megérdemlő derék népe, kicsikar­ván Silesiáját a Brandenburg tolvaj kezéből, Styria a két Austriá­­val, Karinthia, Istria és Tirol gyönyörű respublicát képezendnek; tegyük ide az európai szabadság Nestorát a jeles Helvetiát, s kér­­dezzük a Cavaignac-politicát, elégségesnek tart-e 70 millió sza­bad embert, azon baskírok és kozákok átellenében, kik a marok­nyi cserkesz népet sem képesek legyőzni, azért, mert a legpará­nyibb szabad népet sem lehet meghódítani, ha az meghódíttat­­ni nem akar, és nem nyújt-e eme 70 millió, szabad ember elég ga­­rantiát a csökönös angol elvégzés megmozdítására, az irgalom nélkül általa nyúzatott ír nép megmentésére ? Egyik számában a National (sept. 25.) azt mondja, hogy „Mi a franczia respublica vagyunk, és ez elég Európát revolutio­­nálni.“ Igenis, de hova és meddig? Ha a mai politica, vagy általán véve a fonák és önző fran­­czia politica a revolutiók elnyomására intermediálgat, tehát hiva­tását fel nem fogván, a népek szabadságát koc­káztatja , mint ez Lengyel- és Olaszországban meg is történt, ha az egyetemes szabadság ügyét elhagyván, épen a franczia respublica támaszait rombolja le, tagadhatlan bizonyítványát adá , hogy „csak len­ni“ nem elég. Valóban más európai respublicák nélkül a fanczia nem sokáig fog lenni, hanem mi lehetünk tanúi még egy hiú kísérletnek, még egy respublicai fausse-couche-nak (idétlen szü­leménynek). — N. K. PEST, OCT. 18-kán. Csak az anglo-franczia interventiótól mentsen meg bennün­ket az ég ! Az alatt, mig a Cavaignac-politica negotiál, diplomatizál és protocolizál, a koronás hóhérok tömegekben mészárolják a népe­ket és égetik városaikat. És ezen égbekiáltó gyávaságú politica tán az olasz és más nép szabadsága mellett katonáskodik ? Koránsem, az istenjogot védi az ö­gutes Rechtjében, az 1815-diki bécsi szerződések nyomán ! Tagadhatlanul így van, bármelly sophismákkal védjék a kép­telen politicát a Cavaignac kormány orgánumai, bármelly majori­tást képezzen a haditörvények alatt alkotmányt gyártó párisi tábla­ bírák serege. Míg az olasz nép gyilkoltatik, fel s alá sétálnak az anglo-franczia hadihajók, éber figyelemmel őrködvén, hogy egyi­ke se menjen a lekonczolt nép segítségére, hanem az új franczia democratai r­espublica protocolistái negotiálnak a perfid osztrák házzal, a fene­vad Bourbonnal és az árulók nagy mesteré­vel a sard királyijai, mindannyi vérszomjas és dühös ellenségé­vel a népszabadságnak, de főleg a franczia respublicának. Hova lettek a martiusi ígéretek, mibe escamotálta a katonai kormány Lamartine poesisát, és miként nyilvánul a franczia nem­zet és nép sympathiája a többi nép, a szabadságra törekvő test­vérei iránt ? Mint a mindenároni béke politicának második részakított ki-A hadi törvényszék által, a formák megtartása mellett, elitéit hazaáruló Zichy Ödönt szerinte „Stuhlweissenburger Bauer-n ek akasztották fel, s gúnyosan teszi hozzá, hogy ha a horvátok min­den ellenségökkel úgy bánnának Zágrábban, már egy magyaromán sem élne. Hát ha mi az elfogott horvátokat szinte mind fölakasz­tattuk volna, nem függne-e már annyi ezer, hogy egész Zágrábig telegraphot állíthatnánk belőlök, mellyről aztán Standvar is meg­tudhatná, hogy viselte magát „Se. Exc. unser allerliebster Ban.“ b. Puchner­er-Illyr-szerb dongások. Nem lesz érdektelen tud­ni, mennyire ment már a szerb és illyr rablókat pártoló lapocskák vakmerő szemtelensége. Nem közölhetünk ugyan minden badar­ságot, mellyel e journalisti­ai nyeglészek a dolgok állását nem is­merő olvasókat elámítani iparkodnak, hogy a rablófőnökök egy kis kegymosolya által boldogíttassanak, mert akkor egész terje­delmekben le kellene azokat nyomatnunk. De egy két töredéket — ha csak mulattatásul is— kijegyzünk. Első helyen áll a „der Serbe“ nevű parányi óriás, melly nagy hűhóval trombitálja, hogy „General Stephan Supljikac de Vitéz“ az osztrák Kaiser által vajdai minőségében megerősíttetett. Ha jól emlékezünk, van egy ország, mellynek neve Magyaror­szág, s ennek az országnak királya is volt; hát ennek semmi szól­ni valója nem volna hozzá, mit tesz az osztrák császár ? Ugyanezen zuglap egy hosszú sorát regestrálja azon barbár kegyetlenségeknek, mellyeket a rácz csorda elkövetett; de ezeket azon kis variatióval juttatja a világra, hogy sajtóhibából szerbek helyett mindenhol magyarokat irt. Van e borzasztó tények közt széttépés, karózás, keresztre feszítés, akasztás és a kínzásnak mindazon embertelen nemei, mellyekhez képest az inquisitio csak czirógatás. De uram, der Serbe komám uram, a mi gyalázatosat kendtek véghezvittek, ne kenjék azt másra. És e rablópártoló szemtelensége már annyira elérte a tökély non plus ultráját, hogy az állítólag megkínzott férfiak és nők neveit is elég vakmerő kö­zölni. Végül, és ez már mulatságos, azt írja a nevezett lap, hogy Jellachich serege legkisebb ellenállás nélkül sept. 28-kán Buda­pestre vonult, holott e dominus épen akkor ülte megveretése di­csőséges előestéjét. És hogy a Serbe páratlan ne legyen, az ismert madame Agramerin hasonló húrt penget vele. Tudatlanságában elég bárgyú a magyarokat kárhoztatni és „Räuber“ czimét reájuk tukmálni, hogy a Jellachich csordájának küldött hadi szereket és élelmet el­foglalják. Bizony furcsa fogalma van ennek a Jellachich másod­­markotányosnéjának a humanismusról. Lovagja fegyveresen tá­madja meg hazánkat, ront, pusztít, rabol, gyilkol, gyújtogat, s mi még csak az erősítésére küldött szereket sem foglaljuk le? Nem! A világért sem, mi magunk nyújtsunk gyilkosunknak fegyvert kezébe. Jellachich megveretéséről semmi tudomása sincs a szelíd Agramernek, melly a Luna fényénél még most is a győzelem di­csőségéről ábrándozik. A gyalázatos szótörést, a piszkos megfu­­tamodást szinte nem említi, ámbár magasztalt szerezsánairól igen jól tudja, hogy már Győrbe vonultak, sőt „lieber ba­usa“ már Mosonyban mulat. Azt hiszi-e az Agramer,hogy Jellachichnak csupa mulatságból szotytyant kedve, az elfoglalt Budapestet elhagyni, s lóhalálában Mosonyba futni? A KÖZLÖNY UTÁN. Utólagos jóváhagyás reményében, Lenkey János a hon­védelmi bizottmány által a Hunyadi-lovassághoz alezredessé ne­veztetett ki. — Az úgy nevezett Zrínyi csapat, 35-dik számú rendes honvédzászlóaljá alakíttatván, tisztikara, következő: Századosok: Bangya József, Kovács Ferencz, Rosty István, Andorfy Károly, Fricke Károly. Főhadnagyok: Csapó Pál, Rosenfeld Henrik, So­mogyi József, Weisz Jakab, Rauch József, Veszelyi Ede. Hadna­gyok : Pongrácz Béla, Simonyi Eugen, Schwarz Henrik, Ujházy Victor, Lechmayer Fülöp, Székely József, Parragh Gábor, Tompa Lajos, Viszkidenszky Gusztáv, Kummer József, Okolicsányi Lajos, Dittmayer. Főorvos: Uhlman Móricz. Segédtiszt: Kovács Ágoston. Számadó tiszt: Halász József. Élelmezési tiszt: Jakobsohn József. Alorvosok: Dubovszky József, Goldenberg Wilhelm. Számvevői segéd: Furman Károly. — A 37-ik, Komárom várában alakulandó honvédzászlóalj­hoz kineveztetnek. Századosoknak: Hudoba Dániel, Sean Ede, Mikovenyi Jenő, Füst Kálmán. Főhadnagyoknak: Bór­y Mihály, Ordódy István, Titteldorf Károly, Mindszenty Kálmán. Hadnagyok­nak: Belovics József, Czigleri László, Rácsányi István, Szalay Mihály, Ádam­i Rezső , Miszky Sándor, Nagy Károly, Donyeczi Béla, Zámony Márton, Gergely Sándor. — Kis Pálné született Csapó Ida asszony a táborban megse­besült honvédek számára 20 forintot, ruhát, tépetet; a simontor­­nyai járásból több részről, pólyát s lépést adtak. — Pavikausky Ferencz a péterváradi hadi parancsnok­ságnál irodai segéddé neveztetett. — Utólagos jóváhagyás reményében, kineveztetnek. A honvéd összes sereghez Tábornokul: Kiss Ernő. Honvédi fegyvertár főfel­ügyelőjének Alezredesül: Lahner György. A honvédi zászlóaljak­hoz. Alezredeseknek: Domjanics János , Szabó Zsigmond, Vitalis Ferencz... A 13-dik számú lovas ezredhez , (ezelőtt Hunyady nevet viselő) Őrnagyúl: Kupa Sándor. Hevesmegyei n. ö. s. önkénytes szabad lovas csapat vezérének. Őrnagyul: Benyiczky Attila. A honvéd 35-dik zászlóaljhoz, melly az úgynevezett Zrínyi csapat- 1 líi­l Ti I ií fi Nevezetes levél Latourtól hélyi hadi kormányzóhoz. Íme a boldogtalan emlékezetű Latournak Erdélyben elfogott e levele, új és tökéletes világot vet azon alávaló és álnok tervre, miszerint ki vala számítva, a magyar nemzetet szolgaságba igáz­­ni. Mintegy hálózat voltak a szálak mesterségesen kiterítve; az­degen katonaságra s a külföldi és szolgalelkü katonatisztekre volt az egész terv alapítva, mellytől a nemzetet az isteni gondviselé­sen kívül maga a nemzet ereje és ébersége mentheti meg. A nevezetes levél kör. hangzik: Bécs, oct. 2. 1848. Excellentiádnak már tudomására lehet a hírlapokból, hogy Magyarországban az uralkodó párt most már a törvényes tért egészen elhagyta, és ő fels. legfelsőbb parancsai ellen nyílt lázadásban van, úgy, hogy maga az ellenségeskedések megállítására küldött kir. biztos, gr. Lamberg, Pesten a legke­­gyetlenebbűl meggyilkoltatott. Most hát nincs egyéb hátra, mint a monarchia épségének fentartása végett a törvényes állapotot fegyveres kézzel és olly gyorsan mint lehet visszaállítani. Midőn én e végett minden, Magyarországgal határos kato­nai parancsnokságokból a disponibilis seregeket mozgásba te­szem, hogy e czélra közremunkáljanak, és a horvát bán működé­seit támogassák. excád ezennel azon megbízást kapja, hogy a két oláh gyalog határőr ezredből haladéktalanul 3 zászlóaljat indul­ható karba tegyen, és egy ezred német lovassággal, egy tábornok parancsa alatt, Magyarországra Nagy-Várad felé való irányban indítsa. E mellett a két oláh ezrednél a 3-dik zászlóalj azonnal fel­állítandó. Az események gyors változása miatt, nem vagyok képes a pontot, melly ellen ezen dandár működni fog, már most kijelölni, és N. Váradot csak azon előfeltevésben érintettem, mivel az otta­ni, ha mindjárt jelentéktelen, már az insurgensek kezébe eshetik, és hihetőleg a forradalmi magyar kormány székét Debreczenbe vagy N. Váradra tenni megkísérthetné. E tekintetben azért exednak szabad kezet hagyok, hogy egyetértőleg a bánsági kormányzó tá­bornokkal, és Gläser altábornagygyal, II. Váradon saját belátása, és a körülmények parancsai szerint cselekedjék. Ezek elsejét oda utasítom, hogy a Schwarzenberg dsidás ezredet, és a mi sereget még e végre fordíthat, az erdélyi hadcsapatokhoz csatlakoztassa. Mivel exc. clly állapotban van, hogy a Magyarországba menő seregek mellé egy üteget (battéria) adhat, tehát állítson össze egyet, és hozzá a lovakat vásárolja be az országban. Ha ezen bevásárlásra önnek pénze nem volna, felhatalmazom önt ezúttal arra, hogy egy erre való (geoignetem) forrásból ezen öszveget nyugtatvány mel­lett felvehesse. Minden lehető parancsa a magyar ministeriumnak, melly a seregekre vonatkozik, mostantól kezdve semmi érvényességgel nem bir, azért minden rendeletei, újabb nemzeti seregek alakítása és népfelkelés iránt, lehetőleg gátolandók és mindenütt, hova sere­geink mennek, mindent el kell követni, hogy a nemzetőrség le­­fegyvereztessék. Az ekképen Magyarországba induló seregnek, oda beléptek napjától kezdve, a békeidei díj mellett, fizetés nélkül a teljes hadi tartás megengedtetik. A történtekről engem azonnal értesítsen. Egyébiránt minden sereg­parancsnokok utasítva vannak, hogy az összeköttetést a horvát bánnal, Jellachich altábornagy­gyal megkísértsék, és magukat parancsa alá adják, mi végett egy legfelsőbb császári manifestum fog megjelenni. Gr. Latour m. p. I

Next