Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-10-20 / 96. szám
Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek ; négyezer halálozott sorért 3 pgö kr., kettős hasába sorért pedig 6 pgő kr. számíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgő ft. Előfizethetni minden postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. Egyetem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almási, most a pesti takarékpénztár házában. HÍRLAPJA. 96. szám. Pesten, pénteken, October 20.1848. PEST, OCT. 19. Rendkívüli napokat élünk. Az idő levetkezte megszokott arczát, s a kor szemünk előtt jön ismeretlenné! A harminczhárom éves béke alatt elsatnyult, kivénült Európa ifjú bajnokként áll előttünk, sisakban s vélül gőzölgő karddal kezében ! A világszerte elgazosult közélet rothadékain hízott kigyó, a királyság, fölvezetett biztosnak hitt rejtekeiből, s most országból országba üldöztetik, ki uralkodott még nem rég egész világon isten kegyelméből, s ördögi ármányokkal. És a népek szabadsága, melly tegnap csak jóslati sejtelem volt néhány választottak szívéban, ma már tábort lát maga körül, s holnap zászlója alá esküvendik az egész világ! Nagyszerű időket élünk. A perczek szárnyain ma népek sorsa ül, s századok jövője vitetik előre. Az idő előbb van, mint az ember, s a cselekvény megelőzi a gondolatot! Az eszme hamarább megszárad a papíron, mint mivel leírjuk, s az események még az iratollban elévülnek. Hiyenek a forradalmi idők, ez bélyegzi forradalmivá a korszakot. Mit a tudomány, irodalom s művészet századokon át hoszszú munkával előkészít, s megérlel: ez organikus egészszé teremti , s besodorja az élet pályafutásába, uralkodni rajta, mig csak győzelmet nem vív ki azon erő, melly őt előre hajtja, előre készüt az akarat valósításáig, az öntudatos czél beéréséig! Ez az, mit egyik isten ujjának hisz, másik a forradalom philosophiájának mond, s harmadik események hatalmának nevez. A mai mozgalmakat a népek szabadsága vezérli. Ez bennök az isten ujja, a forradalom philosophiája az események hatalma. Ez az akarat, mellynek valósításáért a népek fölkeltek és harczolnak az ellenszegülőkkel. S ez a czél, mellynek valósításáért küzdeni látjuk az egész világot Ez az akarat teljesülend, a czél el fog érezni. Kik is állanának ellent ? Magok a népek ? Lehet —ogy némellyikük csak magára fogja olvasni akarni az idő parancsát, s küzdeni fog szomszédja ellen , jobban óhajtva testvére vagyonát szereteténél, s haszonhajtó uraságot a becsületes egyenlőségnél. De a népek nagyobb része jobb s fölvilágosultabb, hogysem saját szabadságát veszélyezve ne lássa, mig csak bilincset hord szomszédja, és ne legyen teljesen meggyőződve, hogy a népek egymás testvérivé válván mind boldogok lehetnek, mig egymás rabszolgasítása mindnyájukat boldogtalanná teszi. Ez igazság belátása egykoron szintúgy le fogja az orosz népek uralmi vágyát fegyverzeni, mint megszelidíté 1848-ban a 35 év előtt még hódítási vágygyal teljes franczia népet. ” Vagy talán a királyok fogják akadályozni a népszabadság világszertei győzelmét? Egyes gyarló emberek, istennel szemközt! Ez egyenetlenebb harcz lenne, mint porszemé a széllel, koldusé egy tábor ellenében ! Európában már is megingatvák nemcsak a királyi székek, de a királyságnak minden alaptámaszai. Egykor a középkorban méltányossá tette azt személyes vitézség, ősök érdemei, és a csatlósok serege. Ma a királyok fénytulajdonai: fukarság, szívtelen kapzsiság, ármány, és népeik vérének szomjazása. Az ősök érdemeiről ma csak annyit tudunk, hogy a népet kifosztották saját családjuk gazdagítására, lánczot raktak azon kezekre, mellyek őket verejtékes munkával táplálták, s örökössé akarták tenni a jármot, melly kincsszekerüket a népek nyomorán keresztül olly régóta vonczolja. És a csatlósok tábora helyett gaz fondorkodókat lát a nép az udvarokban tanyázni. Vitézi játékok helyett ocsmány ármányszálakat fonnak, s ezer csellel foglalkodnak maradandóvá tenni a királyi önkényt, s a népszolgaságot, hogy keritési díjban aranyat s érdemjeleket nyerjenek ők is, fekete lelkek eltakarásával . A királyi koronák fakulni kezdenek, a népek átkának penésze alatt, s az arany lehámlik rólok, mint a kigyóbör, maradván viszsza vas, mellyböl rabláncz kovácsoltatik ! És mégis azt mondjátok, a királyok akadályozni fogják a népek szabadsága győzelmét. Illyen királyok 1 mi balgaság ! Mint fogatlan vén szolgák, szánalmas emlékszobrai a hajdannak, még talán itt ott becsületben fognak tartatni a bámész, vagy babonás tömegektől. De ha továbbá is fogat tennek a nép közjavára, tömlöcztartói akarnak lenni a népeknek, s kezöket föl merik emelni a népek szabadsága ellen, akkor el fognak tzetni a trónokról, s kitiltatni a földről, mint nem volt helye többé Ádámnak Édenben , mert kezével illetni merte az isten által eltiltott gyümölcsöt. Pedig illy drágasága a népeknek szabadságuk.S isten hatalmával bírnak a népek, ez vagy amaz király ellen így fog ez történni. Mert ez igazságot irta be isten az 1848-iki forradalmakba. Ezt tanítja a forradalom philosophiája. S csak ezt valósíthatja az események hatalma it —Á. E. adása, a mostani franczia katonai kormány, az önfentartási vágy önző irányában tesped és alábbvaló azon monarchai bourgeoisiekormánynál, melly a franczia lobogót Anconára tűzte. Keserűség nélkül e gyáva jelenetet bélyegezni nem lehet és ki kell mondanunk, hogy a Cavaignac kormány politicája nemcsak méltatlan, de illetlen is a franczia nemzet szelleméhez, a franczia nép nemes érzeteihez, hajlamaihoz. Ezen felül e gyáva politica nemcsak testvér, hanem öngyilkoló is; cserben hagyván az emelkedő népeket, kockáztatván éltöket szabadságaikkal együtt, nem marad sympathia, nem marad támasz és a protocolizáló kabinetnek illően vége lesz. Ha a sors azon boldogtalan helyzetbe hozna bennünket, hogy az anglo-franczia intermediatiót tűrnünk, szívelnünk kellene, hihető, hogy az úton,mellyen az olasz ügynek neki ment, Dráván túli birtokunkat a horvát-szláv, a tiszántúlit a rácz királynak, többi Magyarország földét pedig osztrák coloniává, az apostoli királyt az egyetemes és nagy osztrák monarchia császárja vasalljává protocolizálná, mindenkor a bécsi congress-acták után, és megköszönhetnék, ha a Szepességet és Erdélyt az orosznak instribálná. Csatoljuk ide a butító úgynevezett osztrák status-adósság illő részének elvállalását,a minő a derék lombardok nyakára terveztetik, s melly adósság, isten és ember tudtával, egyedül és kirekesztőleg a dynastia adóssága , a dynastia érdekében és javára fecsérelt pénztömeg egész dicsőségében tűnik élőnkbe azon perspective, melly az anglo-franczia ezútoni interventió által szép hazánk tönkretételét örök időre biztosítaná. A szűkkeblű Cavaignac-kormány egyszersmind vak is. Tegyük fel, hogy a frankfurti philosophok minden hódolási étvágyuk mellett és daczára továbbá is gyönyörködendnek számos uraik dicső gyűjteményében, hogy még jó ideig nem mossák meg libériájukat a szabad Rajnában: a német nép egészséges esze nemde fejökre növend elébb utóbb ? De itt vannak a lengyel, magyar és olasz köztársaságok , hozzájok fog kétségtelenül csatlakozni a régi Austria felébredt, politikailag érett s a szabadságot megérdemlő derék népe, kicsikarván Silesiáját a Brandenburg tolvaj kezéből, Styria a két Austriával, Karinthia, Istria és Tirol gyönyörű respublicát képezendnek; tegyük ide az európai szabadság Nestorát a jeles Helvetiát, s kérdezzük a Cavaignac-politicát, elégségesnek tart-e 70 millió szabad embert, azon baskírok és kozákok átellenében, kik a maroknyi cserkesz népet sem képesek legyőzni, azért, mert a legparányibb szabad népet sem lehet meghódítani, ha az meghódíttatni nem akar, és nem nyújt-e eme 70 millió, szabad ember elég garantiát a csökönös angol elvégzés megmozdítására, az irgalom nélkül általa nyúzatott ír nép megmentésére ? Egyik számában a National (sept. 25.) azt mondja, hogy „Mi a franczia respublica vagyunk, és ez elég Európát revolutionálni.“ Igenis, de hova és meddig? Ha a mai politica, vagy általán véve a fonák és önző franczia politica a revolutiók elnyomására intermediálgat, tehát hivatását fel nem fogván, a népek szabadságát kockáztatja , mint ez Lengyel- és Olaszországban meg is történt, ha az egyetemes szabadság ügyét elhagyván, épen a franczia respublica támaszait rombolja le, tagadhatlan bizonyítványát adá , hogy „csak lenni“ nem elég. Valóban más európai respublicák nélkül a fanczia nem sokáig fog lenni, hanem mi lehetünk tanúi még egy hiú kísérletnek, még egy respublicai fausse-couche-nak (idétlen szüleménynek). — N. K. PEST, OCT. 18-kán. Csak az anglo-franczia interventiótól mentsen meg bennünket az ég ! Az alatt, mig a Cavaignac-politica negotiál, diplomatizál és protocolizál, a koronás hóhérok tömegekben mészárolják a népeket és égetik városaikat. És ezen égbekiáltó gyávaságú politica tán az olasz és más nép szabadsága mellett katonáskodik ? Koránsem, az istenjogot védi az ögutes Rechtjében, az 1815-diki bécsi szerződések nyomán ! Tagadhatlanul így van, bármelly sophismákkal védjék a képtelen politicát a Cavaignac kormány orgánumai, bármelly majoritást képezzen a haditörvények alatt alkotmányt gyártó párisi tábla bírák serege. Míg az olasz nép gyilkoltatik, fel s alá sétálnak az anglo-franczia hadihajók, éber figyelemmel őrködvén, hogy egyike se menjen a lekonczolt nép segítségére, hanem az új franczia democratai respublica protocolistái negotiálnak a perfid osztrák házzal, a fenevad Bourbonnal és az árulók nagy mesterével a sard királyijai, mindannyi vérszomjas és dühös ellenségével a népszabadságnak, de főleg a franczia respublicának. Hova lettek a martiusi ígéretek, mibe escamotálta a katonai kormány Lamartine poesisát, és miként nyilvánul a franczia nemzet és nép sympathiája a többi nép, a szabadságra törekvő testvérei iránt ? Mint a mindenároni béke politicának második részakított ki-A hadi törvényszék által, a formák megtartása mellett, elitéit hazaáruló Zichy Ödönt szerinte „Stuhlweissenburger Bauer-n ek akasztották fel, s gúnyosan teszi hozzá, hogy ha a horvátok minden ellenségökkel úgy bánnának Zágrábban, már egy magyaromán sem élne. Hát ha mi az elfogott horvátokat szinte mind fölakasztattuk volna, nem függne-e már annyi ezer, hogy egész Zágrábig telegraphot állíthatnánk belőlök, mellyről aztán Standvar is megtudhatná, hogy viselte magát „Se. Exc. unser allerliebster Ban.“ b. Puchnerer-Illyr-szerb dongások. Nem lesz érdektelen tudni, mennyire ment már a szerb és illyr rablókat pártoló lapocskák vakmerő szemtelensége. Nem közölhetünk ugyan minden badarságot, mellyel e journalistiai nyeglészek a dolgok állását nem ismerő olvasókat elámítani iparkodnak, hogy a rablófőnökök egy kis kegymosolya által boldogíttassanak, mert akkor egész terjedelmekben le kellene azokat nyomatnunk. De egy két töredéket — ha csak mulattatásul is— kijegyzünk. Első helyen áll a „der Serbe“ nevű parányi óriás, melly nagy hűhóval trombitálja, hogy „General Stephan Supljikac de Vitéz“ az osztrák Kaiser által vajdai minőségében megerősíttetett. Ha jól emlékezünk, van egy ország, mellynek neve Magyarország, s ennek az országnak királya is volt; hát ennek semmi szólni valója nem volna hozzá, mit tesz az osztrák császár ? Ugyanezen zuglap egy hosszú sorát regestrálja azon barbár kegyetlenségeknek, mellyeket a rácz csorda elkövetett; de ezeket azon kis variatióval juttatja a világra, hogy sajtóhibából szerbek helyett mindenhol magyarokat irt. Van e borzasztó tények közt széttépés, karózás, keresztre feszítés, akasztás és a kínzásnak mindazon embertelen nemei, mellyekhez képest az inquisitio csak czirógatás. De uram, der Serbe komám uram, a mi gyalázatosat kendtek véghezvittek, ne kenjék azt másra. És e rablópártoló szemtelensége már annyira elérte a tökély non plus ultráját, hogy az állítólag megkínzott férfiak és nők neveit is elég vakmerő közölni. Végül, és ez már mulatságos, azt írja a nevezett lap, hogy Jellachich serege legkisebb ellenállás nélkül sept. 28-kán Budapestre vonult, holott e dominus épen akkor ülte megveretése dicsőséges előestéjét. És hogy a Serbe páratlan ne legyen, az ismert madame Agramerin hasonló húrt penget vele. Tudatlanságában elég bárgyú a magyarokat kárhoztatni és „Räuber“ czimét reájuk tukmálni, hogy a Jellachich csordájának küldött hadi szereket és élelmet elfoglalják. Bizony furcsa fogalma van ennek a Jellachich másodmarkotányosnéjának a humanismusról. Lovagja fegyveresen támadja meg hazánkat, ront, pusztít, rabol, gyilkol, gyújtogat, s mi még csak az erősítésére küldött szereket sem foglaljuk le? Nem! A világért sem, mi magunk nyújtsunk gyilkosunknak fegyvert kezébe. Jellachich megveretéséről semmi tudomása sincs a szelíd Agramernek, melly a Luna fényénél még most is a győzelem dicsőségéről ábrándozik. A gyalázatos szótörést, a piszkos megfutamodást szinte nem említi, ámbár magasztalt szerezsánairól igen jól tudja, hogy már Győrbe vonultak, sőt „lieber bausa“ már Mosonyban mulat. Azt hiszi-e az Agramer,hogy Jellachichnak csupa mulatságból szotytyant kedve, az elfoglalt Budapestet elhagyni, s lóhalálában Mosonyba futni? A KÖZLÖNY UTÁN. Utólagos jóváhagyás reményében, Lenkey János a honvédelmi bizottmány által a Hunyadi-lovassághoz alezredessé neveztetett ki. — Az úgy nevezett Zrínyi csapat, 35-dik számú rendes honvédzászlóaljá alakíttatván, tisztikara, következő: Századosok: Bangya József, Kovács Ferencz, Rosty István, Andorfy Károly, Fricke Károly. Főhadnagyok: Csapó Pál, Rosenfeld Henrik, Somogyi József, Weisz Jakab, Rauch József, Veszelyi Ede. Hadnagyok : Pongrácz Béla, Simonyi Eugen, Schwarz Henrik, Ujházy Victor, Lechmayer Fülöp, Székely József, Parragh Gábor, Tompa Lajos, Viszkidenszky Gusztáv, Kummer József, Okolicsányi Lajos, Dittmayer. Főorvos: Uhlman Móricz. Segédtiszt: Kovács Ágoston. Számadó tiszt: Halász József. Élelmezési tiszt: Jakobsohn József. Alorvosok: Dubovszky József, Goldenberg Wilhelm. Számvevői segéd: Furman Károly. — A 37-ik, Komárom várában alakulandó honvédzászlóaljhoz kineveztetnek. Századosoknak: Hudoba Dániel, Sean Ede, Mikovenyi Jenő, Füst Kálmán. Főhadnagyoknak: Bóry Mihály, Ordódy István, Titteldorf Károly, Mindszenty Kálmán. Hadnagyoknak: Belovics József, Czigleri László, Rácsányi István, Szalay Mihály, Ádami Rezső , Miszky Sándor, Nagy Károly, Donyeczi Béla, Zámony Márton, Gergely Sándor. — Kis Pálné született Csapó Ida asszony a táborban megsebesült honvédek számára 20 forintot, ruhát, tépetet; a simontornyai járásból több részről, pólyát s lépést adtak. — Pavikausky Ferencz a péterváradi hadi parancsnokságnál irodai segéddé neveztetett. — Utólagos jóváhagyás reményében, kineveztetnek. A honvéd összes sereghez Tábornokul: Kiss Ernő. Honvédi fegyvertár főfelügyelőjének Alezredesül: Lahner György. A honvédi zászlóaljakhoz. Alezredeseknek: Domjanics János , Szabó Zsigmond, Vitalis Ferencz... A 13-dik számú lovas ezredhez , (ezelőtt Hunyady nevet viselő) Őrnagyúl: Kupa Sándor. Hevesmegyei n. ö. s. önkénytes szabad lovas csapat vezérének. Őrnagyul: Benyiczky Attila. A honvéd 35-dik zászlóaljhoz, melly az úgynevezett Zrínyi csapat- 1 líil Ti I ií fi Nevezetes levél Latourtól hélyi hadi kormányzóhoz. Íme a boldogtalan emlékezetű Latournak Erdélyben elfogott e levele, új és tökéletes világot vet azon alávaló és álnok tervre, miszerint ki vala számítva, a magyar nemzetet szolgaságba igázni. Mintegy hálózat voltak a szálak mesterségesen kiterítve; azdegen katonaságra s a külföldi és szolgalelkü katonatisztekre volt az egész terv alapítva, mellytől a nemzetet az isteni gondviselésen kívül maga a nemzet ereje és ébersége mentheti meg. A nevezetes levél kör. hangzik: Bécs, oct. 2. 1848. Excellentiádnak már tudomására lehet a hírlapokból, hogy Magyarországban az uralkodó párt most már a törvényes tért egészen elhagyta, és ő fels. legfelsőbb parancsai ellen nyílt lázadásban van, úgy, hogy maga az ellenségeskedések megállítására küldött kir. biztos, gr. Lamberg, Pesten a legkegyetlenebbűl meggyilkoltatott. Most hát nincs egyéb hátra, mint a monarchia épségének fentartása végett a törvényes állapotot fegyveres kézzel és olly gyorsan mint lehet visszaállítani. Midőn én e végett minden, Magyarországgal határos katonai parancsnokságokból a disponibilis seregeket mozgásba teszem, hogy e czélra közremunkáljanak, és a horvát bán működéseit támogassák. excád ezennel azon megbízást kapja, hogy a két oláh gyalog határőr ezredből haladéktalanul 3 zászlóaljat indulható karba tegyen, és egy ezred német lovassággal, egy tábornok parancsa alatt, Magyarországra Nagy-Várad felé való irányban indítsa. E mellett a két oláh ezrednél a 3-dik zászlóalj azonnal felállítandó. Az események gyors változása miatt, nem vagyok képes a pontot, melly ellen ezen dandár működni fog, már most kijelölni, és N. Váradot csak azon előfeltevésben érintettem, mivel az ottani, ha mindjárt jelentéktelen, már az insurgensek kezébe eshetik, és hihetőleg a forradalmi magyar kormány székét Debreczenbe vagy N. Váradra tenni megkísérthetné. E tekintetben azért exednak szabad kezet hagyok, hogy egyetértőleg a bánsági kormányzó tábornokkal, és Gläser altábornagygyal, II. Váradon saját belátása, és a körülmények parancsai szerint cselekedjék. Ezek elsejét oda utasítom, hogy a Schwarzenberg dsidás ezredet, és a mi sereget még e végre fordíthat, az erdélyi hadcsapatokhoz csatlakoztassa. Mivel exc. clly állapotban van, hogy a Magyarországba menő seregek mellé egy üteget (battéria) adhat, tehát állítson össze egyet, és hozzá a lovakat vásárolja be az országban. Ha ezen bevásárlásra önnek pénze nem volna, felhatalmazom önt ezúttal arra, hogy egy erre való (geoignetem) forrásból ezen öszveget nyugtatvány mellett felvehesse. Minden lehető parancsa a magyar ministeriumnak, melly a seregekre vonatkozik, mostantól kezdve semmi érvényességgel nem bir, azért minden rendeletei, újabb nemzeti seregek alakítása és népfelkelés iránt, lehetőleg gátolandók és mindenütt, hova seregeink mennek, mindent el kell követni, hogy a nemzetőrség lefegyvereztessék. Az ekképen Magyarországba induló seregnek, oda beléptek napjától kezdve, a békeidei díj mellett, fizetés nélkül a teljes hadi tartás megengedtetik. A történtekről engem azonnal értesítsen. Egyébiránt minden seregparancsnokok utasítva vannak, hogy az összeköttetést a horvát bánnal, Jellachich altábornagygyal megkísértsék, és magukat parancsa alá adják, mi végett egy legfelsőbb császári manifestum fog megjelenni. Gr. Latour m. p. I