Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-10-21 / 97. szám

ve, kalauzt vettünk fel. Ez méltó, és 5— akarom hinni — az egész község véleményét tolmácsoló, bószankodással említé az átkos me­rényt , mellynek már eddig is annyian estek áldozatúl. Útközben említé, hogy határuk 12—14 magot fizet. Hrachovics és Vadócz helységeken át végre esti 8 órakor megérkeztünk Ó-Túrába. Épen nemzetőreink voltak örállásokon. Ti, kik önzéstek átkos, egyszersmind utált és embertelen leplébe burkózva, félrevonultan nézitek e nemzet küzdelmeit, ti láttátok volna csak azon örömet, melly megjelenésünkkor e hű fiúk keblét átvillanyozta: láttátok vólna az örömkényet, melly az ő és mi szemeinkbe akaratlan felszökkent. Lehetetlen, hogy munka nélkül csak egy perczet is veszteglenétek, lehetetlen, hogy — a mi hatalmatokban, de múlhatlan kötelességtekben is áll —­ e nép lelkesülésére egész tehetségteket ne szenteljétek. Végződni alig akart örömnyilatkozatok után beszálltunk Ó­­zura derék plébánosához, Laczuska József úrhoz, ki Hurbán gya­lázatos merényének csaknem áldozatúl esett segédével , Kovalcsik Ignáczczal, fogságban töltvén a rajongó csoportnál néhány napot. Itt találtuk összegyűlve, és a szíves háziúr által megvendégelve, az ott szállásoló nemzetőrök tisztjeit, a helybeli jegyzővel együtt, ki az Ó-Turát kirablott és több helyen fölgyújtott valóságos zsi­­ványcsoport által megkötöztetve hurczoltatott el, és halálra is ítél­tetett , de kivégeztetésének reggelig halasztása által különös úton szabadult meg. Nála van Hurbán saját kézirata, aláírva Hurbán és Stúr (par nobile fratrum) , valamint egy bizonyítvány is Szláv nyelven. Mit tartalmaznak ? nem tudom. Épen ez éren várták az előre kitűzött terv szerint Hurbán beütését a Morva széleiről. Harczias lelkesedés ömölte át az egész őrséget, melly ezernél többre mehet csak Ó-Turán. A beütés, azonban elmaradt, hihető, hogy a vitéz és oroszlán bátorságú (!?) Jellachich tüze villanyozta át e rablófőnök idegeit is. Reggelre kelve összegyűltek nemzetőreink. Fölolvasom előttök hazánk ihle­tett fiának fölhívását, figyeltetem őket égbenyúló kormos falaira és dőledező kéményeire, az átkos lázadás miatt kirabolt Túrának; rendre, egymás testvéries szeretetére szólítom és a tisztek iránti engedelmességre lelkesítem, s azon szent kötelesség teljesítheté­­siért büszkélkedhetöknek mondám, mellyre a hazaszeretete min­denkit felszólít. Láttátok volna csak e nemes tüzet, melly a hazaszeretet szent oltárán éled a tiszta kebelben , úgy kiáltottátok volna velem és e kis lelkes sereggel :„Éljen Magyarhon! éljen Kossuth! éljen minden hű fia e hazának!!! Tervben volt akkor — de a terveket nem jó elárulni, te­hát nem mondom meg. 11-kén visszatértünk, hozván keblünkben azon tiszta öntu­datot, hogy megjelenésünk által léleknyugalmat és lelkesedést eszközöltünk. Nem lehet, nem szabad elhallgatnom egy lelkes példáját a honszerelemnek. Ezen verbói táborban a csak kevéssel ez előtt Gallicziából haza­ért ,porosz sereg­ nevet viselő gyalog­ezred négy százada is van. Őket, e vidéket fenyegetett vész elöl Körner**) gen. parancsa Leo­pold várába utasítá, s a Jellachich-féle manifestumot felolvasott tiszteik, bizonyos Carcano olasz és Obradovich horvát születésű egyének, e parancsot minden módon végrehajtani, s őket a Jella­­chichtól függésre bírni akarák. Ez azonban nem sikerült. E száza­dok lelkesülésén a csel teljesen megtört, mert a manifestum fölol­­olvasása után Tóth nevű derék kapitányuk lemondván, a vitéze­ket édes hazánk ügyében fölvilágosítá, s ők nyíltan kimondák, és tettleg is tanúsíták a nevezett tisztek iránti bizalmatlanságot, ve­lök sem Leopoldvárba nem menvén, sem az elhirhedett Jellachich parancsa alá magukat nem vetvén; sőt egyenesen kimondván, hogy parancsot csak a közbizalmú kormánybiztos b. Jeszenák János, s közvetlen nemzetöri lelkes őrnagy Simonffi József uraktól fo­gadnak el, kik is e lelkes századokat a Leopold-várba zárástól fölmentvén, nagy örömükre jelen verbói táborukban meghagyták, hogy óhajtásuk szerint imádott hazájuk és hazánk megmentésére ők is erejöket és vitéz karjaikat szentelhessék. Áldás, a nemzet áldása kisérje e lelkes fiúk tettét, a lemon­dott Tóth derék kapitányt pedig emelje — mint érdemli — ma­­gasb állásra, hogy így e haza iránt tett lelkesült áldozata,­ mint kedves áldozat, nemzeti váltságunk nagy munkáját előmozdítsa. Álljon végül ismertetés végett egy a hon iránt lelkesült r. cath. papnak szeredi plébános és alsó-semptei kerületi alesperes Szlezák István urnak példája, ki is a hurbáni expeditio alkalmá­val épen a Túrába jővén, a fölkelt nemzetőrökkel mint lelkesítő tábori pap munkált, bátorságot és tüzet ébresztvén az igaz ügyért és mellett harczolókba. Isten áldja meg az egyeneslelkű és honfi érzelmű alesperes urat az igazgatása alatt levő hason lelkületű igazgatottakkal, nem különben honért lángoló segédét tiszt. Galy Antal urat minél elébb egy jó plébániával, hogy e hon iránti lel­kesedése annál több és nagyobb alkalomban mutatkozhassék. — Bogár Zsigmond, ref. lelkész. — Árvából, oct. 13-án Húrban,a Hodzsa és Szúr vezérlete alatt összecsődített rabló csoportnak szándéklott ismétt betörésé­ről érkezett hírek egész megyénket nagy rémülésbe hozták, melly gonosz merénylet megakadályozására minden lehető intézkedések megtétettek, sőt Szepes megye is megkéretett, hogy két század nemzeti őrsereget hozzánk segítségül küldeni szíveskedjék.­­ A midőn mindezek iránt már a szükséges intézkedések helységenként megtétettek, a miavai táborból futó Bel­lányi Sámuel, Gömör megyei Ratkó helységéből, Trsztená­m,város elöljárói által elfo­gatván, a megyénkben teljes hatalommal működő kormánybiztos Madocsány Pál úrnak bejelentetett, kitől ismét a rögtönitélő bíró­ságnak általadatott. E bíróság oet. hó 7-én Árva várában össze­ülvén, három napi munkálódás után, noha a vádlott nyilván és e­­gyenesen megvallotta, hogy ő Bécsben a pánszláv toborzás alkal­mával e csordába beállott, ezzel a vasúton Pisekig indult, itt a csoport számára szekeresek fogadásával bízatott meg, 16-ot va­lósággal szerzett; továbbá a nyitrai határ szélén a nevezett Húrban, Hodzsa és Szúr alatt a nemzet elleni esküt letette, a miavai, ó-turai, szeniczei gyilkolásokban, rablásokban, gyújtogatásokban, pusztítá­sokban felfegyverzetten cselekvő részt vett, s most onnan állítása szerint szülő­földére szándékozik, irományai és jegyzetei rácz, illyr, svornost gaz ezélú társulatokbani valóságos tagságát kérdésen kivül incsaitették, mindezek ellenére mégis a bíróság egyik tagja *) azon egyszerű oknál, mivel a gonosztévők a morvái határszélen német katonaság által lefegyvereztettek, s azon időtől rá semmi bujtogatási bűn nem bizonyúlna, ezáltal a folytonos üldöztetésnek fonala megszakadván, a rögtönitéletnek helyét nem látta. — Hiába mondatott, hogy Hodzsa et Comp. rablócsorda folytonos üldöztetés alatt van, hogy e megye is e végből minden lehető intézkedéseket megtett, hogy ministerialis rendeletek szerint, e fajta gaznép rög­tönitélő bíróságnak által adatni parancsolta­k, hogy a hurokra ke­rült madárra ezek egy annyira alkalmazhatók, miszerint bennök csak nevének egyenes kitétele hiányzanék, mindezek s többek a vas akaratosságon nem győzedelmeskedhettek, s igy történt, hogy nevezett B. S. a rendes törvényszék által, mivel hűségtelenségi kérdés forogna fenn, el nem ítéltethetett. E szerint ismét kormány­­biztosunknak adatott át, ki is őt Selmecz-Bányára, Beniczky Lajos szinte kormánybiztos úrhoz kisértette. — Megjegyzendő, hogy azon nap éjjelén, midőn a vádlott a rögtönítélettel megmenekedett, csakugyan Trsztená­m­ városában mintegy 16 felfegyverzett rabló­­csoport megjelenvén, az éjjeli őröket elfogva egy ólba bezárta, az ottani legtehetősebb gyűlésost 7 ezer forintig kirabolta. Ezek kézre kerítése iránt rendelések tétettek, s a gazok űzőbe vételé­­nek, de még e mai napig hurokra nem kerültek. Urak, kik a penészes beuracraticus schlendriánt inkább ked­velitek , mint az annyira szükséges és igazságos példaadást, te­gyetek indítványt, hogy a czifra statariális táblák beszedessenek, mert illy körülmények között valamint Schönbrunban a veres-fe­­kete-sárga színű zászló, úgy megyénkben ezek valóságos satyra! Az újonczokbani megyénkre eső illetőség toborzás utján már kiállíttatott, mihelyt szükséges ruházattal elláttatnak, rendelteté­sük helyére el fognak indíttatni. E—K. —­Liptó Sz.-Miklós oct. 12-kén. A veszély perczei azok, mellyek e megye tétlenségbe sülyedt fiait fölrázák nyugodt egykedvűségökből. A Hurbán-féle rabló csordának előnyomulása, s ez előnyo­mulást kürtölő hírek , rémületes alakban terjedőnek. Árvából sür­göny által tudósítanak, miszerint a rablók egy csapata már csak néhány óra járásnyira van megyénktől, úgy, hogy a legelhizot­­tabb is föleszmélve, átlátó, mikép tenni kell végre valamit.­­ A megyei választmány összeült, s erélyes intézkedések té­tettek az ellentállásra, s a közelgő veszély lehető elhárítására. Az összes tisztikar nagylelkűseg felajánld magát e megye védelmére, s míg a szükség igénylendi, fegyverben álland; ez al­kalommal egyszersmind helyettesítések is történtek. 600 dsida rendeltetett meg megyei költségen, s a fegyverek minden faluban az illető szolgabírák által szedetnek be. így urak! régen kellett volna már ez, s a veszély nem ta­lált volna olly készületlenül bennünket. De ollyanok vagyunk mi, csak akkor sietünk már a tüzet oltani, midőn fejünk fölött ég. Történhető benyomulás esetére legtöbbet várhatunk Rózsa­hegy mezővárostól, ez középpontja e megyében a lelkesedésnek, s a jó szellemnek. Itt környékünkben igen ferde fogalmakkal bír a nép, de nem csoda, hisz itt élt a szudai pánszláv mozgalmak egyik fanaticus hőse, ki háborítlanul izgatá olly soká , szegény, külön­ben békeszerető népünket, s a legjobb kebleket is megmérgezé v álnok ámításaival. Ujonczokat szép számmal állítottunk már ki, s a toborzás még mindig foly. — Deménfalvi. — Szepesből. Becses kéz közlött velünk egy, épen nem közönség elébe szánt, magánlevelet, melly teljes hitelű tollból eredvén, belőle a következőket írjuk ki, mik egy nem rég közzé­tett adatot újra megerősítnek. A levél Szepes­ből érkezett, s odt. 11. íratott. „Messze bár — így a levél, szóról szóra fordítva — az ország nézőpiaczától, mégis politicai életünk e honi hegyek közt nem kevésbbé mozgalmas, s tán még mozgalmasabb: mert a ti életetek a mi életünk is, a ti győzedelmetek kettős gyözedelem ránk nézve, mindnyájunkra nézve kivívja a közös nemzeti szabad­ságot , és elnyomja egyszersmind a legborzasztóbb barbariest, melly bennünket itt fenyegetett. Kebledet iszonyodás fogja ellep­ni, mint az enyémet, olvasd. A gallicziai határszéleken levő határvadászok (Gränzjäger) parancsolatot kaptak, a szomszéd gallicziai parasztokat ellenünk feltámasztani, velök betörni, s a nemességet, polgárokat, zsidókat és árendáso­kat kiirtani. Három zsivány határfalu már kész volt betörni, s megerősödésére még más falukat szólított fel a velük szövetkezés­re . emezek nem tanácsolták az átkelést, mert, úgy mondanak ,,a magyarok több idő óta gyakorolják magukat a fegyverfogás­ban , és a betörők közöl egy sem térne meg; másodszor: m­i­t használna nekik az urak le­gy­ilk­o­lá­s­a ? hiszen ugyanazt tették Gallicziában is, és most katonai erővel kényszeríttetnek a földet mivelni: uraik lemészárlásának tehát semmi gyümölcsét nem látták.“ A Javorina esett volna tán első áldozatul. Trencsén már egyszer szenvedett egy betörést, Árvába most készül­t) azért ma indultak ki szepesi nemzetőreink a gallicziai szorosokat megrakni. íme, nem vagyunk tehát kevesbbé érintve a közmoz­galom által. A gyorsszekérrel tegnap érkezett híre Latour sorsá­nak minden szívet kimondhatatlan örömmel töltött el. A népek sympathiája ki fogja víni a zsarnokság felett a nemzeti szabadság végdiadalát. Mint a tenger árad és apad, úgy hánykódtunk a jö­vendő fátyla s az élesztő nap néhány sugárai között. Latour esté­vel, úgy hiszem, a szabadság koczkája szerencsésen van vetve.“ Korai reményed, derék ember! a hydrának kilencz feje van ! De végre csakugyan ■, akadt mind a kilencznek Herculese. Fog talán a mi hydránknak is. — Egyébiránt azt is meg kell említenünk, hogy a fenebbi sorok írója egy, kedélyessége, humanitása és loya­­litásánál fogva tisztelt ember. S oda vittétek ti a dolgokat, hogy még a szelíd emberek szive is egy kegyetlen tett felett örömben úszik!! Utójegyzékül még: a szepesi szászokra számol­hatunk: szívük magyar, karjok hatalmas. — Marmarosból írják a P. Hírlapnak, miszerint Bud­­falván a papot meg akarták kötni , és erővel Naszódra vinni; a megyei csendbiztost és esküdtet elkergették. Most statáriális bíró­ság munkálkodik. A fejetlenség és Urbán ideái mint szélvész ter­jednek, kivált, u. m. nemes népünk között, s várhatni kitöréseket. Egyébiránt az erdélyi utakat mind elbarik­adoztuk. A nagybányai luth. pap, oct. 1-jén Szigeten, a választmány által befogatott, mert oda jöttében Akna-Sugatagon azt mondá, hogy ő Jellachich. embere, hogy 8 Jellachichot vagy emberei közöl szeretne valakit a trónon (?!) stb. mentségéül szolgál, mond a levelező, hogy részeg volt. Mire mi azt kérdjük, valljon nem áll-e itt az : „in vino veritas ?“ — Szigetben oct. 13. Borsára 60 határőrrel Binder ka­pitányt a fellázadt lakosok védelmére beküldötte Urbán. Eddigelé semmi erőszakoskodást el nem követtek, s miután az értekezés vé­gett hozzájuk küldött megyei tisztek kívánatéra a néppel tudatta a kapitány azt, hogy ha azon vidék a hatör­séghez csatoltatnék is, katonát, adót minden lakos egyformán adni köteles leend, a lako­sok kezdenek kiábrándulni, s lehet mondani, hogy most már csak a proletarius­ tömeg tartja a lázadás fáklyáját kezében, mi annál ve­szélyesebb , mert erőszakoskodásai után élelmet s italt nyervén, aligha fog érvágás nélkül lecsillapulni, s a rész példa hat. A megye bátorságosítására az intézkedések erélyesen foly­nak, s mihelyt elegendő fegyverre tehetünk szert, az ötvárosi nem­zetőrség a jobb érzetűek közremunkálatával képes leend­ e me­gyében a rendet helyreállítani, a vagyon és személy biztosságot **) Elöttem így neveztetett, de aligha Knohr parancsnok nem volt a ne­vezett egyén. B. Zs. *) Neve a Nemzeti újság szerint Czirul József. — A szerk. *) Azóta Sárosban meg is történt. És pedig császári ki­r. zász­ló és vezér alatt, elül a császári hadak, megettük a szláv (lengyel) hősnep, hogy gyilkoljon és raboljon — „a közmonarchia és valamennyi nemzetiségek h­a­­sonjoga érdekében!“ — A szerk. 435 fentartani, egyébiránt ezen berzenkedések csak víszhangok a Bécsben levő reactio húrjain, s mihelyt a fő csata nyerve leend, a sötétség emberei, kik a zavarokat okozzák, el fognak némulni. — Szöllösi B. .. . • —­-M. Vásárhelyről oct. 12-é ről írják a Kol. Híradó­nak , hogy ott sikerült két vészmadarat hurokra keríteni. Egyik Pap László, ki mint „tribunus plebis“ a helységeknek lázitó pa­rancsokat osztogatott. Másik Zoeller Károly, Latournak álutakon járó futárja. Ez Pestről Gallicziába vette útlevelét. S mégis csupa téve­désből Bécsbe vetődött, hol Latuor különböző helyekre titkos le­velekkel látta el. Mint mondja Gallicziában és Urbártnak már átadta a sürgönyöket, most Szebenbe volt menendő. Vigyázatlanságból maga árulta el küldetését, mi Gál Sándornak tudtára esvén, ez de­rék Kossuth-lovagjaival elcsípte, Sánta százados elé kisértetve, e kérdésre: mi járatban van ? egész naivsággal válaszolá , hogy in privat Angelegenheiten utazik ; azonban polgári öltönye alól egy­szerre kisuppan a földre egy csomó hivatalos (?!) levele Latuor­­nak a general-commandohoz. Merényét tovább nem tagadható. Az első a székházban kikötve várja a rögtön ítélő bíróság ítéletét; a második lehető kitörések elkerülése tekintetéből a Kossuth lovagok által a székelyföldre kísértetett.­­ A Pressb. Zeitungban következő czikk olvasható: „Mint gyalázza meg magát ismét a Bauerlefele Theaterzeitung. E lap, a jellemtelenség remeke, e megtestesült következetlenség, melly a Wiener Zeitung után Eitelberger szerkesztése mellett a legmér­­téktelenebbül és legszemtelenebbül támadta meg Magyarországot, e minden színházi statistát 5 bankó forintért égig magasztaló pi­szoklap, melly előbbi számaiban Magyarországot sárral dobálta, Jellachichnak tömjénezett és vele kacsintgatott, e jellemtelen firka martius óta harmadizben fordította köpönyegét a szél után, s f. h. 13-ka óta ismét liberálissá és a magyarok barátjává lett. E lap 246. számában egy Czikket közöl illy czím alatt: „Magyarország Austriával szövetkezve,a mellyben e szavak jönek elő: a nép hó­napok óta részvétet tanúsít Magyarország iránt“. Kossuth már nem szemtelen ficzkó többé, és a magyarok már nem pártütök, és Bäu­erle úr a 4 nap előtt általa istenített horvátokról ellenségesen nyi­latkozik. — Hazája javát valóban óhajtó egy becsületes embernek sem szabad i gazságot pénzzel gyámolítani, s valamint Pesten már egyesületek alakúltak, mellyek nemcsak szavakat adtak, hogy a Theaterzeitungra nem fizetnek elő, de azon helyeket is kerülik, hová e lap jár, nálunk is hasonló egyleteknek kellene alakulni, hogy e lap Magyarországból kirekesztessék. Magyar és német lapok minden szerkesztőt kéretnek a haza érdekében e sorok fölvéte­lére.“*) Igazítás. Lapjaink 91. számában Buda városa polgár­mesteréről az mondatik, miképen a közgyűlésen indítványozó, s indítványa el is fogadtatott, hogy kérdeztessék meg az ideiglenes kormány, valljon ki kell-e csakugyan állítani Budának a rárótt 300 újonczot, miután ő úgy vélekedik, miszerint ez már tán el is ma­radhatna, mert hiszen a népfölkelésre annak idejében különben is el akartak menni. Erre Micsinyei Antal úr, budavárosi főjegyző, c­áfo­­latul egy hozzánk küldött hosszabb iratban úgy nyilatkozik, miké­pen a fentebbi állítás hibás felfogáson alapul, mert a polgármester nem azt indítványozá, hanem azt, hogy miután Buda városától egy ministeri rendelet 520, másik pedig 300 ujonczot követel, míg Pest városa, mellynek lakossága köztudomás szerint három-négy any­­ayi, csak 400-at tartozik állítani, ő ebben tévedést lát, a minthogy az ujonczok tettleges kiállítása némelly előkészületeket a nélkül is igényel, működjék az e végre kiküldött választmány a jövő köz­gyűlésig, időközben pedig Balázsi tanácsnok tudja meg a hadi­ta­nácsnál, nem tévedésből-e, vagy milly alapon történt ezen arány­talan kivetés ? Ez volt az indítvány, mi határozattá is vált, s ennek nyomán a nyolcz nappal rá következett közgyűlésen, mind a vá­lasztmány működéséről, mind Balázsi tanácsnok a maga kikülde­téséről jelentést tettek, s az ujonszállítás tettlegesen megkezde­tett.“. . — Adakozások. A debelb­ácsiak fölsegélésére Steinbach Ferencz közalap, ügyigazgató 20 pgo ftot, Pásztory Károly 2 pgo ftot ajándékoztak. . "— Kedves kötelességemnek ismerem, gróf Csáky Tivadar azon nagylelkűségét hirlapilag kiemelni, miszerint ő a felső zem­pléni batallion részére, két felszerelt vas ágyút, valamint nagy-mi­­hályi századom részére három puskát, és száz dzsidát volt szíves adni. Én a tisztelt grófot személyesen nem ismerem, következőleg századom nevében hálás köszönetömet hirlapilag teszem. — S­u­b­­silván István, n. mihályi nemzetörségi százados. — Van szerencsém ezennel kézbe szolgáltatni 5 fo­rintot pengő pénzben­, mellyeket a diósdi szőlő-birtokosok utóla­gosan összegyüjtvén, nálam letettek, s a debelb­ácsi szegény el­pusztult határőrvidékiek segedelmezésére fordíttatni kérik. Ezen s már ezelőtt a haza közszükségei fedezésére lefizetett 120 po­ftnyi öszveghez név szerint járultak: Buzantsits József 7 f. Osztoics árvák 5 ft., Schneider Mihály 5 ft. 36 kr., Schneider Juliánna 4 ft. 36 kr., Tranger Benedek 4 ft., Jäger Antal 4 ft., Braun János 4 ft., Roll Dienes 5 ft., Schober Mihály 4 ft., Maurer József 2 ft., Witvindics Jakab 2 ft., Albecker József 4 ft, Bajninszki János 2 ft., Zsidakovitsi Lukács 2 ft., Balezer János 2 ft., Schneider Mátyás 2 ft., Schneider József 1 ft. 12 kr., Fusz Antal 1 ft., Endres Tamás 1 ft., Endres Alajos 1 ft., Balezer József 1 ft., Leisztner József 1 ft., Zsidákovits Terézia 1 ft. *) Poloskára ágyút sütni­ kár, egy kis tiszta levegő és illy büdös férgek magoktól pusztulnak el. A sajtónak európaszertei szabad mozgása már nagyobb marhákat is leejtett lábáról. Ám az augsburgi : „Allgemeine“! Amaz undok s az absolutismus cloncaiban hízott patkány, melly saját hazájában az „augsburgi gemeine­k—vas név alatt ismeretes — miként voltunk vele martins előtt ? Hát csak úgy, mint az avas sajttal *, büzhödt volt az s kukaczos , de mikor censura gazdasszony nem engedett frisebb, egészségesb eledelhez nyúlnunk, telítetlen hírvágyunkat ezzel kell­ csillapítnunk. Most azonban meggyőződhetik kiki, hogy nem csak mi , Páris és Lon­donnal közvetlen összeköttetésben állók, de némelly kortársaink is, ha nem előbb , de bizonyára nem később közlik a legfontosb külhíreket, mint a gemeine. Aztán minő lelkiismeretes hűség s igazságszeretet a legegyszerűbb tények közlésében ! Szerinte az ő „kedves leánja“, kinek egész biographiáját — a­z— asszonynyali viszonyt kivéve — encomiumként adá — Budavárába már be is rukkolt. Képzelhetni már most, mennyi­ hitelt érdemlének azon vidékekrőli hírei, mellyekről azt mondhatja: ki nem hiszi, menjen oda s kérdezze ! Illy gazok kiirtására nem kell egyesület, kis jó­zan ész, és elvesznek saját gazságukban. Vannak kávéházaink, hol martius előtt 4, mondd négy, példányban is járatták, most alig tartanak egyet, s ez az egy is csak régi megszokásból tartatik, vagy a kávésok tudatlanságából a fölszabadult sajtó újabb napi ter­ményeivel. Ezek kedvéért ide iktatunk egy pár híresbb lap neveit: Rheinische Zeitung, Deutsche Oder Zeitung , Deutscher Zuschauer, Berliner Zeitungshalle, s a bécsi: Die Constitution, Der Demokrat, Der Freimüthige, Gerade aus stb. — A szerk.

Next