Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-10-21 / 97. szám
ve, kalauzt vettünk fel. Ez méltó, és 5— akarom hinni — az egész község véleményét tolmácsoló, bószankodással említé az átkos merényt , mellynek már eddig is annyian estek áldozatúl. Útközben említé, hogy határuk 12—14 magot fizet. Hrachovics és Vadócz helységeken át végre esti 8 órakor megérkeztünk Ó-Túrába. Épen nemzetőreink voltak örállásokon. Ti, kik önzéstek átkos, egyszersmind utált és embertelen leplébe burkózva, félrevonultan nézitek e nemzet küzdelmeit, ti láttátok volna csak azon örömet, melly megjelenésünkkor e hű fiúk keblét átvillanyozta: láttátok vólna az örömkényet, melly az ő és mi szemeinkbe akaratlan felszökkent. Lehetetlen, hogy munka nélkül csak egy perczet is veszteglenétek, lehetetlen, hogy — a mi hatalmatokban, de múlhatlan kötelességtekben is áll — e nép lelkesülésére egész tehetségteket ne szenteljétek. Végződni alig akart örömnyilatkozatok után beszálltunk Ózura derék plébánosához, Laczuska József úrhoz, ki Hurbán gyalázatos merényének csaknem áldozatúl esett segédével , Kovalcsik Ignáczczal, fogságban töltvén a rajongó csoportnál néhány napot. Itt találtuk összegyűlve, és a szíves háziúr által megvendégelve, az ott szállásoló nemzetőrök tisztjeit, a helybeli jegyzővel együtt, ki az Ó-Turát kirablott és több helyen fölgyújtott valóságos zsiványcsoport által megkötöztetve hurczoltatott el, és halálra is ítéltetett , de kivégeztetésének reggelig halasztása által különös úton szabadult meg. Nála van Hurbán saját kézirata, aláírva Hurbán és Stúr (par nobile fratrum) , valamint egy bizonyítvány is Szláv nyelven. Mit tartalmaznak ? nem tudom. Épen ez éren várták az előre kitűzött terv szerint Hurbán beütését a Morva széleiről. Harczias lelkesedés ömölte át az egész őrséget, melly ezernél többre mehet csak Ó-Turán. A beütés, azonban elmaradt, hihető, hogy a vitéz és oroszlán bátorságú (!?) Jellachich tüze villanyozta át e rablófőnök idegeit is. Reggelre kelve összegyűltek nemzetőreink. Fölolvasom előttök hazánk ihletett fiának fölhívását, figyeltetem őket égbenyúló kormos falaira és dőledező kéményeire, az átkos lázadás miatt kirabolt Túrának; rendre, egymás testvéries szeretetére szólítom és a tisztek iránti engedelmességre lelkesítem, s azon szent kötelesség teljesíthetésiért büszkélkedhetöknek mondám, mellyre a hazaszeretete mindenkit felszólít. Láttátok volna csak e nemes tüzet, melly a hazaszeretet szent oltárán éled a tiszta kebelben , úgy kiáltottátok volna velem és e kis lelkes sereggel :„Éljen Magyarhon! éljen Kossuth! éljen minden hű fia e hazának!!! Tervben volt akkor — de a terveket nem jó elárulni, tehát nem mondom meg. 11-kén visszatértünk, hozván keblünkben azon tiszta öntudatot, hogy megjelenésünk által léleknyugalmat és lelkesedést eszközöltünk. Nem lehet, nem szabad elhallgatnom egy lelkes példáját a honszerelemnek. Ezen verbói táborban a csak kevéssel ez előtt Gallicziából hazaért ,porosz sereg nevet viselő gyalogezred négy százada is van. Őket, e vidéket fenyegetett vész elöl Körner**) gen. parancsa Leopold várába utasítá, s a Jellachich-féle manifestumot felolvasott tiszteik, bizonyos Carcano olasz és Obradovich horvát születésű egyének, e parancsot minden módon végrehajtani, s őket a Jellachichtól függésre bírni akarák. Ez azonban nem sikerült. E századok lelkesülésén a csel teljesen megtört, mert a manifestum fölololvasása után Tóth nevű derék kapitányuk lemondván, a vitézeket édes hazánk ügyében fölvilágosítá, s ők nyíltan kimondák, és tettleg is tanúsíták a nevezett tisztek iránti bizalmatlanságot, velök sem Leopoldvárba nem menvén, sem az elhirhedett Jellachich parancsa alá magukat nem vetvén; sőt egyenesen kimondván, hogy parancsot csak a közbizalmú kormánybiztos b. Jeszenák János, s közvetlen nemzetöri lelkes őrnagy Simonffi József uraktól fogadnak el, kik is e lelkes századokat a Leopold-várba zárástól fölmentvén, nagy örömükre jelen verbói táborukban meghagyták, hogy óhajtásuk szerint imádott hazájuk és hazánk megmentésére ők is erejöket és vitéz karjaikat szentelhessék. Áldás, a nemzet áldása kisérje e lelkes fiúk tettét, a lemondott Tóth derék kapitányt pedig emelje — mint érdemli — magasb állásra, hogy így e haza iránt tett lelkesült áldozata, mint kedves áldozat, nemzeti váltságunk nagy munkáját előmozdítsa. Álljon végül ismertetés végett egy a hon iránt lelkesült r. cath. papnak szeredi plébános és alsó-semptei kerületi alesperes Szlezák István urnak példája, ki is a hurbáni expeditio alkalmával épen a Túrába jővén, a fölkelt nemzetőrökkel mint lelkesítő tábori pap munkált, bátorságot és tüzet ébresztvén az igaz ügyért és mellett harczolókba. Isten áldja meg az egyeneslelkű és honfi érzelmű alesperes urat az igazgatása alatt levő hason lelkületű igazgatottakkal, nem különben honért lángoló segédét tiszt. Galy Antal urat minél elébb egy jó plébániával, hogy e hon iránti lelkesedése annál több és nagyobb alkalomban mutatkozhassék. — Bogár Zsigmond, ref. lelkész. — Árvából, oct. 13-án Húrban,a Hodzsa és Szúr vezérlete alatt összecsődített rabló csoportnak szándéklott ismétt betöréséről érkezett hírek egész megyénket nagy rémülésbe hozták, melly gonosz merénylet megakadályozására minden lehető intézkedések megtétettek, sőt Szepes megye is megkéretett, hogy két század nemzeti őrsereget hozzánk segítségül küldeni szíveskedjék. A midőn mindezek iránt már a szükséges intézkedések helységenként megtétettek, a miavai táborból futó Bellányi Sámuel, Gömör megyei Ratkó helységéből, Trsztenám,város elöljárói által elfogatván, a megyénkben teljes hatalommal működő kormánybiztos Madocsány Pál úrnak bejelentetett, kitől ismét a rögtönitélő bíróságnak általadatott. E bíróság oet. hó 7-én Árva várában összeülvén, három napi munkálódás után, noha a vádlott nyilván és egyenesen megvallotta, hogy ő Bécsben a pánszláv toborzás alkalmával e csordába beállott, ezzel a vasúton Pisekig indult, itt a csoport számára szekeresek fogadásával bízatott meg, 16-ot valósággal szerzett; továbbá a nyitrai határ szélén a nevezett Húrban, Hodzsa és Szúr alatt a nemzet elleni esküt letette, a miavai, ó-turai, szeniczei gyilkolásokban, rablásokban, gyújtogatásokban, pusztításokban felfegyverzetten cselekvő részt vett, s most onnan állítása szerint szülőföldére szándékozik, irományai és jegyzetei rácz, illyr, svornost gaz ezélú társulatokbani valóságos tagságát kérdésen kivül incsaitették, mindezek ellenére mégis a bíróság egyik tagja *) azon egyszerű oknál, mivel a gonosztévők a morvái határszélen német katonaság által lefegyvereztettek, s azon időtől rá semmi bujtogatási bűn nem bizonyúlna, ezáltal a folytonos üldöztetésnek fonala megszakadván, a rögtönitéletnek helyét nem látta. — Hiába mondatott, hogy Hodzsa et Comp. rablócsorda folytonos üldöztetés alatt van, hogy e megye is e végből minden lehető intézkedéseket megtett, hogy ministerialis rendeletek szerint, e fajta gaznép rögtönitélő bíróságnak által adatni parancsoltak, hogy a hurokra került madárra ezek egy annyira alkalmazhatók, miszerint bennök csak nevének egyenes kitétele hiányzanék, mindezek s többek a vas akaratosságon nem győzedelmeskedhettek, s igy történt, hogy nevezett B. S. a rendes törvényszék által, mivel hűségtelenségi kérdés forogna fenn, el nem ítéltethetett. E szerint ismét kormánybiztosunknak adatott át, ki is őt Selmecz-Bányára, Beniczky Lajos szinte kormánybiztos úrhoz kisértette. — Megjegyzendő, hogy azon nap éjjelén, midőn a vádlott a rögtönítélettel megmenekedett, csakugyan Trsztenám városában mintegy 16 felfegyverzett rablócsoport megjelenvén, az éjjeli őröket elfogva egy ólba bezárta, az ottani legtehetősebb gyűlésost 7 ezer forintig kirabolta. Ezek kézre kerítése iránt rendelések tétettek, s a gazok űzőbe vételének, de még e mai napig hurokra nem kerültek. Urak, kik a penészes beuracraticus schlendriánt inkább kedvelitek , mint az annyira szükséges és igazságos példaadást, tegyetek indítványt, hogy a czifra statariális táblák beszedessenek, mert illy körülmények között valamint Schönbrunban a veres-fekete-sárga színű zászló, úgy megyénkben ezek valóságos satyra! Az újonczokbani megyénkre eső illetőség toborzás utján már kiállíttatott, mihelyt szükséges ruházattal elláttatnak, rendeltetésük helyére el fognak indíttatni. E—K. —Liptó Sz.-Miklós oct. 12-kén. A veszély perczei azok, mellyek e megye tétlenségbe sülyedt fiait fölrázák nyugodt egykedvűségökből. A Hurbán-féle rabló csordának előnyomulása, s ez előnyomulást kürtölő hírek , rémületes alakban terjedőnek. Árvából sürgöny által tudósítanak, miszerint a rablók egy csapata már csak néhány óra járásnyira van megyénktől, úgy, hogy a legelhizottabb is föleszmélve, átlátó, mikép tenni kell végre valamit. A megyei választmány összeült, s erélyes intézkedések tétettek az ellentállásra, s a közelgő veszély lehető elhárítására. Az összes tisztikar nagylelkűseg felajánld magát e megye védelmére, s míg a szükség igénylendi, fegyverben álland; ez alkalommal egyszersmind helyettesítések is történtek. 600 dsida rendeltetett meg megyei költségen, s a fegyverek minden faluban az illető szolgabírák által szedetnek be. így urak! régen kellett volna már ez, s a veszély nem talált volna olly készületlenül bennünket. De ollyanok vagyunk mi, csak akkor sietünk már a tüzet oltani, midőn fejünk fölött ég. Történhető benyomulás esetére legtöbbet várhatunk Rózsahegy mezővárostól, ez középpontja e megyében a lelkesedésnek, s a jó szellemnek. Itt környékünkben igen ferde fogalmakkal bír a nép, de nem csoda, hisz itt élt a szudai pánszláv mozgalmak egyik fanaticus hőse, ki háborítlanul izgatá olly soká , szegény, különben békeszerető népünket, s a legjobb kebleket is megmérgezé v álnok ámításaival. Ujonczokat szép számmal állítottunk már ki, s a toborzás még mindig foly. — Deménfalvi. — Szepesből. Becses kéz közlött velünk egy, épen nem közönség elébe szánt, magánlevelet, melly teljes hitelű tollból eredvén, belőle a következőket írjuk ki, mik egy nem rég közzétett adatot újra megerősítnek. A levél Szepesből érkezett, s odt. 11. íratott. „Messze bár — így a levél, szóról szóra fordítva — az ország nézőpiaczától, mégis politicai életünk e honi hegyek közt nem kevésbbé mozgalmas, s tán még mozgalmasabb: mert a ti életetek a mi életünk is, a ti győzedelmetek kettős gyözedelem ránk nézve, mindnyájunkra nézve kivívja a közös nemzeti szabadságot , és elnyomja egyszersmind a legborzasztóbb barbariest, melly bennünket itt fenyegetett. Kebledet iszonyodás fogja ellepni, mint az enyémet, olvasd. A gallicziai határszéleken levő határvadászok (Gränzjäger) parancsolatot kaptak, a szomszéd gallicziai parasztokat ellenünk feltámasztani, velök betörni, s a nemességet, polgárokat, zsidókat és árendásokat kiirtani. Három zsivány határfalu már kész volt betörni, s megerősödésére még más falukat szólított fel a velük szövetkezésre . emezek nem tanácsolták az átkelést, mert, úgy mondanak ,,a magyarok több idő óta gyakorolják magukat a fegyverfogásban , és a betörők közöl egy sem térne meg; másodszor: mit használna nekik az urak legyilkolása ? hiszen ugyanazt tették Gallicziában is, és most katonai erővel kényszeríttetnek a földet mivelni: uraik lemészárlásának tehát semmi gyümölcsét nem látták.“ A Javorina esett volna tán első áldozatul. Trencsén már egyszer szenvedett egy betörést, Árvába most készült) azért ma indultak ki szepesi nemzetőreink a gallicziai szorosokat megrakni. íme, nem vagyunk tehát kevesbbé érintve a közmozgalom által. A gyorsszekérrel tegnap érkezett híre Latour sorsának minden szívet kimondhatatlan örömmel töltött el. A népek sympathiája ki fogja víni a zsarnokság felett a nemzeti szabadság végdiadalát. Mint a tenger árad és apad, úgy hánykódtunk a jövendő fátyla s az élesztő nap néhány sugárai között. Latour estével, úgy hiszem, a szabadság koczkája szerencsésen van vetve.“ Korai reményed, derék ember! a hydrának kilencz feje van ! De végre csakugyan ■, akadt mind a kilencznek Herculese. Fog talán a mi hydránknak is. — Egyébiránt azt is meg kell említenünk, hogy a fenebbi sorok írója egy, kedélyessége, humanitása és loyalitásánál fogva tisztelt ember. S oda vittétek ti a dolgokat, hogy még a szelíd emberek szive is egy kegyetlen tett felett örömben úszik!! Utójegyzékül még: a szepesi szászokra számolhatunk: szívük magyar, karjok hatalmas. — Marmarosból írják a P. Hírlapnak, miszerint Budfalván a papot meg akarták kötni , és erővel Naszódra vinni; a megyei csendbiztost és esküdtet elkergették. Most statáriális bíróság munkálkodik. A fejetlenség és Urbán ideái mint szélvész terjednek, kivált, u. m. nemes népünk között, s várhatni kitöréseket. Egyébiránt az erdélyi utakat mind elbarikadoztuk. A nagybányai luth. pap, oct. 1-jén Szigeten, a választmány által befogatott, mert oda jöttében Akna-Sugatagon azt mondá, hogy ő Jellachich. embere, hogy 8 Jellachichot vagy emberei közöl szeretne valakit a trónon (?!) stb. mentségéül szolgál, mond a levelező, hogy részeg volt. Mire mi azt kérdjük, valljon nem áll-e itt az : „in vino veritas ?“ — Szigetben oct. 13. Borsára 60 határőrrel Binder kapitányt a fellázadt lakosok védelmére beküldötte Urbán. Eddigelé semmi erőszakoskodást el nem követtek, s miután az értekezés végett hozzájuk küldött megyei tisztek kívánatéra a néppel tudatta a kapitány azt, hogy ha azon vidék a hatörséghez csatoltatnék is, katonát, adót minden lakos egyformán adni köteles leend, a lakosok kezdenek kiábrándulni, s lehet mondani, hogy most már csak a proletarius tömeg tartja a lázadás fáklyáját kezében, mi annál veszélyesebb , mert erőszakoskodásai után élelmet s italt nyervén, aligha fog érvágás nélkül lecsillapulni, s a rész példa hat. A megye bátorságosítására az intézkedések erélyesen folynak, s mihelyt elegendő fegyverre tehetünk szert, az ötvárosi nemzetőrség a jobb érzetűek közremunkálatával képes leend e megyében a rendet helyreállítani, a vagyon és személy biztosságot **) Elöttem így neveztetett, de aligha Knohr parancsnok nem volt a nevezett egyén. B. Zs. *) Neve a Nemzeti újság szerint Czirul József. — A szerk. *) Azóta Sárosban meg is történt. És pedig császári kir. zászló és vezér alatt, elül a császári hadak, megettük a szláv (lengyel) hősnep, hogy gyilkoljon és raboljon — „a közmonarchia és valamennyi nemzetiségek hasonjoga érdekében!“ — A szerk. 435 fentartani, egyébiránt ezen berzenkedések csak víszhangok a Bécsben levő reactio húrjain, s mihelyt a fő csata nyerve leend, a sötétség emberei, kik a zavarokat okozzák, el fognak némulni. — Szöllösi B. .. . • —-M. Vásárhelyről oct. 12-é ről írják a Kol. Híradónak , hogy ott sikerült két vészmadarat hurokra keríteni. Egyik Pap László, ki mint „tribunus plebis“ a helységeknek lázitó parancsokat osztogatott. Másik Zoeller Károly, Latournak álutakon járó futárja. Ez Pestről Gallicziába vette útlevelét. S mégis csupa tévedésből Bécsbe vetődött, hol Latuor különböző helyekre titkos levelekkel látta el. Mint mondja Gallicziában és Urbártnak már átadta a sürgönyöket, most Szebenbe volt menendő. Vigyázatlanságból maga árulta el küldetését, mi Gál Sándornak tudtára esvén, ez derék Kossuth-lovagjaival elcsípte, Sánta százados elé kisértetve, e kérdésre: mi járatban van ? egész naivsággal válaszolá , hogy in privat Angelegenheiten utazik ; azonban polgári öltönye alól egyszerre kisuppan a földre egy csomó hivatalos (?!) levele Latuornak a general-commandohoz. Merényét tovább nem tagadható. Az első a székházban kikötve várja a rögtön ítélő bíróság ítéletét; a második lehető kitörések elkerülése tekintetéből a Kossuth lovagok által a székelyföldre kísértetett. A Pressb. Zeitungban következő czikk olvasható: „Mint gyalázza meg magát ismét a Bauerlefele Theaterzeitung. E lap, a jellemtelenség remeke, e megtestesült következetlenség, melly a Wiener Zeitung után Eitelberger szerkesztése mellett a legmértéktelenebbül és legszemtelenebbül támadta meg Magyarországot, e minden színházi statistát 5 bankó forintért égig magasztaló piszoklap, melly előbbi számaiban Magyarországot sárral dobálta, Jellachichnak tömjénezett és vele kacsintgatott, e jellemtelen firka martius óta harmadizben fordította köpönyegét a szél után, s f. h. 13-ka óta ismét liberálissá és a magyarok barátjává lett. E lap 246. számában egy Czikket közöl illy czím alatt: „Magyarország Austriával szövetkezve,a mellyben e szavak jönek elő: a nép hónapok óta részvétet tanúsít Magyarország iránt“. Kossuth már nem szemtelen ficzkó többé, és a magyarok már nem pártütök, és Bäuerle úr a 4 nap előtt általa istenített horvátokról ellenségesen nyilatkozik. — Hazája javát valóban óhajtó egy becsületes embernek sem szabad i gazságot pénzzel gyámolítani, s valamint Pesten már egyesületek alakúltak, mellyek nemcsak szavakat adtak, hogy a Theaterzeitungra nem fizetnek elő, de azon helyeket is kerülik, hová e lap jár, nálunk is hasonló egyleteknek kellene alakulni, hogy e lap Magyarországból kirekesztessék. Magyar és német lapok minden szerkesztőt kéretnek a haza érdekében e sorok fölvételére.“*) Igazítás. Lapjaink 91. számában Buda városa polgármesteréről az mondatik, miképen a közgyűlésen indítványozó, s indítványa el is fogadtatott, hogy kérdeztessék meg az ideiglenes kormány, valljon ki kell-e csakugyan állítani Budának a rárótt 300 újonczot, miután ő úgy vélekedik, miszerint ez már tán el is maradhatna, mert hiszen a népfölkelésre annak idejében különben is el akartak menni. Erre Micsinyei Antal úr, budavárosi főjegyző, cáfolatul egy hozzánk küldött hosszabb iratban úgy nyilatkozik, miképen a fentebbi állítás hibás felfogáson alapul, mert a polgármester nem azt indítványozá, hanem azt, hogy miután Buda városától egy ministeri rendelet 520, másik pedig 300 ujonczot követel, míg Pest városa, mellynek lakossága köztudomás szerint három-négy anyayi, csak 400-at tartozik állítani, ő ebben tévedést lát, a minthogy az ujonczok tettleges kiállítása némelly előkészületeket a nélkül is igényel, működjék az e végre kiküldött választmány a jövő közgyűlésig, időközben pedig Balázsi tanácsnok tudja meg a haditanácsnál, nem tévedésből-e, vagy milly alapon történt ezen aránytalan kivetés ? Ez volt az indítvány, mi határozattá is vált, s ennek nyomán a nyolcz nappal rá következett közgyűlésen, mind a választmány működéséről, mind Balázsi tanácsnok a maga kiküldetéséről jelentést tettek, s az ujonszállítás tettlegesen megkezdetett.“. . — Adakozások. A debelbácsiak fölsegélésére Steinbach Ferencz közalap, ügyigazgató 20 pgo ftot, Pásztory Károly 2 pgo ftot ajándékoztak. . "— Kedves kötelességemnek ismerem, gróf Csáky Tivadar azon nagylelkűségét hirlapilag kiemelni, miszerint ő a felső zempléni batallion részére, két felszerelt vas ágyút, valamint nagy-mihályi századom részére három puskát, és száz dzsidát volt szíves adni. Én a tisztelt grófot személyesen nem ismerem, következőleg századom nevében hálás köszönetömet hirlapilag teszem. — Subsilván István, n. mihályi nemzetörségi százados. — Van szerencsém ezennel kézbe szolgáltatni 5 forintot pengő pénzben, mellyeket a diósdi szőlő-birtokosok utólagosan összegyüjtvén, nálam letettek, s a debelbácsi szegény elpusztult határőrvidékiek segedelmezésére fordíttatni kérik. Ezen s már ezelőtt a haza közszükségei fedezésére lefizetett 120 poftnyi öszveghez név szerint járultak: Buzantsits József 7 f. Osztoics árvák 5 ft., Schneider Mihály 5 ft. 36 kr., Schneider Juliánna 4 ft. 36 kr., Tranger Benedek 4 ft., Jäger Antal 4 ft., Braun János 4 ft., Roll Dienes 5 ft., Schober Mihály 4 ft., Maurer József 2 ft., Witvindics Jakab 2 ft., Albecker József 4 ft, Bajninszki János 2 ft., Zsidakovitsi Lukács 2 ft., Balezer János 2 ft., Schneider Mátyás 2 ft., Schneider József 1 ft. 12 kr., Fusz Antal 1 ft., Endres Tamás 1 ft., Endres Alajos 1 ft., Balezer József 1 ft., Leisztner József 1 ft., Zsidákovits Terézia 1 ft. *) Poloskára ágyút sütni kár, egy kis tiszta levegő és illy büdös férgek magoktól pusztulnak el. A sajtónak európaszertei szabad mozgása már nagyobb marhákat is leejtett lábáról. Ám az augsburgi : „Allgemeine“! Amaz undok s az absolutismus cloncaiban hízott patkány, melly saját hazájában az „augsburgi gemeinek—vas név alatt ismeretes — miként voltunk vele martins előtt ? Hát csak úgy, mint az avas sajttal *, büzhödt volt az s kukaczos , de mikor censura gazdasszony nem engedett frisebb, egészségesb eledelhez nyúlnunk, telítetlen hírvágyunkat ezzel kell csillapítnunk. Most azonban meggyőződhetik kiki, hogy nem csak mi , Páris és Londonnal közvetlen összeköttetésben állók, de némelly kortársaink is, ha nem előbb , de bizonyára nem később közlik a legfontosb külhíreket, mint a gemeine. Aztán minő lelkiismeretes hűség s igazságszeretet a legegyszerűbb tények közlésében ! Szerinte az ő „kedves leánja“, kinek egész biographiáját — az— asszonynyali viszonyt kivéve — encomiumként adá — Budavárába már be is rukkolt. Képzelhetni már most, mennyi hitelt érdemlének azon vidékekrőli hírei, mellyekről azt mondhatja: ki nem hiszi, menjen oda s kérdezze ! Illy gazok kiirtására nem kell egyesület, kis józan ész, és elvesznek saját gazságukban. Vannak kávéházaink, hol martius előtt 4, mondd négy, példányban is járatták, most alig tartanak egyet, s ez az egy is csak régi megszokásból tartatik, vagy a kávésok tudatlanságából a fölszabadult sajtó újabb napi terményeivel. Ezek kedvéért ide iktatunk egy pár híresbb lap neveit: Rheinische Zeitung, Deutsche Oder Zeitung , Deutscher Zuschauer, Berliner Zeitungshalle, s a bécsi: Die Constitution, Der Demokrat, Der Freimüthige, Gerade aus stb. — A szerk.