Kossuth Népe, 1945. április-június (1. évfolyam, 1-50. szám)

1945-05-04 / 5. szám

é Színház A fasiszta színészek ingatlanait a színész-jóléti intézmények kapják Életrevaló, minden támogatást meg­érdemlő terv született a színészek kö­zött s a színészek szabad szakszerveze­tében. A terv közérdekű kérdéssel fog­lalkozik: mi történjék a fasiszta érzelmű színészek ingatla­naival, házakkal, villákkal, birtokok­kal? Ezeket az ingatlanokat a színész­­hazaárulók úgysem fogják használni többet, hiszen legtöbbje­i éppen az in­gatlantulajdonosok, elmenekültek az or­szágból. Itt áll tehát egy sereg ház és birtok: Kiss Ferenc budai villája és dunántúli földje, Páger Antal háza és telke Budán, a Murát­i— V­a­s­z­a­r­y-házaspár budai bérháza, Szeleczky Zita villája, részint használhatatlanul, részint gazdátlanul, de mindenképpen haszontalanul. Bizo­nyos, hogy ezekre az ingatlanokra va­laki hamarosan szemet vet az elmene­kült fasiszta, színészek hozzátartozói kö­zül s megpróbálja jogtalanul meg­kaparintani. Jogtalanul azért, mert hi­szen ezeket a birtokokat a volt tulajdo­nosok a magyar színészet el­árulásával, náci konjunktúrában szerezték, azt is monda­tnak, szinte háborús nyerészkedéssel, te­hát a mi megítélésünk szerint itt öröklésn­ek, vagy ajándéko­zásnak nincs helye. Így merült fel az az életrevaló terv, hogy ezeket az ingatlanokat a színész­jóléti intéz­ményeknek ke­ll adni, legyen belőlük színész-szanatórium, színész­­üdülő, nyugdíjas színészek háza, legyen belőlük olyan intézmény, amely a ma­gyar színészek javára szolgál. A tervet legközelebb a vasárnap reggel nyolc órára a Művész Színházba összehívott szakszervezeti közgyűlés tárgyalni fog­ja s remélhetőleg napirenden is marad mindaddig, amíg a színészek javára el­dől. Térítsék meg legalább így a fasiszta színészek azt a szörnyű kárt, amit visel­kedésükkel, propagandájukkal kartár­saiknak és hazájuknak okoztak. Meghalt Pacséry László Gyásza van a magyar filmszakmá­nak, 58 éves korában hirtelen meghalt Pacséry László, az ismert filmíró, for­dító és dramaturg. Pacséry László he­tek óta gyengélkedett Budapest ostro­ma előtt, leánya kívánságára, az egyik balatonmenti kis községbe vonult visz­­sza családjával. Itt elveszítette leá­nyát, aki három nap alatt — orvosi se­gítség és gyógyszer nélkül —, torok­gyíkban meghalt. Amikor, visszatért Budapestre, budai lakását romokban találta. A sorozatos csapások felőrölték erejét, ágynak dőlt és ily állapotban érte a szívszélhűdés. Személyével sú­lyos veszteség érte a filmszakmát, amely benne egyik legrégibb, tehetsé­ges, lelkiismeretes és egyik legjobban képzett tagját vesztette el. Pacséry László munkástagja volt a hajdani hí­res Nyugat gárdájának is. Halála álta­lános, mély részvétet keltett. Szombaton megnyílik a Belvárosi Színház ötévi hallgatás után ismét felcsendül szombaton a Belvárosi Színházban a színpadi szó. Moziból ismét színház lett belőle. Bárdos Artúr rendezésében a megnyitó darab Török Sándor „Külö­nös éjszaka“ című játéka lesz, amely arról szól, hogy egy híres író, halottai­ból feltámadva, egy éjszakán visszatér a feleségéhez. A darabot Török Sándor hasonló című regényéből dramatizálta. Az írót a színpadon Tímár József játsz­­sza, a női főszereplő Bulla Elma. MAI SZÍNHÁZI MŰSOR Operaház: Verdi: Requiem (4). — Nemzeti Színház (a Magyar Színházban): Bánk bán (%5). — Nemzeti Kamara: Karnyóné (%5). — Művész Színház: Három Molnár-egyfelvonásos (%5). — Szabad Színház: Géprombolók (5). — Fővárosi Operett: Csárdáskirálynő (%5). — Pódium: Szájkosár nélkül (%&). — Medgyaszay Színpad: yilliU rwMláar­m. *­ 1045. május 4. á­r Órát... Aranyat... Ékszert... Pillanatkép a „néptőzsdéről" Úgy áll ott a sarkon, mintha éppen csak sütkérezne. Áll és vár. Felette minden gyanúnak, könnyedén. Majd váratlanul működni kezd és e pilla­natban az óvatlan sietőt valami szi­szegő susogás csapja oldalba: — Órát!... aranyat!... ékszert!... dollárt!... fontot veszek! Ő sziszeg, — a sütkérező. Pon­tosabban, ő és társai, akik nem tudni honnan, ellepték a Newyork-kávéház környékét. Vesznek, adnak és — be­csapnak. A „legmagasabb ár“ jelszava alatt, iparigazolvány nélkül. — Van aranya? Nézze, én adok ma­gának a legtöbbet. — Mennyi az a legtöbb? — Adok 125-öt a tizennégyesért. (Nyájas olvasó, a 125, az pengő, a ti­­zennégyes, az karát, természetesen grammonként.) — Kevés! — Hogy-hogy kevés? Talán 200-at akar? — s úgy tesz, mint akit megbán­tottak. — A tőzsdén 175-tel vették. — Akkor menjen oda! Itt a „népbör­zén“ mi csináljuk az árakat. Süket do­log a tőzsdét emlegetni — horkan és Még mindig a romok alatt fekszik Gulácsy Irén, a kiváló magyar írónő­nek, számos nagy történelmi regé­nyünk írójának holtteste. A Vitéz­utcai ház, amelyben lakott, az ostrom alatt teljesen összeomlott a Margit­­rakparton végigvonuló náci-nyilas lő­szervonat felrobbanása következtében. Gulácsy Irén jó történelmi érzékkel, finom magyar ösztönnel mindvégig a német veszedelmet hirdette írásaiban, mintha megérezte volna szegény, hogy ő maga is ennek a pusztító európai erő­nek lesz az áldozata.* Vérmérgezésben meghalt Várady Ili, a régi operettszínpad ismert alakja, az egykori híres tenniszbajnoknő, Vá­rady Aranka testvére. A felső ajkán pattanást kapott, a seb elmérgesedett s a vérmérgezés nyolc nap alatt vég­zett Várady Ilivel, akit ismert és sze­retett kedves egyéniségéért, kitűnő hu­moráért a városnak úgyszólván egész társadalma. ' * * „Megy" a moziknak — mondja a közönség. De csak a közönség, mert a moziigazgató mást mond. Szerinte: „nem megy!“ Nem, mert van 20% vigalmi-, 15% forgalmi-, 5% repülő­alap, 8% középület-újjáépítési, 15% Nemzeti Segély-adó és adóféleség. Valóban, ha ezt összeadjuk, pontosan kijön a 63 százalék, mely nyakon csapja a bruttót. De nincs vége még, mert ugyebár­­ van filmkölcsöndíj, a Bétá­­ban 45%, plusz minimalizált alkalma­zotti fizetés, plusz közmunkaváltság, plusz családi pótlék, plusz OTI, MABI, üzemi kellék, villany, vetítőszén, seprő, rongy .. . Elég! Tény ezzel szemben, hogy körmenetnyi tömeg is van a jegy­pénztárak előtt. Ejnye, ejnye! Várjon melyiket sajnáljuk? .. . A tavaszi könyvpiac egyik első por­tékája Góth Sándor Moliére-életrajza lesz. A kiváló, nagy kultúrájú színész hosszú éveket szentelt a Moliére-kuta­­tásnak s ma egyik legalaposabb isme­rője a francia vígjáték mesterének. Az életrajzot Góth Sándor napló formában írta meg. A könyv a napokban meg­lepőte­n egész belekékül. Látszik, a „tőzsdét“ igen zokon veszi. — Mit ad a fazonért? — Ali, hogy fazon...? — A lánc például. A tőzsdén ugyanis... — Nézze — s most már nagyon dü­hös —, ad vagy nem ad. Ha igen, ak­kor gyerünk, apuskám, ha nem, akkor „almás“ az ügy! — ezzel otthagy, mint akit halálra sértettek. De szünet nincs. A konkurrencia éber és máris sodródik. Egy aranyóra cserél gazdát és a be­szédből kiveszem, hogy az üzletfél őt találja a legtöbbet ígérőnek. Lám, mégiscsak „jó ember“. S mert diszkrét is, a kapu alatt fizet. Belső zse­béből virítanak a százaskötegek. Ennyi történik csupán a „néptőzs­dén“ néhány pillanat alatt. Már amennyit én észrevettem. Mert nem jámbor tavacska a pesti „mélyvíznek“ ez a halászterülete. S nem „pióca“-mentes. A „jó ember“ közben új frontot vesz és tovább „sütkérezik“... A pesti utca lohol, de egyetlen parányi rendőrt nem hoz magával az ár. Pedig aranyat érne!... ( A Pódium­­ba látogatott el először a rádió riportere, színházaink közül. A színház vidám műsorából: Fellegi Teri és Komlós Vilmos egy-egy magán­száma, Feleki Kamil és Rátonyi Róbert párosjelenete és „Előjáték a pódium­hoz“ címmel egy kabaréegyveleg, melyben a társulat minden tagja szó­hoz jut, került viaszlemezre. Ezzel hosszú idő után újra megkezdi sétáját a magyar rádió­színházaink között. * A „Latabár-hármas“ — a fiúk és az apa — új ötletével „mutatkozik be“ a Latabár-család a közönségnek Áldozó­csütörtök délelőttjén az Operettszín­házban. A matiné érdekessége, hogy a műsort a Latabárok rendezik, írják és játsszák egy végiében, három órán keresztül, Honthy Hanna, Fényes Aliz, Rátkay Márton és Rátonyi Róbert közreműködésével.* „Végre egészséges kapcsolatot aka­runk teremteni a szabad magyar sajtó és a filmszakma között — e nemes elhatározás megteremtésének jegyében rendezi meg első sajtófogadását péntek délután a Magyar Filmalkalmazottak Szabad Szakszervezete. Új hang, friss hang és szépen szól. S még szebben szól, ha hozzá­tesszük, hogy a szabad magyar sajtó is hőn óhajtja ugyanezt. Gyermekelőadás a Fővárosi Operett­ben. Szombaton d. e. 11-kor megismét­lik a „Hamupipőkét“ a pesti gy­rmek­­világ örömére. Rádióműsor — Péntek — Budapest I. 549.5 m. 12.00: Harangszó, hírek. — 12.15: Hang­lemezek. — 12.35: Idszerű tanácsadó. — 12.50: Hanglemezek. — 13.45: Rendeletek ismertetése. — 14.00: Hírek. — 16.00: Hanglemezműsor. — 16.10: Az orosz nyelv tanulásáról. — 16.15: Egyveleg Chopin műveiből. Marek Weber zenekara. Hang­lemez. — 16.25: „Az elnyomatás éveinek költői.“ Radnóti Miklós verseiből. Beve­zetőt mond Tolnai Gábor, Ascher Oszkár szavai. — 16.40: Tátrai Vilmos hegedül, zongorán kíséri Petri Endre. — 17.00: Hí­rek. — 17.15: Szakszervezeti tanácsadó. Kossa István előadása. — 17.40: Hangle­mezek. — 18.00: Hírek. — 18.15: Föld­műves-műsor. Nagy Imre földművelés­­ügyi miniszter beszél. — 18.30: Az új gazdák tanácsadója. — 19.00: Hírek. — 19.15: A budapesti közművek helyzete. Előadás. — 19.25: Kenedy—Szemere zon­gorakettős. — A Magyar Filmalkalmazottak Szabad Szakszervezete felkéri a moziüzemvezetőket, helyettes üzemvezetőket és a mozik alkal­mazottait, hogy kedden, május 8-án reggel 1í 9 órakor a szakszervonat helyiségében je­• moil Mekn—tilj ■tegslskl- Szabadrablás volt az elmúlt héten a labdarúgó­sportban. Ez azt jelentette, hogy a Szövetség a nyolc munkáscsapat védett­sége mellett megengedte, hogy a többi egyesületből az egyheti időtartam alatt a játékosok bármelyik más egyesületbe azonnal igazolhatók legyenek. Hiába vigyáztak az edzők, intézők, hiába óvták a csapatot más egyesületek vezetőitől és idegenektől, a játékosok nagy része mégis csak kapott ajánlatot, hogy hagy­ja el régi egyesületét és új színekért küzdjön a meginduló háromhónapos bajnokságban. Voltak játékosok, akik­nek pénzt, élelmiszert és voltak, akik­nek kitűnő állást vagy hivatali előlép­tetést ígértek, ha hajlandók aláírni az igazolási ívet Ez az egyheti szabadrablás egyik­másik nagymúltú egyesületünket meg­gyengítette. A legtöbb egyesületi vezető előtt még mindig nem alakulhatott ki az a csapat, amellyel elindulhat a vasárnap kezdődő bajnokságban. A fel­­szerelési gondok mellé olyan mérték­ben, mint soha, előtérbe jöttek a csa­patösszeállítási gondok. Most, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség kijelölte azt a tizenkét csa­patot, amely az első osztályban indul a bajnokságért, a vezetők azt mondják , nem főnyeremény ma az első osz­tályban játszani. Az új bajnokság csak három hónapig tart és ennek befeje­zése után a négy utolsó helyezett ki­esik. Nehéz a mai helyzetben meg­jósolni, hogy a sok megtépázott csapat közül melyek kerülnek a tabella végére. Bármelyik egyesület könnyen lehet a sereghajtók között és a kiesés veszélye fennáll minden nagy csapat részére. Könnyű lesz kiesni, de könnyű lesz feljutni is. Ősszel ugyanis tizenhat csapat indul majd az 1945—46. évi baj­nokságban. A másodosztály három­hónapos küzdelme után tehát nyolc csapat kerül majd fel az első osztályba. Egy valamennyire is felkészült­ volt NB csapatnak, az aránylag gyenge másodosztályú mezőnyben, simán kell nyernie a bajnokságot Megindul tehát a küzdelem a bajnoki pontokért és talán még sohasem volt olyan nehéz megjósolni, kik lesznek az elsők és kik lesznek az utolsók között Füleky József. A Ferencváros Schaffer és Berkesi után Szabó Pált választotta és szerződtette edzőnek. A népszerű „Pak­si“ a 33-as FC közép­csatára volt hosszú ideig, majd az Elek­tromos színeiben küzdött, ahol játéká­val nagyban hozzájárult annak idején ahhoz, hogy az Elektromos az első li­gába került. Mikor abbahagyta a játé­kot, az Elektromos ifjúsági, a Ganz, majd a Szövetség edzője lett. Mindhá­­ro­m­­helyen eredményes nevelési mun­kásságot fejtett ki és nagyon sok jó játékos került ki a keze alól. A Ferencvárosba került Kubala ugyancsak az ő neveltje. Az új edző működése elé a legnagyobb remények­kel tekint a Ferencváros vezetősége és szurkológárdája. A játékosok pedig, mikor felvetődött az új edző kérdése, egyhangúlag mellette foglaltak állást. Az Elektromos megóvta a Labdarúgó Szövetség határozatát, amellyel a má­sodosztályú egyesületek közé sorolták. Egyébként az elmúlt héten tartották a közgyűlésüket, ahol megválasztották az új vezetőséget, a nevüket pedig Elek­tromos Munkás Testedző Egyesület névre változtatták. A legnagyobb fővá­rosi üzemi munkásegyesület díszelnök­ké: Vas Zoltánt, Jámbor Alajost és Pintér Bélát, ügyvezetővé pedig Füleky Józsefet választotta. Dobler Antal Károly testnevelési ta­nár kerül, mint hírlik, a Testnevelési Főiskola igazgatói székébe. A kiváló szakember a felszabadítás után a sport­élet feltámasztásában is tevékenyen közreműködött s a Szociáldemokrata Párt nevelési szakosztályában is mint annak ügyvezető elnöke értékes mun­kát fejt ki. Megindul a tenniszélet. A Park Klub Stefánia-úti pályáján az élgárda tag­jai (Asbóth, Körmöczy) máris elkezd­ték az edzést, készülnek a BISAC sport­telepének pályái is, valamint a Thö­­köst­ úti Unió-pályák.

Next