Kossuth Népe, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 51-126. szám)

1945-07-01 / 51. szám

4 „VIHAROS ALKONYAT" Leonid Rachmanov szí műve a Nemzeti Kamaraszínházban Illetetlenül hagyhatja-e a forradalom az elvonult tudóst? A szél, amely át­­■ járja munkások, matrózok, katonák, egy nép lelkét, nem zilálj­a-e szét, nem forgatja-e föl, nem semfzmisíti-e meg a gerebek, mikroszkópok, jegyzetek csön­des, mélyvízi világát? Elzárkózhatik-e a tudomány embere döntő politikai vál­tozások elől, mondván: kérem, engem nem érint, laboratóriumom küszöbe ti­los terület határa, az én köreim meg­­zavarhatatlanok? Leonid Rachmanov, a fiatal orosz író, a Vszevolod Ivánovokra, Pilnjákokra, Oljcsákra következő újabb, tehát a for­radalomhoz időben közelebb eső orosz írónemzedék tagja, egész színművel fe­lel e kérdésekre. S erősen, de tiszte­letreméltó tárgyilagossággal azt mond­ja: nem! Nem. Ha a forradalomnak szellemi a gyökérzete, nem pusztán ha­talmi, a szellemi ember nem maradhat ki belőle. Mert a forradalom nemcsak a történelem alkatrésze, hanem az egyéb­­­ni emberi életé is. Áthatja az élet szö­vevényeit, a társadalom rendjét csak­úgy, mint egy tudós dolgozószobáját. Polezsájev professzort — a darab hő­sét — élete alkonyán éri utol a tisztító vihar, az orosz forradalom. A növények életével foglalkozik, bátran mondhatná hát, hogy csak a természethez van köze: rostokhoz, klorofilhoz, levelek erezeté­hez, de az államhoz nincs. S ő mégis vállalja a harcot. Kiáll egy értetlen vi­lággal szemben, mert nemcsak politi­kai, de természeti igazságot is érez az új eszmékben. Azt érzi, hogy ezek ép­­oly társadalmi igazságok, mint a fák életében a növekedés, s a szaporodás- kiáll és győz. Élete viharos alkonyán megtalálja az utat, amely a termékeny tudományos munkához vezet. Rachmanov színműve nem túlheví­tett irány­darab. Nem testetlen eszmék lobognak benne, hanem emberek élnek falai között, polgárok, akik egyszerű szavakat mondanak: kenyér, könyv, béke, szeretet, munka. Az író stílusa egyszerű s ez az egyszerűség teszi mű­vét oly vonzóan tárgyilagossá. Igaz, figurái jellemi fejlődését külső esemé­nyek mögé rejti s így inkább az ese­mények alakítják emberei sorsát, mint emberei jelleme az eseményeket. De a háttér elvégre a forradalom s a forra­dalom erői, a forradalmat alakító em­berek e színfalakon túl élnek. Ez itt csak egy tudós egyszerű famíliája s az író szándéka csupán az, hogy rajta mérje az idők történelmi változását. S ez tökéletesen sikerül is neki. Kevés olyan dráma van, amely mögött a néző oly eleven erővel érezné a közelmúlt történelmét, mint ez. A „Viharos alkonyat“ Háy Gyula ki­tűnő fordításában s egy fiatal rendező, Gellért Endre meglepően pontos, ötle­tes rendezésében került a Nemzeti Ka­maraszínház színpadára. A tudóst Ma­jor Tamás játssza kemény ábrázoló erő­vel. Egy kedves, lompos öreg profesz­­szort állít a színpadra hiteles emberi mivoltában. Az, amit Major minden alakításában érezni lehet, most sem hiányzik: emberei mindig egy fokkal magasabb hőmérsékletűek, mint ami normális. Ennek a Polezsájevnek is hő­emelkedése van: harminchét-öt. Ez a többlet, úgy létszik, Major színészi egyéniségében rejlik. Kitűnő Rajczi Lajos forradalmár, talpig férfi diákja — ez a színész minden szerepében ész­revehetően növekszik — és Ungvári László jellegzetes, sok finom árnyalat­tal megrajzolt tanársegédje. Ladomer­­s­zky Margit professzornéjában némi elfogódottság érződik s ez megakadá­lyozza ezt a jó színésznőt abban, hogy teljes egyéniségét kibontsa. Rokonszen­­ves színfolt Peti Sándor epizódja s a kisebb szerepük közül dicséret jár Bánki Zsuzsának és Gábor Miklósnak A „Viharos alkonyat“-ot a csütörtöki díszelőadás közönsége szeretettel fo­gadta. _______ M­ mai színházi műsor Operaház: Denevér (5) — Nemzeti Színház (a Magyar Színház épületében): Tiszazug (6) — Nemzeti Kamara: Viharos alkonyat (6) — Víg­színház: Éjjeli menedékhely (%6) — Belvárosi Színház: Különös éjszaka (V 72 és %6) — Mű­vész Színház: A nagy út (%3 és %6) — Szabad Színház: A furfangos özvegy (%3 és 6) — Fővárosi Operett: Maya (2 és %6) — Pódium: Balra áll (­&4 és 6) — Medgyaszay Színpad: Megsértették a minisztériumot (3 és 8) — Irodalmi Variété: Megnyitó műsor (%5) — Új Színház: Pitypalatty (%6) — Fővárosi Nagy­Misklu: Júliusi nagy műsor­ (%1 és 6) — Sport- WMiak MarmUtli VUlámrarú (6). 1*4 Kossuth Népe A boldog hírt én is ol­vastam. Izgatott lettem, lázas és túlfűtött, mint egy gyerek, karácsony előtt. A napokat számol­tam, az órákat. Lakásom is itt van a parton, ahol a földalatti folyik. Nekem ő —■ szándékosan mon­dom: ő — nem is közle­kedés, hanem líra. Ro­mantika. Játékkocsijainak nagyzoló dübörgése a vi­lágváros zaja. Amikor ki­kapcsolták a villanyt, a gázt, a rádiót, a telefont, postát, újságot, ez a szél­ütés, a bénulás lassú ter­jedése volt. De amikor megállt a földalatti, ab­ban a pillanatban a város holtan nyúlt el a nappali és éjszakai Csöndben: vége, fűst, mondtam exi­­liumom űzött magányá­ban, amely szintén itt volt, a földalatti közelé­ben. Borzalmas volt ez a csend innen a föld mé­lyéről. A katarzis pokoli zajgásában is csak ezt figyeltem, mint az orvos, aki a süllyedő hajó si­koltozásában egy elnyug­­vó szív fölé hajol. Szte­toszkópom az egyik meg­álló volt, tükröm a sa­ját meghajszolt sorsom. A katalepszis csöndje bo­rult mindkettőnkre, fe­lettünk, mint gyászlobogó, a halódó világ. De a ka­talepszis végetért. Nem tudom, mi élesztett fel? Egy kiáltás bentről, a kedvesem mosolya, vagy FÖLDALATTI az anyám könnye? Ro­­vancsoltam tagjaimat, ér­zéseimet, céljaimat és il­lataimat, házakat, utcá­kat, napot, holdat, embe­reket és pondrókat, az egész megmaradt világot — és valami nem volt rendben. Valami hiány­zott. A bedőlt hidak, a le­­skalpolt Vár, a foghíjas utcák messinai döbbene­tén túl hiányzott valami, amit a testemen keres­tem, a bőrömön, a pulzu­saim alatt. A fülem vette észre a hiányt. A meg­éledő város zajából hiány­zott a földalatti robaj­­lása, a kakofón lárma át­­szőt vezérmotívuma. Hi­szen vizuálisan nem hi­ányzott semmi, a kép sértetlennek látszott, az alagút megvolt, de úgy nyúlt el némán a város alatt, mint egy végtelen tömegsír. Naponta eljártam mel­lette. Halkan léptem, ke­gyelettel és figyelemmel. Sirattam csendjét. Aztán megjelent a hír. Megjön ő is, mint a többiek, Au­­schwitzből és Mauthau­­senből. Szombaton már lestem rá. Apró jelzések hangzottak a mélyből, mint az elsüllyedt búvár­hajók matrózainak élet­jelei. Vasárnap kora reg­gel már odaálltam pe­riszkópja, a megálló vas­oszlopa mellé. Egyszerre meghallottam az első neszt. Mint a beütést a zenekarban. A neszből zaj lett, a zajból robaj, a ro­bajból dübörgés, a dübör­gésből zene... harsány, megrázó, szívb­emarkoló szimfónia. Lerohantam a mélybe, hogy megöleljem a beérkező kocsit. Akkor láttam, hogy nem vagyok egyedül. Emberek álltak mellettem, akiknek sem­mi sürgős dolguk nem volt, nem siettek és nem volt úticéljuk: várták a földalattit. Nem is tudom, volt-e jegy a kezükben. De az bizonyos: a sze­mükben könny volt. Ha nem, én akkor is úgy lát­tam, mert az én szemem könnyes volt. Ez líra? Tudom. És tudom azt is, hogy a sebhelyes síneket nem sóhajjal tapasztották be, a motort nem az ihlet hajtja. De én nem va­gyok közgazda. Költő va­gyok,­­ és a munkás ve­rejtékét is víziókra vál­tom. Holnaptól kezdve ki­járok a Dunapartra és le­sem a hidakat. Én tudom, hogy egy napon kiemelik vízbefordult fejüket és újra összfogják eleresz­tett karjukat. Kijárok minden nap, hogy le ne késsem ezt a mindennél döbbenetesebben szép pil­lanatot. Gyalog megyek, ha tehetem és ha sietek — földalattin. Tehetem! Boros Elemér Rátkay Vera, aki nemrégiben aratott nagy sikert önálló zongoraestjével, most a rádió hallgatóságának mutatkozik be. Hétfőn délután játszik. Műsorán fran­cia, orosz, spanyol szerzők művei mel­lett, a magyar közönség először hall­hatja rádión Liszt Ferenc: „Petőfi szel­leméhez" írt zenekölteményét, amely a halhatatlan magyar mester nagybecsű „Arcképcsarnok“ című zenei képsoro­zatának igen ritka előadási darabja. A legszebb álmait váltja valóra, Asz­­szonyom, egyetlen tubus Harmadth B. krém. Bizarr próbát hozott a Márkus Park­színház együttesének a pénteki esőzés. A színpadon festettek, a próbázó szí­nészeknek egyéb helyiség után kellett nézni. Feleki Kami­, aki a táncokat ta­nítja be, felajánlotta tánciskoláját, aho­vá a teljes szereplő együttes és a 20 tagú zenekar nyomban fel is vonult. Megkezdődött a próba, kisvártatva ki­derült azonban, hogy a terem kicsiny Szárnyalt az ének, harsogott a muzsika, rezonált az egész ház, Felekiék ku­tyája pedig — a Bobby, — szívből vo­nított mindehhez, a lakók viszont az ablak előtt, a folyosón végig helyez­kedtek el, nem kis mulatsággal fogadva a nagy mulatságot. Így lett váratlanul nyilvános főpróbája a „Vannak még férfiak“-nak, zajos sikerrel. ** Újabb jubileum felé közeledik a Nép­varieté Villámrevüje. A nagysi­kerű műsor rövidesen eléri az 50. elő­adást. A látványos műsort az igazgatóság­ friss világszámokkal fűszerezte, érthető hát, hogy naponta telt nézőtér tapsol neki. Az előadást pankrációs viadalok egészítik ki, amelyre a Villámrevü jegye érvényes. T1"' Kivételesen nem tart szünnapot hét­főn a Művész Színház. A nagy sikerre való tekintettel tehát a „Nagy út“ hét­főn is színre kerül.­ A szovjet színházról beszél a Magyar- Szovjet Művelődési Társaság első nyilvá­nos előadásán, hétfőn délután 6 órakor a Magyar Színházban Hont Ferenc. A be­vezetőt Heltai Jenő mondja. M­e Itt az új Zerkovitz-szám, egy valcer. Címe: „Elmúlik a nyár“. Honthy Hanna énekli majd a „Rántottcsirké­ -ben!... Hogy sajtóhiba?... Szó sincs róla, ez így van! A poétikus sorokat Honthy igenis a „Rántottcsirké -ben énekli. Ez ugyanis a címe a Sportcsarnok nagy­szabású júliusi revüjének: „Rántott­csirke“, csillogó sztáregyüttessel, — de uborkasaláta nélkül. Nyilván szerény­ségből. ** Lesz azonban: „Mákos tészta" is. Ezt Nádasi László és Márkus Alfréd „gyúr­ták“ — hogy stílusban maradjunk. Te­rítékre kerül az Új Színház következő műsorán. Szervírozza: Dénes György úgy is mint rendező, Misoga László, Lugosi György, Verebes Károly, Sar­­kadi Aladár, a hölgyszereplők közül ez­­ideig Szántó Klári és Vay Ilus neve biztos. _______ „A VIDÁM FICKÓ“ „A vidám fickó“ bizony nem pelyhes legényke már, felette eljárt az idő. De okos, hogy bemutatták, mert tanulságos. Új színt, új rést mutat, me­lyen át a burleszk területére kalandoz­hat szemünk, bizonyságául annak, hogy a szovjet filmgyártás itt is lelt egyéni ízeket, sajátost, sajátosan kifejezve. A mese két ujjunk között elfér: a pász­torlegény, a tehetsége és az ő kis ti­lin­kója elindul a hegyekből és meg sem áll Moszkváig- Amikor mégis megpi­hennek, a mulatságért teszik. Mulat­tatnak, nem csupán kificamodott hely­­zetekkkel, hanem ötletekkel is. Egy­­egy gag nemcsak jól és időben rob­ban, hanem a szatíra fényeit is szik­rázza. Hogy mindez nem egészen up to date, hogy a zenekar fáradtan szól, er­ről csak az idő tehet. A „M­agyar rapszódia“ karmester-paródiája azonban még vele is versenyt fut. A főszereplő Leonid Utyoszov, a száraz humor barátja. A rendezést Alexandrov jegyzi. (Scala.) (Tbó) Szépség! Limu! MOZI Ady: Inkognito (francia) V. Francon, G. Morlay, B. Popescu. 2, 4, 6 — Bethlen: Tarzan és fia (amer.) Johnny Weismüller: y24, i/26, y.8, szomb., v. és v. 1&12 is — Capital: Kutuzov (orosz) 3, 5, 7, v. és v. 1 is — Corso: A Heardy-fiút szeretik a lányok (amer.) Mickey Rooney, Judy Garland, Stan és Pan, a műked­velő boxbajnokok. 2, 4. 6, szomb., v. és v. 11 is — Corvin: Asszonylázadás (amer.) Marlene Diet­­rich és fényes kísérő műsor. 3, 5. 7, v. és ü. 11 is — Décsi: Sanghaj express (amer.) Marlene Dietrich, Clive Brook, Hacsek és Sajó. 3, 5. 7, szomb., v. és ü. 1 is — Fórum: Bagdadi tolvaj (amer.) Conrad Veldt. Az első amerikai híradó: 2, 4, 6, v. és ü.­­12 is — Híradó: A maideneki haláltábor Kádár Kató, Orosz film­híradó, A molnár, a fia és a szamár, Magyar híradó. Előadások 9-től este 10-ig folytatólagosan — Kamara: Három kis ördög (amer.) Deane Durbin. y212, 2, 4, 6 — Lloyd: Hét tenger ördöge Errol Flynn és Brenda Marsh. Előadások min­den nap 3, 5, 7 — Falace: Honolulu (amer.) Eleanor Powel. 11, 1, 3, 5, 7 — Scala: A vi­dám fickó (orosz jazz-film). y2 3, y,5, 1/17, v. és y 1212 is — Szabadság: Szakadék felett (fran­cia) Francis Rosey, Orosz híradó, 3, 5, 7, v. és a. 1212 is — Uránia: 217-es deportál! (orosz) Jilana Kuzmina, fele­ítő, stb. 1945 július 1. Tennisz Négy döntőt játszottak a postások versenyén pénteken délután, hármat a nyílt számokban, egyet a fiú egyesben. A nyílt férfi egyes döntőjében Asbóth lelépte Szigetit, a női egyes döntőjét Körmöczy Zsuzsi nyerte dr. Fejér el­len. A két fiatal versenyző izgalmas mérkőzést játszott, Körmöczy biztosabb ütéseivel nyert 7:5, 7:5 arányban. Pom­pás mérkőzés volt a férfi páros döntője, ebben az Asbóth—Tornyai kettős verte a Szigeti—Frigyessy-párt. Váry is bekapcsolódik a pankrációs küzdelmekbe A 110 kilós magyar bajnok, aki most jött haza román, görög és törökországi túrájáról, ma Stefanoviccsal részt vesz a küzdelmekben. Kamarás Tasnádyval, Pirock Pilissel csap össze. A Villámrevü esténként 6 órakor kezdődik, a pankrá­­cióra negyed 8-kor kerül sor a Sport­­csarnokban. it Két meglepetés: az MTK legyőzte a Csepelt, a B. Barátság a Vasast! Péter-Pál napján bajnoki fordulót játszottak labdarúgóink. „Szürke“ for­dulónak ígérkezett, de a futball „örök bizonytalansága“ ezúttal is jelentkezett, két hatalmas meglepetéssel! Az elparen­­tált MTK Füstös két góljával, de nem utolsósorban a kék-fehér védelem hő­sies ellenállásával, győzelmet aratott a Csepel­ együttese felett, még­hozzá a csepeliek otthonában! Még nagyobb meglepetésnek számít a Budai Barátság győzelme a Vasas felett. Az újpestiek elleni mérkőzésektől fáradt Vasas­együttes nagyon vérszegényen játszott, a budai fiatalok viszont lelkesen harcol­tak és az utolsó percben Rósa lövésétől szerzett szerencsés góllal (ebben Nagy I., a Vasas fedezete is „benne“ volt) meg­nyerték a mérkőzést. Az ÚJTE éppen­­hogy legyőzte az EMTK-t, az első fél­időben, a tizenegyedik percben Suhar lövésétől szerzett góllal. (A csepeliek veresége révén viszont most már három ponttal vezetnek a tabellán az újpes­tiek!) Pompás napjuk volt a fradi-csa­­tároknak: 11 gólt lőttek Gyurisnak, a Ganz kapusának hálójába, ebből Kubala egymaga ötöt lőtt. A Kispest is fölénye­sen végzett a MÁVAG-gal, pedig ere­jükkel inkább a vasárnapi mérkőzésre takarékoskodtak a kispesti csatárok. (Az UTE lesz a vasárnapi ellenfelük!) A forduló hatodik mérkőzését csütörtökön játszották, ezen a 7. MaDISz fölénye­sen verte az NSC-t Részletes eredmények: MTK—Csepel 2:0 (1:0), B. Barátság—Vasas 1 :0 (0 : 0), UTE—EMTK 1:0 (1:0), FTC— Ganz 11:0 (2:0), Kispest—MÁ­VAG 5:0 (3:0), Z. MaDISz—NSC 4:0 (2:0). Az MTK—FTC örökderby visszavágó és a Kispest—UTE mérkőzés két nagy­­jelentőségű találkozója a vasárnapi fut­­ball-fordulónak. A ferencvárosiak a 0:1-ért akarnak visszavágni, úgy érez­zük, hogy ez sikerülni is fog. Az FTC- pályán a T­­örökderby előtt rendezik az MTK atlétikai versenyét. Megérkezett jugoszláv-bulgár útjáról Keresztes Tibor, az NSB kiküldöttje. Eredményes tárgyalások alapján bizto­sítottnak látszik az augusztusi Országos Sportnapokon jugoszláv és bolgár ver­senyzők részvétele. Jugoszláviából atlé­ták, úszók, vízipólózók, evezősök és ko­sárlabdázók, Bulgáriából kerékpárosok, kosárlabdázók és atléták meghívására fog sor kerülni. Vasárnapi sportműsor Futball: Kispest—UTE (Kispest, 6), MTK—FTC (Üllői-út, 6), Vasas—NSC (Latorca-utca, 6), EMTK—Csepel (Ady Endre-utca, fél 6), Ganz—B. Barátság (Kőbányai-út, 6) Atlétika: az MTK-versenyen (Üllői­­út, fél 4), MTK—EMTK ifj. párosver­seny (népligeti diákstadion 10). Kézilabda, férfimérkőzések: Millená­ris-pálya: MTK—BTK (9), NTE—MTE XIII. (fél 11), VII. ker. M­DISz—Buda­vári Barátság (12). A többi mér­kő­ések: FTC—Fér. Barátság. (FTC-pálya 10) Ca. MTK—WM. KaSE (Cser?s nő '"*FC —Testvériség (PFA.C ), fél ]0' r ■ -„­ Barátság—Budai Barátság (. ut, 9), BTC—­Újpesti MaDISz (Erzsébet­­kir.­út, fél 10).

Next