Kossuth Népe, 1945. október-december (1. évfolyam, 127-196. szám)

1945-10-02 / 127. szám

London: 9f agyarországon demokratikusabb a légkör, mint a tököl keletenrópal államkan Bravó Városháza (F. F.) A demokrácia kiépítése csak úgy sikerülhet, ha az építő- szándékú sajtó szabadon bírál­hatja a közéletet, és ha azok, akik a közéletet irányítják: a komoly, közérdekű hozzászólást szívesen veszik és meghallgat­ják. Ügy érezzük, ez: kialakult közvélemény és igazság. Azért szögeztük le ^azt a meghatáro­zást, hogy „építőszándékú", mert az a kritika és hozzászólás, amely tudva azt, hogy lehetetlent köve­tel és csak l’art pour l’art hec- celödik: valóban a reakciót szol­gálja. A jószándék keretén belül viszont elengedhetetlen, hogy a sajtó szabadon nyilvánítson vé­leményt. A fasizmus nem törte a kritikát. Ha egy jobboldali po­litikus azt mondta a parlament­ben, hogy a miniszternek kor­szakalkotó ténykedése volt a ve- csei összekötő híd korlátjának a kijavítása, akkor az egész sajtó­nak, mint „történelmi jelentősé­gű" eseményről kellett beszá­molni a hidacska felavatásáról. Tía s> .népi" író., azt irta egy folyóiratban, hogy „a városi írók megmételyezték a falut“, — ak­kor ezt az otromba hazugságot nem volt szabad kritizálni, ha­nem dicshimnuszt kellett zengeni az ostoba és rosszhiszemű meg­állapításról. A végén minden tör­ténelmi jelentőségű, minden kor­szakalkotó volt és minden puí- fogó közhely klasszikus definíció. Ide vezetett az irányított sajtó és a „führerprinzip". A demokratikus sajtónak első­rendű kötelessége, hogy ennek a megalázó, népámító újságírásnak még az irmagját is kiirtsa. És itt térünk rá kis cikkünk címének Indokolására. Minden irányító fórumnak figyelmébe ajánljuk azt, ami a Városházán a fiatal magyar demokratikus sajtóval történik. Minden komoly észre­vételt azonnal felülvizsgálnak és nem üldözik a bíráló sajtót, ha­nem értesítik tévedéséről, vagy a szóvá tett ügy rendezéséről. A valóban demokratikus és meg­nyugtató rendszer úgyszólván példátlan a magyar közéletben. Őszinte lelkesedéssel gratulálunk a Városházának abban a biztos tudatban, hogy a rendszernek meg is lesz a kívánt eredménye. Ez az az út, amely elejét veszi annak, hogy kis pörsenésekből nagy sebek keletkezzenek — és így nem lesz illuzórikus a ma­gyar újságíró igazságot kereső munkája. Nem az újságíró ellen indul személyi hajsza — mint olyan sokszor a múltban —, ha­nem a hibát, az igazságtalansá­got orvosolják. Mégis csak hala­dunk... Brávó Városháza! Akiket pedig néha érint a saj­tó bírálata: ne folyamodjanak a múlt elintézési stílusához, hanem nyugodjanak bele abba, hogy csak Indiában vannak olyan szent bivalyok, „akiket“ bírálni nem szabad — a magyar demo­krácia íly*nt nem ismer. Az angol, amerikai rádió és sajtó az elmúlt két napon sokat foglalkozott Magyarországgal. A Reuter-iigynökség jelentése sze­rint az amerikai külügyminiszté­rium hivatalosan közölte, hogy a diplomáciai kapcsolatok ujrafel- vétele és a békeszerződés meg­tárgyalása kérdésében egyezmény jött létre az amerikai és a ma­gyar kormányok között, miután a magyar külügyminiszter bizto­sította az amerikai külügyminisz­tériumot, hogy szabad, zavartalan választásokat tartanak. A „Daily Telegraph“ szerint a külügymi­niszterek tanácsa a magyar kér­dést tartotta a Iegkőnnyebbben megoldhatónak, mivel a magyar kormány és nemzetgyűlés — írja a lap — nem áll egyetlen párt uralma alatt és Magyarországon a légkör demokratikusabb, mint a keleteurópai államokban. A „Times“ vezércikkben foglal­kozik Magyarországgal, megálla­pítván, hogy a* ideiglenes magyar kormány elismerésének ügye nagy lépéssel halad a megvalósulás felé. Méltatja a „Times“ azt a tényt, hogy Magyarországon még a Harmadik Birodalom idejében is sikerült, legalább is formailag, életben tartani a parlamentáris kormányzatot, az ellenzék alka­lomadtán hallathatta szavát, a sajtónak valami kis szabadságot adtak, a magyar vezető férfiak néha őszintén beszéltek és a her­cegprímás élesen elítélte a gyil­kosságokat és deportálásokat. A külügyminiszterek értekezlete hétfőn a hajnál! órákig «!■'iccéit és a hivatalos zárójelentést most már valószínűleg a holnapi nap folyamán kiadják. Az angol rádió beismeri, hogy a tanácskozások Igen sok kérdés­ben — így például a balkáni kor­mányok elismerése tekintetében — zsákutcába jutottak, ami azon­ban nem jelenti, hogy a szövetsé­gesek nem jutnak majd meg­egyezésre. A „Sunday Times“ nem is tartja kudarcnak a kon­ferencia végeredményét, de sike­resnek sem minősítheti munkáját, mert megoldást nem sikerült el­érni. A „Daily Mail“ diplomáciai le­velezője lehetségesnek tartja, hogy az „öt nagy“ — Attlee, Truman, Sztálin, Csangkaisek cs de Gaulle — találkozni fog egymással azok­nak a kérdéseknek a kibogozása céljából, amelyeket a külügymi­niszterek lapáesa nem tudott meg­oldani. Remélik, hogy ez a talál­kozó biztosítani fogja a külügy­miniszteri tanács későbbi ülése­zéseinek a sikerét. A „Daily Mail" azt hiszi, hogy erre a találkozóra * közeljövőben sor kerül. mert az utóbb időben a reakció újra szemtelenebbül emelgeti a fejét. Azok kritizálnak most a legjobban, akik egy évvel ezelőtt nem győzték eléggé sürgetni a gyárak leszerelését, a magyar élelmiszernek Németországba szállítását. Ezek kezdik piszkálni .a felelősség kérdését és minél nagyobb vaj van a fejükön, an­nál szemtelenebbül emelgetik a fejüket — Ne csak egységesen, de fe­gyelmezetten, rendben menjünk a választási urnák elé. A rend­zavarás csak a reakció malmára hajtja a vizet Meg vagyok győ­ződve róla, hogy október 7-ike a magyar reakciónak egyik leg­súlyosabb veresége lesz. A Független Kisgazdapárt új. pesti gyűlésén Gyöngyösi János külügyminiszter a demokratikus pártok koalíciójának fontosságá­ról beszélt. A földreformra nem­csak bel-, hanem külpolitikai okokból is szükség volt. Meg kel­lett mutatnunk ezzel is a külföld demokratikus közvéleményének, hogy erős lépéssel megindultunk a demokrácia felé. A külföld fi­gyeli azt, mi történik most a fia­ttal magyar demokráciában. Töb- jbek között azért van szükség a. i választásokra, mert a pártok képviselőinek számarányában hiba van és ezt csak a szavazat, a nép egyeteme szabhatja meg végérvényesen. Szükség van a választásra külpolitikai okból is, mert ez a követelménye annak, hogy bennünket az Egyesült Nem­ietek tárgyalófélnek elismerje­nek. A Kisgazdapárt pasaréti gyű. lésén Balogh István miniszterelnökségi államtitkár szólalt fel. — A Szovjet-Unió kormánya, amely az első pillanattól kezdve sok jóindulatot tanúsított irán­tunk — mondta, — most minden feltétel nélkül hajlandó felvenni velünk a diplomáciai összekötte­tést. Az Egyesült Államok is haj­landók elismerni az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, ha a válasz­tások tiszták és zavartalanok lesz­nek. Ez a feltétel nem jelent bi­zalmatlanságot. A demokrácia próbája ez a választás. Ha tisztán folyik le, a magyar demokrácia nagy vizsgát tesz. Súlyos felelős­ség van tehát rajtunk, hogy a vá­lasztások minden kritikát kibír­janak. Akármilyen lesz a válasz­tások eredménye, utána is foly­tatni kell a pártok közötti együtt­működést A Nemzeti Paraszt Párt a Kos- suth-szobomál rendezett vasár­nap nagygyűlést. Kovács Imre volt a gyűlés egyik szónoka. — A mi jelszavunk, arcpal a magyarság felé — mondotta. Azo­kat a kisparasztokat, akiket az el­múlt rendszernek sikerült meg­tévesztenie és becsapnia, vissza akarjuk engedni a demokratikus nemzeti társadalomba. Velük szemben nem a megtorlást, hanem a megértést kell tanúsítani. Veres Péter beszélt ezután. A reakció elleni küzdelem nem gyerekjáték, ha­nem nagyon komoly harc — mon­dotta. — A magyar parasztság nélkül nem lehetséges demokrati­kus népi társadalom. A Polgári Demokrata Párt a képviselőház üléstermében tar­totta választói nagygyűlését. Szent-Xványi Sándor azt hangoztatta, hogy van kü­lönbség polgári és munkásdemo- drácia között. Együtt kívánnak dolgozni a többi párttal, de a pol­gári demokrácia, amely az európai kultúrát kitermelte és ebben az országban is előharcosa volt min­den szép és jó tervnek, nem azo­nos a munkásdemokrácia eszmé­nyeivel. Sapka Géza arról beszélt, hogy a magyarság ma legnagyobb forradalmát éli és a polgárság, amely mindig a mér., leg nyelve volt, fel fogja ismerni, milyen magatartást kell tanúsí­tania, ha fenn akar maradni. A1 polgári demokrácia is az egyént akarja megmenteni, hogy el na merüljön a kollektívumban. A Magyar Radikális Párt vá­lasztói gyűlésén Csécsy Imre a párt régi szellemi vezéreiről be­szélt. Ady Endre, Biró Lajos, Vámbéry Rusztem és a többiek mutatták meg az utat a békés és gyökeres reformok megvalósítá­sának szükségét. Utána Zsolt Béla azt a különbséget világította meg, . amely a Radikális Pártot elvá­lasztja a többi párttól. Kétszázezer Sonyt közönség a munkáspártok közös gyűlésén Á nagy-budapesti választások előtti utolsó vasárnapon minden párt gyűlést tartott A szeptembervégí vasárnapon olyan volt ez a város, mint egy napsugárba és hímzett ünnepi köntösbe öltözött menyasszony. Feliratok, «jelszavak hímzései éke­sítették az ünnepi köntöst, a Hő- sök-terén pedig ezerhangú kórus hangjai szárnyaltak az őszi nap­sütésben. A. százezrek pedig együtt énekeltek a kórussal, de a beszédek egyes mondatait is vissz hangozták. Reggel mái- félnyolckor meg indult a tömegek áramlása a Hősök-tere felé, a két munkáspárl választói tömeggyülésére. A Hő- sök-terén mintegy kétszázezer em bér gyűlt össze. A hatalmas gyűlést Bechtler Péter alpolgármester beszéde nyitotta meg, utána Vesnyikov, a Szovjet-Unió kiküldötteinek vezetője tolmácsolta a Szovjet- Unió szakszervezeteinek és dol­gozóinak baráti üdvözletét. John Haire angol munkáspárti képvi­selő az angol munkáspárt és a szakszervezetek üdvözletét hozta. Mi angolok, kéz a kézben, nagy szövetségeseinkkel — mondta — mindent meg fogunk tenni, hogy önöket és Európa dolgozó népeit segítsük az újjáépítésben. Snot­ties jugoszláv kiküldött „Halál a fasizmusra, szabadságot a népek­nek!" — szavakkal kezdte beszé­dét. l A külföldi szónokok után Szakosíts Árpád beszélt. Köszöntötte a szovjet és az USA vezetőit a diplomáciai kapcsolatok felvételéért. — Segítenünk kell a munkás- osztályon, amely éhesen is telje­sített# kötelességét — mondta azután. — Harc a reakció ellen. Ezt hirdetjük, mióta felszabadul­tunk, a reakció viszont egyre hangosabb. A földeket meg kell művelni, de hiányzik hozzá sok minden, üzemanyag, vetőmag, igásállat. A spekuláció mindent kicsempész és suttogó propagan­dája mindent tönkretesz. Sok minden nincsen jól, sok minde­nen kell segíteni. Ehhez kérjük most az erőt és a hatalmat, a dolgozó tömegek egységes és ke­| meny támogatását. Rákosi Mátyás beszélt ezután. — Az erő az egységben van. Legyenek egységesek a város és a falu dolgozói és akkor nincs az a reakció, amelynek ki ne tudnánk törni a nyakát, — mondta Rákosi. — Erre az ösz- szefogásra azért la szükség van, * K

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék