Kossuth Népe, 1947. április-június (3. évfolyam, 18-35. szám)

1947-05-05 / 24. szám

VAN OLYAN, AKI NEM TUDJA Írta: Felkai Ferenc Van olyan, aki nem tudja... Mint például Pista bácsi. Hogy tudniillik ő reakciós. ő csak öszszehasonlít és sóhajt. Ilyeneket mond, no de édes öcsém, csak nem akarod elhitetni velem, hogy ez a világ jobb, mint a régi? Van fogalmad neked arról, hogy éltünk mi? Milyen volt a világ a „mi korunkban?“ A zsemlyét, kiflit, tejet reggeli hatkor odahordták az ajtóik elé. Szépen csomagolva. Mindenkinek négy-öt öltöny lógott a szekrényében. Három koronáért pezsgőt ihattál. Négy koronáért bölcs vacsorát ehettél a Vampeticsnél, vagy a „Márvány Menyasszonynál“. Negyedévenként fizettük a házbért — észre sem vettük. Száz koronáért megjártad Abbáziát vagy Lussin-Piccolót. Kétszáz koronából vígan éltél a Balaton mellett egy hónapig. Villany, gáz. Filléres tételek voltak. Fűtőanyag. Leküldtél a fáshoz és annyit hoztak fel pár koronáért, amennyit akartál. Csillogó szemmel emlékezik Pista bácsi. Hiába mondom: drága Pista bátyám, mindez nagyon szép volt néhány ezer embernek. De kérdezze meg a „fást“, aki a negyedik emeletre cipelte a zsákot tíz fillérért, hogy az aranykorszak neki is olyan szép volt-e? Vagy azokat a magyarokat, akik látástól vakulásig dolgoztak a halárban hosszú, kilátástalan éveken keresztül, hogy azután öreg korukban, megrokkanva kegyelemkenyéren tengődjenekvalamelyik tanyán? Tudom, Pista bátyámék nagyokat kurjongattak a nótára, hogy aszongya: .fizetésem, tíz forint húsz garajcár, megél abból egy bottár...“ Éjszaka szépen hangzott ez a debreceni „Bikában“... dekát a valóságban?... A valóságban sóskával, pemetefűvel, kutyáiéjjel kezelték magukat a föltreitáró, vagy jószágra vigyázó VPWratiji, ha betegek lettek, mert a tíz forint húsz garajcára-bál, ápfit egy évre kaptak, nem. tellett, orvosra, patikára — de még egy temetésre sem, mert a búcsúztató is igen drága volt. Vagy olyan szép volt az az aranykorszak a gyári munkásoknak, akik förtelmes külvárosi, nyirkos odúkban laktak, könyvhöz, színházhoz, szórakázáshoz sohasem juthattak és ha emberi jogaikat követelték, szétkardlapozták őket, mint „hazátlan bitangokat“? Aztán azoknak a pesztonkáknak sem volt szép az aranykorszak, akik az ifjúrak hagyományos passziói következtében teherbe estek — aztán, mert sem Pista bácsi, sem a társadalom, sem a törvény nem vette védelmébe őket, hát „gyufát“ ittak. No de nem folytatom tovább rapszodikusan az aranykorszak rozsdás oldalának bemutatását. Pista bátyám úgy sem olvassa el és ma már úgy sem értené meg. Talán el sem hinné. Mert én hajlamos vagyok arra, hogy feltételezzem: Pista bácsi valóban nem tudja, hogy reakciós volt — és még ma is az! Talán ki is kérné magának. Ő reakciós? Akinek soha vagyona nem volt, se gyára, se földbirtoka. Sohasem politizált, soha rosszat nem tett, világéletében utálta a németeket, mint magyar ember megvetette a nyilasokat, a máséhoz akkor sem nyúlt, amikor kínálták vele — csak az a baj, hogy soha más kénét a falon nem látott, mint a „tűzrőlpattant menyecskét“, vagy a „pirospozsgás“ borozó parasztokat, nótás szüretet. A színházban „humánus“ vezérigazgatók európai viselkedésében gyönyörködött, akik busásan megfizetik a megszédített gépírólányokat, vagy a „vén gazember“ üdítette fel, a ravasz ispán, aki megmenti a földesurát, vagy a Király Színházban ropogós csárdás pezsdítette görögtüzes színekben. Titána egy „lityi rizingee javította a hangulatot a Kék Fiaskóban. Meg nem olvasott mást, mint anekdótát, vagy a ,,Gyurkovics lányokat“ a ,,Szívem szótárát“ és „Hogy kell oroszlánokra vadászni“ című díszkötéses albumot. így alakult Pista bátyám világszemlélete — és ezért dohog csodálkozva most. Főbűvösök ebben talán inkább azok az írók, művészek, színészek, könyv- és újságkiadók ,akik abból éltek, hogy a Pista bácsik rózsaszínűnek látták korukat és szemüvegükről nem igyekeztek lemosni a rózsaszínt, hanem még rózsaszínűbbé festették. Most persze dohognak Pista bátyámék. Miért kellett elrontani a szép mulatságot? Nem értik, miért — és miért mondjuk, hogy a csendes forradalomra megértünk. Hatvanasok — hetvenesek. Még nincs semmi elveszve. Tessék egy kicsit átgondolni a világ dolgát. Ebben a korban bölcsebb az ember. És akik csak a rossz szemüvegük miatt nem láttak eddig , azok még megbarátkozhatnak az új világgal is. Kicsit nehéz lesz, az bizonyos. Szokatlan. De meddő dologja helyett mégis okosabb lenne... Kossuth Lajos 1848-ban elsősorban román politikusokkal tárgyalt a dunamenti népek megbékéléséről Groza Péter tíz év előtti érdekes nyilatkozata . A demokratikus Románia miniszterelnökének budapesti látogatása alkalmából aktualitást nyert a nagyi román demokrata államférfiú tízév- előtti nyilatkozata, amit a magyarromán barátkozás kérdéséről"fejtett ki egy irodalmi ankét kapcsán. Ke-zeink között van a Kolozsvárt meg-jelent „Új Erdély“ című irodalmi és publicisztikai folyóirat egy 19.%-os száma, amely az ekor komplett fkai- if inesen-kötcet magyarnyelvű kiadása I alkalmából beszélgetést folytatott a b ohtár kultúra és politikai életezérférfiaival s közöttük dr Groza Péter , dévai ügyvéddel is, aki akkor az általa’létrehívott első román de-mokratikus a? „Ek-'r Front“ elnöke volt.11 — Nem vére. ο■ — lupunon* —‡ s hogy a magyarok nagy szabadsághőse, 1 Kossuth Tjafos elsősorban a román I politikusokkal kezdett tárgyalásokat 1 I TS4S-hím a dunaraenti népek megbékél I léének problémáiról Kossuth nagyon jól látta azt, amit ma minden tlzta, fejü román és magyar politikusnak illenék tudomásul venni, hogy nincs még a rimnamedencében két olyan egymásrautal nép, mint a magyar és román. Nagyon szeretném, ha e történelmi adottságnak felismerése minél előbb bekövetkeznék mindkét országban, mert hiszem és vallom, hogy egymásrautaltságunk felismerése után "te is fog komolyabb nehézségekbe keülni a két történeti múltú nép test» Isiesítés?«." Tudor ‘íiofcy a mi rövidülő nacionalista politikusaink éppen úgy, mint a budapesti soviniszta körök mindent elkövetnek e nagyon is idézerű közeledés késleltetésére, hiszen eptikai elfogultságuk már az iskolai könyvön keresztül igyekszik megmérgezni az ifjúság lelkét, de a gondolkozók már itt is és odaát is tudják, hogy a magyar és román nép egymásra toborlását talán késleltetni lehet, de megakadályozni nem. — Szeretném, ha a józan magyar tömegek nem ülnének fel az uszításoknak és nem emegetnék annyit a két nép között a múltban előfordult incidenseket, melyek értelmi szerzői mindig idegenek s elsősorban is a Habsburgok voltak. Ők ugratták be 1843-ban Avram Iancut is hazug ígéretekkel a magyarok elleni fellépésre, de a józantörténészek már megállapították, hogy Avram Janeuék forradalma tulajdonképpen néplázadás volt a feudális kizsákmányoló magyar földesurak ellen éppen úgy, mint Hora-Qoca és Crissana para$ztl£zad’a korában. Ezzel szemben viszont Vitéz Mihály seregeiben együtt harcoltak a török ellen román, magyar és székely katonák s a történelmi idők folyamán, különöséül ha népi megmozdulásról volt szó, mindig egymásra találtak az Erdélyben és a vajdaságban élő magyarok és románok. A fasiszta román politika ebből a nyilatkozatból is vádpontot kovácsolt dr Groza Péter ellen, aki azután a fasiszta börtönöket megjárva, vette át a felszabadított Románia kormányzásának gyeplőjét. Győri Illés István Mindenkinek el kell olvasni Alfred Neumann Hatan voltak című monumentális regényét. Magasrendű, irodalom, mégis „best-seller“, mert témája és olvasmányossága mindenki számára izgalmas élmény, de ezt az élményt magasrendű írói eszközökkel varázsolja elénk A német ellenállási mozgalom megrendítő regénye Ára félvászonkötösben 32.— Ft Kapható minden könyvkereskedésben. — Uj Idők kiadás Hangi! söröző, étterem és kávéház épületei A hűvös árkádok alatt és előtte a teraszon délelőtt SÖRÖZÉS délben EBÉD délután UZSONNA VACSORÁNÁL PERUS PALI Ilii IF II ük iBIlBíIMIH^KPliS'WfcTTHEMBEM ElíSüreBadíü y ilX Vili ißmozsikíla MM il a DunapBiton Rtava^Ei» Román törzstiszti küldöttség a 6. honvéd határvadászzászlóalj részróavatáson A román vendégek magyarországi programjának sorában említendő meg az az esemény is, amelynek színhelye ma délelőtt Mosonmagyaróvár volt. Az itteni műselyemgyár dolgozói díszes selyemzászlót adományoztak a 6. honvéd határvadászzászlóaljjnak és a zászlót Dinnyés Lajos honvédelmi miniszter avatta fel. Az ünnepségen megjelent Genescu Iancu román tábornok vezetésével egy 12 tagú román törzstiszti küldöttség, ezenkívül a szovjet, jugoszláv, csehszlovák, amerikai és angol katonai misszió képviselői. Ez volt az első alkalom, hogy egy kat,tonai ünnepségen valamennyi szomszédos állam katonai kiküldöttei részt vettek.