Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 5. (1825)

-( 4 )- „No tehát üljetek le“ szól­ja az Ifjú, ki a’ ban­da vezérének lenni látszott — „és te Hoel,“ a’ hár­fáshoz fordulva—„verj egy elfogadó erdei dalt!“ — A’ Hárfás engedelmeskede.— „Azt csak nem hittem volna“— szóllá a’ vitéz egy kis idő múlva, — „hogy minekelőtte Bál­á­b­a érjek, a’ Cardigani hegyek­ben a’ hárfa hangjait halljam“ — „Ti Bálába mentek“ — monda a’ haramia , — „és nem igen tudjátok , hogy az Angoly Harry ott a’ tájékon van?“ —A’vitéz el­­bámúlni látszatott. •— ,, De hát Mortimer és a’ P­e­rcy-ek nem táboroznak e’ ott a’ tó’ partján , ’s várnak rám, — akarám mondani — a’ Glen­dower megérkezésére ! “ — Glendower vitéz ?­­ - Bort, bort ide víg társaim, a’ csudák ideje vissza tért, mert a’ fejedelmi Glendower egy haramia asztalá­nál ül ,,— Valóban csuda“ — felele a’ nem várt fel­fedezésen meghökkent vitéz ; — „azonban bár a’ hír sok roszszat mond is felőletek, a’ veletek való rósz bánás, és az idő’ zabolátlansága ki ment bennete­ket.“— Roszszúl bántak velem igaz, — de meg is boszszúltam. — Három esztendeje már, mikor az a’ halvány hóid a’ Rod­éri­k Am­ara drága övjére sütött, bokrétája repűlt a’ szélben, ’s fénylő pánczél­­jába a’ csillagok tükröztek, — de a’ Hős halva fek­szik már Cerig-C­ennán ormezatjain. — ,, Az va­lóban meresztett vala!—,,Igen, de figyelj annak kö­vetkezésére : Henrik Király meg­ haltá kedvencze halálát, ’s őseim tornáczaiban úgy álla, mint a’ G­a­­der-id­ri­si vész lélek (a’veszedelem követ­je) szél­vészekkel tele felhős palotájában. „Éppen ő tett enge­­met“ monda az ifjú mély de elnyomott fájdalommal — ,,Atya és Anya nélkül valóvá el földön , és kiűzött a’ fenyérre, hol csak az ég fedelékem. — És most midőn újság kívánásod kielégítem, te is mond meg , hová igyekszel holnap ? — Glendower félre vezető

Next