Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 5. (1825)
-( 4 )- „No tehát üljetek le“ szólja az Ifjú, ki a’ banda vezérének lenni látszott — „és te Hoel,“ a’ hárfáshoz fordulva—„verj egy elfogadó erdei dalt!“ — A’ Hárfás engedelmeskede.— „Azt csak nem hittem volna“— szóllá a’ vitéz egy kis idő múlva, — „hogy minekelőtte Bálába érjek, a’ Cardigani hegyekben a’ hárfa hangjait halljam“ — „Ti Bálába mentek“ — monda a’ haramia , — „és nem igen tudjátok , hogy az Angoly Harry ott a’ tájékon van?“ —A’vitéz elbámúlni látszatott. •— ,, De hát Mortimer és a’ Percy-ek nem táboroznak e’ ott a’ tó’ partján , ’s várnak rám, — akarám mondani — a’ Glendower megérkezésére ! “ — Glendower vitéz ? - Bort, bort ide víg társaim, a’ csudák ideje vissza tért, mert a’ fejedelmi Glendower egy haramia asztalánál ül ,,— Valóban csuda“ — felele a’ nem várt felfedezésen meghökkent vitéz ; — „azonban bár a’ hír sok roszszat mond is felőletek, a’ veletek való rósz bánás, és az idő’ zabolátlansága ki ment benneteket.“— Roszszúl bántak velem igaz, — de meg is boszszúltam. — Három esztendeje már, mikor az a’ halvány hóid a’ Rodérik Amara drága övjére sütött, bokrétája repűlt a’ szélben, ’s fénylő pánczéljába a’ csillagok tükröztek, — de a’ Hős halva fekszik már Cerig-Cennán ormezatjain. — ,, Az valóban meresztett vala!—,,Igen, de figyelj annak következésére : Henrik Király meg haltá kedvencze halálát, ’s őseim tornáczaiban úgy álla, mint a’ Gader-idrisi vész lélek (a’veszedelem követje) szélvészekkel tele felhős palotájában. „Éppen ő tett engemet“ monda az ifjú mély de elnyomott fájdalommal — ,,Atya és Anya nélkül valóvá el földön , és kiűzött a’ fenyérre, hol csak az ég fedelékem. — És most midőn újság kívánásod kielégítem, te is mond meg , hová igyekszel holnap ? — Glendower félre vezető