Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 8. (1828)

-( k )­ Lajos. Én csak karddal tudok magamon segítői, — inkább egy osztály lovagon vágnám magamat keresz­tül, mint sem illy össze szőtt házasság-csomón — Domonkos, a ki titkon m­osolygva, hol egyiket hol a másikat vizsgálta) No’s mit végeztek az Urfiak ? Egyed. Annyit végeztünk mint a’ malom ha nincs vize —nálunk szárazság van— tanácsoljon maga vala­mit, hisz’ azért rendeltük ide, Cserházáról. Domonkos. Tanácsoljak? hm! hm! Laj­os. Annyit én is tudok. Egyed. Domonkos ! hadd halljam csak azt a’ testamentomot. Domonkos. Az eredeti Villányi urnál van, de én lemásoltam­­elövess írást és olvas) először is lel­­kémét az égnek, testemet a’ földnek ajánlom. Egyed. Hagyjuk a’ bévezetést, csak azt a’ fatális pontot olvassa. Domonkos,­­olvas) Tertio: Cserházi falut, mint szerzeményemet hagyom Tóházy Lajos és Egyed , test­vérem’ írjainak, minden appertinentiájával együtt. E­g­y­e­d. Csak az az átkozott házasság is ne lenne egyik appertinentia. Domonkos. Azon feltétellel, hogy Lajos öcsém Lizát, Egyed pedig Pólit, Villányi Bálint Ur’ leányát feleségül vegye , ’s úgy a’ jószágot osszák fel. Egyed. Szörnyű osztály­­ még szörnyebb házasság. Lajos. Ollyan falusi Nymphával kössem le maga­mat , kit se nem láttam se nem ismerek, ki majd cairkéjivel mulat, és férjét, libájit egy iránt szereti. Domonkos. Szelíd jó szívű leány — Lajos. Bár csupa jó szívüségből előbb ment volna fér­hez. Egyed. Hát az a’ Póli micsoda nemű virág, pipacs­é vagy szarkaláb? szinte hallom már fonóktól tanult meséket hatszor is elrebegni — a mezei egyszerűség, tudom várhatok nála örömre, mint a’ szegény felperes sententura.

Next