Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 17. (1837)
A’ FÖSVÉNY. ('Sylvester napján.) Már ismét egy év az idő sírjába iramlott, Ej ej! harminczhat derűlend holnap fel az égen. Erről az évről már régtől sok jóslat imigy szólt: „Eggy ezer, és nyolczszáz harminczhatodikba derűre Elrombúl e’ világ, mert egy nagy csillag az égről Zöttyen alá, (neve Halley) ’s elpusztítja lakóit.“ Rettenetes dolog , — ah! — jaj !! — csak még egy nap az élet; Üdvözlégy! — miatyánk!! — ’s ez elég a’ holnapi útra.— Egy részről még is bölcsen van ez így kijelelve, .lgy is tél az idő, minden drágábban adódik: A’ paczal öt krajczár, a’ korpa kilencz, pedig így még Húsról szó se legyen , vagy lisztről, ok egek! ekkor Eggy délesti lakás majd húsz krajczárba kerülne. Éppen, hát! — huszkrajczárért két hétig elélek. Hm, hm! a’ ki szegény kínt kell szenvednie mindég, Ok egek! elfajzott már régtől az emberi nemzet. Most csak ez a’ fő gond minnyájánál hogyan ejtse Tőrbe szegény társát, mint játsza ki ,’s csalja ki pénzét; ’S elméjekbe se jő hogy holnap vége a’ földnek. Ah! hiszekeggy, — miatyánk , — üdvözlégy, — holnap ebédre Én is azon boldog,—----node pénzemet elsem is ástam Még, — lám milly zavar ez ha halál borzasztja az embert. — Öt hatszáz aranyat csak nem tehetek ki veszélynek) Hát ha egész földünk nem dűlt el súllya alatt a’ Csillagnak, valahára megint pénzemre találna.