Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 20. (1840)
A/ ifjú- vagy nötelen-legényi lakom a. X. város’ egyik leghiresb festésze, kinek nevét itt elhallgatom, részint mivel komoly férfihoz csevegés nem illik, részint mivel az többé eszembe sem jut, kit ugyanazért Zenigonak kívánok nevezni, a’ s . . i kolostor’ számára egy remek festvényt készite, mellyért is szép summa pénzt kapott. — Szokásban lévén pedig a’ derék művészeknél minden illy jeles nyereség’ alkalmakor magoknak (mint mondani szokás) legalább egy jó napot teremteni, összehízta Zenigónk is hű barátit (kik, mint bölcsen tudjuk, eszemiszomkor épen nem hiányzanak velők az ifjulegényi lakomát tartandó; magától értetik pedig, hogy ide nőszemélynek, még saját nejének, donna Castildának, sem volt szabad megjelenni; ezt Zenigo addig bátyjához küldé» De ah! ki nem ismeri a’ nőnem’ kandiságát ? — Castilda szinte égett a’ kívánságtól megtudni ’s kifürkészni , miből áll tulajdonkép az egybegyült férfiak’ beszélgetése , egymássali közlekedése, ’s tanácskozása ? — azért csak hamar odahagyá a’ neki rendelt helyet ’s hű szolgálójával titkon, ’s a’ becsületes társaságtól észre nem vétetve egy mellékkamrácskába rejtezkedék. . „Ugyan barátom! — szólt a’ lakomás zsibongó zajt félbenszakasztólag Zenigo’ egyik barátja— mi oka, hogy szeretett Castildád jelenlétével nem örvendezteti vidám körünket?“ — (Ez az első okos szó, — suttog a Castilda a’ kamrából — sok sületlen ’s balga fecsegés után.) — „Mentsen Isten ! — válaszolt Zenigo jót hörpentve — nők az élet’ poeziséhez rém tartoznak“ — 1* '