Kötött Kéve, 1997 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1997-05-21 / 10. szám
4 K-Mrm 1997. MÁJUS 21. (Vili.) MAGYAR NEMZETI VALLÁS Sorozatunk eddig - a “Kéve" III. évfolyamában - megjelent írásai: (1.) a 3. számban: A tatárlakai agyagkorong, (II.) a 4. számban: A korong írásjeleinek megfejtése, (III.) a 6. számban: Nemzeti tudathasadás, (IV.) a 7. számban: A Mindenség, (V.) a 8. számban: A magyar írás, (VI.) a 9. számban: A Csodaszarvas A Turul Elmondtuk, hogy a Mindenség kétféle állapot megtestesítője, az egymásba alakuló Erőnyé (Energiáé) és az Anyagé. Ennek ismeretében jelképeztetett a Mindenség Erőny-fele hímségként, anyagi fele pedig nőiségként. A méltóságteljesen magasban köröző, elérhetetlennek tűnő, ragadozó madár, a Turul a Mindenségnek az Erény felét jelképezi, de jelképévé vált a Turul a Mindenség gyermekének, a Napnak is. Ennek megfelelően az éjszakai égbolt sötét színével ábrázoltatik az Atya Istent, a Nagy Istent, az Öreg Istent jelképező Turul, az arany Turul pedig a Fiú Istennek, Magyar Napistennek, azaz a Magyarok Istenének a jelképe. Megjegyzendő, hogy a Turul, mint jelkép - hasonlóan a Csodaszarvas jelképiségének számtalan félreértelmezéséhez - megszámlálhatatlan rontott változatban, eredeti jelentését rég elfeledve lelhető fel napjainkban is. A mai címerekben (pl.: albán, német, orosz, osztrák, stb.) látható sötéttollú ragadozó madarak mind a Turul mai utódjai, bár használóik e madár őséről már nem sokat tudnak. A világszemlélet elanyagiasodásának terméke az a kutatói tevékenység is, mely minden áron valamilyen meghatározott madárfajként (napjaink divatja a kerecsensólyom) kívánja meghatározni a Turul mibenlétét. A törekvés akár jó szándékúnak is lehetne nevezhető, csak éppen semmi értelme az efféle kutakodásoknak, mert nem egy bizonyos madárfajhoz kötődő, hanem egy sokkal szélesebb értelmezéssel bíró jelképről van szó. Az agyagszerűségbe fulladó fajtakeresgélés helyett tehát el kellene inkább merülni a magyar jelképezés sok évtízezredes hagyományaiban, s akkor nem követtetnének el újólag azok a félremagyarázások, amelyek egyébiránt már a szumir és az egyiptomi műveltségben is megjelentek. Ez utóbbi megjegyzés csak arra utal, hogy e két említett peremműveltségünk már annak idején jócskán leszakadt a romlatlan, eredeti, jelképező, magyar gondolkodásmódtól. Fel kell idéznünk itt is, hogy a Turul és a Csodaszarvas megtermékenyítési jelenetét ábrázoló néhány korábbi ötvösmunka ugyancsak az elanyagiasodott, az eredeti emelkedettséget már nélkülöző gondolkodásmód terméke. A Turul - hasonlóan a Csodaszarvashoz - nem fogható fel állat-ősünkként, úgynevezett totemállatunkként. Hozzáteendő, hogy a magyarságnak egyáltalán nincs állati őssel kapcsolatos képzete. Feltehetnők a kérdést: Mi a helyzet akkor Emese álmával? Mielőtt szót ejtenénk e történet kitalálója, a Névtelen Jegyző írásáról, megjegyezzük, hogy Atilla pajzsán fekete Turul ábrázoltatott, amely pontosan kifejezte Atilla istenfiúi, napisteni minőségű tiszteletét, azaz tehát e jelkép ez esetben sem állati őst, hanem isteni eredetet, elhivatottságot, küldetést jelentett. Ami a Névtelen Jegyzőnek Emese álmáról papírra vetett sorait illeti az arról tanúskodik, hogy a magyar gondolkodásmódnak megfelelő jelképes értelmezésnek - akarva vagy akaratlan - már nem volt a birtokában az ismeretlen nevű zsidókeresztény püspök, aki egyébként így ír: “...isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reászállva teherbe ejtette őt.” Kiváncsiak lennénk, hogy mit szólt volna a történetíró püspök, ha az áldott állapotban lévő Szűz Máriáról és a galambalakban megjelenő Szent Lélekről írtak volna hasonló módon. Ugye ízléstelen?! De semmi sem lehetetlen, mert a magyar történelem “állatorvosi lova”-ként számontartott “Honfoglalás” című ficamfilm gondolkodás nélkül “rászállatja” a Turult Emesére a rendező, a forgatókönyvíró, a tanácsadó tudós és a Névtelen Jegyző, mint ötletadó nagyobb dicsőségére. A Névtelen Jegyző Emeséről írt történetéről még tudnunk kell, hogy némely krónikaíróink később született írásaikból - mint oda nem illőt - teljesen kihagyták, voltak olyanok, akik elfogadhatóbbá kívánván tenni a történetet, közelítvén valamelyest a jelképes értelmezéshez már csak arról írtak, hogy a Turul Emese keblére hajtotta a fejét. De voltak ellenkező irányú kilengések is, melyeket nem idézünk. Összességében Emese álmát nem csak ügyetlen, vagy rosszindulatú megfogalmazása miatt volt fölösleges kitalálnia a Névtelen Jegyzőnek, hanem azért is értelmetlen volt, mert Álmossal nem kezdődött semmi, minthogy Álmos “csak” folytatása volt egy hatalmas és szent nemzetségnek. Végül ismét vessünk képzeletben egy pillantást a Nagy Napciklus jegyeire, Nemzetünk Égre írt eredetmondájára. A Vízitáj (Vízöntő) után - a Tavaszpont haladási irányát követve - a Csodaszarvas (Bak) jegye következik, melyet Magyar (Nyilas) követ. Ezzel vége is a Nagy Napciklus “telének”. A következő jegy a Turul (ismertebb nevén a Sas, mai közismert, kiforgatott nevén a Skorpió). Ezzel a jeggyel lépünk át a “Sötétség Birodalmá”-ból a “Világosság Birodalmá”-ba, a Nagy Napciklus “tavaszába”. Kelt: a Vizitáj (Vízöntő) 25. éve Napisten havának 2. napján. Rövidebben leírva: 25. Napisten 2-án. A ma használatos naptár szerint: 1997. május 23-án. (A magyar időszámításról, illetve naptárról a későbbiekben ejtünk szót.) Szathmáry Atilla Az ősvallási tanfolyam következő előadásainak tartalmából Régi magyarok szabad és boldog élete és közjogi szellemi szabadsága. Ősmagyar vallási ünnepek, népszokások. Ősvallásunk és a magyar ősmondavilág kapcsolatai. Az emberiség aranykori istenének széttöredezése. Miként költözött a mennyország az égbe és miként vált az ég az istenek lakóhelyévé? Csillagos egünk csodái ősvallásunk tükrében. Zsidó vagy Magyar volt-e Joshua /Jézus/ a zsidókereszténységről. /Van-e görög, római, germán, héber és magyar isten?/ Miként került a pokol a föld alá? És számos más vallási talány megfejtése. Tanfolyam nemzeti ősvallásunk alapjairól KKV: 1132 Bp. Váci út 16. fszt. 8. Tel:06 1/302-3061 06 20/418-386