Közérdek, 1889. július-december (1. évfolyam, 1-25. szám)
1889-07-07 / 1. szám
^SADALMI~’ KÖZGAZDASÁGI-› JOGI... KÖZIGAZGATÁSI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési dijak: 1 f SZ évre . . . 6 frt — kr. £ évre . . . . 3 frt _ ki-. í5 yedévre . . 1 frt 50 kr. £ hóra .... — 50 kr. £ a«A:A>a<AVW>t^CTa,>o<4||, MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Pálffy Mihály. -w» •a.gry-'-^a., Gálffy Bálint. EUdi: f' SZERKESZTŐSÉG: *1 P Bolyai-utcza 3-S-il S a i.ova a lajp sgells-mi xé- & szét illető közleények- X P valamint az előfizetések Kes xedaMaatiók laté- szezudők. 5 p Kiaca.óla.ivatal: a helyi X 0 r-lE- l.-isk. MyomcLátéToan.. % . — Kéziratot nem küldünk vimd. Sg % kí? Csík bírmentes lovalokot fogadunk pl.olyam. I-sgimutatványszám.______ Marosvásárhely tt, 1889. julius 7 Olvasóinkhoz! rdek“ első számát adjuk át ma 'k é s tesszük ezt azon őszinte ésben, hogy egy második lapnak ha nem csak városunk, de merre is valódi szükség van. őfizetési felhivást nem bocsátotogrammunkat pedig maga a lap locsolja, a czim és czél tehátindkettő: a „Közérdek,érdek“ szolgálatába állítjuk be uunkat, ezt kívánjuk szolgálni , és teljes odaadással; olvasandó viszonyunkat pedig szerződjük, amely azon kötelességetvállalt munkánkat, becsületem, lehetőleg változatossá kívánjuk ezt adni fogunk első helyen egy ősi avagy társadalmi-, második közgazdasági-, kereskedelmi a- 38 annak jól felfogott érdekeit adik helyen egy közigazgatási,gy jogi czikket. Közlünk tárcza városi szellemesebb tárczairöiljük a minisztériumok, a kir. kir. tábla s a budapesti pénzzgatási bíróság döntvényeit és egy határozatait, s főleg karikében „Táblai értesítő“ czimű itt közöljük a helyi kir. tábllánál ellátásra kitűzött ügyek jegyzékét és az ellátott ügyeket az ellátás eredményével, adunk naptárt, helyi és budapesti piaczi árjegyzéket a gabonáról s egyébről, s az utolsó oldalon mérsékelt díj mellett közlünk üzleti, magán és bírósági hivatalos hirdetéseket. Nyitva lesz a „közérdek“ minden közérdekű városi és vidéki mozzanat számára, s ismételjük: az általános közérdek becsületteli szolgálata lesz jelszavunk. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatók. A „Közérdek“ három első számát díjmentesen és azon kéréssel küldjük barátaink és ismerőseinknek, hogy azok, kik arra előfizetni nem hajlandók, szíveskedjenek a harmadik számot visszaküldeni, mivel a vissza nem utasítókat úgy tekintjük, mint a kik lapunkat anyagilag is pártolni kívánják. Marosvásárhely tt, 1889. julius 7. A szerkesztőség K ÖZÉRDEK A KIJETI tÁrczÁJA. — •Vi as a mussika? ika ! Nincs szebb, dicsőbb dolog a muzsika ! st előttem nem rég egy fiatal, szőke másfél óráig végképen és könyörrázott engem. Az imájáéval és addig imádkozott, kívánkoztam. Folytatta az „Oroszéi, a mitől szépen elaludtam. Voppin „Bölcsődal“-ával, a melylyel leresztett. Ráadásul eljátszotta az vett „Is-is-is“ nótát, isösséggel kezdtem tapsolni, a mire urnája közölte velem, hogy igenbe került az a kis művészet, de sajnálja, a mit ezért költött. Inéz halála előtt homlokon csai Udmilla kisasszonyt és igy szólt franczia nyelven, nagyon kedves a kicsike, csa kedves ! . . . a világhírű művész nem csókolt ike-borára mindenkit homlokon, ön alkalommal egy hosszú söré ifjú is játszott előtte, még pedig valóban szépen játszott, ezt mégsem csókolta homlokon Liszt Ferencz. No láml — igaza van, kedves Ludmilla kisasszony — szóltam sóhajtva és megilletődéssel — nincs dicsőbb dolog a világon, mint a muzsika . . Én is rajongtam érte valaha. Va-la-ha? kiáltott a szőke hölgy a skála valamennyi hangján végigfutva. — Igenis, csak valaha. Most már nem. — Lehetséges-e? Ugyan, az isten szerelméért, mi indíthatta önt arra, hogy megtagadja azt a művészetet, amelylyel jókedvében ajándékozta meg az isten az emberiséget, a melyért szomjúhozik a valódi kedély, a melyért eped az érző lélek, a szív ? — Hogy micsoda? Nos, hát megmondom, tisztelt kisasszony. Egy járványszerű, zengő szörnyeteg, láthatatlan, mint a bacillus, melyhez hasonlóan gyilkolólag úszkál a levegőben és lehetetlenné téve a védekezést, orvul támadja meg a mit sem sejtet, mely azt kiméli legkevésbbé, a ki leginkább irtózik tőle, mely megdöbbentően el van terjedve és terjed mindinkább: „a zenei philoxera“. . . Ludmilla kisasszony kérdő szájmozdulatot tett. — Csak türelem. Mindjárt megadom a magyarázatott. Nos hát, fővárosunkban szinte tűrhetetlenné teszi a létet az a „zenei philoxera.“ Az imént múlt, tavasz elején kiköltözködtem lármás lakásomból és egy külvárosi, csöndes utczában béreltem új tanyát. Ez épen a május előtti bérnegyed vége felé történt. Mikor az óriási bérkaszárnyának abba a szerény szobácskájába behurczolkodtam, kellemesen lepett meg az a jótékonyan ható csönd, mely a házban uralkodott. A lakók szinte lábajhegyen járkáltak. Csak suttogva beszéltek a cselédek. A nagyszámú gyermeksereg pedig illemtudó zajtalansággal sétálgatott párosával a szűk, négy szál csenevész akáczfácskával beültetett udvaron. Ó, hisz’ ez valóságos mintaház, gondoltam magamban és nagy munkakedvvel kezdtem tanulmányaimba. Ámde, sajnos, nagyon is korán örvendeztem. Alig, hogy elmúlt a bérfizetés ideje, mintegy varázsütésre úgy megváltozott a ház előbbeni idilikus csöndje. A gyermekek sivitozó lármával játszottak és dulakodtak az udvaron, a konyhákba nótázni és pörölni kezdtek a cselédek, a szomszédasszonyok tetemes távolságból rikácsoló társalgást folytattak és a pinczétől a padlásszobákig elkezelt dühöngeni a „zene philoxera“. . . — így van ez, kérem, mindig, valahányszor többé-kevésbé megszabadulnak a házbér gondjától az emberek - világosított fel a házmester. Ilyenkor fellélegzenek, de bizony kissé hangosan Hangosan bizony. Mégpedig kissé nagyon. Három pinczelakásból, három különféleképen hangolt,, jobban mondva: egyformán hangolatlan A közöny. Egy vidéki lap nem léphet nagy igényekkel az olvasóközönség elébe, s viszont az Olvasó sem formál nagy kívánalmakat a vidéki lappal szemben. Ezen viszony kölcsönös megismerése közmivelődési tényezőink terjedtségében és örvendetes fejlődésében gyökerezik s épen ezért előre el vagyunk készülve arra, hogy Marosvásárhelyen a mai napon történt eseményt a közönség holnap már a fővárosi lapokból olvassa meg, míg lapunk azzal egy hét múlva lépik a közönség elébe. A távirda, vasút, gyors postaközlekedési rendszer azonnal minden esemény hírét a központba hajtja, hol a napi kérdések lázas tevékenységgel nyernek feldolgozást egyik napról a másikra, míg a vidéki lap a társadalmi és állami rend nagy kérdéseit szerényen elkerülve gyűjtögeti egyik héttől a másikig, azon eszméket és elveket, melyeknek közreadásával inkább a helyi viszonyoknak vél közhasznú szolgálatott tenni. Lapunk programmja a közhasznúság s gyakorolni kívánjuk ezt e városban, vidéken, mind ott, hova eljut és czélunkat már csak akkor is elértük, ha kultúránk fejlesztéséhez, bár csak porszemnyi erővel járultunk. J E programm íratta jelen czikkünk homlokára e rideg szót: közöny. Igen, mert feladatunk teljesítésének megkezdésében körültekintve, városi közügyi állapotainknál ez otlik legelsősorban szemünkbe. Közöny a művészeti, ipari, jótékonysági és más közhasznú egyleteknél és intézeteknél . . . kö-