Közérdek, 1891. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1891-01-04 / 1. szám

TÁRSADALMI-, KÖZGAZDASÁGI-, JOGI-, KÖZIGAZGATÁSI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. * Előfizetési dijak: *­­ Egész évre ... 6 frt — kr­. £ 1í Félévre . . . . 3 frt — kr. 13 * Negyedévre . . 1 frt 50 kr. * Egy hóra . . . . — 50 kr . * - ♦ III-ik évfolyam. MEGJELEN MINDEN VASARNAP. Felelős szerkesztö és laptulajdonos. 'ö.gryvéd.. GÁLFFY BÁLINT, K­isteLó. I 1-ső szám. Marosvásárhelytt, 1891. január 4. «? SZERKESZTŐSÉG- 18? P­Á­L­F­F­Y MIHÁLY, Hirdetések (lj^ ^ ■** Egy kétszer hasábozott garmond sor vagy an­nak térmértéke 15 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Nyilttér soronként 8© kr. »T Bolyai-utcza 15-ik szám a kora X .­• a lap szellemi részét illető közle- $ £ rvények, valamint az előfizetések » * és reclamátiok intézendők. v ICiad­óHivatal: a Helyi tK r. H. l.-isls. xiyona.d.ájá’toaaa.- ^ V — Kiiiratot nem kiu­dunk vlisia. TM ♦ iG. tUak­ bérmentes leveleket fogadnak el. Előfizetési felhívás. Lapunk másfél év óta szolgálja a közérdeket s e rövid idő alatt azt hisszük, hogy őszinte igaz törekvésünk­­nek szerény tehetségünkhöz képest mégis feleltünk. Küzdöttünk a kezdet nehézségeivel, de kitartásunk nem ha­nyatlott, az olykor mutatkozó közöny alatt sem, fogyatkozásaink még ösz­tökéltek, hogy munkáljunk annál szor­galmasabban. Most meg a gyakrabban belépő új előfizetők érdeklődése lel­kesít. Czélunk a lelkes munkában el nem lankadni. A­mennyire lapunk keretes iránya megengedi, előharczosai leszünk a közügyeknek, kimerítő véleményt osz­tunk az egyesekkel, támogatója leszünk a közgazdaságnak, iparnak, kereske­delemnek, ismertetője a jogszolgálta­tásnak, s a törvényeinkben a gyakor­lat által feltüntetett hézagoknak. Mi­velője tárczákban, Csarnokokban a szépirodalomnak, azonfelül még igyek­szünk hírrovatunkat minél változato­sabbá tenni egy-egy kis ötletecskével, humorral. Hála az Égnek munkatársaink fia­tal erőkből már izmos gárdává alakult, mi nem kímélünk, fáradságot anyagi áldozatot, hogy azt minél jobbá szer­vezzük a nemes olvasóközönség ínyére, hasznára, élvezetére mulattatására. Kartársaink, valamint a jogkereső közönségnek jövőben is a kir. táblai értesítő adásával hasznosat szolgálta­tunk s előfizetőinknek kívánatra a kir. táblánknál levő ügynök miben állásá­ról postai, vagy távirati utón díjmen­tes értesítést adunk. A „KÖZÉRDEK“ EREDETI TÁRCZÁJA. AZ Ó fi­A MÁR. . . A­z óra már éjfélre jár. Egy év magát most járja le. Egyre lassabban ver, dobog Fájdalomterhes kebele. Éjjféltátött... Egy végsőhaj... Egy ének végét hántolom .J­ensin az uj év itt talál, A­­mi a múltat siratom! Felsze­ghy Dezső. ff mce 'EGY ESM MAROSVÁSÁRHELYEN 849-BEN. Februá­r Kepén volt. Bem Medgyesen sürgönyt katt Besztercnéről, hogy Urbán betört Bukóréból s nyomul elé Deés és Kolozsvár. fe Négy óra alatt egy kis had­osztály : gyilok, huszárság és ágyuk — útban volt aros-Vásárhely felé azon pa­rancsa), 14 óra alatt Beszterczét meg­kerülve, a Bárra siessen, s az osztrák betörd fegyvereit ő visszavonulásra kényszerítse, vagy hátulról tzáilolja és semmisítse meg. A mint­­ paranccs előtt Bem fővezértől, úgy jön végrehajtva. Másnap este már hátában volt a magyarság Urbánnak. ő visszahúzódott, de a magyar hadosztály Jádnál utolérte, ütkö­zetre kényszeritette s teljesen megverve, eszeveszetten szalasztotta vissza Bukovinába. Én is e hadosztályban voltam, a Mátyás­huszárok I-ső századával. — Estére értünk Maros-Vásárhelyre s Darzsi János huszár­­bajtársam magához hivott szállására; anyjá­nak ajánlott, mint barátját, az szívesen fo­gadott, estére társaság lévén házához hiva, engem is meghívott. „Legyen szerencsénk hadnagy úrhoz — monda megnyerő gyön­gédséggel — kijut önöknek a had fáradal­maiból bőven, élvezze pár óráig a polgári élet örömét“. Szívesen fogadtam el, hisz már az ötödik hete telt, hogy emberek között nem voltam ; mezőn, havan, csatasorban töl­tötte táborunk életét, ütközetből ütközetbe ment, győzve s győzelve, puska- és ágyutűz között járta be a fél országot. Ekkor vonult vala Bem Vízaknáról megverve Piskiig,­ ott ő zúzta össze b. Pucher táborát, s onnan utána és nyomában, üldözni látszott őt Sze­­ben felé; de Szászsebesnél hadi csellel élt, őt futni engedte, maga pedig mint egy má­sodik Hannibál átszállította sergeit a hegyek járatlan ormain Medgyesre, ott védő állást vett, s várva a székely segéderő érkezését onnan küldötte említett kis hadát oda,a hol veszély fenyegette Erdélyt. Midőn átöltözve úrnőnk salonjában megje­lentem, három ifjú nőt találtam körében, a kiknek bemutatott: „Koronka Lászlóné ba­rátnőm s kedves lakóm, monda az elsőnél, Görög Károlyné, Bem tábornok háziasszonya, Török János tanárnő”, így nevezé meg s másik kettőt, s engem, mint Kossuth huszár hadnagyot mutatott be, fia barátját. Én bo­csánatot kérve, Mátyás-huszárra igazitám ne­vem. „Ismerem ezt a históriát — jegyző meg kedves nyájassággal — de azt is tudom, hogy előbbi ne­vöket most az átkeresztelő* után is inkább szeretik hadnagy urék“. „Tehát aján­lom nektek kedves barátnőim J. E. Mátyás­­huszár hadnagyot" — ismétlé a helyesbített bemutatást divajkodó hangnyomattal. Tiszta fényár terjedt szét ragyogó csilá­ - á­rokból és asztali lámpákból, gazdag selyem­­ és bársony bútorok fejér és virágos hímzés­ ; I­del díszítve, az ablakok függöny tartó kere­teiről nehéz selyem és brüsszeli csipke füg-­­ gönyök omlottak alá aranyos bojtű leszorító­­ zsinórral; középben és a szögleteken keleti­­ növények s élő virággal megrakott állványok gyönyörködtették a szemet s üdítették a ke­délyt. Minden mutatta, hogy a ház úrnője­­ az erdélyi középosztály egyik leggazdagabbik­a­­­s osztályának minden kényelmét ismeri és élvezi. Neve: a gazdag Derzsiné volt. Az esti lámpafény a női szépségek jobban kitűntek, sőt fokozni szokta; a homlok de­rűje, az arcz vidámsága, a szemekben égő tűz, s az ajkakon el-el lebbenő mosoly festői szint adnak a női bájnak. — E szép nőket együtt a fényárban látva, azt hittem, tündé­rek között vagyok. Hogy valót írok, igazolja az, hogy emlékezetem oly nagy idő köz­i életem oly sok kiállott viszontagságai és szenvedései után is így megőrizte e pilla­natnak benyomásait. A ház úrnője magas, igazi magyar ter­metű nő, a rerdőre tejét, mint a patyolat, könnyű pírral elöntve, merengő szemében rejtett szinében s élénk érzelemvilág fejező­­dött ki, a szempillák fekete ive, s a gazdag hajzat, melyet szép magyar főkötő fedett kettőztette az alak érdekességét. Azok közé a nők közé tartozott, a kiket az emberek rátartóknak mondanak komolyságukért, hi­degeknek önérzetükért, pedig az a női kecs egyik titka. S a ház úrnője ennek birtokában volt — közszeretet tárgya még­is, tisztelt­­ társadalomban, háza sűrűn látogatott. Koronkáné közép termetű, görög orr, finom metszetű mosolygó ajkak, szemeinek nézése igéző, mély érzést árult el, szavai gazdag kedély­t s gondolkodó elmét. Szíz volt azok­ban és erő. Olvasottsága a szellem nagy mértékű fejlettségét s önálló munkásságát mutatta. Növekedő fiacskáin szeretettel csün­gött. Honleányi felfogása eszménység. Hölgy korában a szép Maty­is Matinik fonék, ke­gyét fél Marosszék ifjúsága kereste, s Ko­ronka László fiskális ügyvéd nyerte meg. Görög Károlyné magas, karcsú, kitűnő szép szőke hölgy, tekintete rokonszenves, modora finom, megnyerő; eredete szász, a germán faj sentzentalismusa nélkül, érzülete, magyar; büszke volt, hogy Bem tábornok az ő házában lakott, s ebben ő költözni segí­tett s tőle emléket kért. Visszaemlékezések Szabadságharczunk Történeteire czimü köny­vemben méltattam erényeit. A SZERKESZTŐSÉG, ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre......................6 frt­­- kr. Félévre.......................3 frt — kr. Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Egy hóra............................— 50 kr. Városi közügyek. tv Városunk törvényhatósági bizottsága f. hó 22-én d. u. 3 órakor a városház nagyter­mében, a főispán az ő maga jávóllétében Geréb Béla polgármester úr elnöklete alatt s a bizottsági tagok tekintélyes számbani részvéte mellett az­o­­k rendkívüli közgyű­lése tartatván, a kitűzött 22 tárgy közül ez­úttal csak is azon tanácsi előterjesztésre, mint a várost és lakosságát különösen ér­deklő tárgyra szorítkozunk, mely az építendő rendes laktanyára vonatkozik. Tudja ugya­nis, hogy városunkban egy szükségbeli, va­gyis fiók laktanyának a fennálló váro­shoz kapcsolólag való építésére nézve a 12. had­testparancsnoksággal már ezelőtt 3 évvel a tárgyalás befejeztetvén, a tervek és költség­vetés Adler Károly miskolczi mérnök által 800 frt dij fizetés mellett elkészíttettek. S ezeknek jóváhagyás végett felsőbb helyre tett felterjesztésekor a város közönsége oda utasittatott, hogy még egy alternrtiv építke­zési tervet és költségvetést is készíttessen. kevesebb létszámra az előbbinél. Városunk törvényhatósága ezen felsőbb rendeletnek is engedelmeskedve, nevezett mérnök által ezen altern­tív tervet és költségvetést is el­készíttető, a­miért 400 irtot fizetett. S fel­terjesztvén jóváhagyás végett, várta ennek mielőbbi meg­erősítését, hogy a szükségel­tető építési költségnek törlesztőkamat mellett kölcsönvehetésére a kellő lépéseket megte­hesse. Táplált reményében azonban nagyot csalatkozott. Mert a­helyett, hogy költsé­gesen készíttetett építési tervei és költ­ségvetései közül bár­melyik jóváhagyást nyert volna, 1890. évi május havában arra ébredt, hogy felterjesztett munkálatai a bel­­ügyminister ur ö­nmagának leirata szerint a kereskedelemügyi m­inisterium műszaki osz­tálya által részletes felülvizsgálatra, mit me­rőben haszonvehetetlenek, érdemesnek sem találtattak. Ez okán most már harm­adízben utasíttatott a város közönsége egy szabály­szerű (rendes) laktanyának építésére. Ezen sarkosódik tehát a bevezetésben em­lített tárgyalás. Mert ugyanis a városi ta­nács a belügyministeri rendelet következté­ben a 12-ik hadtestparancsnoksággal magát érintkezésbe tevén, végre-valahára azon meg­állapodás jött létre, hogy az ebbeli tárgya­lás 1. évi deczember hó 15-én Joco Maros­vásárhelyet megkezdessék. E végre kiküldve volt katonai részről egy műszaki ezredes, egy műszaki igazgató, egy hadbiztos, egy ezredorvos és egy százados. Deczember hó 15 én d. e. a tárgyalás megkezdettén, pol­­gármester, mint a vegyes bizottság vezetője kinyilatkoztatá, hogy a város kész egy ren­des laktanya építésére. A katonaság részé­ről azonban nyilváníttatott, hogy részletes tárgyalásba csak az esetben bocsátkozhatik, ha e hóban hozandó közgyűlési határozat alapján még 1891. január hó 1-seje előtt a 12. hadtest parancsnokságot a felől értesí­­teték, hogy kész egy rendes laktanyát 1 ezredtörzs, 1 zászlóaljtörzs, 6 gyalogszázad és 1 vadász pótszázad-keret számára épít­tetni, s az előkészületeket azonnal meg­tenni, az építést pedig a tervezet jóváha­gyása után 1891-ben megkezdeni. Ellen esetben a tárgyalásokat el nem fogadottak­nak tekintvén, a laktanya építésére nézve a már tett ajánlat alapján más város közön­ségével lépik alkudozásba. A polgármester a közgyűlés megtartását s a hozandó határozatnak a 12. hadtestpa­rancsnoksággal közlését megígérvén, a tör­vényhatóságnak legutóbbi határozata közlése mellett kijelenti, hogy a város a rendes lak­tanya építéséhez megkívántai a nagyobb ki­terjedésű építkezési terület miatt az új lak­tanyának a régi vára­shoz tervezett csatolá­sát az ezzel kapcsolatos tetemes kiadásokkal el nem fogadhatja, s e czélra javaslatba hozta a hidak között fekvő s a város tulajdonát ké­pező lóvásár tért. A katonai képviselők miután ezáltal a zászlóaljak közötti hadászati kötelék elsza­­kíttatnék, ebbe bele nem bocsátkozhatván a polgármester újabban is nyilvánította, hogy a város szándéka egy merőben új laktanyát 1 ezredtörzs és 3 gyalog zászlóalj részére a jelzett helyen építtetni. A huzamosabb vita azt a közvetítő javasla­tot eredményezte, hogy a vára­s hagyassák fönn 1 ezredtörzs, 1 zászlóalj és 1 gyalog pótzászlóalj kerete, meg 1 vadász pótszázad kerete számára, a város pedig építtessen egy új laktanyát 2 gyalog zászlóalj és zász­lóaljbeli törzsekkel együtt.

Next