Közérdek, 1897. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

IX évfolyam. 27. szám. Marosvásárhely, 1897. julius hó 4-én Társadalmi-, közgazdasági-, jogi-, közigazgatási- és vegyes tartalmú hetilap. Telephon 4. Megjelelt minden vasárnap. Telephon 4. Hirdetéseket lapunk számára elfogad és közvetít. Budapesten Eckstein Bernát hird. irodája Fürdő-utcza 4. sz. Goldberger A. V. hird. irodája Váczi­­utcza 9. Pick Géza hirdetési irodája Wárm utcza 6. és Marosvásárhelyt lapunk kiadóhivatala Bolyai­ utcza 15. és Temesváry Mihály könyvkereskedése. Előfizetési díjak: Egész évre..........................................12 korona. Fél évre . . 6 korona. Negyed évre .... .3 korona. Egy hóra.................................................1 korona. Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos Pal­ly Mihály ügyvéd. Hirdetések díja: Egy kétszer hasábozott garmond sor vagy annak térmértéke 30 fillér. Bélyegéig minden beigtatás után 60 fillér. Nyiltér soronként 1 korona és 60 fillér. — Kéziratot nem küldünk vissza. Csak bérmentes levelet fogadunk el. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bólyai­ utcza 15 . szám, a hóza a­ lap szellemi részét illető közlemények, valamint az «Kifizetések, hir­detések és reklamácziók intézendők. Városaink. A­ki országunk fejlődését figyelem­mel kiséri, látja, hogy név szerint az utolsó évtized alatt mesés gyorsasággal gyarapodtak, izmosodtak, úgy anyagi, erőben, mint lakásának létszám növe­kedésében. A városoknak vonzó, beszívó erejük van. Magukba vonzák a környék intel­­ligenc­iáját. A szellemi, politikai és tár­sas élet ott tömörül. Olyan a város, mint a szív. Az erek oda viszik a vért, hogy onnét ismét tovább adják az életfentartó nedvet az egész környéknek. Az országok erejének, nemzetgazda­sági súlyának bő­képe városainak szí­nében van. Németországnak van Európában vi­szonylag legtöbb városa. Országunknak viszonylag legkevesebb városa. Ez magyarázza meg az országok bel­erejét vagy ennek hiányát. Bizony Magyarországon is kevés még a város. Törvényhatósági joggal felru­házott város van 25 és rendezett ta­nácsú város van 116, a többi nagy­köz­ség, kis község, falu. Városaink ily kevés számában rejlik az ok, hogy a nemzeti erő kevés he­lyen szilárdulván meg, nem bírjuk meg­törni a nemzetiségi fészkelődéseket és nem tudjuk kellően ellensúlyozni a szo­­ciális kinövéseket. A városok belkormányzata ellen nap­nap után rengeteg a panasz. Ez önké­nyeskedés bizony nem egy helyen zú­golódik. Kell és magunk is sürgettük már a törvényt, mely a városok hatáskörét, köz- és beligazgatási jogát határozottan kifejezésre juttassa és mely a városi va­gyonok kezelésénél a megrendült bizal­mat helyre­állítsa. A belügyminiszter elkészíttette a „Vá­rosok rendezéséről“ szóló törvényjavas­latot. Megvalljuk, félve vettük kezünkbe a 216. §-ból álló tervezetet, féltünk, hogy a közigazgatás államosításának megked­veltetel polgára alatt alaposan meg fogják nyirbálni a városok autonóm jogait, hogy önkormányzati ügyekben jól megkötözik kezeit. Örömmel valluk be: csalódtunk. A belügyminiszter tervezete a legmesszebb menő autonóm jogokat megadja. A városok önkormányzati joguknál­­ fogva önállóan hozhatnak szabályokat,­­ rendeleteket és azokat maguk végre is hajthatják. Maguk választják hivatalnokaikat. Maguk állapítják meg és hajtják be közigazgatási költségeket. Iskola, óvóda, közrendészeti, gyám és szegény ügyekben teljes autonóm jog­gal határoz és intézkedik Nem függ tehát felülről és belügyei­­ben korlátlan. Korlátlanul és függetlenül működhe­tik, mint első fokú politikai hatóság. Sérelmek vagy más politikai okokból felírhatnak, kérvényezhetnek akár a kép­viselőházhoz, akár a főrendiházhoz. A javaslat eltörli a törvényhatósági bizottságot és helyébe azonos hatáskör­rel a városi képviselő testületekre áll. Ezen testület tagjainak száma azonban jóval kevesebb lesz, mint a városi kép­viselők voltak. Ez azért van így tervezve, mert ta­pasztalat szerint minél nagyobb egy testület, annál nehézkesebb. Ezen városi képviselőkön kívül a polgármester, a tanács és az árvaszék állanak a városok élén. A városi képviselők fele a legtöbb adófizetőkből, másik fele az általános szavazati joggal bírók közül választatik. Egészen új dolog, hogy a fizetéses vá­rosi tanácsnokok mellett díjtalan tanács­nokok is lesznek, még­pedig egyenlő számban. Ez az egy pont nekünk nem tud tetszeni teóriában. Lehet, hogy gyakor­latilag jónak bizonyul, de alig hisszük. Ez lehetett a czél, hogy anyagilag független polgárok kapjanak „sine cu­­rákat“ és ennek révén befolyást a vá­rosi ügymenetekre. De hisz ott van a sok virilista úgy is a képviselő testületben ? Minek ez is ? A fizetéses tanácsnokokat ellenőrizni ? Hát foroghat-e jól egy kocsi kerék? Haladhat-e elég gyorsan a kocsi, ha örökké rajta lesz a fékező? Megjósoljuk. Ez lesz az a bizonyos kapu, melyen a súrlódások végtelensége fog beköltözni. A fizetett ár és fizetésre nem szorult ár személyes társalkodásainak békája nem egy városi fontos ügyet fog rabbá tenni. Bár csalódnánk ! Nagyon okos dolog, hogy az orvosok és az állatorvosok több hatáskört kapnak az eddigieknél. A nőemanczipáczió lenge szellője is megcsapkodta a javaslatot. Szavazati jogukat gyakorolhatják nők is, így polgári jog élvezetében álló öz­vegyek, polgároktól elvált nők. Polgártól maradt 20 éves hajadonok,­­tehát még leányuk is!) Említettük soraink elején, hogy a tisztviselők választása önkormányzati jog. Ámde „városi számvevőt“ a miniszter nevez ki, állomásoz el és állampénztár fizeti. Ezen egy ujjítás a legdicséretesebb az egész javaslatban. Erre van legnagyobb szükség. A köz­pénzek, a városi adó, a városi vagyon az árvaszéknél elhelyezett árvaletétek pontos, leltári nyilvántartására és lelki­­ismeretes ellenőrzésére. Ez a számvevő nem lesz protektióból oda tett városi kebelbeli ember, a­ki „tussol“ atyafiságból, hanem a városiak­tól független hivatalnok, a­ki annyival inkább szigorúan és példásan fog ellen­őrizni, mert őt is meglepik gyakran fe­­lülről rovan­csolással és a pajtáskodás­ból szemhunyásnak ez fogja útját állani hogy ezen számvevők belügyminiszteri rendeletre helyet fognak néha cserélni és igy az utód jőve, ez azonnal rá az előbbi esetleges elnézett hibáira. Sok hűtlen pénzkezelésnek fogja ezen újítás útját állani. Egyebekben most csak röviden is­mertetni óhajtottuk ezen bennünket kö­zelről érdeklő törvénytervezetet. Nézeteinket róla más alkalommal bő­vebben fogjuk elmondani. Bethlen Gábor gróf f. [1837—1897 ] Erdélynek újból nagy halottja van. Alig búcsúztatták el az egész ország Brassai bácsiját, — máris hozzák a la­pok a szomorú hirt, hogy Bethlen Gábor nincs többé. * Bethlen Gábor gróf, f. év junius 25-ik napján Keresden tüdőgyuladás következ­tében meghalt. Bethlen Gábor grófnak, aki a közéletben jelentékeny szerepet játszott, életrajzi adatai a következők: Bethlen Gábor gróf, 1837-ben szüle­tett Nagy-Szebenben, és id. Bethlen Gá­bor gróf fia volt. Atyja Erdélyben több­magas állást töltött be és 1873-ban halt meg Budapesten, mint kúriai biró. Bethlen gróf, miután tanulmányait Nagy- Szebenben és Kolozsvárt befejezte, 1860- ban külföldre utazott és a Svájczban Aulitzky lengyel ezredesei megismerked­vén, általa bevezettető magát a katonai tudományokba. Ennek azután rögtön hasznát is vette, mert lement Olaszor­szágba s beállott közlegénynek a ma­gyar légióba. 1863-ig harcolt az olasz egységért. Aspremonténál Garibaldi se­regével őt is elfogták Viktor Emánuel csapatai. Hat hétig volt fogoly Génuá­­ban; ekkor kiszabadulván, visszatért ha­zájába. 1863-ban a nagy-szebeni „Land­tagen megjelent, mint követi írnok, az 1865-iki utolsó erdélyi országgyűlé­sen pedig, mint Felső-Fehérmegye követe vitt jelentékeny szerepet. 1866-ban be­jutott a képviselőházba és ott a balol­dalon ült. 1869-ben megyei szolgálatba lépett s 1871-ig töltötte be Felső-Fehér­­megye főbírói tisztét. 1871-ben lelépett a közpályáról s egészen 1875-ig birtokai rendezésének élt. Tisza Kálmán, mint belügyminiszter, első ténykedései közzé tartozott Bethlen Gábor gróf kinevez­­tetése Felső-Fehérmegye és Kis-Küküllő megyék főispánjává, majd a megyeren­dezésnél Felső-Fehérmegye megszűnvén, Bethlen Gábor gróf helyette az új Nagy- Küküllő vármegyének lett főispánjává. 1890-ben nyugdíjba lépett és miután Horváth Gyula lemondása folytán a bélavásári kerület üresedésbe jött, Beth­len Gábor ott képviselővé választatott. Az 1892-iki választások alkalmával a marosvásárhelyi II. kerület küldte a képviselőházba, hol a nemzeti párthoz csatlakozott. Az E. M. K. E. elnöke volt, melynek alapítása nagy részben az ő érdeme. Bethlen gróf életfogytig való tagja volt a főrendiháznak is. Halálának hire nagy részvétet kelt mindenfelé. A nemzeti párt Tibold Antal és Bethlen Bálint grófot bízta meg a temetésen való képviselettel és a rész­vét kifejezésével ravatalára koszorút kül­dött melynek szalagján a következő felirat volt. Gróf Bethlen Gábornak, a kitűnő honfinak — az országgyűlési nemzeti párt. * A temetés Keresden impozánsul folyt le. A ravatalt a koszorúk sokasága bo­rította. A temetésen Erdély minden ré­széből számos előkelő férfiú vett részt. A gyászertartást Zajzon ref. lelkész vé­gezte. A sírnál az Emke nevében Ugrón Gábor beszélt József főherceg a család­hoz meleghangú részvéttáviratot küldött. A nemzeti párt részvétét Horánszky fejezte ki.

Next