Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-01-05 / 1. szám
Szekszárdi, 111. évfolyam. Kiadóhivatal: Bátor-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint.KQZERD I. szám. Szombat, 1907. január 5. Szerkesztőség: Széchenyi utca 1085. szám Ide küldendők a lapot érdekli összes közlemények. EnépÍzETÉR : egész évre 10 kor., félévre S h., negyedévre 2 kor. So fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Megjelenik minden szombaton TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS HI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Bel munkatársak : JANOSITS KÄROLY. KOVACH ALADÁR. Kiadja: bAter jAnos nyoihdAja. Ó ember, uj ember. Vessétek le az ó embert, — öltsétek fel az uj embert; legyetek tökéletesek, mint Atyám is az. A szeretet mellett ezeket a mély értelmű igéket is hirdette, tanította Jézus. — Csodálatos szavak ezek abban a korban és olyan társadalmi világrend közepette, melyben ő élt. Nem értették. Hogyan is érthették volna, amikor az embereknek igen különös, vagy éppen semmi fogalmuk sem volt a szív és lélek jóságáról, nemességéről s tiszta ártatlanságáról. Pedig Jézus éppen ezeknek felöltésére, a lélek és szív szelid érzelmeinek tökéletesítésére czélozott. Nem értették. Az uj év küszöbén magam is elgondolkoztam ezen szavak fölött; mérlegeltem, várjon 0 utána, a letűnt, közel kétezer év óta megértették-e az emberek, s mily mértékben vetették le a szívnek és léleknek a emberét s öltötték fel az újat, hogy tökéletesek legyenek ? Amint karácsonyi czikkemben mondom, hogy az évezredek megszámlálhatlanjai tűntek alá az enyészet mélységeibe, amíg végre az élő szeretet megszületett, ugyanennyi időnek kell letűnnie mire az embermilliók minden egyese levetette a lélek emberét s felöltötte az újat; mert itt az emberi nem megteremtésének legkezdetén volt egyszerűség kapcsolódik össze a legmagasabb fenséggel; a kezdet és a vég ölelkeznek. Az ember, megteremtésekor, az észt és tudást szakította az életfáról; fúrt, faragott, szemlélődött. ..keresett, kutatott; elvetette az eszközöket, tudásával és eszével újakat teremtett, s behatolt a megszámlálhatatlan természeti titkok tömkelegébe, eldobván az ócskább módot s alkalmazván az újabb, jobb és helyesebb módot a titkok megfejtésére. Szóval egyre-másra levetette a tudásnak és észnek a emberét, felöltötte új emberét, észben és tudásban tökéletesedett. Mekkora ellentét a kétféle tökéletesedés között! De eljött az idő s elhangzott a szó: Ember, ne csak tudásod és eszed, hanem szived és lelked is tökéletesedjék! És azóta? Azóta ép úgy fúr, farag az ember, keres és kutat, tör előre ellenállatatlan, ösztönszerű, a teremtéskor már vele született erővel. Tel az égre, le a föld gyomrába vizen és szárazon, a természeti erők minden fajtájának felhasználásával. Az ész és tudás tehát egyre veti az avultat és ölti az újat, majd csaknem őrületes gyorsasággal törekedvén minden kicsinyben és minden nagyban a legtökéletesebb felé. Ez a teremtés világrendje, melyben minden egyes agyarkodik a másikra. Hát a szívnek és léleknek tökéletesedése? Ez az a másik világrend, a megváltásnak világrendje, melynek első és legfenségesebb szakaszait kétezer évvel ezelőtt szerkesztette meg és szentesítette annak kiválasztott hirdetője : — talán éppen a kellő időben. Ma még a teremtés világrendjében élő embermilliók közt egyre tart az egymásra való agyarkodás, ámde mint valami, gyönyörű földöntúli zenének majd lágy, majd erővel teljes melódiái, úgy simul, lopódzik egyesek és tömegek szívébe és lelkébe egy-egy finom érzés, majd pedig egy hatalmasabb nemes indulat az embertársak iránt. Nem megyek vissza az elmúlt időkbe, csak az előttünk folyó jelennek sorra létesülő emberbaráti intézményeire és a felebaráti szeretetnek, s tehát; a szív és lélek egyre tökéletes szülő sok egyéb példáira mutatok. Eközben nekem úgy tetszik, hogy minél magasabbra lép az emberi tudás, minél többet kutat ki az isteni titkokból s hatalmába ejti a magam számára, annál inkább fogynak a gonosz indulatok a szívből, nemesedik a lélek— és majd akkor, amidőn az emberi tudás elérte véghatárait, melyen túl már az ember számára nincsen semmi, csupán csak a teremtés titka, akkor ott ölelkezik a vég I a kezdettel; a véghatárnál az észnek és tudásnak, a teremtésnek világrendje. I TÁRCZA_____ -----S»te»rdr" A költészet.LÉ^LÍÍIÉL A költészet mély, sűrű rengeteg, Sok „fene-gyerek“ vakon neki megy S fölborzolva sörényes nagy haját, Kérked, ö vágja az első csapást. . Pedig bolondság ; igaz, hol halad, Benette útját giz-gaz, iszalag, S keresztültörni kemény munka bár, De bent a mélyben ö is csak megáll, Észrevesz itt-ott egy baltacsapást: S akkor eszmél csak: itt valaki járt! — S mint Robinzon, ha ejt is nagy vadat, Sörétet érez a foga alatt... — Nem törődve hit, hogy első legyek, Hol találom,“virágot ott szedek ; Montblanc csúcsára nem hajt fel a vágy. — A völgyben nyittak édes ibolyák I BODNÁR ISTVÁN, e Mikes Kelemen és Kőszeghy Zsuzsi. Egy szép könyv jelent meg a kormány támogatásával, amelyben Zágoni Mikes Kelemen összes törökországi levelei olvashatók. A levelek elé kitűnő értekezéseket írtak tudósaink, de az értekezéseknél mégis csak érdekesebbek maguk a levelek, amelyekhez összeségükben már-már alig lehetett hozzájutni. E levelek „groff P . . . E . . . hoz (talán gr. Pekri Emíliához) vannak czimezve, a kit Mikes nénjének szélit, de bizonyosan nem a nénje volt. Erről azonban majd máskor. Most Kőszeghy Zsuzsiról van szó, az irodalomtörténet szerint Mikes egyetlen szerelméről. A szerelmi história jobbadán Rodostóban játszódott el, s mint ismeretes, Mikesre nézve nem volt kedvező a vége. Kőszeghy Zsuzsi 1700 ban született I Jaroszlávban, Kőszeghy Pálnak, Bercsényi hűséges titkárának volt a leánya. Kőszeghy Pál 1703-ban meghalt, s a kis Zsuzsi árván maradt; de Bercsényi és felesége hálából magukhoz vették és fölnevelték. Mikor Bercsényi 1720-ban kénytelen volt Törökországba költözni, Zsuzsit is magával vitte. Itt találkozott a harmincz éves Mikes a húsz esztendős hajadonnal. Eleinte azt írja róla egyik levelében, hogy a kis Zsuzsinak fösvényen osztogatták a szépséget, de rendes, tisztességes személy és tiszta jóság. Nagy szerelem épen nem szól e nyilatkozatból, de a családias, mély érzésű Mikes, aki nagyon epekedett a házas élet csendes örömei után, már most arra gondolhatott, hogy az árva Zsuzsi nagyon alkalmas lenne hontalansága keserűségeinek megédesítésére. 1722-ben már határozottabban nyilatkozik. Ugyanis a pestis dühöngött Rodostó körül, s Bercsényi háza népével közelebb jött Rákócziékhoz, aminek Mikes igen örül, mert „a kis Susi közelebb lesz.“ A regény tehát kezd bonyolódni. Mikes iparkodik Zsuzsi szivét megnyerni, s fáradozása talán nincs is minden siker nélkül, legalább egy későbbi nyilatkozatából erre lehet következtetni. Ha nem azért a dolgok mégsem folynak Mikes kedve szerint. Bercsényiné nagyságos asszony megbetegszik, s rövid szenvedés után meghal. Bercsényi urat a csapás nem nagyon sújtotta le, még a könnyei is gyéren hulldogáltak. Mert Bercsényi ar este uj házasság tervén dolgozott, 1 uj házastársul Zsuzsit szemelte ki magának. Valószínű, hogy heves ostromot nem kellett intéznie, de talán nem is tudott volna kora miatt. Ifjúságát azonban pótolta grófi méltósága, vagyona, s végtére is Zsuzsi hálával tartozott azért, hogy fölneveljék. A szerelem ugyan nem sokat törődik a hálával és egyéb hasonló dolgokkal, s ha Zsuzsi csakugyan szerette volna Mikest, bizonyára hozzá megy feleségül ; de Zsuzsinak inkább csak tetszett a levélíró, hanem a grófi titulus, meg az aranyak mégis csak jobban tetszettek. Az ilyesmi 200 esztendővel ezelőtt sem volt szokatlan dolog. Egyébként erről maga Mikes így ír : „Ha énnékem is annyi volna lávámban, mint másnak (értsd Bercsényi urat), talán madár (t. i. a kis Zsuzsi) is megmaradott volna, de rend szerént a szegény fogja meg a madarat, és a gazdag eszi meg. Elég a . . . hogy Susi most minden órán : Bercsényiné leszen.“ A jövendőbeli vőlegény pedig, vagy mint Mikes mondja, „vő ember .... Susiért gyakrabban meg mosdik; s mert azt tudgya kéd, hogy felesége életében