Közérdekű Levelek, 1926 (4. évfolyam, 61-84. levél)

1926-01-01 / 61. levél

jelennek a házak falain a vörös figyelmeztető plakátok, mi is ilyen plakátok vagyunk. A felsorolt példák intézményei mind olyanok, amelyek létesí­tése szükséges, fenntartása közérdek és amelyeknek költségeit világszerte az állam, vagy a község maga szokta viselni. Tulajdon­­képen tehát a Közérdekű Levelek kiadása is állami feladat lenne és költségei kellene, hogy az államot terheljék. Így gondolkoznak teljesen a kommunisták is, mikor a saját céljaikat szolgáló propagandáról van szó. A Népszava könyvkeres­­kedésének kiadásában 1925-ben megjelent, mint a Szocialista Agi­­ációs Iratok 34. száma „Bolsevizmus vagy szociáldemokrácia?” címmel az orgyilkos Fridrich Attlernek — aki most a szociáldemok­rata internacionálénak főtitkára — előadói beszéde az ausztriai szociáldemokrata munkáspárt 1924. évi országos kongresszusán „A munkástanácsok és a párt szervezete“ kérdéséről. Ebben a 11-ik oldalon azt fejtegeti, hogy miféle irigylésreméltó dolguk van az orosz kommunistáknak : „rendelkezésükre állanak az állam esz­közei, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a pártmunkát olyan méretekben végezzék, ahogyan az másutt sehol sem fordul elő. Ez bűvöli el elsősorban az idegen elvtársakat s ebben valóban van is valami nagy.“ Ez úgy elbájolta magyarországi szociáldemokratáinkat is, hogy mikor megcsinálták a proletárdiktatúrát, összes agitációjukat nyíltan az állam költségén végezték. Semmi sem mutatja jobban az igaz szó hatalmát, mint ez a mi harcunk! Az egyik oldalon a minden nap nagy terjedelemben megjelenő Góliát, a Népszava vonultatja fel a betűk hatalmas tömegét a magyar nemzet élete ellen. Vele szemben egyedül harcol a Közérdekű Levelek. Nem a biztos távolságból elröpitett parittyá­val, mint hajdanra Dávid, de mellet mellnek szegezve, kevés be­tűvel ugyan, de a meg nem dönthető igazság lángpajtásával felfegyverkezve. És a nagy behemót Góliát vesztének érzetében már könyörületért és segítségért ahhoz a kormányhoz fordul, ame­lyet áriádon sorában gyaláz, ahhoz a nemzethez, amelynek elve­­szejtése program­jának nyílt pontja, azért az egyenlő elbánásért amelynek elvét még soha e világon úgy meg nem gyalázták, mint ők az undokemlékű proletárdiktatúra alatt. Az egyenlő elbánás elvének egyenesen megcsúfolása az, ha a Népszava és a Közérdekű Levelek ugyanabban az elbánásban részesülnének, csak azért, mert mind a kettő sajtótermék. A leg­határozottabban tiltakozunk az ellen, hogy bennünket a Népszavá­val bármiféle vonatkozásban is egyenlő elbánásban részesítsenek. 100

Next