Közgazdaság, 1947. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1947-01-05 / 1. szám
2 KÖZGAZDASÁG GAZDASÁG ÉS POLITIKA Gondok és problémák (—dl ■—6) Akármilyen derűsnek és harmonikusnak ígérkezett az új esztendő, akármennyi biztatással szálltak a nagyok a kissé brzalmatlanná vált emberiséghez, senki sem állíthatja, hogy az óév nem hagyott terhes örökségeket az újra és hogy a világpolitikának és az egyes államok belső politikájának feszítő erői nem működnének a magaik teljes súlyával. Vegyük csak például Franciaországot, a legnagyobb írók és legnagyobb festők hazáját, azt az országot, amely legelőször és legkiaítóbban deklarálta az emberi méltóság alaptörvényeit és amely mégis a legmélyebben zuhant abba a győzelembe, amelyet mások vívtak ki az ő számára. B-lista és az új adók Ennek a Franciaországnak hosszú vajúdás után van — alig pár hetes életre szánt — kormánya. A kormány élén Leon Blum, a megvert és mégs győztes S. F. L. megvert és mégis győztes vezére. És ez a pár hetes kormány erejét végsőkig megfeszítve, nagy reformterveket hoz a Parlament elé, hogy megmentse a frankot és ezzel megmentse Franciaországot. A határozatok eléggé kemények, íme néhány közülük. Ötvenezer közalkalmazott két hónapon belül való elbocsátása A jövedelemadó kulcsának oly módon való emelése, hogy az a magasabb régiókban az 50—50 százalékot eléri, fenn pedig a kapitalista magasságban, teljes egészében adó alá kerül az 1 millió frankon felüli havi jövedelem. Az egyes áruk árainak olcsóbbítására fordított állami segélyeket leszállítják. Csak a kenyér, a tej és a külföldről behozott szén árához való állami hozzájárulás mérve nem változik. Megkövetelik a közüzemek racionális ügyvitelét, nyilvánosságra hozzák az adókivetéseket és felemelik a közszolgáltatások árait és díjait. Eléggé súlyos program, bár számunrra, itt Magyarországom nincs benne semmi új sem. Ezeket a kísérleteket mi mind végigküzdöttük, több kevesebb eredménnyel. Tudjuk, hogy a végrehajtás során engedményeket kell tenniük és tudjuk, hogy a francia politika feszítő erői, elsősorban de Gaullleék le rém becsülendő tábora, kellő nehézségeket okoznak majd — minden hűségnyilatkozat ellenére is — a néhány hétre szánt Blum-kormánynak. És nagy kérdéjel még a C. G. T„ a szakszervezeti szövetség, amely —• a drágaság miatt jogosam —_ újabb általános _ bérköveteléseket támaszt és tiltakozik a hatósági árak emelése ellen. Vájjon megállja-e helyét e követelésekkel szemben Leon Blum nagy kabinetje? Vájjon a dolgozók kormánya kibírja-e azt, hogy hátat fordítson a dolgozók igényeinek? Ne feledjük el Blum bemutatkozó beszédét: »Áldozatokat egy néptől csak akkor kívánhatunk, ha ellenszolgáltatást is adunk érette!« A nemzeti vagyon szaporítása De végre is — a politika ma, Franciaországban, minden elkendőzés ellenére is a gazdasági síkon játszódik le A frank betegsége a nemzeti elszegényedés tünete és annak — az ugyancsak az elszegényedésből folyó — jelenségnek a következménye, hogy a francia nép többet fogyaszt (vagy legalábbis többet igyekszik fogyasztani), mint amennyit termel. A kérdés röviden és brutálisan a nemzeti vagyon (és a belőle adódó nemzeti jövedelem) kérdése. És így egyáltalán nem csodálható, ha a francia pénzembereknek a francia katonák sietnek — a maguk módja szerint — segítségére. A Saar-vidéken egymásután szerelik le a német gyárakat és viszik befelé Franciaországba. Franciaország biztosítja magát jóvátételi igényeire. Ezt a biztosítást más hatalmak rosszallása kíséri. De, ismerjük be, nemcsak erről van szó. A fsaar-vidék nehézipara a német agreszszió egyik alappillére volt. Maudnem olyan, mint a fluhr-med©ncéé. Franciaország a két világháború szörnyű tapasztalatai után mohón vágyik az igazi »sécurité«-re és a legkisebb lehetőséget is megragadja, hogy ebből minél nagyobb részt szerezzen magának A Saar-vidék ipari leszerelése ilyen biztonság-parány. És Franciaország él azzal az alkalommal, hogy csapatai a megszállók között szerepelnek. Nevezzük ezért Franciországot kapzsinak és mohónak? Eszünk ágában sincs! A francia imperializmus Európára veszedelmes utolsó komoly fellobbanása immár közel 150 esztendős- A német alig múlt el két esztendeje. A történelmi analógiáktól való félelem átment Európa minden emberének vejébe. Inkább Franciaország gyártsa az acélt, mint Németország. Mert végső fokon a mi számunkra erről és csakis erről van szó. A nam és Franciaország kontinentális megerősödése annál fontosabb, mert gyarmati viszonylatban egyre tart a gyengülés. Indokínában szakadatlanok a tárgyalások és szakadatlanok a felkelések A szocialista kormány gyarmatügyi minisztere el is utazott a helyszínre, de nem hozhatta magával a béke olajágát. Mi is történt Indokínában? Amikor Franciaországot leverték és Indokínát megszállták a japán csapatok, a francia közigazgatás emberei a helyükön maradtak és felfogták a japánoknak az anamita lakosság ellen irányuló csapásait. Ez volt az oka annak is, hogy a japánok által beültetett »nemzeti« kormánynak kis sikere volt a berszülöttek közüli. De a francia vereség a francia presztízs végét jelentette. Ezért volt viszont az, hogy amikor a japánokat térdre kényszerítették és a francia igazgatás visszatért, az egész országgal találta szemben magát. »Ánlam önmagát is kormányozhatja«, vált jelszóvá és a japánok által kiosztott fegyverek ropogni kezdtek. Elcsapták Anam császárát és afüggetlen köztársaság »kívül tágasabb «-at mutatott Mariamnenak. Persze, a franciák hadsereget küldtek Indokinába. Persze, hogy leverték (véresen és kegyetlenül, francia gyarmati módszerekkel) a felkelést. És ekkor az anamita kormány meghátrált. Múlt év márciusában szerződés keletkezett, amely elismeri az anamita szabad államot, parlamenttel, hadsereggel és pénzügyekkel, ez a szabad állam azonban beleilleszkedik a francia fennhatóság alá tartozó Indokinába. Amiből francia szempontból az következik, hogy csökkenteni kell az anamita befolyást Indokínában. Az anamiták viszont az ellenélkezőjére törekszenek. Nem ismerik el a kalunkinai köztársaságot, amelynek kormányát a franciák Quislingjeinek nevezik. Kokinkinának Anam mellett van a helye, mondják és e megállapítás mellé a felkeléseket adják érvül. Anuai d’Orsay megpróbálja a »divide et impera« elvét. Alighanem sikertelenül. A végén itt is Leon Blumanak lesz igaza, aki már kormányelnöksége előtt kifogásolta a francia gyarmatpolitika tekervényes útjait- És Leon Blum nem az az ember, aki mást mond, mint a kormányzaton kívül álló személy és más akkor, amikor a kormányrúd a kezében van! Becsületszavamra fogadom Leon Blum szavának szentsége mellett egy fél évszázad tanulságai szólnak. De vannak, akik az adott szó szentségét másoknál is — könnyedén — feltételezik. Ilyen alapon bocsátották szabadlábra az amerikai zónában a náci párt korifeusait, a vezérkar embereit és az S. A. legényeit karácsonyra. Haza a családjukhoz. Szentimentális emberséggel, mert Babbiték szentimentálisak. (A niggerekkel szemben nem azok, a németekkel annál inkább.) Hiszen köztudomású, hogy a németek mindig megtartották a szavukat. Hitlernek például sosem volnak területi igényei. Nem akarta Ausztriát bekebelezni. Nem érintette Csehszlovákiát és szerződést kötött Lengyelországgal- München után példáját adta az adott szó szentségének és véges-végig megtartotta a szovjetnémet szövetséget. D. e szótartó nép fiainak, a »Sturmbann führern-eknek, a generálisoknak és koncentrációs őröknek valóban igényük van arra, hogy copfos Gretchenjeik és rövidre nyírt hajú Wo taxijaik mellett otthon ünnepeljék a karácsonyt Hogy közben Auschwitz, Dachau, Ravensbrück és Bergen-Belsen hullamezőmn milliók pusztultak el a legborzalmasabb halállal, az S. A. és a vezérkar jóvoltából is, az mit sem érdekli az irgalmasokat. Igen. Amerika igen irgalmas. Volt egyszer egy Horovitz Nátháin nevű (nem is árja származású) ezredese, aki eljött ide a Horthyak és Héjjasok hazájába és jelentette, hogy minden rendben van, mindenki kifogástalan gentleman, jól lehet vadászni — és közben nem akarta tudomásul venni, hogy miről suttognak a tolvajosi akácos fái... Valószínű, hogy Horovitz ezredes már nem él, s ha él, nem vezényel az amerikai övezetben. De szelleme úgy látszik halhatatlan. „MESZHART“ Magyar-Szovjet Hajózási Részvénytársaság Igazgatóság, Budapest, V., Mária Valéria utca 11. Telefon: 181-880 Budapest—Bratislava—Wien között, Budapest— Mohács között menetrendszerű darabárujáratok. A Dunán és mellékfolyóin tömegáruszállítás teljes rakományú uszályokkal és tankhajókkal Dunatengeri közvetlen járatok Budapest—Odessza, Budapest—Istanbul, valamint a feketetengeri és égeitengeri kikötők egymásközti forgalmában. Budapest, Magyar Nemzeti és Szabadkikötő. Mindennemű áruk tárolása, átrakása és kezelése, tranzitóforgalomban való vámmentes kezelése. Pécsett, kőszén és sajtolt szén. Villanytelep, Budapest; hajóépítés, javítások. TEHERHAJÓZÁSi RAKTÁRHÁZAK: BÁNYAs HAJÓ3 MVHELY: SaSMMSSSWSSMSM———» 1.MB ^ B.U.É.K. LEOPOLD GYULA hirdetővállalat VII., Erzsébet körút, 39 Telefon: 422-308. Alapítva: 1896 1947 január 5 A harmadik párt Rabbiták végtelen birodalma,a világ leggazdagabb országa még ma sem érti — vagy nem akarja érteni» — Európát- Politikai élete is egészem sajátos. Sok évtizedes (sőt több, mint évszázados) tradíciója a kétpártrendszer, amely voltaképpen — egy párt. Mart republikánusok és demokraták között csak — a személyekben van különbség. Az elvek — ugyanazok. És ha most Wallace harmadik pártot alapít, kérdés, hogy ez új pártot jelent-e? Ismeretes, hogy Wallace milyen furcsa körülmények között hagyta el az amerikai kormányt A Szovjetunió mellett foglalt állást a legnagyobb szovjet-amerikai feszültség idején és Truman elnök az egyik napon élesen kiállt mellette, a másik napon pedig Byrnes nyomására elejtette. Wallace most pártot alakít Sikerre való kilátása: semmi. A republikánus és demokrata apparaturával nem bírkózhatik meg. De: lerakhatja-e egy jövőbeli »harmadik párt« alapjait? Aligha hihető. Nem sikerült ez La Folette-nek sem, nem sikerül senkinek, amíg az amerikai proletariátus osztálytudatra nem ébred és meg nem alkotja a maga munkáspártját. Wallace polgári pártot akar alapítania. Az amerikai polgár pedig elég választékot talál a republikánus, vagy demokrata pártban. Ezért nem játszhatik Wallace szerepet a köztársasági elnökválasztásnál. Fellépése még csak nem is új politikai idők jele. Mindössze múló epizód. Hazai Cérnagyár Rt. varrófonalak, gépselymek Budapest V., Arany János u. 24