Közgazdasági Szemle – 1906.

35. kötet - I. Értekezések - Heller Farkas: A határhaszonelmélet és az uralkodó értékelméletek (I.)

A határhaszoneimélet és az uralkodó értékelméletek. I. Ha a tudomány egyes kérdései terén új gondolatok merül­nek fel, új szempontok emelkednek ki, mindig rendkivüli fon­tosságai bir az új szempontoknak a régiekkel való összevetése és a régiekhez való viszonyuknak a megállapítása, mert azok bírálatának alapját nagy részben ez adja meg. Uj gondolat­menetek és magyarázatok felállítása még magában ipso facto korántsem rontja le a régiek jogosultságát és épen ezért igen alapos vizsgálatot érdemel a régebbi gondolatsoroknak az ujabban felmerűitekkel való egybevetése. A tudomány egyes kérdéseit, egy-egy nagyobb horderejű gondolat felmerülése egye­nesen abba a helyzetbe hozhatja, hogy az illető kérdés terén további lépés a jelzett vizsgálat megejtése előtt nem is tehető, mert az új szempontoknak a régiekkel való egybevetésének az elmulasztása a tudományt egy-egy meddő gondolatba való bele­mélyedés veszélyének teszi ki, mely ha ujabb kutatásaink ered­ményét az emberi szellem eddigi vívmányaival összemérjük, könnyebben elkerülhető. Bekövetkezik a jelzett helyzet mind­annyiszor, valahányszor két éles ellentétben álló gondolat közül az egyik is, a másik is már teljesen ki van dolgozva és igy az új eszme is egész gondolatsorrá nővén ki magát, annak egész hordereje és jelentősége már nagyjában belátható és igy az egybevetés alapja már meg van teremtve. Ilyen állapotban van jelenleg az értékelmélet. Az értéknek első sorban subjectiv jelenségként való felfogása egészen új szempontokat állított fel az értékproblema megfejtését illetőleg, melyek részint eme probléma központi állásánál, részint pedig a felvetett szempontok általános természeténél fogva az érték­elméleten messze túlmenő jelentőséget nyernek. Az új érték­elmélet alapgondolata, hogy az érték attól a haszontól függ, melyet egy-egy jószág adott esetben az egyes egyének számára képvisel, éles ellentétben áll az eddigi értékelméletek kiindulási pontjával, melynek értelmében a javaknak azért tulajdonítunk értéket, mert azok megszerzése áldozatba, munkába és fáradt­ságba kerül. Ez az ellentét már az új értékelmélet kiépítése folya­mán lépten-nyomon mutatkozott és folytonos háborúba keverte egymással a két elmélet képviselőit, melynek folyamán úgy az egyik, mint a másik elmélet tételei alapos megvilágítást és kifejtést nyertek úgy, hogy most már elérkezett az idő a két nézőpont gyökeres egybevetésére, hogy ez által megteremtsük azt az alapot, melyen a két oly különböző szempont közül választhatunk. Ez

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék