Közgazdasági Szemle – 1906.
35. kötet - I. Értekezések - Heller Farkas: A határhaszonelmélet és az uralkodó értékelméletek (I.)
A határhaszonelmélet és az uralkodó értékelméletek. I. Ha a tudomány egyes kérdései terén új gondolatok merülnek fel, új szempontok emelkednek ki, mindig rendkívüli fontosságai lsz az új szempontoknak a régiekkel való összevetése és a régiekhez való viszonyuknak a megállapítása, mert azok bírálatának alapját nagy részben ez adja meg. Új gondolatmenetek és magyarázatok felállítása még magában ipso facto korántsem rontja le a régiek jogosultságát és épen ezért igen alapos vizsgálatot érdemel a régebbi gondolatsoroknak az újabban felmerültekkel való egybevetése. A tudomány egyes kérdéseit, egy-egy nagyobb horderejű gondolat felmerülése egyenesen abba a helyzetbe hozhatja, hogy az illető kérdés terén további lépés a jelzett vizsgálat megejtése előtt nem is tehető, mert az új szempontoknak a régiekkel való egybevetésének az elmulasztása a tudományt egy-egy meddő gondolatba való belemélyedés veszélyének teszi ki, mely ha újabb kutatásaink eredményét az emberi szellem eddigi vívmányaival összemérjük, könnyebben elkerülhető. Bekövetkezik a jelzett helyzet mindannyiszor, valahányszor két éles ellentétben álló gondolat közül az egyik is, a másik is már teljesen ki van dolgozva és igy az új eszme is egész gondolatsorrá nővén ki magát, annak egész hordereje és jelentősége már nagyjában belátható és igy az egybevetés alapja már meg van teremtve. Ilyen állapotban van jelenleg az értékelmélet. Az értéknek elsősorban subjectív jelenségként való felfogása egészen új szempontokat állított fel az értékprobléma megfejtését illetőleg, melyek részint eme probléma központi állásánál, részint pedig a felvetett szempontok általános természeténél fogva az értékelméleten messze túlmenő jelentőséget nyernek. Az új értékelmélet alapgondolata, hogy az érték attól a haszontól függ, melyet egy-egy jószág adott esetben az egyes egyének számára képvisel, éles ellentétben áll az eddigi értékelméletek kiindulási pontjával, melynek értelmében a javaknak azért tulajdonítunk értéket, mert azok megszerzése áldozatba, munkába és fáradtságba kerül. Ez az ellentét már az új értékelmélet kiépítése folyamán lépten-nyomon mutatkozott és folytonos háborúba keverte egymással a két elmélet képviselőit, melynek folyamán úgy az egyik, mint a másik elmélet tételei alapos megvilágítást és kifejtést nyertek úgy, hogy most már elérkezett az idő a két nézőpont gyökeres egybevetésére, hogy ezáltal megteremtsük azt az alapot, melyen a két oly különböző szempont közül választhatunk. Ez