Közgazdasági Szemle – 1920.

III. Közlemények - Méhely Kálmán: A közgazdasági oktatás fejlődése

Közlemények és ismertetések: vetnie a társadalmi élet forrongó változásait és intuitív érzékkel kell előkészítenie a jövőben lehetséges megoldásokra. A nagy francia forradalom idején a mi tisztes Selmeczbányánk szol­gált minta gyanánt az École Politechnique tanrendszerének megállapí­tásánál. A most háborgó világforradalomban katasztrófáink sorozata és sokféle sajnálatos eltévelyedéseink között ragyogó sikert jelent az a tény, hogy az egész világon elsőnek mi emeltük önálló egyetemi kiképzés színvonalára a közgazdaságtudományi szakképzést. Kereskedelmi és mezőgazdasági főiskolák, a technikai szakképzést kiegészítő közgazdasági tanfolyamok, a közgazdasági és társadalmi tudományok egyes irányait mívelő intézetek másutt is vannak. De még sehol sem vonták le századunk jellegének teljes konzekvenciáját. A jogi, orvosi, mérnöki stb. önálló egyé­niségű szakképzettségek sorozatában, a modern közgazdasági élet köve­telménye gyanánt, céltudatos átfontoltsággal nálunk jelent meg elsőnek az új típus: az önálló és egységes szellemű közgazdaságtudományi szak­képzés. Nem azért, hogy domináljon, hogy az előzők bármelyikét el­nyomja vagy fölöslegessé tegye, hanem azért, hogy a munka­megosztás és munkaegyesítés nagy természeti alaptörvényének parancs­szavát követve az ez irányban oly SZÍVÓS erőteljességgel megnyilatkozott közszükségletet kielégítse. A forradalmi idők sokféle alkotása homokra épült, elfúvódott. A mostohagyermekként megjelent új intézményt is sok vihar csapkodta. De állta a vihart, mert a valódi közszükségletben gyökerezik. A társa­dalom lelke pedig ösztönszerűleg melléje szegődött. A legjobb családok­ból való, előképzettségben is kiváló nagyszámú hallgatósága jelentkezett.­ A Közgazdasági Egyetem megteremtésével a magyar faj fényes tanújelét adta fenmaradása és a jövőben való nagy hivatása iránti bizalmának. A gondolat és annak végrehajtása körül tanúsított állhatatosság teljes elismerésre méltó; csak legyen meg a szívósság és áldozatkészség a felépítésnél is, mert hiába a legjobb szándék, ha a technikai eszközök hiányzanak. Körülbelül ugyanerre a végeredményre jutunk a másik nagy újítás méltatásánál is. A kultuszkormánynak azt az elhatározását, amellyel a közgazdasági és társadalomtani ismeretek tanítását a középiskolák tan­tervébe beillesztette, csak elismeréssel és örömmel fogadhatjuk. De itt sem elég a teremtő gondolat; a legjobb szándék papirosrendelet marad, h­a a végrehajtás nem tökéletes. Éppen az ügy iránti szeretetből, mert az esetleges balsikertől féltjük, amely magát a közgazdaságnevelési törek­véseket kompromittálhatná, e problémát Társaságunk tagjainak figyel­mébe és támogatásába nyomatékosan ajánljuk. Mert problémáról van szó, amelyet tudtommal még a külföldön sem tudtak teljesen kielégítő módon megoldani. A probléma nem az, várjon kell és lehet-e már a középiskolában is közgazdasági és társadalomtani ismereteket tanítani, hiszen ezt a kérdést a külföld is már régebben eldöntötte, hanem az, hogy ki adja elő és hogyan, továbbá, hogy milyen legyen a tankönyv. Az előadóknak nem merev kivezénylése, hanem hivatásszerű jelentkezés alapján való kiválogatása és egységes szem­pontok szerint való előzetes beiskolázása az első teendő; a tanerők isko­lázásának kell az iskolai tanítást megelőznie. És megfelelő tankönyvről is

Next