Közgazdasági Szemle – 1933.
Tanulmányok - Heller Farkas: Vámpolitika és árszínvonal
Vámpolitika és árszínvonal 11 mondotta, hogy a jövőben alighanem a gazdasági nézőpont jobban háttérbe fog szorulni. Nem kívánok e tétellel vitába szállni, de kétségtelennek tartom azt, hogy addig, amíg a gazdasági kérdéseken múlik a világ sorsa, amíg a gazdasági élet bajai egész kultúrszínvonalunkat fenyegetik, elsősorban gazdasági gondolkozásra és gazdasági téren való józanságra van szükségünk, hogy saját érdekünk ellen ne cselekedjünk. E szempontból nézve a dolgokat, mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy az autarkia, melynek ma világszerte annyi híve van, nem a gazdasági élet sajátos talajából sarjadzott gondolat. A gazdasági autarkia eszméjét a merkantilizmus mint a hatalmi politika eszközét termelte ki. Ezért játszik korunkban, a még ki nem egyensúlyozott hatalmi viszonyok korában is oly nagy szerepet. Az autarkia lényegében függetlenség. Gazdasági térre átvive, mint ilyen, ellentétbe jut mindenekelőtt az egész közgazdaságnak egyik alapelvével, a munkamegosztás elvével, amely sorsunk javítását azzal munkálja, hogy mindenki erejét arra a térre összpontosítja, ahol legjobb sikerekre van kilátása és ahol így nemcsak magának, hanem az összességnek is a legnagyobb előnyére lehet. Mit szólnánk vajjon ahhoz, ha valaki az egyénekre vonatkozólag is a függetlenség és az önmagára támaszkodás elvét kívánná érvényre juttatni? Vajjon nem jelentené-e ez a termelésnek az önellátás primitív színvonalára való lesüllyesztését! Gazdasági autarkiáról talán álmodozhatnak a mammut vámterületek, melyek a lakosság számos millióit és egyúttal az élet természeti forrásainak legszélesebb körét foglalják magukban, bár a német konjunktúrakutató intézet egyik igen érdekes kiadványa még az Egyesült Államokra vonatkozólag is az ellenkezőt bizonyítja be. Kimutatja ugyanis e füzet, hogy még a hatalmas Unió sem gondolhat igazi gazdasági autarkiára, mégpedig nem azért nem, mert természeti forrásai hiányosak, hanem azért, mert számos cikket nem előnyös otthon előállítani akkor, midőn a termelési erők más termelési ágakban jövedelmezőbben foglalkoztathatók. De nyilvánvaló, hogy a gazdasági autarkia annál ésszerűtlenebb és annál veszedelmesebb, minél kisebb vámterületről van szó. Kivált Európa kisebb vámterületei részéről a gazdasági autarkia gondolata egészen elhibázott, mert nem a gazdasági élet felemelkedését, hanem lesüllyedését vonja maga után. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy szükséghelyzet nem kényszeríthet, bizonyos fokú gazdasági autarkiára. Nálunk ma némileg erről van szó. Ha — mint a mi esetünkben —egy országot nem engednek exportálni, akkor kivülről kényszerítik rá az autarkiát és ha a gazdasági válság nem utolsó V. ö. Zur Frage der internationalen Arbeitsteilung. Vierteljahreshefte zur Konjunkturforschung. Sonderheft 25. Berlin 1932.