Közgazdasági Szemle – 1933.
Tanulmányok - Heller Farkas: Vámpolitika és árszínvonal
4 Heller Farkas sorban a kiviteli lehetőségek lerontásával aláássa az ország gazdasági egységeinek életlehetőségeit, akkor a népesség eltartása is rákényszerítheti bizonyos autarkiára. A gazdasági autarkia mai széleskörű térfoglalása ez utóbbi körülménynek köszönhető különösen és az első, t. i. a behozatal elől való elzárkózás is ennek következménye. Az autarkiában a válság folytán tértfoglaló munkanélküliség ellenszerét látják. Ebben a felfogásban annyi az igazság, hogy ha elsorvadnak a kiviteli termelési ágak, a belőlük kiszoruló munkások számára más elhelyezkedést kell keresni és találni azzal, hogy sokat, amit eddig a külföldről szereztünk be, ezentúl itthon készítünk és ezzel adunk kiszorult munkásainknak kenyeret De ne gondoljuk, hogy evvel a világ, vagy az illető nemzetgazdaság igazán gazdagabb lesz és a jólét emelkedni fog. Ha a világ ismét megtalálná az utat arra, hogy nagyobb mértékben felvegye a világkereskedelem fonalát, jóléte sokszorosan növekednék és a nekilendülő termelés, vele a kiviteli iparok is felszívhatnák ismét a mai munkanélkülieket és az autarkia eredményeként mesterségesen alapított vállalatok munkásait. Ez állapot a mainál sokkal előnyösebb volna, mint egy rövid meggondolás igazolja. Ha ugyanis abból indulunk ki, aminthogy nem is tehetjük máskép, hogy a csere előnyös, mert míg szabad, célja mindig a gazdasági nyereség, akkor nem lehet tagadásba venni azt, hogy a nemzetközi csere is gazdasági előnyök forrása. Hiszen, miként a csere alapját alkotó munkamegosztás, a nemzetközi munkamegosztás is arra épül fel, hogy termelési erőinket azokra a termelési ágakra összpontosítjuk, melyekben legtökéletesebbek vagyunk, hogy így olcsóbban jussunk azokhoz az árukhoz, melyeket különben nagyobb áldozattal kellene itthon magunknak előállítani. Ez az, amit a komparatív költségek tana már régóta hirdet és ami a józanabb belátás korában a nemzeteket a nemzetközi forgalom kiépítésére indította. Az autarkia ebbe a tételbe, abba a gazdasági igazságba ütközik, hogy egy nemzet is jobban jár, ha nem maga állít elő mindent, hanem erejét elsősorban azokra a termelési ágakra összpontosítja, amelyekben azok leggyümölcsözőbben használhatók fel. Nem egyenesen esztelenség-e az, ha Németország mindenképpen a búzatermelést erőlteti, midőn természeti forrásai más termelési ágakban nagyobb előnyöket nyújtanak neki? Igaz, hogy Magyarország mai helyzete a nemzetközi forgalomban olyan, hogy majdnem megrendülhetne hitünk — legalább a mai viszonyokra vonatkozólag — a nemzetközi csere előnyös voltában. Hiszen azoknak a termékeknek az ára süllyedt legjobban, amelyek a mi legfőbb kiviteli cikkeink és így majdnem úgy látszik, mint hogy ha a mai helyzetben a nemzetközi forgalmon csak veszíthetnénk. Hazánk tehát ma