Közgazdasági Szemle – 1936.
Irodalom - Könyvismertetések - Horn József: A közgazdasági ismeretek könyve. (Éber Antal)
Könyvismertetések. Horn József: A közgazdasági ismeretek könyve. Györ, Moson és Pozsony k. e. e. vármegyék közönségének kiadása. 1935. 314 l. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium régen érezhető hiányt pótolt akkor, amikor megbizta szerzőt azzal, hogy olyan közgazdaságtan-könyvet írjon, amely az iskolán kívüli népművelés keretében működő népművelők közgazdasági tudását szolgálja és erősítse. Kétségkívül igen nehéz feladat, mert a cél elsősorban didaktikai, viszont azonban ennek a célnak érdekében sem szabad olyan engedményeket tenni, amelyek a munka közgazdasági színvonalát túlságosan leszállítják. A szerző előtt igen helyesen az a cél lebegett, hogy olyan könyvet írjon, amely — mint mondja — „a népművelőket a mai gazdasági helyzettel s a tudomány főbb eredményeivel megismerteti". Nagyon nehéz természetesen az ilyen könyv méretezése is. A roppant nagy anyagot felölelni, némi közgazdasági elméletet is adni, de emellett főleg a hazai közgazdaság konstrukcióját és legfőbb intézményeit ismertetni nem könnyű dolog egy terjedelmében is limitált könyv keretében. Az a benyomásunk, hogy Horn József az elébe tűzött nehéz feladatnak kitűnően megfelelt és munkájával közgazdasági irodalmunk igen értékes kiegészítését nyertük. Azt hisszük, hogy a munka olyan jól sikerült, hogy nemcsak a népművelők, hanem a közgazdasági tudomány iránt érdeklődő középiskolai tanárok is nagy eredménnyel fogják ezt a könyvet felhasználni. Mielőtt néhány kritikai megjegyzést tennénk, ki akarjuk emelni ennek a könyvnek egyes különösen jól sikerült részeit. Nagyon szép a kézművesipar gazdasági és társadalmi jelentőségének jellemzése (80. old.), a kereskedő fontos közgazdasági funkciójának szabatos és tömör előadása (111. old.), a pénz- és inflációs elmélet áttekinthető és világos ismertetése (145—147. old.) és különösen jónak tartjuk a bankok üzleti politikájáról (162. old.) szóló részt, amely a rentabilitás, a bonitás és mobilitás követelményeinek lényegét rendkívüli világossággal és könnyen érthetően tárja az olvasó elé. Ha ezek után néhány bíráló megjegyzést kívánunk tenni, úgy ez nem azért történik, mintha a kitűnő munka értékét akarnók leszállítani, csak azt a célt kívánjuk szolgálni, hogy a könyv következő kiadásaiban ezek a megjegyzések figyelembe legyenek vehetők. Nem illik az ilyen komoly munkába, nézetünk szerint, az a túlzás, amikor szerző azt írja, hogy ,,búzánk, gyümölcsünk, paprikánk, hagymánk, borunk, baromfink táplálóérték, iz, kamat tekintetében felülmúlják más országok hasonló terményeit és termékeit". (14. old.) Ez mindenekelőtt így nem áll, másrészt pedig nem is jó a népművelőkön keresztül ezt a mezőgazdasági termelőkkel elhitetni. Éppen ellenkező-