Közgazdasági Szemle – 1936.

Irodalom - Könyvismertetések - Horn József: A közgazdasági ismeretek könyve. (Éber Antal)

Könyvismertetések. Horn József: A közgazdasági ismeretek könyve. Györ, Moson és Pozsony k. e. e. vármegyék közönségének kiadása. 1935. 314 l. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium régen érezhető hiányt pótolt akkor, amikor megbizta szerzőt azzal, hogy olyan közgazdaság­tan-könyvet írjon, amely az iskolán kívüli népművelés keretében mű­ködő népművelők közgazdasági tudását szolgálja és erősítse. Kétség­kívül igen nehéz feladat, mert a cél elsősorban didaktikai, viszont azonban ennek a célnak érdekében sem szabad olyan engedménye­ket tenni, amelyek a munka közgazdasági színvonalát túlságosan le­szállítják. A szerző előtt igen helyesen az a cél lebegett, hogy olyan könyvet írjon, amely — mint mondja — „a népművelőket a mai gaz­dasági helyzettel s a tudomány főbb eredményeivel megismerteti". Nagyon nehéz természetesen az ilyen könyv méretezése is. A rop­pant nagy anyagot felölelni, némi közgazdasági elméletet is adni, de emellett főleg a hazai közgazdaság konstrukcióját és legfőbb intéz­ményeit ismertetni nem könnyű dolog egy terjedelmében is limitált könyv keretében. Az a benyomásunk, hogy Horn József az elébe tű­zött nehéz feladatnak kitűnően megfelelt és munkájával közgazda­sági irodalmunk igen értékes kiegészítését nyertük. Azt hisszük, hogy a munka olyan jól sikerült, hogy nemcsak a népművelők, ha­nem a közgazdasági tudomány iránt érdeklődő középiskolai tanárok is nagy eredménnyel fogják ezt a könyvet felhasználni. Mielőtt néhány kritikai megjegyzést tennénk, ki akarjuk emelni ennek a könyvnek egyes különösen jól sikerült részeit. Nagyon szép a kézművesipar gazdasági és társadalmi jelentőségének jellemzése (80. old.), a kereskedő fontos közgazdasági funkciójának szabatos és tömör előadása (111. old.), a pénz- és inflációs elmélet áttekint­hető és világos ismertetése (145—147. old.) és különösen jónak tart­juk a bankok üzleti politikájáról (162. old.) szóló részt, amely a ren­tabilitás, a bonitás és mobilitás követelményeinek lényegét rendkívüli világossággal és könnyen érthetően tárja az olvasó elé. Ha ezek után néhány bíráló megjegyzést kívánunk tenni, úgy ez nem azért történik, mintha a kitűnő munka értékét akarnók leszál­lítani, csak azt a célt kívánjuk szolgálni, hogy a könyv következő kiadásaiban ezek a megjegyzések figyelembe legyenek vehetők. Nem illik az ilyen komoly munkába, nézetünk szerint, az a túlzás, amikor szerző azt írja, hogy ,,búzánk, gyümölcsünk, paprikánk, hagymánk, borunk, baromfink táplálóérték, iz, kamat tekintetében felülmúlják más országok hasonló terményeit és termékeit". (14. old.) Ez min­denekelőtt így nem áll, másrészt pedig nem is jó a népművelőkön ke­resztül ezt a mezőgazdasági termelőkkel elhitetni. Éppen ellenkező-

Next