Közgazdasági Szemle – 1937.
Tanulmányok - Navratil Ákos: Heller Farkas
Heller Farkas 307 gyünk is egy véleményen valakivel, de ha azt látjuk, hogy szakmájában szinte mindent tud, amit csak meg lehetett tanulni és amit tudnia kell, ha azt vesszük észre, hogy igen szépen gondolkozik és hogy jól adja elő azt, amit mondani akar, úgy a velünk ellentétes állásponton lévő írót is szívesen olvassuk. Az ilyen író könyvéből kapjuk a magunk legjobb kritikáját. Különösen így van ez, ha az olvasott rendszerrel már a magunk rendszerét állíthatjuk szembe. Azt mondtam, hogy az elméleti közgazda írása, legalább rám, különösen akkor hat, ha azt látom, hogy tud is, más szóval, ha ismeri annak az irodalmát, amiről ír. A közgazdaságtan irodalmában sok egészen fölösleges könyv nem született volna meg, ha a szerzők mind olvasnának is. Így először is nem jöttek volna létre azok a könyvek, amelyeket mások már megírtak, aztán valószínűleg azok sem íródtak volna meg, amelyeknek a szerzői észrevehették volna, ha az irodalmat ismerik, hogy saját gondolataikkal hamis nyomon járnak. Heller tudása imponáló, jóleső. Aki ennyit ismer, annak az olvasó elhiszi és el is hiheti, hogy sem fölöslegest, sem lehetetlent nem tanít. A Die Entwicklung der Grundprobleme der volkswirtschaflichen Theorie című kisebb terjedelmű munka, mely a húszas évek elején, tehát körülbelül abban az időben látott napvilágot, amikor a háború után gyors egymásutánban Heller magyar nyelvű kézikönyvei is megjelentek, kitűnő mutatója, de egyben magyarázója is ennek a széleskörű tájékozottságnak és tudásnak. Heller irodalmi munkásságának ez a másik fényes teljesítménye, mindig bővítve és tökéletesitve, már német nyelven is négy kiadást ért meg. Teljesen átdolgozott és újra is erősen bővített angol nyelvű kiadását, melyet már hirdet a kiadó cég, rendkívül érdeklődéssel várja a szakközönség. Angol közgazdaságtani könyvet ma sem lehet anélkül írni, hogy az ember a klasszikusokról ne szóljon. Élvezetes olvasmány lesz látni, miként ítéli meg a határhaszoniskola kitűnő neveltje a nagy angolokat és ezeknek a szintén nem kicsiny tanítványait. Mi lesz, ha Heller most jól beledolgozza magát ebbe az angol irodalomba, ahogy ő szokta ezt tenni, amikor alaposan megfog valamely kérdést! Egy pillanatra megvillan bennünk a gondolat, nem fogja-e sajnálni, hogy annak idején egy régmúlt pályázat kapcsán a sors a Wieser könyveit és nem Ricardot adta a kezébe. De a gondolat hamar tovasuhan. Mi, olvasói, nem bánjuk, hogy úgy történt minden, amint mondtam. Heller a maga iskolájában is kitűnőt alkotott. Aki Hellernek elméleti munkásságát ismeri csupán, ennek a rendkívüli tehetséggel megáldott tudományos egyéniségnek mindenesetre a legértékesebb, de csak az egyik oldalát ismerte meg. Heller gazdaságpolitikai működése is igen 20*