Közgazdasági Szemle – 1937.
Tanulmányok - Navratil Ákos: Heller Farkas
Heller Farkas 1937 május 9-re. A Magyar Tudományos Akadémia 1901-ben pályázatot hirdetett a határhaszonelmélet akkori állásának megírására. A bírálók a beérkezett egy pályamunkát jutalmazandónak ítélték és a szerző érdemeit igen elismerő szavakkal méltányolták. A felbontott jeligés levélből, mint az Akadémiai Értesítőben olvasható, dr. Heller Farkas miniszteri segédfogalmazó neve tűnt elő. Szívesen idézem ezt a régi eseményt a Közgazdasági Szemle olvasóinak emlékezetébe most, amikor Heller Farkas hatvanadik születésnapját ünnepeljük. Ez a pályamunka volt ugyanis a kezdőpontja annak az érdemekben és sikerekben egyaránt gazdag tanári és tudósi pályának, melyet a magyar közgazdaságtani tudománynak ez a büszkesége az azóta eltelt harminchat esztendő alatt megfutott és amely idő alatt a földmivelésügyi minisztérium fiatal tisztviselője az ország egyik legkiválóbb főiskolájának nagynevű tanárává lett. Tudományos pályák vizsgálatánál nem érdektelen a megindulást, az első munkát, melyet a kibontakozni kezdő tehetség alkot, közelebbről figyelemre méltatni. Érdekes ez a közelebbi megfigyelés még akkor is, ha a szóbanforgó első munka nem is olyan kiváló mű, mint aminő Heller Farkasnak ez az éppen említettem első könyve. Amiről ugyanis a fiatal ember először ír, azt különösen jól megnézi, amivel először foglalkozik, azt nagyon jól megjegyzi magának. Ha pedig érdeklődésének ez az első tárgya egy egész tudományos rendszer, mely az illető tudományszakban különleges vizsgálati szempontot is képvisel, akkor a kezdő gondolkozó ezzel a szemlélettel — nem egy példánk van erre — hamarosan megbarátkozik. Ha az, amit így megismer, amit tanulmányaiban maga előtt lát, elismerésre méltó gondolkozás terméke, a tanultak könnyen igen mélyen belevésődhetnek emlékezetébe, szinte azt mondhatnám, foglyul ejthetik a fiatal gondolkozót, akin aztán egész élete során meglátszik, hogy mit olvasott először akkor a maga tudományszakában, amikor már nem az iskolának, hanem saját magának tanult. Különös szerencséje a fiatal gondolkozónak, ha egészséges és fejlődésre képes az a