Közgazdasági Szemle – 1959.
1. szám - Erdős Péter: Értékkategóriák a szocialista tervgazdaságban
ERDŐS PÉTER nagy vonásokban, hogy mi az, ami a szocializmus termékeiben árura, s mi az, ami nem árura vall. Meg akarom továbbá mutatni, hogy árusajátságaik milyen sajátos formában jelennek meg, miben gyökereznek, s milyen módon használhatjuk fel őket a népgazdaság tervszerű fejlesztésére. Szocializmusbeli termékeink árujellege a legszembetűnőbben abban mutatkozik, hogy pénzért kaphatók. Nos, az árujelleg körüli vita régen eldőlt volna, ha egyértelműen kimondhatnék, hogy a szocializmusbeli pénz pénz a szó teljes, klasszikus értelmében, és valamennyi vele kapcsolatba kerülő termék vonatkozásában. De megfordítva: állíthatja-e vajon bárki is, hogy pénzünk kategorikusan nempénz? Mit is mondana vele? Tud-e egyáltalán a közgazdasági elmélet pénzhez hasonló kategorikusan nempénzről? Igen! Ilyen a kizárólagos számolópénz, vagy legfeljebb — a különbség igazán nem nagy — az évszázadok óta emlegetett, utópisták által propagált, de soha meg nem valósult munkapénz. A számolópénz vagy munkapénz nempénz, a benne kifejezett ár nem ár. S a különbséget nem az teszi, hogy a pénz neve valaminő történelmileg kialakult elnevezés — dollár, rubel, forint —, a munkapénz pedig munkaidőre, tehát munkaórára, munkanapra stb. szól. Nem az elnevezés teszi a dolgot azzá, ami. Semmilyen logikából nem következik, hogy a munkapénz ne munkaórára, hanem pl. forintra szóljon, de ettől sem válna valódi pénzzé. Munkapénz esetén is van a termékeknek valamiféle — hogy úgy mondjam — ára: mindegyik termékhez hozzárendelhető egy-egy gondolatbeli cédula, amelyen egy szám áll. Nagyobb szám azon, amelyiknek az előállításához több társadalmi munka kell, s kisebb azon, amelyik kevesebb munkát igényel. Végső fokon: ingadozásoktól és bizonyos állandó módosításoktól eltekintve, ugyanezt a számot — ti. az áru előállításához szükséges munkaidőt — képviseli a valóságos árcédulán vagy árjegyzékben szereplő valóságos ár is. Minden társadalomnak számba kell vennie az egyes termékek előállításához szükséges munkaidőt. A termékben rejlő munkaidő mindenféle társadalom egyképpen reális közgazdasági kategóriája. Sőt: minél fejlettebb a társadalom, annál inkább az. E számbavétel célja többféle lehet. Szükség lehet rá pl. a termékek elosztásához a társadalom egyes részei vagy az egyének között. Ez történhetik egészen közvetlenül, tervszerű szétosztás módjára, történhetik úgy, hogy a részét követelőnek munkapénzzel kell igazolnia jogosultságát és jogosultsága mérvét, de úgy is, hogy a termékigénylő valódi pénzzel igazolja magát, azaz a társadalmi termékekből való részesedésének jogosultságát. Maga a munkapénz, amely, mint mondottam már, tiszta formájában sohasem valósult meg, nem pénz, kizárólag a munkateljesítmény számbavételére, igazolására szolgál. Ugyanerre szolgál vásárláskor a pénz is, de nemcsak erre. Ez a ,,nemcsak", ez az „egyéb is" a lényeges most számunkra. Helytelen lenne genetikus értelemben azt állítani, hogy ez teszi pénzzé a pénzt. Pénzvoltának más az oka. De ennek az egyébnek, pontosabban: ezeknek az egyebeknek a megléte mindenesetre mutatja, hogy más, több a számolópénznél vagy munkapénznél. Ugyanígy a termelésben, a társadalom közvetlenül vagy pl. a piaci kereslet közvetítésével ,,megrendeli" bizonyos termékek termelését. Megteheti ezt úgy is, hogy naturális mértékegységben, pl. tonnában megjelöli a kívánt termékmennyiséget.