Közgazdasági Szemle – 1959.
3. szám - SZEMLE - A dolgozó parasztság anyagi helyzete Magyarországon az első világháború idején (Szakál Pál)
szemle mentessék fel a katonai szolgálat alól, hanem hogy állataikat és terményeiket is megtarthassák. A rekviráló bizottságok aztán az ebből keletkező hiányokat a kis- és középparasztok még nagyobb kifosztásával pótolták, úgy, hogy még a törvényben előírt szűkös fejadatokat sem hagyták viszsza számukra. Az államhatalom semmibe sem vette a szegényparasztság érdekeit. Egy 1916-ban kiadott rendelet értelmében azokat a kisparasztokat és mezőgazdasági munkásokat, akiknek a rendelet kiadásáig szabadság járt volna, katonai munkásosztagba osztották be, és a nagybirtokra vitték őket dolgozni. Itt jóformán ingyen dolgozhattak a földbirtokosnak, amikor néhány kilométerre tőlük a családjuk éhezett. Hamburger Jenő később így jellemezte az agrárproletárok gazdasági helyzetét: „...a háború végén... még mindig nincs meg a magyar mezőgazdasági proletárnak a szabad költözködési joga, felesége, gyermekei még mindig a földbirtokosnál robotmunkát kötelesek végezni... a cselédlakások még mindig bűzös, ablaktalan odúk, ahol három-négy család lakik egymás hegyén hátán ..." (Proletár. Wien. A III. Internacionálé magyarországi lapja. 7-ik sz. 1920. VIII. 20.) A háború első éveiben a szegényparasztság mit sem tehetett a ránehezedő szörnyűségek ellen. A háború második felében azonban már mind a frontkatonák, mind az itthoni evők körében egyre hangosabban nyilvánult meg az elégedetlenség. A szegényparasztság békét és földosztást követelt, s ezeket a követeléseket már a katonai fegyelem eszközeivel sem lehetett elnyomni. Az elégedetlenség leszerelésére maga a kormányzat is kénytelen volt földreformot ígérni, hogy a lázongó katonákat megnyugtassa, s még további kitartásra ösztönözze. Különösen nagy hatást gyakorolt a katonákra az oroszországi 1917-es októberi szocialista forradalom és földosztás, amelyről az Oroszországból hazajött volt hadifogoly szegényparaszt katonák hoztak hiteles híreket. Mivel a harcoló katonaság zömét a szegényparasztság alkotta, ezek magatartása is döntő hatással volt a háború kimenetelére. A háború utolsó hónapjaiban már nem igen lehetett őket harcra bírni, mind többen hagyták ott a frontot és fordították fegyvereiket a tisztek ellen. Az 1918-as októberi forradalom Az 1918 októberi úgynevezett őszirózsás forradalom győzelme után a szegényparaszt katonák hazatértek. Megindult a szervezkedés és hozzáláttak követeléseik megvalósításához. A falvakban alakult nép-, munkás- vagy nemzeti tanácsokban sok helyütt igen fontos szerepet játszottak a szegényparasztok. Legáltalánosabb és legnagyobb követelésük volt a gyors és radikális földreform végrehajtása. A Károlyi-kormány földreformrendelete csak 1919 februárjában jelent meg, s nagy csalódást okozott a szegényparasztságnak. A rendelet szerint csak az 500 kat. holdnál nagyobb gazdaságokat kellett felosztani, s csak különösen indokolt esetben vehették igénybe a 200 kat. holdnál nagyobb birtokokat is. Az igényjogosultak közül a kormány nem a nincsteleneket, hanem elsősorban a volt kis-és középparasztokat kívánta kielégíteni, s 5—20 kat. holdas parcellák juttatásával erős középparaszt-réteget akart kialakítani. A szegényparasztok ezzel szemben a nagy- és középbirtokok teljes igénybevételét és elsősorban a nincstelenek közötti egyenlő arányú szétosztását követelték. Fokozta a csalódottságot, hogy a földreformot végül is nem hajtották végre. A mezőgazdasági munkások munkanélkülisége továbbra is nyomasztó teherként nehezedett a falura. Különösen nehéz helyzetben voltak a frontról hazatérő katonák, mert nem tudtak munkához jutni. A mindszenti főszolgabíró így írt a belügyminiszterhez: „Járásomhoz tartozó Mindszent és Szegvár községben mintegy 7000 kubik munkás áll foglalkozás nélkül, akik hadból hazatérvén teljesen nincstelenül állnak. Megélhetésük 330