Közgazdasági Szemle – 1960.
január - Kiss Árpád: A műszaki fejlesztés néhány jellemzője a második ötéves terv időszakában
KISS ÁRPÁD ellenforradalom félbeszakította és időben visszavetette, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása óta fokozott ütemben és az egész népgazdaság tervezésével és irányításával összhangban munkálkodunk e cél eléréséért. Az ipar technikai színvonalának emelése ugyanis a gazdasági vezetésnek nem kiragadott reszort- vagy kampányfeladata, hanem szerves részét kell, hogy alkossa a népgazdasági tervekben foglalt szocialista építésnek. Az utóbbi években kifejtett erőfeszítések hoztak is komoly eredményeket, de ezek még korántsem kielégítőek. Erre mutat az is, hogy 1959 első 10 hónapjában, a megelőző évhez képest, az ipari termelés napi átlagban 11 százalékkal, a termelékenység viszont csak 4 százalékkal emelkedett. A termelés műszaki színvonala általában abban mutatkozik meg, hogyan tudja valamely ország a rendelkezésre álló munkaerőt magas termelékenységgel foglalkoztatni, a nyersanyagot és az energiát egyre jobban, egyre kedvezőbb hatásfokkal hasznosítani a termelésben, menynyire képes ennek érdekében fejlett technológiai eljárásokat alkalmazásba venni, továbbá, mennyi ipari termékei között a modern technika színvonalán készült gyártmány. Hazánk körülményei között a termelés magas technikai kultúrája azért is különösen fontos, mert enélkül a népgazdaság továbbfejlesztésekor állandóan beleütköznénk az ország nyersanyag- és energiahelyzetének korlátjaiba. A világpiacon is rendkívül hátrányos volna a helyzetünk, ha korszerűtlen késztermékek exportjával kísérelnénk megszerezni a hiányzó nyersanyagokat. Teljesen indokolt volt tehát a hároméves tervben azt tűzni ki célul, hogy megfelelő minőségű anyagok gyártásával és felhasználásával, ipari termelőberendezéseink technikai fejlesztése útján javítsuk a fajlagos anyagfelhasználást és az energia hasznosítási fokát. Ma már megmutatkoznak az eddig végzett munka eredményei. Az ipari termelés 1960-ban számítások szerint mintegy 8 százalékkal meg fogja haladni a hároméves tervben 1960-ra előírt színvonalat, ugyanakkor azonban a széntermelést körülbelül 4 százalékkal, a villamos energia termelését pedig körülbelül 1 százalékkal lehet majd csökkenteni a hároméves tervhez képest, mert ez a csökkentett ellátás is elegendő lesz a megnövelt ipari termeléshez. Másik példa: a gépiparban a termelés három év alatti körülbelül 55 százalékos emeléséhez az acélanyagok felhasználását csak körülbelül 30 százalékkal kell növelni. Ez azt jelenti, hogy a hároméves terv végén gépiparunk ugyanannyi nyersanyagból csaknem 20 százalékkal több értéket állít majd elő, mint 1957-ben. Körülbelül ilyen mértékben csökken tehát a gépipar anyagigényessége". Ez megnyilvánul a legfontosabb gépipari nyersanyagok fajlagos felhasználásának jelentős csökkenésében is: például az ötvözetlen hengerelt acélokból és fenyőfűrészárukból 16—18 százalékkal kevesebb anyagot használunk fel ugyanolyan mennyiségű és minőségű késztermékhez. Az a tény, hogy a párt és a kormány az elmúlt években egyre nagyobb gondot fordított az alapanyag- és az energiatermelésnek nemcsak kibővítésére, hanem magasabb technikai színvonalra való emelésére is, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy anyag- és energiaellátásunk az elmúlt két esztendőben nyugodt és egyenletes, lényegében zavartalan volt.