Közgazdasági Szemle – 1977.

január - Falusné, Szikra Katalin: A munka szerinti elosztás értelmezésének néhány kérdése

JU­fi*­ FALUSNÉ, SZIKRA KATALIN: A munka szerinti elosztás értelmezésének néhány kérdése* A munka szerinti elosztásnak két alapvető problémája van: 1. ho­gyan alakuljanak a dolgozók különböző kategóriái közötti bérarányok; 2. e kategóriákon belül hogyan alakuljanak az egyes dolgozók közötti bérarányok. Előadásomban a második kérdést nem vizsgálom, csu­pán az elsővel, a különböző dolgozó kategóriák átlagos bérének egymás­hoz viszonyított nagyságával, arányával foglalkozom. Arra keresek vá­laszt, hogy mi a bérek centruma, középpontja a szocializmusban, és ho­gyan jut ez érvényre. Kiinduló feltételezésem, hogy ilyen centrum van, lennie kell. A bérarányok nem alakulnak csupán véletlenszerűen vagy önkényes döntések alapján. Nem magyarázhatók csupán az egyes mun­kaerő-kategóriák iránti kereslet és a kínálat viszonyával­, mert azonnal felmerül a klasszikus kérdés, és mi van, ha a kereslet és kínálat éppen egybeesik. De nem tudom elfogadni azt a nyugati közgazdászok köré­ben újabban nagyon elterjedt magyarázatot sem, hogy a béreket pusz­tán az erőviszonyok, alkudozások, illetve eltérő értékítéletek ütközésé­nek eredményeképpen létrejövő megegyezések alakítják („bargaining-" „konszenzus-" stb. elméletek). Ezek is csak további kérdéseket vetnek fel, és nem adnak választ például arra a szembetűnő körülményre, hogy miért hasonlóak a bérarányok a nagyjából hasonló gazdasági fejlettségű országokban, és mi okozza alakulásuknak mindenütt fellelhető közös tendenciáit. Vizsgálódásom során a munka szerinti elosztás szükségességét a szo­cialista társadalomban axiómának tekintem. Munka szerinti elosztáson azt értem, hogy a munkajövedelmek a végzett munka mint bércentrum körül helyezkednek el. A bércentrum meghatározóit ezért a végzett munka lehetséges értelmezései körében, mint a végzett munka ilyen szempontból helyes értelmezését keresem. A végzett munka fogalma — már legelső megközelítésben is — két­féle értelemben fogható fel, illetve fogják is fel a valóságban. Egyrészt input, ráfordítás, másrészt output, azaz kibocsátás jellegű kategóriaként. Az input jellegű értelmezés esetén megkülönböztetjük egyrészt a mun­kaerőre eszközölt, a munkavégzés feltételét képező ráfordításokat, más­ * A szerző 1976. november 11-én elhangzott akadémiai székfoglalója . A munkaerő-kereslet, munkaerő-kínálat, munkaerőpiac kifejezések használata a szo­­cializmusra vonatkozóan nem jelenti azt, mintha itt is árunak tekinteném a munkaerőt. Csu­pán az egyszerűség kedvéért élek ezzel a megszokott szóhasználattal.­ ­ Közgazdasági Szemle

Next