Közgazdasági Szemle – 1984.

április - VITA - Tulajdon, gazdálkodás, szervezeti rendszer (Palánkai Tibor)

Tulajdon, gazdálkodás, szervezeti re­­dszer 441 Az említett kérdések elemzése előtt szükségesnek tartok néhány gondolatot előrebocsátani. A reform folytatásaként előttünk napirenden álló feladatoknak széles világgazdasági összefüggései vannak, némi egyszerűsítéssel: a reform egy­úttal világgazdasági alkalmazkodás. Alapvető jelentőségű az a tény, hogy a világ­gazdasági alkalmazkodás feladatai elsődlegesen az intenzív fejlődésre való áttérés követelményeiből származnak. A történelmi tapasztalatok szerint az intenzív fej­lődési szakaszra való áttérés általában mindig a nemzetközi munkamegosztásból nyerhető hatékonysági előnyök nagyobb mérvű kihasználásával, a külső technikai és tőkeforrások fokozottabb igénybevételével járt együtt. Az 1970-es évek elejétől ezt a követelményt fejezte ki részben a szocialista integráció folyamatának a be­indítása, valamint a kelet-nyugati együttműködés fel-, illetve újraértékelése (tőke-és technológiaforrásként, a termelési kooperáció lehetőségeként). Az intenzív fejlődés a kelet-európai szocialista országokban sajátos világ­gazdasági körülmények között került napirendre. Negatív és pozitív következmé­nyei egyaránt vannak annak a ténynek, hogy a világgazdaságban jelentős részben tőlünk lényegesen fejlettebb országokkal érintkezünk. A viszonylag gyors­­és az utóbbi időben számos területen tovább gyorsult­ technológiai-szerkezeti válto­zások mellett ez diktálja a világgazdasághoz való illeszkedésünk követelményeit. A világgazdasági alkalmazkodás fontosságát támasztja alá az a tény is, hogy napjainkra magas fokú nemzetköziesedés és kölcsönös függés vált jellemzővé az országok között, amelyre az együttműködés formáinak, módszereinek, mechaniz­musainak és intézményeinek sajátosan bonyolult, strukturált rendszere épül. A vi­lággazdaság számos konfliktustól terhes. Az országok és a régiók érdekeinek ütközése részben a nagymértékű fejlettségi különbségekből (fejlett és fejlődő or­szágok), részben a társadalmi rendszerek eltéréséből (Kelet-Nyugat), részben pedig az utóbbi időszakban felértékelődött gazdasági biztonsági megfontolások előtérbe kerüléséből ered. Az intenzív fejlődésre való áttérés gazdaságtörténeti időzülése a kelet-európai szocialista országok számára szerencsétlen módon­ a világgazdaság átfogó, hosz­szan tartó és mélyreható szerkezeti és szabályozási válságával esik egybe. A világ­gazdasági alkalmazkodást nem szűkítem egyszerűen a válságra való megfelelő reagálásra, a folyamatnak ez utóbbi csupán egyik aspektusát, sajátosságát adja. A világgazdasági válság az intenzív fejlődési szakaszra való áttérést kétségtelenül nehezíti, hiszen egy-egy fejleményből (az olajárak robbanása vagy a kamatok felszökése) számunkra jelentős gazdasági-társadalmi terhek és nehézségek szár­maztak. A válságnak voltak ugyanakkor gyorsító hatásai is: számos területen régóta megérlelődött változásokat végül is a negatív következményeire való reagá­lás kényszerítette ki. Nehézségeket okozott az is, hogy az 1970-es évek végétől több területen kiéleződött a kelet—nyugati politikai feszültség. A világgazdasági alkalmazkodási zavarok alapvetően az intenzív fejlődésre való áttérés elégtelenségével függnek össze. Ez vonatkozik a műszaki és a szerkezeti re­konstrukcióra, valamint a tervezési és a szabályozási-irányítási rendszerre, nemzeti és integrációs szinten egyaránt. Az intenzív fejlődésre való áttérés lényegesen na­gyobb esélyt adott volna a válság hatásainak sikeres kivédésére. Az intenzív növekedés pályájára való áttérés és az alkalmazkodás a fejlett szocialista társadalmi-gazdasági alakulat valamennyi elemének egyidejű, átfogó fej­lesztését igényli, anélkül nem lehet eredményes. Nem arról van szó (ez föl sem merülhet), hogy átmeneti nehézségeink miatt kitérőkkel kacérkodunk a kapita­lizmus irányában, s majd a viharok elmúltával folytathatjuk utunkat a szocializ­mus felé. (Ilyen elképzelések sajnos megjelentek mind hazai közvéleményünkben. ) Ez csak abban az összefüggésben szerencsétlen véletlen, hogy sok más fejlettebb ország a hasonló fejlődési szakaszt kedvezőbb világgazdasági helyzetben élhette át.

Next