Közgazdasági Szemle – 1998.
július-augusztus - VISSZATEKINTŐ - Mátyás Antal: Adalék Heller Farkas elméleti munkásságához
740 Mátyás Antal Mint később azonban látni fogjuk, Heller a német történelmi iskola több sajátos megállapítását is elfogadja, a német történelmi iskola bírálata mellett tanult is tőlük, s igyekezett szintézist kialakítani az osztrák iskola és a német történelmi iskola között. Mint az osztrák iskola képviselője, Heller nem mechanikus másolója az osztrák iskola tanításainak. Önálló gondolkodó, aki gyakran szűknek érzi az osztrák iskola elméleti kereteit, igyekszik azokat kitágítani, olyan elemeket belefoglalni az osztrák iskola elméleti keretei közé, amelyekkel már túlhalad az osztrák iskolán. Az egyén szükségleteit, az azok kielégítésére irányuló döntéseket, amelyek az osztrák iskola szerint irányítják a gazdasági folyamatokat, a már hangoztatott megállapítása ellenére mégsem tekinti az elméleti rendszerben végső oknak. Mögötte ott van a társadalmi környezet hatása. „... azzal, ha elismerjük, hogy egyéni viszonyai és képességei alapján dönt minden gazdálkodó cselekvései során, távolról sem állíthatjuk azt, hogy e döntés a társadalmi környezetre való tekintet nélkül és a társadalomba való betagoltságunk figyelmen kívül hagyásával történik. Teljesen igaz, hogy az egyénnek még szükségletei is - amelyek pedig leginkább egyéni sajátosságainak látszanak - a társadalmi környezet hatása alatt állnak, mert környezetünk, társadalmi osztályunk szokásai és követelményei befolyásolják már szükségleteinket is, sőt bátran mondhatjuk, még a döntés módját, a gazdasági ítélkezést is befolyásolja a társadalmi környezet." (Heller [1926] 264. o.) Majd egy másik művében e gondolatot folytatva arról ír: „Maga a szükségleti skála a társadalom mai bonyolult tagozódása mellett tudvalévően nem egyedül fizikai szükségleteken nyugszik, hanem egyúttal társadalmi álláson is ... a hivatalnok ruházkodása, lakása és kiszolgálása tekintetében oly mértékben kénytelen alkalmazkodni, amely ezeknél fizikailag sokkal sürgetőbb szükségletek kielégítését veszélyezteti. E tény arra tereli figyelmünket, hogy a vagyoni helyzeten átrostált szükségletek a társadalom szerkezetének megfelelően szintén bizonyos rétegzést mutatnak." (Heller [1919] 87-88. o.) És felveti Heller a kérdést, mi van a javak szűkössége mögött? Hangoztatja, hogy a probléma megoldása tekintetében a határhaszon elmélet még kiegészítésre szorul. Fel kell tárni mindazon tényezőket, amelyek befolyásolják a javak mennyiségét. E tényezőket, túlmutatva a határhaszon-elméleten, az értékképzés távolabbi tényezőinek nevezi. Kifogásolja, hogy e szempontokkal Wieser is, aki Heller tanulmányának a megírása időpontjában az osztrák iskola vezéralakja volt, csak mellékesen foglalkozott. Az értékképzés e távolabbi tényezői közé sorolja Heller a munkát is. Mivel a munka terhes a munkás számára, kevesebb munkát fejt ki, érvel Heller, mintha e körülmény nem forogna fenn, s ez is a javak szűkösségének egyik oka. S a határhaszon-elmélettől elkanyarodva hangoztatja, hogy a határhaszon nem az érték végső oka, hanem csak az összes értéktényező gyújtópontja. Egyesíti magában az összes tényező hatását, nemcsak a szubjektíveket, hanem az objektíveket is. A határhaszon ilyen értelmezése szerinte nem mellőzi egyetlen objektív tényezőnek sem az értékre gyakorolt befolyását. (Lásd Heller [1906] 1-20. o.) Kísérletet tesz Heller a profit magyarázatára. A gazdasági beszámítás elve alapján a megtermelt termék értékét a termelésben részt vett tényezők közreműködésének kell beszámítani, az optimális allokáció követelménye ez. S az így kapott értékrészeket kell szétosztani a munkás, a tőke passzív tulajdonosa, a kölcsöntőkés vagy a részvényes és a földesúr között munkabérként, kamatként és földjáradékként. A profit számára a gazdasági beszámítás elvén, így a határtermelékenységi elven nyugvó jövedelemelosztási elméletben nincsen hely. A vállalkozó nem önálló termelési tényező. Irányító, szervező munkájáért a munka különleges ügyességet, magas szakképzettséget igénylő voltának megfelelő munkabért kap. Heller Böhm-Bawerk határpárok elméletét szélesíti ki a profit problémájának a megoldására. Heller értelmezésében mind a fogyasztási javak, mind a termelési szolgálatok piacán a határon lévő vevők és eladók értékítélete alapján képződnek az árak. Ezek az