Közgazdasági Szemle – 2005.

január - Voszka Éva: Állami tulajdonlás – elvi indokok és gyakorlati dilemmák

Közgazdasági Szemle, LII. évf., 2005. január (1-23. o.) VOSZKA ÉVA Állami tulajdonlás - elvi indokok és gyakorlati dilemmák Az 1990-es években uralkodó általános felfogás szerint a közép-kelet-európai gazda­sági rendszerváltás egyik sarokköve a magántulajdon kiterjesztése, ezen belül az állami vagyon magánkézbe adása. Ezért az elmúlt években a szakirodalom és a poli­tika is főként ahhoz keresett érveket, hogy miért célszerű privatizálni az állami cége­ket. A végjáték, a maradékvagyon eladása és esetenként a sikertelen ügyletek kor­rekciója ismét a politikai viták kereszttüzébe állította a privatizáció kezdetétől vita­tott elméleti alapkérdéseket. Fontos-e egyáltalán a tulajdonos kiléte? Mi indokolhatja az állami tulajdon fenntartását-kiterjesztését? Működhet-e az állam jobb tulajdonos­ként piacgazdasági feltételek között, mint a tervgazdasági háttérrel? Az elméletek érvényessége most, a piacgazdasági átalakulás közel másfél évtizedes tapasztalata­inak birtokában a gyakorlat alapján is vizsgálható.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: L33, G34. A privatizáció lezárása és a megmaradó állami vagyon kezelésének szervezeti-intézmé­nyi reformja kisebb-nagyobb megszakításokkal 1997 óta napirenden van Magyarorszá­gon. Erre azonban mindmáig nem került sor, és az eladásokkal megbízott Állami Priva­tizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) 2004 közepén 154 cég 822 milliárd forintos -nagyobb részt elvileg privatizálható - vagyona felett rendelkezett.­ Ráadásul a magántu­lajdon részesedése a gazdaságban két év stagnálás után 2002-ben majdnem másfél száza­lékponttal csökkent, és 2003-ban kisebb volt, mint az ezredfordulón.­ Ennek oka lehet az állami cégek tőkéjének növekedése vagy a magánszektor szűkülése, például a külföldi befektetések egy részének kivonása, de az is, hogy a privatizáció nem egyirányú utca, sor kerülhet kényszerű vagy önkéntes visszaállamosítására, illetve tágabb értelemben az állami tulajdon kiterjesztésére.­ Részben ezért - de részben az állami intézmények közöt­­ t A cikk Ludányi Arnolddal közösen jegyzett tanulmányunk (Ludányi-Voszka [2004]) alapján készült, amelyet a Bábolna Rt. megbízására írtunk. Köszönettel tartozom a támogatásért a Pénzügykutató Alapít­ványnak is.­­ Ebbe a körbe tartozott 2004 őszén 19 erdőgazdaság, 24 Volán-cég, öt állami gazdaság, kilenc kiemelt, jelentős súlyú társaság, köztük a Magyar Villamos Művek, az Antenna Hungária, a Malév, a Magyar Posta, a Szerencsejáték Rt., négy speciális bank, öt filmvállalat, a Mahart néhány részlege, valamint a Mol kisebb­ségi pakettje és a Richter Gedeon gyógyszergyár feltételesen, átváltható kötvényekkel privatizált része - de olyan kis cégek is, mint a Mese Cukrászda Rt. vagy a Helena Biokozmetikai Szalon. 2 Pitti Zoltán adatai vállalati beszámolók alapján, a pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások nélkül, a kettős könyvelést vezető társaságok jegyzett tőkéjében számítva. 3 A legnagyobb tételek: a Postabank konszolidációja, a Malév, a Concordia Rt. és a Bizományi Áruház Vállalat, illetve az M1-es autópálya koncessziós szakaszának és a szövetkezeti üzletrészeknek az állami megvásárlása (lásd részletesen Voszka [2001], [2002]) után pedig az M5-ös és a Nagyatádi Konzervgyár állami kézbe vétele. Voszka Éva a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa.

Next