Közgazdasági Szemle – 2009.
január - Ormos Mihály–Urbán András–Zoltán Tamás: Logoptimális portfóliók empirikus vizsgálata
Közgazdasági Szemle, LVI. évf., 2009. január (1-18. o.) ORMOS MIHÁLY-URBÁN ANDRÁS-ZOLTÁN TAMÁS Logoptimális portfoliók empirikus vizsgálata A logoptimális portfólióelmélet matematikai bizonyítását, valamint empirikus vizsgálatait követően még mindig nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy a stratégia alapján várható hozam mennyivel haladja meg a pénzügyekben egyszerűen csak egyensúlyinak nevezett várható hozamot. E tanulmány alapjául szolgáló kutatás alapvető célja, hogy a matematikai bizonyításon túl olyan empirikus igazolását is adja az említett stratégiának, amely igazolja annak létjogosultságát. A dolgozat legfontosabb eredménye egyrészt az eddig alkalmazott peremfeltételek egyikének, a tranzakciós költségtől mentes kereskedés feltételezésének analitikus elvetése, és a modell ezzel kiegészített újrafogalmazása, másrészt az empirikus vizsgálat, amely a CAPM modellre építve igazolja a kereskedési stratégiában rejlő arbitrázslehetőséget. A vizsgálatokhoz a New York-i tőzsde adatbázisát használtuk.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: G11. Ebben a tanulmányban a logoptimális portfólióelméletre épülő befektetési stratégia jóságát elemezzük. A logoptimális portfoliók újszerű elmélete a klasszikus módszerektől eltérően nem a tőkepiaci árazási modellből (Capital Asset Pricing Model, CAPM) jól ismert kockázatot reprezentáló 13 kockázati paraméteren keresztül próbálja megmagyarázni a várható hozamot, hanem minden befektetési periódusban egy olyan portfolió meghatározására törekszik, amely a logaritmikus várható hozamot maximalizálja látszólag függetlenül bármilyen kockázati paramétertől, tényezőtől. A legoptimális portfólióstratégiák (lásd Algoet-Cover [1988],Algoet [1992], Györfi-Urbán-Vajda [2007]) a tőke-visszaforgatásos vagyongyarapodás mértékének maximalizálására stacionárus és ergodikus piaci folyamatokat feltételezve, bizonyítottan minden más módszernél alkalmasabbak. Az említett munkák szintézisét és a klasszikus, valamint a legoptimális portfólióelmélet szoros kapcsolatát e lap hasábjain Ottucsák Vajda [2006] mutatta be. Az itt ismertetett eljárások a tőkét dinamikusan kezelik, a portfólióváltoztatás lehetőségét minden kereskedési periódusban fenntartva. Az eddig megjelent írások, amelyek a legoptimális portfólióstratégiák hozamintenzitásának empirikus vizsgálatait mutatták be, * A szerzők szeretnének köszönetet mondani Györfi Lászlónak a kézirat átolvasásért és hasznos tanácsaiért, valamint az anonim bírálónak kiváló javaslataiért, bátorító üzenetéért és alapos munkájáért, amelyek nagyban hozzájárultak az érthetőbb és világosabb és nem utolsósorban komolyabb állításokat megfogalmazó dolgozathoz. Bármilyen, a tanulmányban fellelhető hiba kizárólag a szerzők felelőssége. Ormos Mihály a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem pénzügyek tanszékének egyetemi docense (e-mail: ormos@finance.bme.hu). Urbán András a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem pénzügyek tanszékének elsőéves doktorandusz hallgatója, az MTA Sztaki munkatársa (e-mail: urban@finance.bme.hu). Zoltán Tamás közgazdász, a CIB Bank munkatársa (e-mail: zoltan@finance.bme.hu).