Közgazdasági Szemle – 2009.

január - Ormos Mihály–Urbán András–Zoltán Tamás: Logoptimális portfóliók empirikus vizsgálata

Közgazdasági Szemle, LVI. évf., 2009. január (1-18. o.) ORMOS MIHÁLY-URBÁN ANDRÁS-ZOLTÁN TAMÁS Logoptimális portfoliók empirikus vizsgálata A logoptimális portfólióelmélet matematikai bizonyítását, valamint empirikus vizsgá­latait követően még mindig nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy a stratégia alapján várható hozam mennyivel haladja meg a pénzügyekben egyszerűen csak egyensúlyinak nevezett várható hozamot. E tanulmány alapjául szolgáló kutatás alap­vető célja, hogy a matematikai bizonyításon túl olyan empirikus igazolását is adja az említett stratégiának, amely igazolja annak létjogosultságát. A dolgozat legfontosabb eredménye egyrészt az eddig alkalmazott peremfeltételek egyikének, a tranzakciós költségtől mentes kereskedés feltételezésének analitikus elvetése, és a modell ezzel kiegészített újrafogalmazása, másrészt az empirikus vizsgálat, amely a CAPM mo­dellre építve igazolja a kereskedési stratégiában rejlő arbitrázslehetőséget. A vizs­gálatokhoz a New York-i tőzsde adatbázisát használtuk.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: G11. Ebben a tanulmányban a logoptimális portfólióelméletre épülő befektetési stratégia jósá­gát elemezzük. A logoptimális portfoliók újszerű elmélete a klasszikus módszerektől eltérően nem a tőkepiaci árazási modellből (Capital Asset Pricing Model, CAPM) jól ismert kockázatot reprezentáló 13 kockázati paraméteren keresztül próbálja megmagya­rázni a várható hozamot, hanem minden befektetési periódusban egy olyan portfolió meghatározására törekszik, amely a logaritmikus várható hozamot maximalizálja látszó­lag függetlenül bármilyen kockázati paramétertől, tényezőtől. A legoptimális portfólióstratégiák (lásd Algoet-Cover [1988],Algoet [1992], Györfi-Urbán-Vajda [2007]) a tőke-visszaforgatásos vagyongyarapodás mértékének maximalizálására stacionárus és ergodikus piaci folyamatokat feltételezve, bizonyítottan minden más módszernél alkal­masabbak. Az említett munkák szintézisét és a klasszikus, valamint a legoptimális portfólióelmélet szoros kapcsolatát e lap hasábjain Ottucsák­ Vajda [2006] mutatta be. Az itt ismertetett eljárások a tőkét dinamikusan kezelik, a portfólióváltoztatás lehetőségét minden kereskedési periódusban fenntartva. Az eddig megjelent írások, amelyek a legoptimális portfólióstratégiák hozamintenzitásának empirikus vizsgálatait mutatták be, * A szerzők szeretnének köszönetet mondani Györfi Lászlónak a kézirat átolvasásért és hasznos tanácsa­iért, valamint az anonim bírálónak kiváló javaslataiért, bátorító üzenetéért és alapos munkájáért, amelyek nagyban hozzájárultak az érthetőbb és világosabb és nem utolsósorban komolyabb állításokat megfogalmazó dolgozathoz. Bármilyen, a tanulmányban fellelhető hiba kizárólag a szerzők felelőssége. Ormos Mihály a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem pénzügyek tanszékének egyetemi docense (e-mail: ormos@finance.bme.hu). Urbán András a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem pénzügyek tanszékének elsőéves doktorandusz hallgatója, az MTA Sztaki munkatársa (e-mail: urban@finance.bme.hu). Zoltán Tamás közgazdász, a CIB Bank munkatársa (e-mail: zoltan@finance.bme.hu).

Next