Közjegyzők Közlönye, 2003 (7/50. évfolyam)

2003 / 12. szám - HÉTKÖZNAPOK SŰRŰJÉBEN - A házassági vagyonközösségi rendszerek a külföldi jogban

Közjegyzők Közlönye Alapvetően három vagyontömeget különböztetnek meg: a há­zastársi közös vagyont, valamint a feleség és a férj szabad vagyonát. A részleteket tekintve azonban sokszor jelentős különbségek mu­tatkoznak. A szabad vagy külön vagyon elhatárolása azonban az egyes or­szágokban eltérően alakul, és adott esetben jócskán különbözhet. Az ingyenes szerzés (ajándékozás vagy halál esetére szóló ajándé­kozási szerződés), amennyiben csak az egyik házastársnak szól, nem a közös vagyonba, hanem a szabad vagyonba tartozik. A Kínai Népköztársaság családjoga szerint viszont az ajándékozás vagy öröklés útján ingyenesen szerzett vagyon is a közös vagyon része, hacsak a juttató végrendeletileg vagy ajándékozási szerződésben ki­fejezetten úgy nem rendelkezett, hogy a vagyon egyedül a férjet vagy a feleséget illesse.10 Különbözik annak a vagyonhányadnak a teljes vagyonhoz való tartozása is, amely az egyik házastárs foglal­kozásának gyakorlására szolgál. Eltérően alakul az egyes államokban a részesedés szerkezete is, így a legtöbb államban a teljes vagyon egyetemlegesen illeti meg a házastársakat. Egyes államokban, így pl. Horvátországban azonban töredékrészekben illeti meg őket." Végül sokféle változat létezik a rendelkezési jogot illetően is. Sok jogrendben, különösen a volt szocialista országokéban a há­zastársak csak együttesen rendelkezhetnek a teljes vagyonnal.12 Nyugat-Európában ezzel szemben a teljes vagyon tárgyai köré­ben a férj hagyományosan egyedüli rendelkezési jogáról áttértek a mindkét házastárs egyenjogú, konkuráló rendelkezési jogára, így pl. az olasz jogban mindkét házastársat külön-külön megil­leti a közös vagyon kezelésének joga (Codice Civile - Polgári Tör­vénykönyv, 180. cikkely 1. bek.), rendkívüli, pl. ingatlanokra vonat­kozó vagyonkezelési intézkedésekre azonban a Codice Civile 180. cikkely 2. bek.-e szerint a házastársak csak együttesen jogosultak.1" A hozzájárulás nélkül tett rendelkezés mindazonáltal hatályos; az ingatlanokra vonatkozó hozzájárulás-köteles intézkedést a másik házastárs egy éven belül megtámadhatja. Legkésőbb a határidő le­járta után azonban a hiba már nem érinti a rendelkezés hatályát. 2.3■ Vagyonelkü­lönítés (séparation de biens), valamint szerzeményközösség (participation aux acquéts) és a szerzeményekből való részesedés Mint házassági vagyonjogi rendszer, a tiszta vagyonközösség­hez hasonlóan a tiszta vagyonelkü­lönítés is visszavonulóban van. Mindenekelőtt olyan államokban tudott megmaradni, amelyekben a családjog vallási jellegű, amilyen különösen az iszlám családjog. A legtöbb más államban a vagyonelkü­lönítést kötelmi jogi ki­­egyenlítés módosítja, amely arról gondoskodik, hogy válás esetén a­gyon európai összehasonlításban - német nyelven), Bielefeld 1999, 147. old.; Döbereiner, MittRayNet 2001, 266. o. 12 Lásd pl. az áttekintést in: Schatten, Das Internationale Privatrecht in der notariellen Praxis (A nemzetközi magánjog a közjegyzői gyakorlatban - német nyelven), 1995 II. 1. függelék: Országjelentések Jugoszláviáról, Magyarországról, a Cseh és a Szlovák Köztársaságról. 15 Vö. Calo, Länderbericht Italien (Olasz országjelentés­­ német nyel­ven), Nótárius International 2001, 151. o. házasság ideje alatt az egyik házastárs által elért vagyonnövekményt meg kell osztania másik házastárssal. Ez érvényes mind a szerze­ményi közösségre (mint törvényes vagyonjogi rendszerre többek között Németországban, Ausztriában, Görögországban) mind a szerzeményekből való részesedésre (Svájcban és 2002. 01. 01-je óta Törökországban is). A kettő közötti elvi különbség abban áll, hogy a szerzeményekből való részesedés esetében a házasságba bevitt vagyon értéknövekedését nem veszik figyelembe. A Common Law jogrendekben a válás esetén bekövetkező ha­gyományos vagyonelkü­lönítés hatásait háttérbe szorítják a házassá­gi vagyon bírósági felosztására vonatkozó előírások. Itt azonban a vagyonfelosztás kevésbé az eszközök eredetétől, mint inkább a há­zastársak szükségleteitől függ. A bíróságnak meg van adva néhány vagyonfelosztásra vonatkozó paraméter, egyebekben a bíró szabad mérlegelése szerint dönt."­ Mivel ezek a jogrendek azt feltételezik, hogy a házasságkötés érintetlenül hagyja a vagyon hovatartozását, ritkák a szerzésre és rendelkezésre vonatkozó korlátozások. 3. Nemzetközi magánjog A vagyonjogi viszonyokra alkalmazandó jogot (vagyonjogi sza­bályozás) régebben túlnyomórészt a férjre vonatkozó személyes szabályozás körébe utalták. Ez változatlanul érvényben van né­hány északi országban és Angliában. A nemek egyenjogúsításának a kollíziós jogon belül is végbe­ment folyamatában ezt a kapcsolást sok államban egyenlőségkon­­form kapcsolással helyettesítették. Ebben éllovas funkciója van a Házassági vagyonközösségi rendszerről szóló 1978. 03. 14-i Hágai Egyezménynek.14­15 Az egyezmény 4. cikkelye a vagyonjogi rendszert elsősorban a házastársaknak a házasságkötés utáni első szokásos közös tartózkodási helyéhez kapcsolja, kétség esetén pedig a házas­társak közös állampolgárságához. Most már sok kontinentális európai országban hasonlóan jár­nak el, csak azzal a különbséggel, hogy az ott elterjedt állampolgár­­sági alapelv alapján elsősorban a közös állampolgársághoz, kétség esetén pedig a szokásos közös tartózkodási helyhez kapcsolnak.16 Számottevő különbségek vannak még azonban a kapcsolás idő­pontjának meghatározásában. Így néhány országban a kapcsolás szempontjából mérvadó körülmények változása a vagyonjogi rend­szer változását eredményezi (változó vagyonjogi szabályozás pl. Olaszországban és Portugáliában). Más országokban a házasság­­kötés idején fennálló viszonyok továbbra is meghatározók marad­nak (pl. Németországban és Ausztriában). Svájcban és Magyaror­szágon a kapcsolás szempontjából mérvadó körülmények változá­sa még a házasságkötés időpontjára is visszahat. Növekvő elfogadottsága van annak, hogy választani lehet az egyik házastárs hazájának vagy tartózkodási helyének a jogát.17­16 Pl. Németországban, Görögországban, Olaszországban, Jugoszlá­viában, Horvátországban, Ausztriában, Lengyelországban, Portugáliában és Szlovéniában. 17 A Házassági vagyonközösségi rendszerről szóló 1978. 03. 14-i Hágai Egyezmény 3- és 5. cikkelye. 10 A Kínai NK házassági törvénye, 18. cikkely 3­ pont a 2001. 04. 28-i módosított változatban. " Hrabar, in: Henrich/Schwab, Eheliche Gemeinschaft, Partnerschaft und Vermögen im europäischen Vergleich (Házasság, életközösség és va­l. Vö. Claudet, Länderbericht England (Angliai országjelentés­­ német nyelven), Nótárius International 2002, 39­ szám. 15 Az egyezmény Franciaországra, Luxemburgra és Hollandiára érvé­nyes. A szöveg az Interneten olvasható http://www.hcc­.net/e/conven­­tions/menu25e.html címen.

Next