Közjegyzők Közlönye, 2004 (8/51. évfolyam)

2004 / 1. szám - A TUDOMÁNY TOLLÁBÓL - Kurucz Mihály: A telekkönyv, illetőleg az ingatlan-nyilvántartás valósággal egyezősége és viszonya a közhitelesség joghatásához

Közjegyzők Közlönye A TUDOMÁNY TOLLÁBÓL A telekkönyv, illetőleg az ingatlan-nyilvántartás valósággal egyezősége és viszonya a közhitelesség joghatásához A telekkönyvi, illetőleg ingatlan-nyilvántartási irodalomban gyakran előforduló állítás, a nyilvánkönyvek közhitelességének a valóságos állapotokkal való tartalmi összekapcsolása.­ A nyilvánkönyv valósággal egyezőségének fogalma mögött való­jában viszonyítási helyzetet kell értenünk, nevezetesen egyfelől a nyilvánkönyvben feltüntetett jogállapot, másfelől a ténylegesen fennálló anyagi jogi helyzet, illetőleg az ingatlan természeti, fizikai tulajdonságainak egymáshoz való viszonyát. Nem véletlen e kettős megközelítése a nyilvánkönyvek valósággal egyezőségének. A kettős nyilvánkönyvi rendszerben, ahol az ingatlanok termé­szeti azonosító jegyei, illetőleg az ingatlanokra vonatkozó jogok el­különült nyilván könyvezés tárgyai, ott a fogalmak összemosódása szabály szerint nem alakul ki. Azért kell mégis óvatosan bánnunk a kijelentéssel, mert például az ingatlan határvonala egyszerre a természetben is megjelenő vonal, de jogi meghatározottsága ké­zenfekvő. A kataszteri térképen ábrázolt határvonal melletti közhi­telesség a valódi jogi állapottal való egyezőséget jelenti, de semmi­képpen sem azt, hogy a valóságos természeti állapottal is meg­egyezne a térképi határvonal. Az ingatlan művelési ága esetén már azt mondjuk, hogy a kataszteri nyilvántartás közhitelessége azt je­lenti, hogy a kataszterben szereplő adat azonos a valóságos termé­szeti állapottal. Azzal, hogy a két elkülönülő célokat szolgáló nyilvánkönyv egy­ségessé vált, a közhitelesség tartalma nem vált azzá, annak ellené­re sem, hogy az Ingtvr.1­2 csak egy - általa a Ptk.-hoz egyébként kí­sértetiesen azonos módon nem meghatározott - közhitelesség fo­galmat használt. Az egységes ingatlan-nyilvántatás közhitelessége kifejtésekor ennek megfelelően mindig fenn­állt és áll az a veszély, hogy - egyfajta tévedések vígjátékaként - többen mást, illetőleg ugyanazt értik a közhitelesség fogalma alatt és mind a két esetben rosszul teszik.­ Ha ugyanazt értik a tulajdonjog bejegyzéséhez tartozó közhite­lesség fikcióján, mint az ingatlan területe, művelési tekintetében, akkor azért tévednek, mert a jogok, tények esetében fennálló fikci­ós tényállást azonosítják az ingatlan nagyságának, használata mód­jának a természetbeni állapotával. Az ugyanazon fogalom­haszná­lat mögött a jogi­, illetőleg fizikai jelenség különbözősége húzódik.4 * Ha a közhitelesség fogalma alatt különböző tartalmi jegyeket ér­tenek, akkor azzal az a baj, hogy az egyfelől a jogszabályból közvet­lenül nem következik, illetőleg a fogalom többes jelentése éppen ! Lásd erről különösen: Jójárt László: Az ingatlan-nyilvántartás köz­­hitelessége. Magyar Jog, 20001. szeptember 513-518. old., továbbá Petrik Ferenc: A telekkönyvi jog alapelvei, a közhitelesség vélelme. MJ, 2003. május. 257—264.old. , 1972. évi 31. sz. törvényerejű rendelet 2. §. 3 Jójárt László: Az ingatlanok nyilvántartásának szabályai. Perfekt Kiadó Bp. 1994. 17. old. 4 Jójárt László: Az ingatlanok nyilvántartásának szabályai. Perfekt Kiadó Bp. 1994. 17. old. „A jogok és tények nem természetbeni, hanem eszmei valóságok. Ennek megfelelően helyesebb a valósággal egyezőség kapcsán a jogok és tények vonatkozásában a tényleges helyzetről beszélni.” annak lényegét elhatároló és egyértelmű tartalmát vonja kétségbe, magát a jogi fogalmat teszi értelmezhetetlenné, következésképpen értelmetlenné. Ez az oka annak, hogy körbejárjuk a közhiteleségnek és a való­sággal egyezőségnek a kapcsolatát, kísérletet téve arra, hogy megta­láljuk a tartalmi összekapcsolódás okát, gyökereit, igazolhatóságát vagy téves voltát. A valódi jogállapottal való egyezőség a klasszikus polgári telekkönyv Az első meglepő megjegyzésünk az, hogy a klasszikus telek­könyvben a valósággal egyezőség tartalma nem a közhitelességgel, hanem a bejegyzés konstitutív hatásával, illetőleg a telekkönyvezés korlátozott tárgyi körével, a csak a dologi jogok nyilvántartására szolgáló jellegével áll összefüggésben, és semmi köze a közhiteles­séghez. A valósággal, pontosabban a valódi jogállapottal való egyezőség, mint telekkönyvi rendező elv a telekkönyv­i irodalomban csak rész­legesen, nevezetesen a klasszikus polgári telekkönyv­ kapcsán, ott is csak a dologi jogok körét illetően bukkan fel.­ Ennek oka, hogy a klasszikus telekkönyv eleinte csak a dologi jogok joghatásos nyil­vántartása. A közhitelességet a valódisággal azonosító felfogás oka nyilvánvaló. A magánjog szabálya szerint telekkönyvi bejegyzés nél­kül jogügyleten alapuló dologi jogok egyáltalán nem keletkezhet­nek, nem szűnhetnek és nem változhatnak meg, következésképp a telekkönyv tartalma mindig a valódi dologi jogviszonyokat tükrözi. A dologi jogviszonyok telekkönyvi bejegyzéssel, a telekkönyvi nyil­vánosság folytán válnak a felismerhetőekké, és csak azok a jogok dologi hatásúak, amelyek a telekkönyvbe szabályszerűen bejegyez­tek. Ezért bír a telekkönyv­ a hitelesség jellegével, amelynél fogva annak tartalmát olyannak kell tekinteni, mely jogilag igaz és az in­gatlan­forgalomra nézve kimerítő.6 * Ha közelebbről elemezzük va­lóságos állapottal egyezőség nyilvánkönyvi vélelmét, akkor azt kell mondanunk, hogy a valósággal egyezőség, mint megdönthető tör­vényes vélelem a klasszikus polgári telekkönyvben értelmezhető. A klasszikus telekkönyvben anyagi jogi okai vannak a nyil­­vánkönyvbe-vételnek, egyrészt a dologi jogokhoz kapcsolt nyilván 3 Jójárt László : Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége, Magyar Jog, 2001. szeptember, 513-518. old. ( Imling Konrád: A magyar telekkönyvi jog, Franklin Társulat, Bp. 1902. 26. old.) ....a nyilvánosság alapelvének alkalmazásával válnak a dologi jogviszonyok felismerhetőekké, közhitelűekké, ...csak azok a jogok dologi hatályúak, amelyet a telekkönyvbe szabályszerűen bejegyeztek. Ezért bír a telekkönyv a hitelesség jellegével_Szladits Károly: Dologi Jog. Bp. 1930. Grill Károly Könyvkiadó, 154. old. Sárffy Andor Telekköny­vi Rendtartás, A szerző kiadása, Budapest, 1941. 27. oldal. Kolosváry Bá­lint: Dologi Jog. Magyar Magánjog V. szerk.: Szladits Károly. BP. 1942. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 17. old. 3

Next