Közlekedés, 1948 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1948-11-01 / 9. szám
2 «**■*•■'""" "■nr«^iirT^r-y-TiaM||tji,,BBiulJl,.j MMEaMEgg— TEM JÁNOS a szállítóminkások főtitkára A Szállítómunkások Saak- Broa vesetének kongresszusi küldöttei jóleső érzéssel látták, hogy a magyar szakszervezetek kongresszusa lélekemelő külsőségek mellett tanácskozott és azon jelentős külföldi delegátusok és hazánk vezető férfiai is részt vettek, örömmel tapasztaltuk azt is, hogy most a régi szokásokkal ellentétben nem a fizetett szakszervezeti funkcio- fiáriusok, hanem az üzemelésmunkásai és dolgozói képviselték többségükkel a magyar szervezeti munkásságot, így ez a kongresszus valóban a szakszervezetekben tömörült dolgozók tanácskozása volt. A jövőre vonatkozólag is bizalommal töltött el bennünket, hogy az egyesszakszervezeti küldöttek a szakszervezetek jelentős megerősödéséről számoltak be. A múlttal való keveset foglalkozás is azért történt, hogy az országépítő nagy feladatok megtárgyalására, megvitatására minél több időt lehessen szentelni. Főszempont így a jó minőségű többtermelés, valamint a gyors és mégis olcsó áruszállítás lehetőségének a megteremtése és az esetleges akadályok elhárításának a megvitatása volt. A kongresszus után tehát munkánkat abban a reményben folytathatjuk, hogy az ország újjáépítése, a többtermelés és a magyar dolgozók jobb, emberibb jövőjének a biztosítása érdekében ez a kongresszus jó munkát végzett. Ezenkívül azonban a kongresszus tanácskozásai arról is meggyőztek bennünket, hogy a magyar dolgozók nemcsak a békés , alkotó munkára készek, hanem ha kell, az elért eredményei, és hazánk függetlenségének a megvédését is kötelességünknek tartják, ha azo okat az imperialista hatalmak részéről veszély fenyegeti. A tartós békéért és a népi demokráciáért együtt küzdünk a bennünket felszabadító nagy Szovjetúnióval, hogy célunkat, a szocialista társadalom megvalósítását minden kapitalista és imperialista gáncsoskodás ellenére elérjük. CSILLING ANTAL a hajós szakosztály titkára A Magyar Szakszervezetek XVI1. Kongresszusának döntései felé felfokozott figyelemmel fordult az egész magyar hajós társadalom. A magyar hajózás a felszabadulás után hosszú ideig nem foglalhatta el méltó helyét hazánk nemzetgazdasági életében. A viszzszakerült hajópark úgyszólván ,minden egysége annyira lehasznált állapotban került vissza, hogy csak nagyszabású javítás és beruházás után állíthatták ismét szolgálatba. Az újonnan megindult hajózás pedig nem válthatta még be a gazdaságilag hozzáfűzött reményeket, mert nem alakulhatott ki a Dunavölgye békebeli hajózási forgalma. Ilyen körülmények között a hajós dolgozók általános gazdasági helyzete is csak fokról fokra és sokkal lassabban javulhatott, illetve alakulhatott ki, mint a termelésben szerencsésebb dolgozótársaiké. Hozzájárult a magyar hajós dolgozók súlyos gazdasági helyzetéhez aza körülmény is, hogy a volt külföldi hajjózási vállalatok magyar állampolgárságú dolgozói — akik között több évtizedes, értékes hajózási és műszaki tapasztalatokkal rendelkező szakember van — elvesztették minden kapcsolatukat a volt munkaadójuk jogutódaival és immár 3 éve munka nélkül vagy alkalmi munkából tengetik életüket. Ezen a sajnálatos helyzeten, a nemrég megtartott dunai konferencia sem tudott segíteni, mert a nyugati imperialista nagyhatalmaknak nem érdekük, hogy a Duna völgyében ismét meginduljon a békés éltető munka, amely visszaadná a munkanélküli magyar hajós dolgozók bizalmát és életlehetőségét. Inkább eltűrik, hogy a nyugaton, amerikai övezetben raboskodó értékes hajópark tönkremenjen és hasznavehetetlenné váljon. Ilyen körülmények között a magyar hajóstársadalom a Szakszervezeti Tanács kongresszusától mindenekelőtt a meghozott határozatok első pontjának, a szocializmus gazdasági alapjának megteremtését várja, mert ez nyújt reményt elsősorban a nyomasztó munkanélküliség megszűnésére-Bizalommal tekint a magyar hajóstársadalom a küszöbönálló ipari szervezkedés megvalósítása elé is, mert reméli, hogy ennek révén végérvényesen meg fog szűnni a szakszervezeti sovinizmus, amely a felszabadulás óta igen sokszor gátat emelt a munkanélküli hajósok elhelyezkedése elé. A szakszervezetek hajózási tagozata fokozott érdeklődéssel és várakozással fordul a szakszervezeti oktatás és nevelőmunka kifejlesztése elé is, mert el kell ismernünk, hogy ezen a vonalon visszamaradtunk és az új oktatási irányvonal szellemében minden erőnket meg kell feszítenünk, hogy utolérjük azokat a dolgozótársainkat, akik szerencsés helyzetüknél fogva nagy ipari központokban könnyebben hozzájuthatnak a szakszervezeti oktatáshoz. Hisszük és állítjuk, hogy a magyar hajósdolgozók társadalma a Szakszervezeti Tanács XVII. Kongresszusának határozata értelmében hathatósan támogatni fogja harcával a nemzetközi proletárszolidaritást és elősegíti a szakszervezeti világmozgalom egységének megszilárdítását. iinni in mii..■rin mnnnmniTi Apró Antal sA termelés ügye — a munkásság ügye »—hiiiiiiiiiiiii i mm >niwiii'iiaMiii iMiiiiiinwiiin Újabb forgalmi rendelkezések A budapesti főkapitányság vezetője egyirányú közlekedést rendelt el: A IX. KER. ANGYAL-UTCÁBAN a Soroksári-út felőli behajtással. ÚJPEST, MADI BAJOS-UTQA,BAN a piactér felöli behajtással. Körforgalmat rendelt el: A IX. KER. BORÁROS-TÉREN, egyben a Soroksári útról a Boráros térre nagyívben való bekanyarodást megtiltja. A rendeletek megszegői ellen killégági eljárás indul. KÖZLEKEDÉS amit a tagzárlatról minden dolgozónak tudnia kell! A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága szeptember hó 2-i ülésén hozott határozatával kimondta, hogy 1948 szeptember hó 6-tól tagfelvételi és tagjelöltfelvételi zárlatot léptetnek életbe. A Politikai Bizottság még abban az időben nyomatékosan felhívja a pártszervezetek figyelmét arra, hogy a határozatot tartsák be és ne tűrjék, hogy azt bárki megsértse. Mi tette indokolttá e határozat megszületését, erre felelünk most dolgozóinknak: 1. Az Egyesülési Kongresszus Benin-Sztálin tanításai szellemében világosan meghatározta a Magyar Dolgozók Pártjának jellegét, mint a munkásosztály és a dolgozó nép élcsapatát. A Politikai Bizottság megállapítja, hogy a Pártban még mindig nincs meg a kellő megértés a munkásosztály forradalmi pártjának élcsapat -jellege Iránt és a gyakorlatban sokszor előfordulnak olyan jelenségek, melyek gátolják a Párt élcsapat-jellegének egyre tökéletesebb kialakítását. Az Egyesülési Kongresszus a Párt élcsapat-jellegének mind teljesebb kialakítására, mint egyik rendszabályt a tagjelöltség intézményét vezette be. A Politikai Bizottság megállapítja, hogy pártszervezeteink nagy része nem értette meg e rendszabály célját és jelentőségét és alig vagy nem helyesen alkalmazta a gyakorlatban. 3. A Fáikban az eddig alkalmazott fajta, és liberális tagfelvételi gyakorlat, valamint annak következtében, hogy Pártunk döntő szerepet játszik az államvezetésben, sok, pusztán egyéni érvényesülésre törekvő, korrupt elem, sőt itt-ott a belső és külső ellenség tudatos ügynökei is befurakodtak. 3. Pártunk szociális összetételében a kispolgári elemek túlságosan megnövekedtek Pártunk proletár jellege rovására, sőt polgári elemek is behatoltak a Postba. Pártunk szociális összetételében bekövetkezett ezen eltolódás következtében a forradalmi éberség, szilárdság és harci szellem eltompulásának tünetei mutatkoznak. 4. Az egyesülés szükségessé teszi a régi kommunista és szociáldemokrata tagsági könyvek kicserélését, melyet e határozat szellemében gondosan elő kell készíteni. A Politikai Bizottság a pártszervezetek kötelességévé teszi, hogy a kongresszus irányvonala és a jelen határozat értelmében a tagfelvételi és tagjelölt-felvételi zártás ideje alatt vizsgálják felül a párttagságot, távolítsák el a Párt soraiból az osztályidegen, korrupt, karrierista elemeket. Az olyan párttagokat pedig, akik meg nem felelnek a párttagsággal járó követelményeknek, de akikben egyébként megvan a készség, hogy tanulással és munkával kommunistákká, a munkásmozgalom harcosaivá váljanak, nevelésük és fejlődésük érdekében tagjelöltekké minősítsék át. A Politikai Bizottság elvárja a pártszervezetektől, hogy e határozat végrehajtása során tudatosítják a párttagságban és a dolgozó tömegekben Sztálin szavainak jelentőségét: a szocializmust építő párt tagjának lenni dicsőség és megtiszteltetés. FELHÍVÁS a szállítómunkásokhoz! A népi demokrácia a dolgozók állama. A népi demokráciában tehát a dolgozók művelődése elsőrendű feladat. A szakszervezeteknek ezért az is feladatuk, hogy kultúrgárdák szervezésével, nevelésével módot adjanak arra, hogy a szakszervezeti élet színesebbé, elevenebbé és kulturálisan emelkedettebbé váljon. A Szállítómunkások Szakszervezete tehát felhívja azokat a szaktársakat, akik kedvet, tehetséget éreznek valamilyen kultúrmunkára, jelentkezzenek a szakszervezeti kultúrfelelősöknél a Kerekes utcai Munkás Otthonban, vagy a József-utcai Központban, a pestkörnyékiek és a vidékiek pedig a csoportjaiknál. fm hotoafter ! A Szakszervezeti Tanács kongresszusi kiállítását a dolgozók tízezrei tekintették meg Ünnepi díszbe öltözött az Országház kupolacsarnoka október közepén. 16-án nyílt meg a Szakszervezeti Tanács kongresszusi kiállítása, mely a szakszervezeti mozgalom jelentőségét, történetét, elért eredményeit és feladatait mutatja be. A kiállítás hét csoportba osztva, szemléltető ábrákkal, kimutatásokkal és hatalmas eredeti dokumentációs anyaggal számol be a munkásság közel 100 éves küzdelmeiről és a szakszervezetek munkájáról. A feldíszített díszlépcsőn felhaladva, az arcképcsarnokba érkezik a látogató. Kétoldalt a dolgozó férfi és nő szobra fogadja, felettük Sztálin szavai: „A munka nálunk becsület és dicsőség dolga.“ A munkás és szakszervezeti mozgalom vezetői mellett már a munka új hőseinek, az élmunkásoknak arcképei is helyet foglalnak-Két oldalteremben, a kupolacsarnokban és a körfolyosón helyezkedik el maga a kiállítás. A csarnokban Magyarország hatalmas dombormű térképe ragadja meg a figyelmet, melyen az ipari és közlekedési csomópontok helyei vannak feltüntetve. Körülötte színes ábrákon a szakszervezetek felépítéseinek ismertetése, feltüntetve az egyes munkaterületek, mint termelési osztályok, nőmozgalom, sajtó, propaganda, oktatás, kultúra, nemzetközi kapcsolatok, stb. Egyszerre és egységesen tárják a néző elé a szakszervezetek ezerfelé ágazó munkáját. De, hogy a szakszervezeti mozgalom annyi, harc után eljuthatott oda, hogy ilyen hatalmas feladatokat teljesíthessen, ahhoz előbb a dolgozó nép felszabadítása volt szükséges. Erre emlékeztet a csarnok hátterében a vörös katona szobra. Az ő vére és fegyvere törte szét a terror bilincseit. Milyen körülmények között harcolt jogaiért érkezéséig a magyar munkásság, arról beszél a kiállítás egyik legérdekesebb része, a körfolyosón elhelyezett sorozat, a szakszervezeti mozgalom története. Művészi kivitelű freskók és történeti dokumentumok sorakoznak itt. Látjuk Táncsics első munkáslapját és az első kollektív szerződést, melyet a budai nyomdászok kötöttek 1848-ban. De a szakszervezeti mozgalom csak 1871 ben indul meg, mikor Frankel Leó, az I. Párisi kongresszus után Pestre jön Szinte drámai erővel elevenednek meg a képen a múlt híres munkásharcai. Láthatjuk a hódmezővásárhelyi aratósztrájkot és az utána meginduló kivándorlásokat, a Szakszervezeti Tanács megalakulását 1899-ben, — de szemben vele, ott áll már a GyOSz is. 1905. szeptember 15- a ,,Vörös péntek!“ Rajta az egykori plakát: ,,Munkások talpra, ki az utcára!’ Harc a háromnyolcadért, a politikai jogokért! Nagy vörös zászló a következő képen! 1912. a „Véres csütörtök“ emléke- Peregnek a képek. Őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság hatalmas freskója, majd két fehér lóláb: Horthy lova, a fehér terror tapos a munkáson végig. Huszonöt év: Peyer paktum. Dimitrov-beszéd és a fordulat, a függetlenségi mozgalom, 1941-es Népszava karácsonyi száma, partizántevékenység és végül a felszabadulás. Emlékek ébrednek a nézőben a képek és ereklyék nyomán. Az ostrom összerombolt gyára és városa a pusztulás sivár képe után a következő csoport bevezető felirata fogad. Gerő Ernő szavai: ,,Lesz magyar újjáértés!’’ A meginduló munka bizonyítkai következnek. „Segítsük a Vörös Hadsereget a fasizmus leverésével!’* Munkát, segítséget, vért adtak a magyar dolgozók támogatássul. Látjuk az üzemi bizottságok megalakulását, az első kollektív szerződést A szakszervezetek a stabilizációban és a fordulat éve a következő két csoport. Két év történetét mondják el számtalan ötletesebbnél ötletesebb nagy, színes freskóban. Hogyan harcolt a munkás a szilárd, jó pénzért, hogyan dolgozik a hároméves tervért és hogyan verte ki a reakciót. Végül a szakszervezeti mozgalom három legfontosabb területének, a termelésnek, a nevelésnek és a szociálpolitikának feladatai zárják a hatalmas és impozáns kiállítási anyagot. Megpróbáltuk elmondani, mit mutat be a kongresszusi kiállítás, de nem lehet elmondani, hogyan mutatja be, mert, azt csak az tudja érzékelni teljes mértékben, ki végigjárta és végigtanulmányozza. Minden szónál többet mond egy pillantás a „Vörös Tungsram” 1932-beli elnyűtt, sokszorosított példányára, vagy egy simítás Táncsics Mihály görcsös botján. Aki végigjárta ezt a kiállítást, csak az érezheti egész nagyságában azt az erőt, mellyel a szakszervezeti mozgalom küzdött a múltban és cselekszik a jelenben a magyar dolgozók jobb életéért. Bogáti Péter Hajós tanulóotthont létesítesek Pakson Bensőséges ünnepség keretében avatta fel f. hó 23-án délben Pakson, a szakszervezetünk Hajózási és Légügyi Szakosztálya, az első állami hajós tanulóotthont. A felszabadulás után meginduló magyar hajózás nélkülözte a múltban két ízben is intézményesített hajós gyermekotthont, ahol az utazó hajósok, különösen az uszály személyzet gyermekei kaptak elhelyezést és részesültek rendszeres iskolai oktatásban. A Meszhárt—MFTB Köz- Központi Helyicsoport dolgozóinak kezdeményezésére, a Központi Szakosztály, a Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elé vitte ez év nyarán, az utazó hajósok gyermekeinek neveltetési ügyét és a magyar népi demokráciára jellemző aktivitással és megértő támogatással sikerült az utazó hajósok gyermekeinek a jövőbeni neveltetését és iskoláztatását biztosítani. Az intézet avatási ünnepségén, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium képviseletében megjelent dr. Pőcze János miniszteri osztálytanácsos és Kovács Zoltán igazgatóelőadó, aki megható szavak kíséretében adta át rendeltetésének az új intézményt és kilátásba helyezte egyben a kultuszkormánynak a hajós gyermekek iránt érzett további megénő támogatását, amelynek leginkább azzal adott kifejezést, hogy ígéretet tett egy újabb állami és főleg hajós tanulóotthon létesítésére Gönyün, ahol a magyar hajósok nagyobb tömegben élnek és, akik a magyar hajózásnak sok értékes szakembert adtak már. A hajós tanulóotthon felállítása alkalmkéból meg kell emlékeznünk arról az értékes támogatásról is amelyet egyrészről dr. Pál Henrik vállalati vezérigazgató nyújtott, a tanulóotthon létesítéséhez, ágynemű felszereléssel és téli tüzelőanyag rendelkezésre bocsátásával, másrészről pedig a Meszhart és MFTR összdolgozók lelkes felajánlásáról, amely lehetővé tette, a tanulóotthonban elhelyezett gyermekek teljes tantermi berendezését. Ez a minden oldalról megnyilvánuló lelkességbeniakarás tette lehetővé, hogy rövid két hónap alatt, Úgyszólván a semmiből, egy tanulóotthont létesíthettünk, ahol a közoktatási kormányzat és a szakszervezet támogatásával, mindössze a családi pótlék összegének befizetése ellenében, teljes ellátásban és tanításban részesülhetnek az erre rászoruló hajós gyermekek. A tanulóotthon megnyitási ünnepségén, a szakminisztériumon és szakszervezetünk képviselőin kívül, megjelent az illetékes tankerületi főigazgatóság képviselője, valamint az összes járási és községi demokratikus szervezetett vezetői is. Az ünnepség műsorát a hivatalos felszólalásokon kívül, az összes paksi államosított iskolák növendékei nyújtották Szakszervezetünk részéről szeretettel indítjuk útnak a magyar népi demokráciának a gyermeknevelés szempontjából ezt a fontos új intézményét és hisszük, hogy a hajós tanulóotthonokból, az új szocialista munkaerkölcsnek megfelelő szakemberek fognak kikerülni. Gsilling Antal