Közlekedés, 1980 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

1980. január KÖZLEKEDÉS Az átlagéletkor 30 év alatt kilencen a Puskás Ferenc szocialista brigádból Mintha a világ, de legalábbis a város vége itt lenne a Kőér utcai járműtelepnél. Sáros utak,­ siető gumicsizmás emberek, sok­féle vállalat, sokféle munkagép,­­ serény munka. Nagyok a távol­ságok a telepen belül is. Kerék­párra pattan, akinek itt dolga akad a telep másik végében, mert különben sokat gyalogolhatna a 20 hektáros területen. Az egyik messzi faház irodájá­ban találom a művezetőt, Demó Győzőt, aki elkalauzol a Puskás Ferenc szocialista brigádhoz. Munkaruhába öltözött férfiak a műhelyben, mind fiatalok, ta­lán csak a vezetőjük Szabó Já­nos van igazi férfikorban közü­lük. Azonnal felvilágosítanak, hogy ez nem a teljes brigád, mert az igazi szocialista brigád a Nagyvárad téren dolgozik. Ez csak egy abból kialakított alkal­mi munkabrigád. — Milyen céllal hozták létre a munkabrigádot? — Természetesen meghatáro­zott feladattal, az ÉVD-s metró­vonal hírközlési munkálatait vé­gezzük — mondják. Valóban ebben a műhely­ben készülnek a telefonok, rádiók, ipari tv-k, majd a szomszédos raktárban megmutatják a kész irányítópultokat, diszpécserköz­pontokat, melyek már csak a helyszíni szerelésre várnak. — Kilencen vagyunk itt, tisz­teletbeli brigádtagnak tekintjük a művezetőt is. Sokféle szakmát képviselünk, van közöttünk há­lózatszerelő, telefonműszerész, távközlési technikus, rádió- és te­levízióműszerész. Háromféle bri­gádból alakult egy előszerelő brigád is, ennek a tagjai készítik el számunkra az összeszerelést, vagyis ők készítik a kezünk alá a munkát. — Tehát tulajdonképpen hová tartoznak? — Mi a BKV Metró Üzem­­igazgatóság hírközlési üzemé­hez. A metróépítkezéseken dol­gozunk 1975 óta, öt állomást fel­szereltünk már: a Népliget, Ecse­­ri út, Pöttyös, Határ út, Kőbá­nya-Kispest és most a Kőér utca van soron. Nem könnyű feladat, amit vé­geznek: a teljes telefonhálózat kiépítése, az órahálózat, hango­sító berendezések az állomáso­kon, az irányító berendezések, az ipari tv-hálózat. — Mi az, amit a kongresszusi versenyben különösen fontosnak tartanak a maguk részéről, hogy teljesüljön? — A határidő. Ez a bűvös szó, ami mindig, minden munkánk­nál előttünk lebeg. Mi kicsit mindig későn kapjuk a területet, mert az építők csúsznak és ne­künk a határidő lerövidül, de a munka egésze ezért nem szen­vedhet hátrányt. Igen fontos eb­ben az időszakban az anyag- és energiatakarékossági vállalásunk is, önmeózók vagyunk, saját magunk vesszük át, amit készí­tünk és, ha a minőség nem meg­felelő csak mi látjuk kárát, hi­szen megjavítani is nekünk kell. Érdekeltek vagyunk a jó, minő­ségi munkában. Ebből az is kö­vetkezik, ha itt befejezzük a metróépítésnél a munkánkat, ak­kor karbantartókká alakulunk vissza és a hírközlő berendezése­ket javítjuk.­­ Valamennyien fiatalok, ahogy az életkorukat nézem, 30 év alatt van az átlagéletkor. Ho­gyan élnek ■brigádon kívül és drágádban, együtt? — Sok mindent csinálunk, a szorosan vett gazdasági munkán­kon kívül is — mondják, de igen nehezen kezdik sorolni mi min­dent. — Nem kenyerünk a dicsek­vés, valahogy nekünk természe­tes, amit csinálunk, hozzátarto­zik a napi feladatainkhoz, nem is tudjuk mit kellene kiemelni belőle. A brigádnaplójukat lapozga­tom. Ebből sok mindent megtu­dok, amiről nem beszélnek. Test­vérbrigádjuk egy női OTP-s bri­gád, közösen járnak kirándulni, szórakozni, a szomszédos Spar­­tacus-pályán fociznak, az OTP- székházban asztaliteniszeznek. Van egy nemrégen leszerelt ki­váló katonájuk, politikai szemi­náriumra járnak, a brigádvezető vezetőképzőre, hárman KISZ-ta­­gok, egy közülük munkásőr. Szívesen végeznek társadalmi munkát. Ezért sok köszönetet kapnak a brigádnapló tanúsága szerint. Nemrégiben az úttörőház­ban a hibás elektromos berende­zéseket javították meg 80 óra társadalmi munkában. A Delej utcai Ganz-MÁVAG-óvoda kicsi­nyeinek gumiabroncsokat beto­noztak be, hogy játszani tudja­nak velük. Részt vettek április­ban a már hagyományos Vörös­­kő-túrán. Tartalmas munka, gazdag bri­gádélet bontakozik ki az egysze­rűen megfogalmazott mondatok közül. Fegyelmezett társaság — ezt a brigádvezető is elismeri. Átadásig mindent határidőre sze­retnének itt a járműtelepen jól elvégezni, hogy Kovács Kálmán is elégedett legyen velük, a Nagyvárad téren dolgozó szocia­lista brigád vezetője. Hiszen az értékelésnél az egész közösség munkájába beleszámít az is, ők hogyan végzik feladataikat itt, ahol a metró-remiz lesz tulaj­donképpen. Ha itt végeznek, az összeszokott kis brigád újabb ál­lomásra megy, építik tovább a hírközlőhálózatot, hiszen a metró épül még sokáig valamennyiünk kényelmére, közlekedési kultú­ránk javítására. L . Csaplár Péter köszöntése Csaplár Péter 60 éve tagja pártunknak és szakszervezetünknek. E jubileum alkalmából a központi vezetőség melegen gratulál Péter bácsinak, aki hosszú évtizedek alatt mindvégig aktív harcosa volt a pártnak, a szakszervezeti mozgalomnak. A legutóbbi évtize­dekben közmegelégedésre, több fontos vezető tisztséget töltött be, szakszervezetünk vezető szerveiben. Hasznos javaslataival, észrevé­teleivel napjainkban is eredményesen segíti a központi vezetőség munkáját, egyben jelentős feladatot lát el a központi vezetőség nyugdíjasbizottságában és nyugdíjas-szakosztályában. Példamutató munkásságát államunk, a párt és a társadalmi szervek magas ki­tüntetésekkel ismerték el. Szívből és igen nagy szeretettel gratulálunk Csaplár Péternek, kí­vánjuk és reméljük is, hogy még hosszú éveken keresztül segíti munkánkat, tanítja a fiatalokat a munkásosztályhoz való hűségre, a forradalmi elkötelezettségre. További esztendeire jó egészséget, s örömteli életet kívánunk ne­ki. A KSZDSZ központi vezetősége Mintha százkarú óriások volnának és nem emberek AZ AFIT XII. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT KOSSUTH LAJOS TMK BRIGÁDJA jó munkájá­val kiérdemelte a szakma kivá­lója kitüntetést. Ha a vállalat vezetésének valami kulcsproblé­mája van, segítségüket kéri, s ők mennek. Mindig ott vannak, ahol a legnagyobb tét forog koc­kán, ahol helytállni a legnehe­zebb, ahol „megfordulnak” a dolgok. A tmk tervben előírt munká­kat, az átszervezéssel járó fel­adatokat teljesítették időre, melynek eredményeként csök­kentek a gépi állásidők. Terven felül elvégezték az MVE eszter­gapad, az RT—40 vaseszterga, a görgős fékhatásmérő, a négyosz­lopos emelő, egy teherlift, két él­hajlító, és egy kiegyensúlyozó gép nagyjavítását. Magánügyes kilépőt az egész tmk nem hasz­nált. A brigádtagok által beadott újítások száma 8, ebből egyet az újítási feladattervben közzétett témakörből választottak. Bala­tonszepezden 312 óra karbantar­tást végzett társadalmi munká­ban a tmk brigád. Ezen túl a Katamarán típusú vitorlás ké­szítésére társbrigádok közremű­ködésével 216 órát fordítottak. Erős Miklós munkatársuk részé­re épületbontást és anyagszállí­tást végeztek 96 órában. A Jós­­kai-Ola-i általános iskola részé­re sportfelszereléstartó polcot készítettek, és ezt olyan érdekes megoldásban nyújtották, hogy egyúttal elválasztották vele a tornatermet is. A zánkai tanács gépkocsijára hangszórókat sze­reltek. Elkészítették az AERMIX szennyvíztisztító makettjének folyamatábráját, s vezérlőpultját. Korszerűsítették a Savaria Köz­lekedési Gépipari Szakközépis­kolában a világítást. Summa summárum egyenként 45 óra társadalmi munka elvég­zését ajánlották fel, s ezt 61,5 órára teljesítették. A vállalat alapítási, átszerve­zési és beruházási felajánlásával járó tmk munkákat maradékta­lanul elvégezték, sőt, azon túl a 2. sz. szerviz üzembe 3 db to­­lóskaput készítettek és szereltek fel, kiegészítve a villamossági szereléssel. Az új motorbejárató műhely teljes villamossági sze­relése, a DEMAG daru üzembe­helyezése, a nyílászárók és hangszigetelőfalak készítése és felszerelése is az ő érdemük. A régi motorjavító és festőelőké­szítő műhelyek szerelvényeinek és gyári berendezéseinek lebon­tását is a brigád produkálta. Megjavítottak a Zrínyi Ilona utcai általános iskolának 4 ké­zilabda kaput. Részt vettek egy tűzvédelmi vetélkedőn, ahol a csapat a 2. helyet szerezte meg. Az iskolát, illetve iskolákat nem csak mint javításra kész ezer­mesterek látogatják, hanem be­ülnek maguk is tanulni az isko­lapadba: van, aki szakközépis­kolát végez, mások marxista kö­zépiskolába, vagy éppen brigád­vezetői tanfolyamra járnak. KEZÜK NYOMÁT MINDEN SZEGLET VISELI, akár a mű­helyekben, a tennivalók egymás­utánja, vagy az üdülő nyitásra való felkészítése van műsoron. Az utóbbiból u­gyancsak kivet­ték a részüket. Elvégezték a kül­ső lakkozást, a csaptelepek tömí­tését, megszüntették a beázást, felülvizsgálták az elektromos vezetékeket, lámpákat, ahol szükséges volt, beavatkoztak, li­nóleummal burkolták a padoza­tot, homokozót készítettek, be­tonból támfalat húztak, újrafes­tették a hintákat. Mindezekre 312 órát fordítottak. Ennyi mindent elvégezni, ami­nek még vázlatszerű számbavé­tele is temérdek! Mintha száz­karú óriások volnának, és nem emberek ! Eddig csak arról esett szó, ők mit tettek másokért, és a köz­vetlen munkahelyi közösségért, de ne hallgassuk el azt sem, hogy tevékenységüket hogyan értékelték a vezetők. Szabó Antal a vállalathoz va­ló hűsége jutalmául megkapta a 25 éves törzsgárdatagsággal já­ró aranygyűrűt.­­ A belső átszer­vezés során Horváth Eleket cso­portvezetőnek nevezték ki. Lé­­ber Józsefet a 3. sz. főműhely­hez főművezetőnek. Vagyis a brigád ez esetben kádereket adott. KIMÉNDI SÁNDOR áll a 13 tagú Kossuth Lajos szocialista tmk brigád élén. — 1965-ben alakultunk — mondja —, a je­lenleginél sokkal nagyobb lét­számmal. Akkor is én voltam a vezető. Később mások folytatták, s aztán újra átvettem a csapat­­vezetést. A korábbi 36 tagot számláló brigád 3 felé oszlott, ebből az egyik rész, a Kossuth brigád. A szakma kiváló bri­gádja címet kaptuk. Fej fej mellett dolgoznak a tmk brigád­jai. Talán a társadalmi munka­végzés emeli a többi elé a mi brigádunkat. Ha kell egy-egy társadalmi munkaakcióhoz a szabad szombat, hát mi me­gyünk és rááldozzuk szabad napunkat. Van köztünk lakatos, villanyszerelő, asztalos, szinte alig akad igény, amit nem tu­dunk kielégíteni. Karbantartó részleg vagyunk, szerszámgépek, célgépek és épületek karbantar­tása, javítása a dolgunk. Létre­hoztuk a műszaki vizsgabázist a személygépkocsira és a tehernél is. Egy vizsgabázisnál 8—10 gép­egység van. A régit bontottuk, s párhuzamosan szereltük, épí­tettük az újat. Nemcsak karban­tartással foglalkozunk, hanem az új létesítmények gondozása is a miénk. Dubrovnikban nyaraltunk a brigádjutalomból. Volt, aki hozta a feleségét is. Kár, hogy rövid volt az a csodálatos élményeket adó együttlét. Korábban sok el­képzelés volt, hova, merre men­jünk, de végül is emellett ma­radtunk. Ilyen szép lehetőséget nem szalaszthattunk el. Csak egy ember maradt itthon, Sza­bó Anti bácsi. Nem sokkal előtte műtötték a lábát, gyenge volt még, nem tudott velünk tartani. A brigád tagjai közül hárman tanulnak szakközépiskolában. Szakmai továbbképzésen a ma­rósok, esztergályosok vettek részt. A brigádvezető vélemé­nye szerint a lakatosoknak sem ártana egy fejtágító. — Mi volt a legfontosabb dol­guk az évben? — A fényezősor befejezése, a régi bejárató helyén. A fényező­soron a teljes elektromos sze­relés a mi dolgunk, bizony, nem csekélység ez 70 méteres pálya­­hosszon. Hogy mit tud a fénye­zősor? Minden alapműveletet: gittelést, csiszolást, alapozást, fé­nyezést, s az egészet kamrában ráégeti. Uivárl „Lehet egy kérdéssel több?!" Az 1980. évi vállalati szabályzók ismertetése Gyöngyösön A Volán 4. sz. Vállalat Gyön­gyösi Üzemegységének szakszer­vezeti bizottsága meghívására a közelmúltban ellátogatott Gyön­gyösre a vállalat főkönyvelő-igaz­gatóhelyettese, Kántor Imréné, hogy rövid előadás keretében is­mertesse az 1980-as évtől életbe lépő szabályozórendszer lényegét, a vállalat elképzeléseit, illetve a várható lehetőségeket. Az üzemegység nemrégen fel­újított oktatótermében, amely egy­ben a kultúrának is otthont ad (könyvtár, KISZ-klub stb.­, szép számú hallgatóság — köztük szo­cialista brigádvezetők, gazdasági, politikai és társadalmi vezetők, szakszervezeti aktivisták, fizikai és szellemi dolgozók — jelentek meg, hogy egyrészt szakmai tu­dásukat gyarapítsák, s egyúttal gazdaságpolitikai továbbképzésük­nek is eleget tegyenek. Nem csalódott a közel félszáz résztvevő, mert Kántor Imréné tolmácsolásában igen nívós — mégis közérthető és érdekes — előadáson olyan információk bir­tokába jutottak, amelyet a szak­emberek munkaterületükön, az aktivisták pedig munkatársaik meggyőzésére fel tudnak használ­ni. Az előadást követő konzultá­ció során „rázós” kérdések meg­vitatására is sor került. A gazdaságpolitikai tanfolya­mok résztvevőivel kibővített, úgy­nevezett elméleti konferencia el­érte célját — mint azt zárszavai­ban Jekkel Ferenc, a konferenciát vezető szb-titkár összegezte­­, mert a dolgozók hallhatták a ve­zetők elképzelését, és fordítva, a vezetők is megismerték a dolgo­zók véleményét s elképzeléseit. Szkocsovszky Tibor tudósító 7

Next