Közlekedés, 1983 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
SZAKMÁNK LARJAIBÓL A Magyar Hajózás decemberi számában érdekes cikket olvastunk dr. Rácz István kereskedelmi osztályvezető tollából: „Szükséges-e a reklám a tengerhajózásnak?" címmel. A mi árunk, amit el akarunk adni, az a hajótér — mondja a cikk írója, majd így folytatja: — Azt a törekvésünket, hogy a hajóteret a lehető leggazdaságosabban adjuk el, vagyis használjuk ki, a reklám segítségével hatékonyabban és biztosabban érhetnénk el, főleg dekonjunkturális időszakban A magyar tengerhajózásnak — bár évtizedek óta létezik — egyáltalán nincs reklámja! S mi minden olvasható még a cikkben, íme: „A probléma ott kezdődik, hogy számos olyan, áruval rendelkező cég, vállalat, termelő üzem létezik, amely a tengerhajózás potenciális szállíttató partnere lehetne, de a magyar tengerhajózásról még csak nem is hallott.” A továbbiakban arról ír az osztályvezető. ..Most, amikor egyre több vállalat kapja meg a külkereskedelmi jogot, feltétlenül szükség lenne arra, hogy a MAHART Tengerhajózási Üzemigazgatóság szolgáltatásait ismerjék, így tudnánk közvetlenül kapcsolatba kerülni a termelőüzemekkel, akár tsz-ekkel is, fővállalkozókkal, és újonnan szervezett külkereskedelmi jogú vállalatokkal, melynek révén már a külkereskedelmi adás-vételi szerződés megkötésekor gyakran elő lehetne írni, hogy az árut magyar hajóknak kell szállítani." A Camion újságban „Napirenden a tájékoztatás" címmel igen őszinte írást olvashattak a lap olvasói. ,,Az utóbbi idők egyik legérdekesebb, legelgondolkodtatóbb vszb-ülését tartották november 29-én a Cinkotai úton. Kléner Ferenc, az ágit. prop. bizottság vezetőjének írásos előterjesztése nyomán — kezdődik a cikk, majd rátér a lényegre, miszerint „az információáramlás egyik legnagyobb problémája annak lassúsága, nehézkessége". Egy jó példát a cikkből. A fuvarozási igazgatóságon májusban 250 példányban kiadtak egy bizalmi tájékoztatót. Novemberig egyetlen észrevételt, információt sem kaptak. Magasabb igényeket kell támasztani a bizalmiakkal szemben, hiszen problémák forrása lehet, hogy jelenleg nagyobb energiát fordítunk a célok megismerte tt Légi Közlekedés múlt évi 20. számában igen érdekes cikk olvasható „A vállalati irányítás új formái” címmel. Egy-két megállapítást hadd idézzünk belőle: „A helyenként mutatkozó kedvezőtlen jelenségek sem teszik kétségessé, hogy a munkahelyi demokrácia az utóbbi években sokat fejlődött, intézményrendszere beépült a munkahelyi közéletbe. Ám súlyos hiba lenne azt vélni, hogy az adott viszonyok, a már elért eredmények ideálisak és elegendők. A jelenlegi helyzetben az emberek aktív, cselekvő közreműködésére nagyobb szükség van, mint korábban bármikor. Az aktívabb cselekvéshez viszont meg kell teremteni a szervezeti feltételeket. A szóban forgó határozat ezért leszögezi, hogy növelni kell a vállalatok rugalmasságát, belső egységeinek önállóságát és érdekeltségét, szélesíteni kell az irányításban és a vezetésben a kollektivitást és demokratizmust." Befejezésül a cikk írója leszögezi: „A munkahelyi demokrácia tartalmasabbá tétele érdekében a gazdasági vezetők egy sor fontos feltételről kötelesek gondoskodni. Így arról is, hogy a vezetők munkájának értékelésénél, minősítésénél, erkölcsi és anyagi elismerésénél vegyék figyelembe a munkahelyi demokrácia fórumain tevékenységükről alkotott véleményt. Éppen ezért a munkahelyi demokrácia gyakorlatában érvényesülnie kell a vezetők Február 28-március II., Miskolc Szakmunkástanuló bizalmiak tábora A KSZDSZ-hez tartozó szakmunkásképző intézetek tanuló bizalmijainak szervezett első közművelődési tábor haszna, a fiatalok körében aratott sikere indokolja a képzés e formájának folytatását, új tábor szervezését. A tanulói alapszervezetek aktivistáinak közművelődési táborát az idén február 28. és március 11. között Miskolcon, a Csanyikvölgyben, a Borsod megyei KISZ oktatási központban rendezi meg szakszervezetünk. Az előkészítésben és a sokoldalú program lebonyolításában közreműködik a Borsod megyei szint oktatási központja, amely mint a szakszervezeti tisztségviselők alapfokú képzését, segíti a tanulói bizalmiaknak a felkészítését. Szakmunkástanulóinkat 150 bizalmi, és a tanintézetek főbizalmijai képviselik a második közművelődési táborban. A fiatalokat gondosan előkészített program várja a 12 napos együttlétre. A fő cél a fiatal tisztségviselőkkel megismertetni, a tábor ideje alatt elmélyíteni és gyakorolni az ifjúság körében és érdekében végzendő szakszervezeti , szervezési, érdekvédelmi, érdekképviselői, sport stb. — feladatokat ötleteket adó segítséget nyújtani a fiataloknak a szabadidős programok tervezéséhez, lebonyolításához. Ismerve a két hét programját, az utóbbi gyakorlásához is sok lehetőségük lesz a hallgatóknak. A gyakorlati munkát kívánja javítani a szervezés, a kulturális és sportprogramok vezetésének gyakorlása. Nem kevésbé fontos szempont a tanintézet főbizalmija munkájának segítésére való felkészítése a fiataloknak. A témákat részleteiben feldolgozó előadásokban, konzultációkban helyet fog kapni a magyar szakszervezetek, ezen belül azSZDSZ szerepe, helye, feladata mindennapi életünkben, a munkássá nevelésben Ennek a célnak megfelelően a központi vezetőség osztályvezetői lesznek az előadók. Előadás hangzik el többek között az időszerű szakszervezeti feladatokról, a szakszervezeti tennivalókról a tanulók politikai és közéleti nevelésében. Megismertetik a tábor lakóit szakszervezetünk szociálpolitikai és munkavédelmi tevékenységével. A tanulói szakszervezeti alapszervezetek bizalmijainak jog- és hatásköre jobb megismerése ugyancsak fontos célja a közművelődési tábornak. A mindennapi munka színvonalát kívánják szolgálni a főbizalmiak által vezetett kiscsoportos foglalkozások, melyeknek egyike például az alapszervezetek működését, a munkaterv készítését tárgyalja. Szakszervezetünknek a programban is megfogalmazott célja a tanulói alapszervezetek tisztségviselőinek megtanítása a kulturált szabadidős programok szervezésére, vezetésére. A különböző sportprogramokon a táborban lesz mód e cél begyakorlására is. Ugyanez vonatkozik a kulturális rendezvényekre is. Ellátogat a táborba és fellép a KSZDSZ—Szabolcs-Volán táncegyüttes, lesz táncház és diszkó is. Egész napos kiránduláson ismerkednek Miskolc és környéke nevezetességeivel és bizonyára sokuknak élményt adó lesz az aggteleki kirándulás, a híres cseppkőbarlang. A gazdag programot az utolsó napon az összegzés zárja, melyen részt vesznek a korábbi előadók, a tisztségviselő fiatalokat küldő tanintézetek igazgatói. Szakszervezetünk vezetését Kuróczy Gyuláné bv-titkár képviseli majd. A fórumon mód lesz a „tapasztalatok kicserélésére, a tábor nyújtotta lehetőség hasznosításának megbeszélésére és mindannak megfogalmazására, ami a szakmunkásképző intézetekben a fiatalok körében végzendő szakszervezeti munkát előbbre viszi. P. S. 4 KÖZLEKEDÉS tesert, mint a célok elérésének mikéntjére — szögezi le a cikk. Ezen a vszb-ülésen többször volt szó az úgynevezett folyosói pletykákról, mint az információáramlás vadhajtásáról, valamint arról, hogy a nem helytálló tájékoztatások mennyire rontják a közhangulatot. Sok javaslat hangzott el a tanácskozáson. Az egyik: nem elég, ha az információáramlás zökkenőmentes, a visszajelzésnek idejében meg kell történnie, különben a dolgozók elveszítik bizalmukat és komolytalannak tartják a tájékoztatás mechanizmusát. Az a meghatározás, hogy idejében, megint sok félreértésre adhat okot. Nem kell hangsúlyozni, egyénektől és szakterületektől függően más és más időtartamot jelent ez a szó. Éppen ezért pontosan meg kell határozni azt a mindenkinek kedvező időpontot, amennyi idő alatt reagálni kell a leadott információra. Az ülés végén ezt a határidőt az információk leadását követő hónap 15. napjában állapították meg. N Fosped Híradó decemberi számában dr. Kovács Dénes tollából olvasható „A jogsegélyszolgálat hétköznapjaiból" c. cikk, amelyben a szerző többek között ezt írja: „Amikor az egyes dolgozók kérésére, a szakszervezeti bizottság megbízásából képviseletet vállalunk, határozott célt követünk. Azt, hogy az adott ügy — lehetőség szerint — a vállalaton belül rendeződjön. Semmilyen érdek nem fűződik ugyanis ahhoz, hogy a munkaviszonnyal, a munkavédelemmel, a társadalombiztosítással összefüggő jogviták és egyéb jogi problémák is bíróság elé kerüljenek akkor is, amikor azok — határozott, jogszerű döntéssel — előbb megoldhatók. Ez természetesen csak összehangolt munka eredményeként jöhet létre, amely például egy baleset minősítése és megítélése során feltétele a részletek feltárásának, az adott jogeset egésze tartalmi megismerésének, az okozati összefüggés bizonyításának és mindezek következményeként a jogvédelemben részesítésnek. és a dolgozók, valamint a képviseleti szerveik közötti kölcsönös bizalomnak . '' II Volán Hírlap múlt évi 26. számában egyoldalas összeállítás olvasható patronáltakról és segítőkről. A Volántourist Petőfi Sándor szocialista brigádjának tagjai például a zalai Csapi községben jól ismertek, hiszen többször felkeresték már az egykori Zichy-kastély apró lakóit és a brigád által patronált cigánygyermekek nagy szeretettel fogadták a taxisokat, akik tíz ródlit vittek és 100 Mikulás-csomagot. A tatabányai Május 1. brigád az állami gondozott gyermekeket segíti. Deli Ottó, a brigád vezetője mondta el miképpen, mi módon segítették a gyermekeket. Évek óta tart a kapcsolat és már megismertették a gyerekekkel a fővárost, voltak velük a Duna-kanyarban is, az idei karácsonyra pedig kétezer forintért vásároltak nekik ajándékot: csomagokban babák, sílécek, társasjátékok lapultak. Az 1-es Volán 4-es üzem igazgatóságának Pápay István szocialista brigádja pedig a mozgássérült gyermekek gondozója, segítője. Előadói iroda Szakszervezetünk titkársága januárban foglalkozott az előadói iroda működésének tapasztalataival. Megállapította, hogy alapszervezeteink az előadói iroda létrehozását jól fogadták. Szakszervezeti tisztségviselőink véleménye szerint az előadói iroda megszervezésével előbbre léptünk az alapszervezetek szóbeli agitációs és propaganda munkájának segítésében és javításában. A felkért előadók elmondták, hogy az alapszervezetekben tartott előadások jól szervezettek voltak, nagyon aktív hallgatósággal. Az eredmények ellenére titkárságunk javasolja alapszervezeteinknek, hogy minél többen kezdeményezzék önálló, kifejezetten agitatív céllal történő előadások szervezését, az előadói iroda bekapcsolásával. Szükség van arra is, hogy a szakszervezeti művelődési házak jobban igényeljék az előadói iroda közreműködését az ismeretterjesztő programok lebonyolításában. Nagyon fontos feladat az előadók körének állandó bővítése, hogy alapszervezeteink megfelelő propagandával segítsék az előadói iroda működését. — Bt — ____________________________________________________________________ Fejezetek szakszervezetünk történetéből Az első iparági szakszervezet Magyarországon is. Alig szabadult fel a főváros, amikor az intéző bizottság első ülésével megalakult a Magyar Szállítómunkások Szabadszervezete, a közlekedési dolgozók egységes, iparági szakszervezete. 1945. február 19-én, harmincnyolc évvel ezelőtt létrejött a magyar szakszervezeti mozgalom történetében az első iparági elven szervezett szakszervezet. A szervezet további sorsától függetlenül nagy tett volt ez, s elismerés illeti mindazokat, akik a munkában részt vettek, akikben volt erő, hogy hagyományokkal és megszokásokkal szakítva, szándékuk szerint egy új szellemű és szervezettségű mozgalom élenjárói legyenek. * Az 1945. február 19-i alakuló intéző bizottsági ülésen megválasztották a vezetőséget. A szakszervezet elnöke Szenes Márk (vasutas) lett, főtitkára Tóth Mihály (villamosalkalmazott). Az intéző bizottság tagjai ekkor: Balatoni Pál, Koó István, Nagy Illés, Rákosi Elemér, Pándi Béla, dr. Szingli Kálmán, Tőkés Lajos, Tréfás Ferenc (vasutasok), Engel Jenő, Schwoj (Antal) József (hajósok) , Garamszegi Lipót, Maróti Károly (villamosalkalmazottak); Tajti János (kisvasúti dolgozó); Csaplár Péter, Siéger Károly (autóbuszvezetők) ; Samák László (gépkocsivezető) ;Bordás Vince (szállítómunkás). Az intéző bizottság munkájába a későbbiek során bevonták az újonnan alakult alapszervezetek képviselőit. A jelentősen megnövekedett létszámú szervezetekből, a létszámnövekedés arányában, többen vettek részt a vezetésben. Az egykorú jegyzőkönyvek tanúsága szerint ily módon került a vezetőségbe Czipczer György, Jakabffy József, Györke János, Mandel József (vasutasok); Biró Mihály, Kerekes József, Nagy István, Szécsényi Ferenc (villamosalkalmazottak); Serényi Lajos, Fellner Jenő, Gátai Ágoston (gépkocsivezetők, illetve szerelők). Mint láttuk, az intéző bizottság összetétele nagyjából tükrözte a tagság, helyesebben: a potenciális tagság összetételét. Ennek megfelelően a Magyar Szállítómunkások Szabadszervezetében a megalakuláskor vasutas, hajózási, villamos, kisvasúti, autóbusz, taxi és szállítási szakosztályt hoztak létre. 1945 március 3-án hivatalos formában is bejelenti csatlakozását a Magyarországi Szállítási és Közlekedési Munkások Országos Szövetsége, a szállítómunkás szakszervezet. Március közepén csatlakoztak a szakszervezethez a Magyar Légiforgalmi Társaság alkalmazottjai is, így tehát joggal mondható, hogy a létrejött új szakszervezet a közlekedés valamennyi akkori szakmájának dolgozóit felölelte, vagyis megvalósult az iparági elven szervezett közlekedési szakszervezet. * Az átfogó iparági szervezetről szóló előbbi állításunknak látszólag ellentmond, hogy fennmaradt a gépjárművezetők önálló szervezete, az MGE utódja, a Gépjárművezetők Szabad Szakszervezete (GSZSZ). Mi volt azonban a valóságos helyzet? Egyrészt emlékeztetünk arra, hogy 1945 elején az országban autóközlekedés gyakorlatilag nem volt. Emiatt a sofőrök nagyrésze más munkalehetőséget keresett és ha talált, az új szakmának, munkahelynek megfelelő szakszervezetbe lépett be. A két számottevő közlekedési nagyüzem: a főváros (a BSZKRT) autóbuszüzeme és az Autótaxi gépkocsivezetői és szerelői a szovjet hadsereg számára javítási munkákat végző üzemükben együtt maradtak, s a fővárosi tömegközlekedés helyreállításán munkálkodtak. Ők viszont a Magyar Szállítómunkások Szabadszervezetébe léptek be. Az önálló gépjárművezetői szakszervezetnek 1945 elején — a szakszervezetek konjunktúrája, rohamos taglétszámnövekedése idején — csak igen kevés tagja van. Még erősen vitatható értékű retrospektív kimutatásaik szerint is csak 265 1945 februárjában, 356 márciusban és 566 áprilisban. De a Gépjárművezetők Szabad Szakszervezete még az előbbi taglétszámban sem lehetett biztos. Héger Károly visszaemlékezése szerint a tagok közül csak kevés volt, aki nem volt kettős tag. Mint Héger Károly mondta: „a gépjárművezetői szakszervezetben csak kevés, hosszú idő távolából pontosan nem tudom, talán 30—50 ember volt, aki nem volt itt is, ott is tag. A többi belépett a szállítómunkásokhoz is, a gépjárművezetőkhöz is, ide is, oda is fizetett, ugye mit lehetett tudni ...” Hogy a GSZSZ maga is bizonytalan, s érzi helyzete fonákságát, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy főtitkára, Polgár Dezső megjelenik a Magyar Szállítómunkások Szabadszervezete intéző bizottságának 1945. március 3-i ülésén és az egykorú jegyzőkönyv tanúsága szerint: „Azt kérdezi, hogy a szürketaxinál foglalkoztatott munkások ebbe a szakszervezetbe tartoznak-e?" Majd folytatja: „A gépjárművezetőknél tragikus a helyzet, nagyon nehezen megy a szervezés . . S valóban: a közlekedési nagyüzemek gépkocsivezetői inkább a Magyar Szállítómunkások Szabadszervezetét választják. Véleményüket egyik képviselőjük, Berényi Lajos az intéző bizottság előbb említett ülésén is megfogalmazza: „Az Autótaxi idáig több szakszervezet között oszlott meg. Most azonban örülünk, hogy egyesíteni lehetett, és mindnyájan itt tömörülünk!" Polgár Dezső ki nem mondott kérését , hogy a gépjárművezetői szakszervezet „tragikus” helyzetét, szervezési sikertelenségét figyelembe véve az MSZSZ mondjon le a gépkocsivezetők szervezéséről — az intéző bizottság ülésén egyértelműen elutasítják. Tóth Mihály főtitkár „Polgár Dezsőnek azt feleli, hogy itt most nem szakmai, hanem üzemi szervezkedés folyik, ezért a Szürketaxi is teljesen ide tartozik". A Gépjárművezetők Szabad Szakszervezetének nem volt más lehetősége, mint tudomásul venni, hogy a gépjárművezetők az egységes közlekedési szakszervezethez akarnak tartozni. Hogy ez így volt, azt az is mutatja, hogy még a saját gépjárművükkel dolgozó magánautó-fuvarozók is a Magyar Szállítómunkások Szabadszervezetébe akartak belépni. A Magyar Teherautófuvarozók Országos Szövetsége (MATEOSZ) tagjai kollektív kérelmet intéztek az MSZSZ- hez. Beadványukban kérték, hogy ......bár ők szövetkezeti alapon vannak alakulva, a gépjárműtulajdonosok mégis mint alkalmazottak, illetőleg gépjárművezetők vezetik kocsijukat, és így kérik annak megállapítását, hogy a szövetségnek ők is tagjai lehessenek.” Az intéző bizottságelvben el is fogadta a MATEOSZ-tagok jelentkezését. A szakszervezeti mozgalom sem vett tudomást ez idő tájt a Gépjárművezetők Szabad Szakszervezete létezéséről. Érdemes idéznünk a Szakszervezeti Tanács véleményét: ......meg is alakult a közlekedési és szállítómunkások közös nagy szervezete, melynek a Kenyérmező utcában volt a székháza. Tömörítette magában a vasút, a Beszkart, a szállítmányozási vállalatok összes dolgozóit és a gépjárművezetőket" — írják a XVII. szakszervezeti kongresszus beszámolójában. Leszögezhetjük tehát, hogy a GSZSZ léte érdemben nem változtatott azon, hogy a Magyar Szállítómunkások Szabadszervezete valóban átfogó, iparági szakszervezet volt, hazánkban az első. * Az 1945. február 19-i alakuló üléssel gyakorlatilag létrejött az MSZSZ központi vezető szerve, az intéző bizottság, s annak apparátusa, mely az elnökön és a főtitkáron kívül két teljes munkaidejét és három, munkaideje egy részét a szakszervezeti tevékenységre fordító munkatársból, négy ideiglenes alkalmazottból és két gépírónőből állt. A hét szakosztály vezetőivel és számos, a szakszervezetért tenni kész munkással kiegészülve elsődleges feladatuknak a tagtoborzást tartották. A meginduló tagszervező munka első kérdése annak eldöntése volt, hogy ki lehet az új szervezet tagja? Erről és a szakszervezet további tevékenységéről következő számunkban olvashatnak majd olvasóink. (Folytatjuk) Dr. Bernhardt Péter