Közlekedés, 1983 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1983-02-01 / 2. szám

SZAKMÁNK LARJAIBÓL A Magyar Hajózás decemberi sz­ámában érdekes cik­ket olvastunk dr. Rácz­­ István ke­reskedelmi osztályvezető tollából: „Szükséges-e a reklám a tengerha­józásnak?" címmel. A mi árunk, amit el akarunk adni, az a hajótér — mondja a cikk írója, majd így folytatja: — Azt a törekvésünket, hogy a hajóteret a lehető leggazda­ságosabban adjuk el, vagyis hasz­náljuk ki, a reklám segítségével ha­tékonyabban és biztosabban érhet­nénk el, főleg dekonjunkturális idő­szakban A magyar tengerhajózás­nak — bár évtizedek óta létezik — egyáltalán nincs reklámja! S mi minden olvasható még a cikkben, íme: „A probléma ott kez­dődik, hogy számos olyan, áruval rendelkező cég, vállalat, termelő üzem létezik, amely a tengerhajózás potenciális szállíttató partnere le­hetne, de a magyar tengerhajózás­ról még csak nem is hallott.” A to­vábbiakban arról ír az osztályveze­tő. ..Most, amikor egyre több válla­lat kapja meg a külkereskedelmi jogot, feltétlenül szükség lenne ar­ra, hogy a MAHART Tengerhajózá­si Üzemigazgatóság szolgáltatásait ismerjék, így tudnánk közvetlenül kapcsolatba kerülni a termelőüze­mekkel, akár tsz-ekkel is, fővállal­kozókkal, és újonnan szervezett kül­kereskedelmi jogú vállalatokkal, melynek révén már a külkereske­delmi adás-vételi szerződés megkö­tésekor gyakran elő lehetne írni, hogy az árut magyar hajóknak kell szállítani." A Camion újságban „Napirenden a tájékozta­tás" címmel igen őszinte írást ol­vashattak a lap olvasói. ,,Az utóbbi idők egyik legérdekesebb, legelgon­­dolkodtatóbb vszb-ülését tartották november 29-én a Cinkotai úton. Kléner Ferenc, az ágit. prop. bizott­ság vezetőjének írásos előterjesztése nyomán — kezdődik a cikk, majd rátér a lényegre, miszerint „az in­formációáramlás egyik legnagyobb problémája annak lassúsága, nehéz­kessége". Egy jó példát a cikkből. A fuvarozási igazgatóságon május­ban 250 példányban kiadtak egy bi­zalmi tájékoztatót. Novemberig egyetlen észrevételt, információt sem kaptak. Magasabb igényeket kell támasztani a bizalmiakkal szemben, hiszen problémák forrása lehet, hogy jelenleg nagyobb ener­giát fordítunk a célok megismerte­ tt Légi Közlekedés múlt évi 20. számában igen érdekes cikk olvasható „A vállalati irányí­tás új formái” címmel. Egy-két megállapítást hadd idézzünk belőle: „A helyenként mutatkozó kedve­zőtlen jelenségek sem teszik kétsé­gessé, hogy a munkahelyi demokrá­cia az utóbbi években sokat fejlő­dött, intézményrendszere beépült a munkahelyi közéletbe. Ám súlyos hiba lenne azt vélni, hogy az adott viszonyok, a már elért eredmények ideálisak és elegendők. A jelenlegi helyzetben az emberek aktív, cse­lekvő közreműködésére nagyobb szükség van, mint korábban bármi­kor. Az aktívabb cselekvéshez vi­szont meg kell teremteni a szerve­zeti feltételeket. A szóban forgó ha­tározat ezért leszögezi, hogy növel­ni kell a vállalatok rugalmasságát, belső egységeinek önállóságát és ér­dekeltségét, szélesíteni kell az irá­nyításban és a vezetésben a kollek­tivitást és demokratizmust." Befejezésül a cikk­ írója leszöge­zi: „A munkahelyi demokrácia tar­talmasabbá tétele érdekében a gaz­dasági vezetők egy sor fontos felté­telről kötelesek gondoskodni. Így arról is, hogy a vezetők munkájá­nak értékelésénél, minősítésénél, er­kölcsi és anyagi elismerésénél ve­gyék figyelembe a munkahelyi de­mokrácia fórumain tevékenységük­ről alkotott véleményt. Éppen ezért a munkahelyi demokrácia gyakorla­tában érvényesülnie kell a vezetők Február 28-március II., Miskolc Szakmunkástanuló bizalmiak tábora A KSZDSZ-hez tartozó szakmun­kásképző intézetek tanuló bizalmi­jainak szervezett első közművelődé­si tábor haszna, a fiatalok körében aratott sikere indokolja a képzés e formájának folytatását, új tábor szervezését. A tanulói alapszerveze­tek aktivistáinak közművelődési tá­borát az idén február 28. és már­cius 11. között Miskolcon, a Csa­­nyikvölgyben, a Borsod megyei KISZ oktatási központban rendezi meg szakszervezetünk. Az előkészí­tésben és a sokoldalú program lebo­nyolításában közreműködik a Bor­sod megyei szint oktatási központja, amely mint a szakszervezeti tiszt­ségviselők alapfokú képzését, segíti a tanulói bizalmiaknak a felkészí­tését. Szakmunkástanulóinkat 150 bizal­mi, és a tanintézetek főbizalmijai képviselik a második közművelődé­si táborban. A fiatalokat gondosan előkészített program várja a 12 napos együttlét­­re. A fő cél a fiatal tisztségviselők­kel megismertetni, a tábor ideje alatt elmélyíteni és gyakorolni az ifjúság körében és érdekében vég­zendő szakszervezeti , szervezési, érdekvédelmi, érdekképviselő­­i, sport stb. — feladatokat ötleteket adó segítséget nyújtani a fiatalok­nak a szabadidős programok terve­zéséhez, lebonyolításához. Ismerve a két hét programját, az utóbbi gyakorlásához is sok lehető­ségük lesz a hallgatóknak. A gya­korlati munkát kívánja javítani a szervezés, a kulturális és sportprog­ramok vezetésének gyakorlása. Nem kevésbé fontos szempont a taninté­zet főbizalmija munkájának segíté­sére való felkészítése a fiataloknak. A témákat részleteiben feldolgozó előadásokban, konzultációkban he­lyet fog kapni a magyar szakszer­vezetek, ezen belül a­zSZDSZ sze­repe, helye, feladata mindennapi életünkben, a munkássá nevelésben Ennek a célnak megfelelően a köz­ponti vezetőség osztályvezetői lesz­nek az előadók. Előadás hangzik el többek között az időszerű szakszer­vezeti feladatokról, a szakszerveze­ti tennivalókról a tanulók politikai és közéleti nevelésében. Megismer­tetik a tábor lakóit szakszerveze­tünk szociálpolitikai és munkavé­delmi tevékenységével. A tanulói szakszervezeti alapszervezetek bi­zalmijainak jog- és hatásköre jobb megismerése ugyancsak fontos cél­ja a közművelődési tábornak. A mindennapi munka színvonalát kí­vánják szolgálni a főbizalmiak ál­tal vezetett kiscsoportos foglalkozá­sok, melyeknek egyike például az alapszervezetek működését, a mun­katerv készítését tárgyalja. Szakszervezetünknek a program­ban is megfogalmazott célja a tanu­lói alapszervezetek tisztségviselői­nek megtanítása a kulturált szabad­idős programok szervezésére, veze­tésére. A különböző sportprogramo­kon a táborban lesz mód e cél be­gyakorlására is. Ugyanez vonatko­zik a kulturális rendezvényekre is. Ellátogat a táborba és fellép a KSZDSZ—Szabolcs-Volán tánc­­együttes, lesz táncház és diszkó is. Egész napos kiránduláson ismer­kednek Miskolc és környéke neve­zetességeivel és bizonyára sokuknak élményt adó lesz az aggteleki kirán­dulás, a híres cseppkőbarlang. A gazdag programot az utolsó na­pon az összegzés zárja, melyen részt vesznek a korábbi előadók, a tiszt­ségviselő fiatalokat küldő taninté­zetek igazgatói. Szakszervezetünk vezetését Kuróczy Gyuláné bv-titkár képviseli majd. A fórumon mód lesz a „tapasztalatok kicserélésére, a tá­bor nyújtotta lehetőség hasznosítá­sának megbeszélésére és mindannak megfogalmazására, ami a szakmun­kásképző intézetekben a fiatalok körében végzendő szakszervezeti munkát előbbre viszi. P. S. 4 KÖZLEKEDÉS tesert, mint a­ célok elérésének mi­kéntjére — szögezi le a cikk. Ezen a vszb-ülésen többször volt szó az úgynevezett folyosói plety­kákról, mint az információáramlás vadhajtásáról, valamint arról, hogy­ a nem helytálló tájékoztatások mennyire rontják a közhangulatot. Sok javaslat hangzott el a tanács­kozáson. Az egyik: nem elég, ha az információáramlás zökkenőmentes, a visszajelzésnek idejében meg kell történnie, különben a dolgozók el­veszítik bizalmukat és komolytalan­nak tartják a tájékoztatás mecha­nizmusát. Az a meghatározás, hogy idejében, megint sok félreértésre adhat okot. Nem kell hangsúlyozni, egyénektől és szakterületektől füg­gően más és más időtartamot jelent ez a szó. Éppen ezért pontosan meg kell határozni azt a mindenkinek kedvező időpontot, amennyi idő alatt reagálni kell a leadott infor­mációra. Az ülés végén ezt a határ­időt az információk leadását követő hónap 15. napjában állapították meg. N­ Fosped Híradó decemberi számában dr. Kovács Dénes tollából olvasható „A jogse­gélyszolgálat hétköznapjaiból" c. cikk, amelyben a szerző többek kö­zött ezt írja: „Amikor az egyes dol­gozók kérésére, a szakszervezeti bi­zottság megbízásából képviseletet vállalunk, határozott célt követünk. Azt, hogy az adott ügy — lehetőség szerint — a vállalaton belül rende­ződjön. Semmilyen érdek nem fű­ződik ugyanis ahhoz, hogy a mun­kaviszonnyal, a munkavédelemmel, a társadalombiztosítással összefüggő jogviták és egyéb jogi problémák is bíróság elé kerüljenek akkor is, amikor azok — határozott, jogszerű döntéssel — előbb megoldhatók. Ez természetesen csak összehangolt munka eredményeként jöhet létre, amely például egy baleset minősíté­se és megítélése során feltétele a részletek feltárásának, az adott jog­eset egésze tartalmi megismerésé­nek, az okozati összefüggés bizonyí­tásának és mindezek következmé­nyeként a jogvédelemben részesí­tésnek. és a dolgozók, valamint a képvise­leti szerveik közötti kölcsönös biza­lomnak . '' II Volán Hírlap múlt évi 26. számában egyoldalas összeállítás olvasható patronáltak­ról és segítőkről. A Volántourist Petőfi Sándor szocialista brigádjá­nak tagjai például a zalai Csapi községben jól ismertek, hiszen több­ször felkeresték már az egykori Zi­­chy-kastély apró lakóit és a brigád által patronált cigánygyermekek nagy szeretettel fogadták a taxiso­kat, akik tíz ródlit vittek és 100 Mi­­kulás-csomagot. A tatabányai Május 1. brigád az állami gondozott gyermekeket segí­ti. Deli Ottó, a brigád vezetője mondta el miképpen, mi módon se­gítették a gyermekeket. Évek óta tart a kapcsolat és már megis­mer­­tették a gyerekekkel a fővárost, vol­tak velük a Duna-kanyarban is, az­ idei karácsonyra pedig kétezer fo­rintért vásároltak nekik ajándékot: csomagokban babák, sílécek, társas­játékok lapultak. Az 1-es Volán 4-es üzem igaz­gatóságának Pápay István szo­cialista brigádja pedig a mozgássé­rült gyermekek gondozója, segítője. Előadói iroda Szakszervezetünk titkársága januárban foglalkozott az előadói iroda működésének tapasztalataival. Megállapította, hogy alapszerve­zeteink az előadói iroda létrehozását jól fogadták. Szakszervezeti tisztségviselőink véleménye szerint az előadói iroda megszervezésé­vel előbbre léptünk az alapszervezetek szóbeli agitációs és propa­ganda munkájának segítésében és javításában. A felkért előadók elmondták, hogy az alapszervezetekben tartott előadások jól szervezettek voltak, nagyon aktív hallgatósággal. Az eredmények ellenére titkárságunk javasolja alapszervezeteinknek, hogy minél többen kezdeményezzék önálló, kifejezetten agitatív cél­lal történő előadások szervezését, az előadói iroda bekapcsolásával. Szükség van arra is, hogy a szakszervezeti művelődési házak job­ban igényeljék az előadói iroda közreműködését az ismeretterjesztő programok lebonyolításában. Nagyon fontos feladat az előadók köré­nek állandó bővítése, hogy alapszervezeteink megfelelő propagandá­val segítsék az előadói iroda működését. — Bt — ____________________________________________________________________ Fejezetek szakszervezetünk történetéből Az első iparági szakszervezet Magyarországon is. Alig szabadult fel a főváros, ami­kor az intéző bizottság első ülésével megalakult a Magyar Szállítómun­kások Szabadszervezete, a közleke­dési dolgozók egységes, iparági szak­­szervezete. 1945. február 19-én, har­mincnyolc évvel ezelőtt létrejött a magyar szakszervezeti mozgalom történetében az első iparági elven szervezett szakszervezet. A szerve­zet további sorsától függetlenül nagy tett volt ez, s elismerés illeti mind­azokat, akik a munkában részt vet­tek, akikben volt erő, hogy hagyo­mányokkal és megszokásokkal sza­kítva, szándékuk szerint egy új szel­lemű és szervezettségű mozgalom élenjárói legyenek. * Az 1945. február 19-i alakuló in­téző bizottsági ülésen megválasztot­ták a vezetőséget. A szakszervezet elnöke Szenes Márk (vasutas) lett, főtitkára Tóth Mihály (villamosal­­kalmazott). Az intéző bizottság tag­jai ekkor: Balatoni Pál, Koó István, Nagy Illés, Rákosi Elemér, Pándi Béla, dr. Szingli Kálmán, Tőkés La­jos, Tréfás Ferenc (vasutasok), En­gel Jenő, Schwoj (Antal) József (ha­jósok) , Garamszegi L­ipót, Maróti Károly (villamosalkalmazottak); Tajti János (kisvasúti dolgozó); Csaplár Péter, Siéger Károly (autó­­buszvezetők) ; Samák László (gép­kocsivezető) ;Bordás Vince (szállító­­munkás). Az intéző bizottság munkájába a későbbiek során bevonták az újon­nan alakult alapszervezetek képvi­selőit. A jelentősen megnövekedett létszámú szervezetekből, a létszám­­növekedés arányában, többen vettek részt a vezetésben. Az egykorú jegy­zőkönyvek tanúsága szerint ily mó­don került a vezetőségbe Czipczer György, Jakabffy József, Györke János, Mandel József (vasutasok); Biró Mihály, Kerekes József, Nagy István, Szécsényi Ferenc (villamos­alkalmazottak); Serényi Lajos, Fell­ner Jenő, Gátai Ágoston (gépkocsi­­vezetők, illetve szerelők). Mint láttuk, az intéző bizottság összetétele nagyjából tükrözte a tag­ság, helyesebben: a potenciális tag­ság összetételét. Ennek megfelelően a Magyar Szállítómunkások Szabad­szervezetében a megalakuláskor vas­utas, hajózási, villamos, kisvasúti, autóbusz, taxi és szállítási szakosz­tályt hoztak létre. 1945 március 3-án hivatalos formában is bejelenti csat­lakozását a Magyarországi Szállítási és Közlekedési Munkások Országos Szövetsége, a szállítómunkás szak­­szervezet. Március közepén csatla­koztak a szakszervezethez a Magyar Légiforgalmi Társaság alkalmazott­jai is, így tehát joggal mondható, hogy a létrejött új szakszervezet a közlekedés valamennyi akkori szak­májának dolgozóit felölelte, vagyis megvalósult az iparági elven szerve­zett közlekedési szakszervezet. * Az átfogó iparági szervezetről szóló előbbi állításunknak látszólag ellentmond, hogy fennmaradt a gép­­járművezetők önálló szervezete, az MGE utódja, a Gépjárművezetők Szabad Szakszervezete (GSZSZ). Mi volt azonban a valóságos helyzet? Egyrészt emlékeztetünk arra, hogy 1945 elején az országban autóközle­kedés gyakorlatilag nem volt. Emiatt a sofőrök nagy­­része más munka­­lehetőséget keresett és ha talált, az új szakmának, munkahelynek meg­felelő szakszervezetbe lépett be. A két számottevő közlekedési nagy­üzem: a főváros (a BSZKRT) autó­buszüzeme és az Autótaxi gépkocsi­­vezetői és szerelői a szovjet hadse­reg számára javítási munkákat vég­ző üzemükben együtt maradtak, s a fővárosi tömegközlekedés helyreállí­tásán munkálkodtak. Ők viszont a Magyar Szállítómunkások Szabad­­szervezetébe léptek be. Az önálló gépjárművezetői szakszervezetnek 1945 elején — a szakszervezetek konjunktúrája, rohamos taglétszám­növekedése idején — csak igen ke­vés tagja van. Még erősen vitatható értékű retrospektív kimutatásaik sze­rint­ is csak 265 1945 februárjában, 356 márciusban és 566 áprilisban. De a Gépjárművezetők Szabad Szakszervezete még az előbbi taglét­számban sem lehetett biztos. Héger Károly visszaemlékezése szerint a tagok közül csak kevés volt, aki nem volt kettős tag. Mint Héger Károly mondta: „a gépjárművezetői szak­­szervezetben csak kevés, hosszú idő távolából pontosan nem tudom, ta­lán 30—50 ember volt, aki nem volt itt is, ott is tag. A többi belépett a szállítómunkásokhoz is, a gépjármű­vezetőkhöz is, ide is, oda is fizetett, ugye mit lehetett tudni ...” Hogy a GSZSZ maga is bizonyta­lan, s érzi helyzete fonákságát, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy főtitkára, Polgár Dezső megjelenik a Magyar Szállítómunkások Szabad­­szervezete intéző bizottságának 1945. március 3-i ülésén és az egykorú jegyzőkönyv tanúsága szerint: „Azt kérdezi, hogy a szürketaxinál fog­lalkoztatott munkások ebbe a szak­­szervezetbe tartoznak-e?" Majd foly­tatja: „A gépjárművezetőknél tragi­kus a helyzet, nagyon nehezen megy a szervezés . . S valóban: a közlekedési nagy­üzemek gépkocsivezetői inkább a Magyar Szállítómunkások Szabad­szervezetét választják. Véleményü­ket egyik képviselőjük, Berényi La­jos az intéző bizottság előbb emlí­tett ülésén is megfogalmazza: „Az Autótaxi idáig több szakszervezet között oszlott meg. Most azonban örülünk, hogy egyesíteni lehetett, és mindnyájan itt tömörülünk!" Polgár Dezső ki nem mondott ké­rését , hogy a gépjárművezetői szakszervezet „tragikus” helyzetét, szervezési sikertelenségét figyelem­be véve az MSZSZ mondjon le a gépkocsivezetők szervezéséről — az intéző bizottság ülésén egyértelműen elutasítják. Tóth Mihály főtitkár „Polgár Dezsőnek azt feleli, hogy itt most nem szakmai, hanem üzemi szervezkedés folyik, ezért a Szü­rke­­taxi is teljesen ide tartozik"­. A Gép­járművezetők Szabad Szakszerveze­­tének nem volt más lehetősége, mint tudomásul venni, hogy a gépjármű­vezetők az egységes közlekedési szakszervezethez akarnak tartozni. Hogy ez így volt, azt az is mutat­ja, hogy még a saját gépjárművük­kel dolgozó magánautó-fuvarozók is a Magyar Szállítómunkások Szabad­szervezetébe akartak belépni. A Ma­gyar Teherautófuvarozók Országos Szövetsége (MATEOSZ) tagjai kol­lektív kérelmet intéztek az MSZSZ- hez. Beadványukban kérték, hogy ......bár ők szövetkezeti alapon van­nak alakulva, a gépjárműtulajdono­sok mégis mint alkalmazottak, ille­tőleg gépjárművezetők vezetik kocsi­jukat, és így kérik annak megálla­pítását, hogy a szövetségnek ők is tagjai lehessenek.” Az intéző bi­zottság­­elvben el is fogadta a MATEOSZ-tagok jelentkezését. A szakszervezeti mozgalom sem vett tudomást ez idő tájt a Gépjár­művezetők Szabad Szakszervezete létezéséről. Érdemes idéznünk a Szakszervezeti Tanács véleményét: ......meg is alakult a közlekedési és szállítómunkások közös nagy szerve­zete, melynek a Kenyérmező utcá­ban volt a székháza. Tömörítette magában a vasút, a Beszkart, a szál­lítmányozási vállalatok összes dol­gozóit és a gépjárművezetőket" — írják a XVII. szakszervezeti kong­resszus beszámolójában. Leszögezhetjük tehát, hogy a GSZSZ léte érdemben nem változta­tott azon, hogy a Magyar Szállító­munkások Szabadszervezete valóban átfogó, iparági szakszervezet volt, hazánkban az első. * Az 1945. február 19-i alakuló ülés­sel gyakorlatilag létrejött az MSZSZ központi vezető szerve, az intéző bi­zottság, s annak apparátusa, mely az elnökön és a főtitkáron kívül két teljes munkaidejét és három, mun­kaideje egy részét a szakszervezeti tevékenységre fordító munkatársból, négy ideiglenes alkalmazottból és két gépírónőből állt. A hét szakosz­tály vezetőivel és számos, a szak­szervezetért tenni kész munkással kiegészülve elsődleges feladatuknak a tagtoborzást tartották. A meginduló tagszervező munka első kérdése annak eldöntése volt, hogy ki lehet az új szervezet tagja? Erről és a szakszervezet további te­vékenységéről következő számunk­ban olvashatnak majd olvasóink. (Folytatjuk) Dr. Bernhardt Péter

Next