Közlekedéstudományi Szemle, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1953 / 1. szám - Kovács László: A közlekedés 1953. évi tervezésének alapelvei

tartalékot tár fel az autóközlekedésnél az ú. n. vegyes igazgatóságok létrehozása. A vidéki váro­sokban még külön és önállóan tevékenykedő külön­böző autófuvarozási és javító vállalatokat a TEFUT-t, a MA­VAUT-ot, a TAXI-t és a városi autóbuszt egy-egy körzeti szervezetbe­n Autó­fuvarozási Igazgatóságba — kell összevonni, ezáltal az ott lekötött értékes szakmunkaerők és fontos ter­melőeszközök felhasználása lényegesen észszerűbbé válik. Nagy tartalékok tárhatók fel a társminisztériu­mok közreműködésével a cél­fuvarozó és közületi gépkocsik jobb kihasználásával és az eddiginél észszerűbb irányító szolgálat megszervezésével. Bi­zonyítja a fentieket, hogy népgazdaságunkban a gépkocsiknak mintegy 70%-a van különböző mi­nisztériumok birtokában és csak 30%-a végez köz­­használat­i fuvarozást. A közületi tulajdonban lévő gépkocsik kihasználása pedig kb. 50%-a a köz­használat­i gépkocsiknak, holott ezek kihasználása sem éri el a 60%-ot. Fenti adatok igazolják, hogy a célfuvarozó és közületi gépkocsik jobb üzemeltetése esetén óriási kapacitástartalékok mozgósíthatók. A vasútt területén a berendezések jobb kihaszná­lása érdekében fokozni kell elsősorban az 500 km-es, a 200 tonnás és az irányvonati mozgalmat, mert ezek a munkaverseny mozgalmak biztosítják a ren­delkezésre álló vonó és vontatott járművek jobb kihasználását. A kocsiforduló idő csökkentése és a szállítások egyenletességének fokozása érdekében a vasútnak a szállítókkal egyetemben olyan intéz­kedéseket kell végrehajtani, amelyek lehetővé teszik, hogy az adott teherkocsiparkkal is biztosítani tudjuk a megnövekedett szállítási feladatokat. A közlekedés 1953. évi tervfeladatainak elérése érdekében a közlekedés valamennyi dolgozójának alapvető feladatát kell képezze, hogy gondosan tanulmányozza a Szovjetunió élenjáró tapaszta­latait. A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. Kongresszusán Malenkov és Szahurov elvtársak által adott útmutatásokat, továbbá Rákosi és Gerő elvtársak beszédeiben kijelölt feladatokat. A terv megvalósításához elengedhetetlenül szük­séges a közlekedés dolgozó tömegeinek lendületes mozgósítása a tervfeladatok végrehajtására. Ebben a munkában a Közlekedéstudományi Szemlének, továbbá a Közlekedés- és Mélyépítéstudományi Egyesület aktívahálózatának is fontos szerep jut. Kérjük olvasóinkat és az Egyesület tagjait, hogy ebben az építő és alkotó munkában a közlekedés dolgozó tömegeinek lelkes kezdeményezéseit támo­gassák. A közlekedés 1953. évi tervezésének alapelvei Tv .­V­ÁCS LÁSZL­­Ó Az 1953. évi népgazdasági terv összeállításá­nak alapvető szempontja, hogy a jóváhagyandó tervfeladatok biztosítsák az ötéves terv 1953. évi előirányzatainak eredményes teljesítését és alapul szolgáljanak az ötéves terv 1954. évben történő teljesítéséhez és túlteljesítéséhez. A nép­­gazdasági tervet az ötéves terv előirányzatai a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusának és a Minisztertanácsnak a tervekkel kapcsolatos újabb határozatai, az ötéves terv jóváhagyása óta felmerült rendkívüli szükségletek alapján kellett összeállítani, ugyanakkor tekintettel kel­lett lenni az időközben felmerült aránytalan­ságok kiküszöbölésére, továbbá a feltárt új lehetőségek és tartalékok hasznosítására. A népgazdasági terv alapvető célkitűzésein belül a közlekedés 1953. évi terveinek biztosíta­nia kell egyrészt a népgazdaság szállítási igényei­nek maradéktalan teljesítését, másrészt a köz­lekedés állóeszközeinek az egész tervidőszak folyamán való egyenletes igénybevételét. Ezért a közlekedés tervkészítése során fokozott mér­tékben ki kell mélyíteni a termelő népgazdasági ágakkal, illetőleg a fuvaroztató vállalatokkal való szoros kapcsolatot és a közlekedési terveket a többi termelő népgazdasági ágak szállítási szükségleteinek figyelembevételével kell kialakí­tani. A szállítások mennyiségét, az egyes közle­kedési ágak közötti megosztását és időbeni üte­mezését gondosan egybe kell hangolni a terme­lés és fogyasztás szállítási igényeivel, figyelembe­­véve a raktározási lehetőségeket, a felhasználás időpontját és minden olyan szempontot, amely egyrészt a szállítás egyenletesebbé tételét, más­részt a szállítási igények kielégítését elősegíti. Népgazdaságunk hatalmas méretű fejlődése a közlekedésre egyre növekvő feladatokat ró és ezek teljesítése csak úgy biztosítható, ha a terve­zés során a többi gazdasági ággal egyetértésben történik a szállítási feladatok kiszabása és meg­felelő időbeni ütemezése. Az 1953. évi népgazdasági tervezés — köze­lebbről a közlekedés — tervezési módszereit a fenti irányelvek határozzák meg. Az 1953. évi tervmunka menete A minisztériumok 1953. évi tervjavaslatukat — az 1952. évtől eltérően — a Minisztertanács által jóváhagyott 1953. évi keretszámok és szöveges utasítás alapján készítették el. Ezek a keretszámok minimális feladatoknak voltak tekintendők, amelyeknél a minisztériumok ked­vezőtlenebb tervjavaslatot nem készíthet­tek. A tervező szervek kezdeményező készségé­nek érvényesítése érdekében a Minisztertanács

Next