Közlekedéstudományi Szemle, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 2. szám - Ferdinánd László: A "Beloiannisz" balatoni utasszállító motorhajó
FERDINÁND LÁSZLÓ 4 „Beloiannisz66 balatoni utasszállító motorhajó Ötéves népgazdasági tervünk a hajózás fejlesztésének keretében az utasszállítás fejlesztését is előírta. Ennek keretében a követelményeknek megfelelően főleg a balatoni utasszállítás fejlesztésére került sor. Szükségessé tette ezt az a tény, hogy szocialista fejlődésünk a Balatont és környékét a dolgozó nép üdülő és játszóterévé alakítja ki fokozatosan. Mind nagyobb és nagyobb tömegben keresik fel az üdülő dolgozók a Balatont és ez az áramlás az elmúlt évek során tervszerűvé és irányítottá vált. 1948. évtől kezdődőleg egymásután szervezték meg és létesítették a szakszervezeti, üzemi és hivatali üdülőket, amelyek még eddig soha nem látott mértékben tették lehetővé, hogy a dolgozók részesülhessenek a Balaton gyógyító, üdültető és szórakoztató adottságaiban. A közlekedést irányító szervek mindezeknek a következményeit már időben felismerték és 1949-ben elkészítették a várható üdültetési forgalomnak megfelelően a balatoni hajózás fejlesztésének, tervét. Ennek az előrelátásnak a helyes voltát igazolja az alábbi grafikon is, amely szerint a balatoni utasszállítási teljesítményben 1950. évben ugrásszerű növekedés mutatkozik, a férőhelynövekedésen túlmenő mértékben. A várható forgalomnövekedést két irányban kellett kielégíteni, éspedig a Balaton keleti és nyugati partjai között jelentkező úgynevezett átkelésjellegű és a Balaton hosszirányába eső úgynevezett kiránduló forgalmat. Az előbbi súlypontban Siófok—Balatonfüred—Tihany, valamint Fonyód —Badacsony, Boglár —Révfülöp között, míg az utóbbi Siófok és Badacsony között volt várható. Az első feladatra kisebb méretű, 150—250 utasbefogadóképességű, míg a másodikra legalább 400—600 utasbefogadóképességű hajók alkalmasak. Ezért a fejlesztési terv 3—4 ilyen kisebb méretű, és legalább 2 nagyobb méretű utasszállító hajó megépítését irányozta elő. A meglévő hajóink műszaki fejlesztésével 1950. és 1951. években a szükséges utasteret biztosították. Ennek keretében 3 db. úgynevezett „propeller” típusú dunai utasszállító csavaros gőzhajót alakítottak át balatoni forgalomra. Alakjuk, valamint állékonysági tulajdonságaik megfeleltek a balatoni hajózási követelményeknek, immár két éve állnak üzemben a Balatonon és annak az utazóközönség által is kedvelt hajóegységeivé váltak. Aki a Balatonon járt, ki ne ismerné az „Úttörő”, az „Ifjú gárda” és a „Pajtás” nevű gőzhajókat, amelyek átépítésük következtében komoly tavi egységekké váltak és külsejükben sem emlékeztetnek már a dunai hajókra. Ezeknek a hajóknak a sebessége 16 — 17 km/óra között van és ez alkalmas sebesség arra, hogy az átkelésjellegű járatoknál a már korábban megállapított menetidőket tarthassák. A másik feladatnak a kirándulójáratok hajótípusát balatoni viszonylatban egész új alapokon kellett kialakítani. E hajótípusnak a kialakítását a felmerülő forgalmi követelmények, a Balaton hajózási adottsága és nem kevésbbé a hajók előállíthatósága határozták meg. A forgalmi követelmények szükségessé tették olyan hajónak a megépítését, amely esetleg egy félnapos út esetén is mind férőhely, mind elhelyezés szempontjából kényelmet és mindamellett a megfelelő szórakozást is biztosítja az utazóközönség számára. A Balaton táji szépségei akkor élvezhetők, ha nem zavarja a zsúfoltság és az ebből eredő kellemetlen következmények és biztosítva van az utazóközönség számára a hajó teljes terhelése mellett is a szabad kilátás, továbbá mindez fennáll akkor is, ha kedvezőtlen időjárás mellett védettebb fedélzeti helyen kell tartózkodni. Ezek a kiránduló hajók — szemben az átkeléseket lebonyolítókkal — a Balatont, annak hossztengelye irányában szelik át és ki vannak téve féloldalas irányban a Balatonon általában uralkodó északnyugati és délkeleti szeleknek. Ezért a hajó szerkesztésénél a kedvező állékonyság biztosítására nagy súlyt kellett fordítani. Ezek a hajók nem lehetnek úgynevezett nagy kezdeti oldalirányú stabilitásúak. Dinamikus stabilitásuk azonban megfelelő fokon kell, hogy álljon. Mindezeknek az eredménye a kedvező, lágy hajólengés, amely fázisban elmaradt a hullámok impulzusától. Ezekkel a kívánalmakkal szemben ellentmondó követelmény az, hogy e hajók merülése aránylag csekély legyen. A Balaton egyes szakaszai, valamint a kikötők egyes helyeken és különösen az őszi időben jelentkező alacsony vízállásai szükségessé teszik azt, hogy a hajók merülése teljes terhelésnél az 1,5 métert meg ne haladja. Mindamellett a hajó szélességi és hosszméretei sem voltak túlzottan növelhetők, mert a balatoni forgalmasabb kikötők közül kettőnek, éspedig Siófoknak és Balatonszemesnek a bejárata 25—30 méter nyílású és azon kívül Siófokon és Fonyódon a hajó megfordulására mindössze 70 — 80 méter szélességű vízterület áll rendelkezésre. A hajók sebességét 21—23 km/órára tervezték, minthogy a kirándulójáratok 45—50 km-re fekvő kikötők között bonyolítódnak le. Ezt a távolságot aránylag rövid idő alatt kell megtenniük a hajóknak ahhoz, hogy a kiránduló közönség Badacsonyban és környékén partra-