Közlekedéstudományi Szemle, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 10. szám - Nemeskéri-Kiss Géza: Az Újpesti Vasúti Dunahíd újjáépítése
védelme mellett végezték. A Larssen-szádpallók bevetése előtt az új alapok helyén a medret a régi pillérek kőtörmelékeitől kellett megtisztítani. E munkákat hajóra szerelt markolókotróval tervezték végrehajtani. Minthogy azonban egy alkalommal — kotrás közben — egy 500 kg-os, a háborúból visszamaradt légibomba került a felszínre, a további munkákat csak a legnagyobb elővigyázat és óvatosság mellett, nagyrészt búvármunkával lehetett folytatni. Az alaptest alakjának megfelelően elkészített szádfalas körülzárás után az alap helyének kiemelése ugyancsak markolókotró segítségével történt, majd ezek után folyamatos vízalatti betonozással készült el az egyenként mintegy 500, m3 nagyságú alaptest, a „Nemzet“ úszómű berendezésének célszerű felhasználásával. A vízalatti beton kellő megszilárdulása után a szádfalak által határolt munkatérből a vizet szivattyúzással távolították el és a kellő dúcolással ellátott szádfalkörülzárás védelme mellett megkezdődhetett a pillérek közel 17 m magas felmenő falának építése. Az 1953. évi erősen váltakozó tavaszi vízállás nem egyszer meghaladta a +5,00 m-t, ami egyben a 14 m hosszú Larssen-pallók felső szintjét is jelentette, mikor is a munkákat hosszabb-rövidebb időre félbe kellett szakítani, a munkatér kényszerű elárasztása miatt. A pillérek falazatainak egy részét 1953—54 telén, átlagosan (—3)—(—5) C° külső hőmérséklet mellett, téli betonozással kellett végezni. A betonozáshoz szükséges kellő hőmérsékletet gőzfűtéssel és villanykályhák felhasználásával biztosították. A kikötőági hídrészen valamennyi falazat, egyrészt időállóság, másfelől esztétikai szempontból, faragott mészkőburkolattal épült (4. ábra). A pillérek elkészülte után a Larssen-pallók kihúzását először 100 t-ás úszódaruval kísérelték meg, amely próbálkozás azonban eredménytelen volt. A vasszádpallókat végül is gőz cölöp verővel sikerült kihúzni, a verőkos felfelé irányított üléseinek segítségével. A vetőberendezést természetesen a célnak megfelelően át kellett alakítani. A talajmechanikai vizsgálatok alapján az új pillérek várható teljes süllyedése az agyagoshomokos altalajban 6—8 cm-re vehető. A süllyedés e teljes mértékének kereken 70%-a már az építés folyamán bekövetkezett. Minthogy a parti falazatok viszont részben a megmaradt alapokra támaszkodnak, ott nagyobb mértékű süllyedések már nem várhatók. Tekintettel arra, hogy az öbölben épített új pillérekre háromnyílású, folytonos vasszerkezet került, a süllyedéseket a továbbiakban is — meghatározott időközönként — ellenőrizni kell, hogy a folytatólagos, többtámaszú áthidaló szerkezetben az esetleges egyenlőtlen támaszponti süllyedésekből kifolyólag keletkező belső feszültségek a szerkezet sorainak magassági értelemben való szabályozásával kellő időben megszüntethetők legyenek. A mederági hídrésznél mélyépítési szempontból a felrobbantott mederpillér helyreállítása jelentette a legnehezebb feladatot. A pillér újjáépítését már 1948-ban megkísérelték, amikor is a rendkívül alacsony vízállás kihasználásával megkezdték az egyébként víz alatt levő, megmaradt, sérült falazati részek bontását. A vízállás újabb emelkedése azonban már nem tette lehetővé azt, hogy a pillér különleges eljárások nélkül, szárazon megépíthető legyen. A pillér újjáépítését végül is 1953 szeptemberében, szádfallal történt körülzárás mellett kezdték meg. A vasszádpallók egy részét nem lehetett a szokásos módon a helyszínen összefűzni, illetőleg beállítani, minthogy a pillér fölé eső gázcsőtartó kábelhíd a szádpallók fűzéséhez szükséges magasságot nem biztosította. A ,,Hoesch“-rendszerű vasszádpallófal egy részét ezért egy különlegesen kialakított hajótesten előre el kellett készíteni. Az összefűzött szádfalrésszel felszerelve úszott be a hajótest az újjáépítendő pillér roncsok alapja fölé és ott engedték le egyenként a szádpallókat tervszerinti helyükre, majd ezután következhetett csak e pallók verése, melyhez a meglevő korlátolt magasság már elégséges volt. A további szádfalszakasz készítése már a szokásos módon történt. A sérült falazati részek eltávolítása után a megmaradt régi alaptesten, annak biztosítására, egy 50 cm vastag vasbetonlemez készült, mivel a meghagyott betontesten a robbantás hatásából eredő kisebb repedéseket lehetett észlelni. A pillér új felmenő betonfalát a 4. ábra. A kikötőági öbölhíd egyik új, faragott mészkőburkolatú pillére. 5. ábra. A „Petőfi“ pontonhíd úszó egységeinek alkalmazása a pillérek újjáépítésénél.