Közlekedéstudományi Szemle, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955 / 10. szám - Nemeskéri-Kiss Géza: Az Újpesti Vasúti Dunahíd újjáépítése

védelme mellett végezték. A Larssen-szádpallók bevetése előtt az új alapok helyén a medret a régi pillérek kőtörmelékeitől kellett megtisztítani. E munkákat hajóra szerelt markolókotróval ter­vezték végrehajtani. Minthogy azonban egy al­kalommal — kotrás közben — egy 500 kg-os, a háborúból visszamaradt légibomba került a fel­színre, a további munkákat csak a legnagyobb elővigyázat és óvatosság mellett, nagyrészt búvár­munkával lehetett folytatni. Az alaptest alakjának megfelelően elkészített szádfalas körülzárás után az alap helyének ki­emelése ugyancsak markolókotró segítségével tör­tént, majd ezek után folyamatos vízalatti betono­zással készült el az egyenként mintegy 500, m3 nagyságú alaptest, a „Nemzet“ úszómű berende­zésének célszerű felhasználásával. A vízalatti beton kellő megszilárdulása után a szádfalak által hatá­rolt munkatérből a vizet szivattyúzással távolí­tották el és a kellő dúcolással ellátott szádfal­­körülzárás védelme mellett megkezdődhetett a pillérek közel 17 m magas felmenő falának építése. Az 1953. évi erősen váltakozó tavaszi vízállás nem egyszer meghaladta a +5,00 m-t, ami egyben a 14 m hosszú Larssen-pallók felső szintjét is jelen­tette, mikor is a munkákat hosszabb-rövidebb időre félbe kellett szakítani, a munkatér kény­szerű elárasztása miatt. A pillérek falazatainak egy részét 1953—54 telén, átlagosan (—3)—(—5) C° külső hőmérséklet mel­lett, téli betonozással kellett végezni. A betonozás­hoz szükséges kellő hőmérsékletet gőzfűtéssel és villanykályhák felhasználásával biztosították. A kikötőági hídrészen valamennyi falazat, egy­részt időállóság, másfelől esztétikai szempontból, faragott mészkőburkolattal épült (4. ábra). A pil­lérek elkészülte után a Larssen-pallók kihúzását először 100 t-ás úszódaruval kísérelték meg, amely próbálkozás azonban eredménytelen volt. A vas­­szádpallókat végül is gőz cölöp verő­vel sikerült ki­húzni, a verőkos felfelé irányított üléseinek segít­ségével. A vetőberendezést természetesen a célnak megfelelően át kellett alakítani. A talajmechanikai vizsgálatok alapján az új pillérek várható teljes süllyedése az agyagos­homokos altalajban 6—8 cm-re vehető. A süllye­dés e teljes mértékének kereken 70%-a már az építés folyamán bekövetkezett. Minthogy a parti falazatok viszont részben a megmaradt alapokra támaszkodnak, ott nagyobb mértékű süllyedések már nem várhatók. Tekintettel arra, hogy az öbölben épített új pillérekre háromnyílású, foly­tonos vasszerkezet került, a süllyedéseket a továb­biakban is — meghatározott időközönként — el­lenőrizni kell, hogy a folytatólagos, többtámaszú áthidaló szerkezetben az esetleges egyenlőtlen támaszponti süllyedésekből kifolyólag keletkező belső feszültségek a szerkezet sorainak magassági értelemben való szabályozásával kellő időben meg­szüntethetők legyenek. A mederági hídrésznél mélyépítési szempont­ból a felrobbantott mederpillér helyreállítása jelen­tette a legnehezebb feladatot. A pillér újjáépítését már 1948-ban megkísérelték, amikor is a rendkívül alacsony vízállás kihasználásával megkezdték az egyébként víz alatt levő, megmaradt, sérült fala­zati részek bontását. A vízállás újabb emelkedése azonban már nem tette lehetővé azt, hogy a pillér különleges eljárások nélkül, szárazon megépíthető legyen. A pillér újjáépítését végül is 1953 szeptem­berében, szádfallal történt körülzárás mellett kezdték meg. A vasszádpallók egy részét nem lehetett a szoká­sos módon a helyszínen összefűzni, illetőleg beállí­tani, minthogy a pillér fölé eső gázcsőtartó kábel­híd a szádpallók fűzéséhez szükséges magasságot nem biztosította. A ,,Hoesch“-rendszerű vasszádpallófal egy ré­szét ezért egy különlegesen kialakított hajótesten előre el kellett készíteni. Az összefűzött szádfal­­résszel felszerelve úszott be a hajótest az újjáépí­tendő pillér roncsok­ alapja fölé és ott engedték le egyenként a szádpallókat tervszerinti helyükre, majd ezután következhetett csak e pallók verése, melyhez a meglevő korlátolt magasság már elég­séges volt. A további szádfalszakasz készítése már a szokásos módon történt. A sérült falazati részek eltávolítása után a megmaradt régi alaptesten, annak biztosítására, egy 50 cm vastag vasbeton­­lemez készült, mivel a meghagyott betontesten a robbantás hatásából eredő kisebb repedéseket lehetett észlelni. A pillér új felmenő betonfalát a 4. ábra. A kikötőági öbölhíd egyik új, faragott mészkőburkolatú pillére. 5. ábra. A „Petőfi“ pontonhíd úszó egységeinek alkalmazása a pillérek újjáépítésénél.

Next