Közlekedéstudományi Szemle, 1993 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 1. szám - Gyurkovics Sándor: A közlekedés általános feladatai

KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI SZEMLE XLIII. évfolyam 1.szám 1993. január A közlekedés általános feladatai* DR. GYURKOVICS SÁNDOR Megpróbálok átfogó képet adni a közlekedés jelen­legi helyzetéről, az előttünk álló fő feladatokról és a várható jövőről. Emellett megemlítek olyan aktuális kérdéseket is, amelyek ugyan a közlekedés kormány­zati irányításában nem a legfontosabbak, de bennünket jelenleg mégis erősen foglalkoztatnak. A Közlekedéstudományi Egyesület országos kecske­méti vándorgyűlését nagyon fontosnak tartom és lénye­gesnek ítélem meg, hogy a közlekedési szakembereket megfelelően informáljam ágazatunk helyzetéről, jövő­jéről. Ezen a vándorgyűlésen négyféle funkciómban is jelen vagyok. Ez alatt azt értem, hogy elsősorban a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium köz­­igazgatási államtitkára vagyok, de egyben a Közleke­­déstudom­ányi Egyesület társelnöke, az 1996. évi Vi­lágkiállítási Tanács tagja és a közelmúltban megalakult Infrastruktúra Bizottságának az alelnöke is. Ez a négy funkció tulajdonképpen nem négy különböző dolog, hanem nagyon is egy. Azt hiszem, akkor szolgálom legjobban a közleke­dés érdekeit, ha megpróbálom a hallgatóságot gondjainkról, problémáinkról tájékoztatni, és főleg jö­vőbeni munkánk társtetteseivé megnyerni, hiszen ebben az országban a nemzetgazdaságot és azon belül az inf­rastruktúrát nem a kormányzat, nem a vállalkozók, nem az egyszerű dolgozók, nem a külső drukkerek, nem a nemzetközi környezet, hanem valahogyan az egész együtt tudja kimozdítani jelenlegi nehéz helyze­téből. Erősen hiszem, hogy ki is fogja mozdítani. A jelek valóban biztatóak, akkor is, ha - különösen az infrastruktúra területén, valamint az infrastruktúra által érintett területeken­­ a nehézségek néha nehezen tole­rálhatók. Erről a későbbiekben majd még mondok né­hány mondatot. Az előttünk lévő néhány éves nehéz időszakot ki kell bírnunk, mert a dolog természetéből következik. *A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium közigazga­tási államtitkára előadásának kivonatos szövege, melyet 1992. au­gusztus 27-én Kecskeméten tartott a KTE Orságos Vándorgyűlésén, hogy meg kell szenvednünk a jövőt. A hallgatóságot nézve azt látom, hogy többnyire korombeliek, vagy ko­romhoz közelállóak vannak itt. Hiszem, hogy a dina­mikus fejlődésnek, a valóban lendületes előrehaladás­nak az időszaka még a mi aktív életünkben bekövet­kezik. Ha a közlekedéssel kapcsolatos jelenlegi időszerű kérdésekről akarunk szólni, akkor tulajdonképpen azt mondhatom, hogy ezeket közlekedéspolitikánk tartal­mazza, az a közlekedéspolitikánk, amelynek különböző részei gondolom sokak előtt ismertek, de amely csak most kerül a Parlament elé, most válik véglegessé, most válik majd olvashatóvá. Ez a közlekedéspolitika tükrözi azt, hogy hogyan képzeljük el egyrészt a kö­zeljövőben, az elkövetkező években három-négy évben (egy nagyon nagy küszöbérték nekünk az 1996-os vi­lágkiállítás) és az azt követő években összesen körül­belül tíz évre kitekintve a közlekedésünk fejlődését. Mit tartunk ebben lényegesnek a közlekedés különböző alágazataiban, mit tarunk prioritásnak a közlekedés kü­lönböző alágazataiban, milyen eszközöket keresünk an­nak érdekében, hogy a jelenlegi kétségtelenül nagyon nehéz helyzetünkből kilábaljunk. Érdekes egybeesés, hogy közlekedéspolitikánkat - gondolom - ezekben a percekben tekinti át a kormány a mai ülésén. Utána következik majd annak parlamenti tárgyalása. A parlamenti tárgyalás után részletesen megismerheti a közlekedéspolitikát a közlekedés vala­mennyi dolgozója, és a nagyközönség is. Elemeit azon­ban azokban az előadásokban, amelyek itt a miniszté­rium környezetéből hallhatók, Önök már most is hal­lani fogják. A közlekedéspolitika úgy válik teljessé, hogy az ál­talános közlekedéspolitikát kiegészítik az egyes alága­­zatokra vonatkozó fejlesztési koncepciók is. Ezek közül egy már elkészült, ez az utakról szól. Egy készülőben, nagyon előrehaladott állapotban van. Ez a vasút fej­lesztésének koncepciója. Készülőben de talán kevésbé előrehaladott állapotban van a magyar repülőterekkel kapcsolatos koncepció. Remélem, hogy az idő kény­

Next